[Grem] Mindszenty hercegprímás börtöne / Kőrössy L., k.Lttag

[Emoke Greschik]

 Ahol a hercegprímás „az ország legnyomorultabb fegyence lett” – A Conti
utcai börtönben jártunk
Hazai <https://www.magyarkurir.hu/hazai> – 2020. február 25., kedd | 19:56
https://www.magyarkurir.hu/hirek/ahol-hercegprimas-az-orszag-legnyomorultabb-fegyence-lett-conti-utcai-bortonben-jartunk


A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján, február 25-én Kovács
Gergely, a Mindszenty Alapítvány ügyvezetője bejárást vezetett a
józsefvárosi Mindszenty téren lévő, jelenleg rendőrségi objektumként működő
épületbe, az eredeti állapotában megmaradt, volt Conti utcai börtönbe, ahol
Mindszenty József 1949 szeptembere és 1954 májusa között raboskodott.

Az épület történelmi emlékhely, *Mindszenty József bíboros* *ebben a
fegyházban raboskodott a leghosszabb ideig, az egyik cellában itt **látogatta
meg őt (a szenttéavatási aktákban is említett) bilokációja által Szent Pio
atya.*

A bejárásra gyülekező csoport tagjaival – köztük Vízi Elemér jezsuita
tartományfőnökkel és Sajgó Szabolcs jezsuitával, a Mindszenty Alapítványnak
helyet adó Párbeszéd Háza igazgatójával – Hermann Zsolt
Mindszenty-szobránál találkozunk, a Józsefváros kellős közepén, a
bíborosról elnevezett téren.

Személyes, kedves szobor – mondja az alkotás felé fordulva Kovács Gergely
–, szívügyünk, hogy ez a tér zarándokhellyé váljon. 2017-ben avattuk fel
Zsolt alkotását, 2018-ban sikerült bejutni a szobor mögött álló
rendőr-főkapitányság területére, ahol eredeti formájában megmaradt a volt
Conti utcai börtön.

Kovács Gergely rövid bevezetőjéből megtudjuk, hogy a meglévő
börtönrészekkel kapcsolatban is formálódnak tervek, egy kápolna kialakítása
is szerepel köztük.

*Ez szent hely, ebben az eredeti állapotában megmaradt börtönben szinte
kézzelfogható a Jóisten szabadító kegyelme *– mondja a bejárás vezetője,
aki a téren látható épületek történetéről is beszél, majd elindulunk az
egykori Conti utcai börtön bejárata felé.

Útközben megállunk a főkapitányság épületének falán elhelyezett
emléktáblánál.

*Az épületben eredetileg hadbíróság és börtön működött, a két világháború
között női fogház volt. 1945-ben a budapesti néptörvényszék rendezkedett be
itt,* *majd a szovjet hadsereg vette birtokba a házat: az állambiztonsági
szolgálatuk és egy ideiglenes hadbíróság működött itt, éppolyan
vésztörvényszék, mint a nyilas uralom alatt* – mondja Kovács Gergely. Ehhez
az időszakhoz kötődik több szerzetes keresztútja.

*1946-ban ezen a helyen ítélték el alig negyed óra leforgása alatt **Kiss
Szaléz ferences szerzetest, akit* *azután Sopronkőhidán végeztek ki; **Lukács
Pelbárt OFM és Olofsson Placid atya **itt kapta meg a tíz-tíz év
kényszermunkatáborról szóló ítéletet;** Endrédy Vendel zirci apát **éveken
át ezen a helyen raboskodott, és itt hunyt el* *Kriszten Rafael ferences
vértanú.*

*1948-ban a politikai rendőrség itt rendezte be az első ÁVÓ-börtönt, itt
rejtegették a magánzárkákban a politikai foglyokat, ide hozták Mindszenty
József bíborost, a leginkább titkolt rabot is.*

A börtön kapujánál kis csoportunk egyik tagja felolvas Mindszenty József
*Emlékiratai*ból; a fegyházba való belépés pillanatait ismerhetjük meg.

A börtön belső udvarába a főkapitányság bejáratán áthaladva jutunk be,
hivatásos rendőri kísérőink felolvassák a jelenlévők névsorát, a fotósokkal
ismertetik a lehetőségeket, és a „közlekedési szabályokat”. *A beléptetés
után körülnézünk a börtönudvaron, a teret egykor magas „kínai fal” (ahogy
Mindszenty írja) választotta el a külvilágtól.*

*1956-ban megszűnt az ÁVÓ, a börtön elvesztette jelentőségét, később a
folyamatban lévő bűnügyek bűnjeleit őrizték itt. A cellákból bűnjelraktárak
lettek, átépítés nem történt, a Conti utcai börtön 99 százalékban megmaradt
egykori állapotában.*

*Most annál az ajtónál állunk, amelyen 1949. szeptember 27-én **Mindszenty
bíboros **belépett az elzárt világba. Rideg folyosók, alacsony, komor
zárkaajtók f*ogadnak, a süket csöndet csak lépteink hangja töri meg.

