<div dir="ltr">
<h1>Ahol a hercegprímás „az ország legnyomorultabb fegyence lett” – A Conti utcai börtönben jártunk</h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/hazai" target="_blank">Hazai</a> – 2020. február 25., kedd | 19:56</div><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/ahol-hercegprimas-az-orszag-legnyomorultabb-fegyence-lett-conti-utcai-bortonben-jartunk" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/ahol-hercegprimas-az-orszag-legnyomorultabb-fegyence-lett-conti-utcai-bortonben-jartunk</a><div> <br> </div></div><div><a rel="lightbox['g103819']"><span title="19 kép a galériában, kattintson!"><br></span></a></div><h3>A
kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján, február 25-én Kovács
Gergely, a Mindszenty Alapítvány ügyvezetője bejárást vezetett a
józsefvárosi Mindszenty téren lévő, jelenleg rendőrségi objektumként
működő épületbe, az eredeti állapotában megmaradt, volt Conti utcai
börtönbe, ahol Mindszenty József 1949 szeptembere és 1954 májusa között
raboskodott.</h3><div><p><span>Az épület történelmi
emlékhely, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Mindszenty József bíboros</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ebben a fegyházban raboskodott a
leghosszabb ideig, az egyik cellában itt<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>látogatta meg őt (a
szenttéavatási aktákban is említett) bilokációja által Szent Pio atya.</b></span></span></p>
<p></p>
<p>A bejárásra gyülekező csoport tagjaival – köztük Vízi Elemér jezsuita
tartományfőnökkel és Sajgó Szabolcs jezsuitával, a Mindszenty
Alapítványnak helyet adó Párbeszéd Háza igazgatójával – Hermann Zsolt
Mindszenty-szobránál találkozunk, a Józsefváros kellős közepén, a
bíborosról elnevezett téren.</p>
<p>Személyes, kedves szobor – mondja az alkotás felé fordulva Kovács
Gergely –, szívügyünk, hogy ez a tér zarándokhellyé váljon. 2017-ben
avattuk fel Zsolt alkotását, 2018-ban sikerült bejutni a szobor mögött
álló rendőr-főkapitányság területére, ahol eredeti formájában megmaradt a
volt Conti utcai börtön.</p>
<p>Kovács Gergely rövid bevezetőjéből megtudjuk, hogy a meglévő
börtönrészekkel kapcsolatban is formálódnak tervek, egy kápolna
kialakítása is szerepel köztük.</p>
<p></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ez szent hely, ebben <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az eredeti állapotában megmaradt börtönben
</span>szinte kézzelfogható a Jóisten szabadító kegyelme </b></span>– mondja a bejárás
vezetője, aki a téren látható épületek történetéről is beszél, majd
elindulunk az egykori Conti utcai börtön bejárata felé.</p>
<p>Útközben megállunk a főkapitányság épületének falán elhelyezett emléktáblánál.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g103819']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=103819&v=1&p=1&img=c_IMG_0599.jpg" alt="" width="471" height="314" border="0"></a></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az épületben eredetileg hadbíróság és börtön működött, a két
világháború között női fogház volt. 1945-ben a budapesti néptörvényszék
rendezkedett be itt,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>majd a szovjet hadsereg vette birtokba a házat: az
állambiztonsági szolgálatuk és egy ideiglenes hadbíróság működött itt,
éppolyan vésztörvényszék, mint a nyilas uralom alatt</b></span> – mondja Kovács
Gergely. Ehhez az időszakhoz kötődik több szerzetes keresztútja. </p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>1946-ban ezen a helyen ítélték el alig negyed óra leforgása alatt
</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Kiss Szaléz ferences szerzetest, akit</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>azután Sopronkőhidán végeztek ki; <span style="background-color:rgb(255,242,204)">
</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Lukács Pelbárt OFM és Olofsson Placid atya </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>itt kapta meg a tíz-tíz év
kényszermunkatáborról szóló ítéletet<span style="background-color:rgb(255,242,204)">;</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Endrédy Vendel zirci apát<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>éveken
át ezen a helyen raboskodott, és itt hunyt el</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Kriszten Rafael ferences
vértanú.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>1948-ban a politikai rendőrség itt rendezte be az első ÁVÓ-börtönt,
itt rejtegették a magánzárkákban <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a politikai foglyokat</span>, ide hozták <span style="background-color:rgb(255,242,204)">
Mindszenty József bíborost, a leginkább titkolt rabot</span> is.</b></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g103819']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=103819&v=1&p=1&img=c_IMG_0770.jpg" alt="" width="471" height="314" border="0"></a></p>
<p>A börtön kapujánál kis csoportunk egyik tagja felolvas Mindszenty József <i>Emlékiratai</i>ból; a fegyházba való belépés pillanatait ismerhetjük meg.</p>
<p>A börtön belső udvarába a főkapitányság bejáratán áthaladva jutunk
be, hivatásos rendőri kísérőink felolvassák a jelenlévők névsorát, a
fotósokkal ismertetik a lehetőségeket, és a „közlekedési szabályokat”. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A
beléptetés után körülnézünk a börtönudvaron, a teret egykor magas
„kínai fal” (ahogy Mindszenty írja) választotta el a külvilágtól.</b></span></p>
<p></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>1956-ban megszűnt az ÁVÓ, a börtön elvesztette jelentőségét, később a
folyamatban lévő bűnügyek bűnjeleit őrizték itt. A cellákból
bűnjelraktárak lettek, átépítés nem történt, a Conti utcai börtön 99
százalékban megmaradt egykori állapotában.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Most annál az ajtónál állunk, amelyen 1949. szeptember 27-én
</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Mindszenty bíboros </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>belépett az elzárt világba. Rideg folyosók, alacsony,
komor zárkaajtók f</b></span>ogadnak, a süket csöndet csak lépteink hangja töri
meg.</p>
<p>Mindszenty József visszaemlékezéseiből olvasnak fel újabb részleteket
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> azon a helyen, ahol a foglyokat levetkőztették, ahol elvették
