[Grem] Sarah bíboros: "A papi cölibátus elleni támadás az Egyház és misztériuma elleni támadás"

[Gy Greschik]

Kedves Egon!

Az általad most (ismét) felvetett téma nagyon-nagyon érdekes.  Történelmietlen műveletlenségem (juj, ez kettős tagadás) ellenére én is találkoztam már erre utaló dolgokkal.

Most nincs időm erről sokat írni, de az egyházi hozzáállás szempontjábol kiemelkedően fontos az Egyház és a világ kapcsolata szempontjából Krisztus király ünnepe, amit ha jól emlékszem a CC. sz.-ban vezettek be, ée ami azt hirdeti, hogy az emberi társadalmakat Krisztus és a kereszténység elveinek alávetve -- Krisztust a földi hatalmi rendszerek urának, királyának elfogadva -- kell berendezni.  (Mindig akkor lesz valami ünneppé, kihirdetett dogmává, amikor az alapgondolat veszélyben forog, és annak hivatalos megerősítése szükségessé válik.  Talán ideje volna most egy olyan dogmát kimondani, hogy a férfi férfi, a nő pedig nő...)

A II. vatikáni zsinat óta pedig nem győzik egyesek (az egyházi hierarchia nagy része is) ennek az egyházi tanításnak az ellenkezőjét bizonygatni az ökumenizmus és vallásszabadság jegyében.  Oly sikerrel, hogy a legtöbb ember ma már nem is tudja, hogy a kereszténység (katolikus formája egyértelműen) összeegyeztethetetlen az állam és egyház szétválasztásának szabadkőműves elvével.

„Krisztus király” fogalmát mint valami szellemi, égi, átvitt értelemben értendő dolgot mutatja be az elmúlt 70 év „új adventet” hirdető teolódiája.  Pedig az az ünnep a földi, politikai struktúrák Krisztus alá vetettségét hirdeti.  A „rossz,” a tévedés bizonyos esetekben tolerálható és tolerálandó, de az állam is Krisztust kell szolgálja, és a „vallásszabadság” mai fogalma is minimum félrevezető, ha nem tévedés.  Utóbbi ellen a pápák ha jól rémlik a XVIII. század vége óta többször is határozottan, félre nem érthetően felléptek -- egészen addig, amíg egyszer csak a krisztusi tanítás csorbítatlanságának őrzésével megbízott XXIII. János és kora „meg nem világosodott.”

Mert hát nem szép dolog egy muzulmánnak, egy zsidónak, vagy egy pogánynak azt mondani, hogy „el fogsz kárhozni, ha nem térsz meg.”  Ergo, a katolikus tanítás eddigi 2000 éve tévedés kellett legyen.  Mert, ugye, Kirisztus maga sem mondott soha olyat, hogy ha valamit az ember nem tesz meg, nem fogad el, akkor elkárhozik... vagy mégis?

Gyuszi

On Thu, 13 Feb 2020, Reinisch Egon wrote:

> Date: Thu, 13 Feb 2020 13:21:43 +0100
> From: Reinisch Egon <reinisch at t-online.hu>
> Reply-To: grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> To: grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> Subject: Re: [Grem] Sarah bíboros:
>     "A papi cölibátus elleni támadás az Egyház és misztériuma elleni támadás"
> 
> 
> Kedves Gyuszi és  Levente és Lista !
> 
> A cölibátus vitába érdemben nem kívánok beleszólni ,mert ha lehet
> tartalékolom magam a történelmi kérdésekre .
> 
> Levente összeállítása viszont felhívja a fegyelmet egy igen érdekes kérdésre
> amire már többször felhívtam a figyelmet és  még tervezem ,hogy evvel
> kapcsolatban  írok.
> 
> Az úgynevezett keresztény középkorban  ugyan meghozott az egyház és a világi
> törvénykezés is egy magas szintű erkölcsi norma rendszert amin a emberek
> bárók ,polgárok és parasztok elképesztő nagyvonalúan a hétköznapi
> gyakorlatban átléptek(termesztésen nem mindenki és nem egyformán ). Bizonyos
> kérdésekben jobban mint napjainkban ,Gondolom ez talán meglepi a tisztelt
> Listát de ez jól bizonyítható,ez nem közismert nem is igazán
> tanították.Ezért írtam már többször arról hogy az egyház társadalmat
> átmoralizáló hatása lassan hatott.
> 
> Pl. előfordult egy évre felfüggesztett halálbüntetés és mivel az illető jól
> viselkedett ,az ítéletet egy év múlva simán elfelejtették.
> 
> Üdv. Egon
>