Mindszenty József visszaemlékezéseiből olvasnak fel újabb részleteket *
azon a helyen, ahol a foglyokat levetkőztették, ahol elvették holmijaikat.
Ahol a hercegprímás „az ország legnyomorultabb fegyence lett”.*

Lassan elindulunk a felső emeletre, megkeressük a bíboros celláit, merthogy
több helyen is raboskodott ebben az épületben. Útközben *lenézünk a
főlépcsőn a börtön kazamatái felé, a kegyetlen kínok emlékeinek sötétjébe.*

Az emeleten megláthatjuk az eredeti, ívesen felfestett cellasorszámokat,
majd az *Emlékirataim* alapján beazonosított cellához lépünk, az elsőhöz,
ahol a hercegprímás raboskodott. Itt *az őrök gúnyolódása fogadta a
főpásztort, embertelen körülményekkel kellett szembesülnie. Faasztal,
koporsófedélhez hasonlatos, valamint betonágy, csajka, hajnali öt órakor
ébresztő, heti egyszeri fürdés, és sok várakozás, idegőrlő tétlenség,
„szabad darvadozás”...*

*Mindszenty József az ablakrésen át innen láthatta Rajk László és társai
kivégzését. Megáldotta, feloldozta *őket*, imádkozott *értük*. A kivégzés
estéjén az államtitkár és csapata a saját szórakoztatásukra elővezették a
bíborost. Kinevették. Erről a „Heródes-lakomáról” is olvashatunk az
Emlékirataimban.*

*A hercegprímás **celláit sűrűn váltogatták, rettenetes helyeken
raboskodott. *Így nevezte a Conti utcai börtönt: „az én fegyházam”.

*Abba a cellába lépünk most, amelyben 1949 végétől kezdve tartózkodott
**Mindszenty
József; **kilenc **hónapon át nem tarthatott misét*. *Itt zajlott** a
bilokáció, amely Pio atya szenttéavatási periratában is szerepel*. *Közvetve
a bíboros is beszélt róla.*

Kovács Gergely röviden szól erről az időszakról: *„Munkamániás, erős
öntudatú, szigorú ember volt, itt egyetlen társa maradt, a Jóisten.
Lecsendesült, szeretete megerősödött, érzelmei elmélyültek. 1956 után sokan
írnak így róla: Mindszenty a börtönben szentté lett.”*

A kommunizmus mocskos rendszere megbukott, de e mostoha körülmények között
sokak hite megerősödött, a szenvedésben értelmet találtak, például az
engesztelést, mint ahogy Mindszenty bíboros is – tette hozzá Kovács Gergely.

*A következő cella, a 105-ös, különös, nagyon lepusztult hely *– *a
Mindszenty Alapítvány ügyvezetője ide képzeli a leendő kápolnát.* *Egy
alkalommal, amikor ide hozták vissza a bíborost a napi sétáról, az őr
véletlenül egy másik, a szomszédos cellába, a 106-osba lökte be őt. Gyorsan
visszavezette aztán, de akkor már a hercegprímás, a magánrab, aki soha
senkivel nem találkozhatott, megláthatott már egy arcot, egy rabtárs arcát,
akivel később akár kommunikálhatott is, a falon keresztül, kopogással.*

A börtönbejárás utolsó állomása *a volt fogház belső udvara, itt zajlott a
rabok napi sétája.* Ismét egy idézet az *Emlékirataim*ból – szomorú sorok,
kötői képek a hiányról, *a magánzárka világtalan világáról*... „*A bíboros
a sétaudvaron legalább láthatta az égboltot” *– fűzi hozzá Kovács
Gergely. Hatvannyolc lépés, *tizenkét kör, ennyi volt a séta, ennyi jutott.
Mindszenty József számára azonban az imádság alkalma volt.*

*Kis csoportunk körben áll az udvaron, Sajgó Szabolcs SJ beszél a
szenvedésről és az engesztelésről, majd az egykori fegyőrök lelkéért
imádkozunk, azután a Szűzanyához, végül Mindszenty József bíboros boldoggá
avatásáért is. *

*Fotó: Merényi Zita*

*Körössy László/Magyar Kurír*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200227/def2fa36/attachment.html>