holmijaikat. Ahol <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a hercegprímás </span>„az ország legnyomorultabb fegyence
lett”.</b></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g103819']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=103819&v=1&p=1&img=c_IMG_0765.jpg" alt="" width="471" height="314" border="0"></a></p>
<p>Lassan elindulunk a felső emeletre, megkeressük a bíboros celláit,
merthogy több helyen is raboskodott ebben az épületben. Útközben
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>lenézünk a főlépcsőn a börtön kazamatái felé, a kegyetlen kínok
emlékeinek sötétjébe.</b></span></p>
<p>Az emeleten megláthatjuk az eredeti, ívesen felfestett cellasorszámokat, majd az <i>Emlékirataim</i> alapján
beazonosított cellához lépünk, az elsőhöz, ahol a hercegprímás
raboskodott. Itt <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az őrök gúnyolódása fogadta <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a főpásztort,</span> embertelen
körülményekkel kellett szembesülnie. Faasztal, koporsófedélhez
hasonlatos, valamint betonágy, csajka, hajnali öt órakor ébresztő, heti
egyszeri fürdés, és sok várakozás, idegőrlő tétlenség, „szabad
darvadozás”...</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Mindszenty József <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az ablakrésen át innen láthatta Rajk László és
társai kivégzését.</span> Megáldotta, feloldozta </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">őket</span><b>, imádkozott </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">értük</span><b>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">A
kivégzés estéjén az államtitkár és csapata a saját szórakoztatásukra
elővezették </span>a bíborost. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Kinevették. Erről a „Heródes-lakomáról”</span> is
olvashatunk az <i>Emlékirataim</i>ban.</b></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g103819']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=103819&v=1&p=1&img=c_IMG_0755.jpg" alt="" width="471" height="314" border="0"></a></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A hercegprímás </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>celláit sűrűn váltogatták, rettenetes helyeken raboskodott. </b></span>Így nevezte a Conti utcai börtönt: „az én fegyházam”.</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Abba a cellába lépünk most, amelyben 1949 végétől kezdve tartózkodott<span style="background-color:rgb(255,242,204)">
</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Mindszenty József; </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>kilenc </b><b>hónapon át nem tarthatott<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> misét</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">. </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Itt <span style="background-color:rgb(255,242,204)">zajlott</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a
bilokáció, amely Pio atya szenttéavatási periratában is szerepel</b></span>.
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Közvetve a bíboros is beszélt róla.</b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p><a title="" rel="lightbox['g103819']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=103819&v=1&p=1&img=c_IMG_0739.jpg" alt="" width="471" height="314" border="0"></a></p>
<p>Kovács Gergely röviden szól erről az időszakról: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>„Munkamániás, erős
öntudatú, szigorú ember volt, itt egyetlen társa maradt, a Jóisten.
Lecsendesült, szeretete megerősödött, érzelmei elmélyültek. 1956 után
sokan írnak így róla: Mindszenty a börtönben szentté lett.”</b></span></p>
<p>A kommunizmus mocskos rendszere megbukott, de e mostoha körülmények
között sokak hite megerősödött, a szenvedésben értelmet találtak,
például az engesztelést, mint ahogy Mindszenty bíboros is – tette hozzá
Kovács Gergely.</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A következő cella, a 105-ös, különös, nagyon lepusztult hely </b></span>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">a
Mindszenty Alapítvány ügyvezetője</span> ide képzeli a leendő kápolnát.</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Egy
alkalommal, amikor ide hozták vissza<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a bíborost </span>a napi sétáról, az őr
véletlenül egy másik, a szomszédos cellába, a 106-osba lökte be őt.
Gyorsan visszavezette aztán, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">de akkor már a hercegprímás,</span> a magánrab,
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">aki</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">soha senkivel nem találkozhatott,</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">megláthatott már egy arcot, egy
rabtárs arcát, akivel később akár kommunikálhatott is, a falon
keresztül, kopogással.</span></b></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g103819']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=103819&v=1&p=1&img=c_IMG_0786.jpg" alt="" width="471" height="314" border="0"></a></p>
<p>A börtönbejárás utolsó állomása <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a volt fogház belső udvara, itt zajlott <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a rabok </span>napi sétája.</b></span> Ismét egy idézet az <i>Emlékirataim</i>ból
– szomorú sorok, kötői képek a hiányról, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a magánzárka világtalan
világáról</b></span>... „<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A bíboros a sétaudvaron legalább láthatta az égboltot” </b></span>–
fűzi hozzá Kovács Gergely. Hatvannyolc lépés, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">tizenkét kör, ennyi volt </span>a
séta, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ennyi jutott.</span> Mindszenty József számára azonban az imádság
alkalma volt.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Kis csoportunk körben áll az udvaron, Sajgó Szabolcs SJ beszél a
szenvedésről és az engesztelésről, majd az egykori fegyőrök lelkéért
imádkozunk, azután a Szűzanyához, végül Mindszenty József bíboros
boldoggá avatásáért is. </b></span></p>
<p><b>Fotó: Merényi Zita</b></p>
<p><b>Körössy László/Magyar Kurír</b></p></div>
</div>