[Grem] A mohácsi csatavesztés évfordulóján / elveszett a hit, hogy az Oszmán Birodalom legyőzhető

[Emoke Greschik]

 A mohácsi csatavesztés után a hit is elveszett
https://vasarnap.hu/2020/08/29/a-mohacsi-csatavesztes-utan-a-hit-is-elveszett/
Egyértelművé vált, hogy a Oszmán Birodalom nem legyőzhető.

Mohácsnál elvész a kormányzás képessége, illetve egyfajta tudás és
stabilitás is, amit részben még lehetne pótolni ugyan, de minden erre
irányuló kísérlet már a török fegyverek árnyékában, a biztos török fölény
tudatában történhetett. Szimbolikus értelemben tehát itt veszett el az a
hit, amely a Magyar Királyság függetlenségét jelentette - mondta el B.
Szabó János, a Budapest Történeti Múzeum történésze a Vasárnapnak a mohácsi
csatavesztés évfordulója alkalmából adott interjújában. *A történésszel a
magyar védelmi rendszereket felmorzsoló török túlerőről és a mohácsi
csatavesztés okairól beszélgettünk.*

*– A napokban megjelent egy hír, mely szerint a mohácsi csatavesztés nem a
mindenki által ismert időpontban, vagyis 1526. augusztus 29-én, hanem – a
Julián-naptár tíz napos „elcsúszása” miatt – szeptember 8-án történt volna
meg. Mennyire lehet megalapozott ez a feltételezés?*

– A két naptári rendszer megfeleltetési lehetősége nem feltételezés – hanem
egyfajta érdekes játék.  Hiszen a kronológia történeti segédtudományának
ismeretében bármilyen naptári rendszer dátumait meg lehet feletetni egy
másik naptári rendszernek. Az idősebb generáció még biztosan jól emlékszik,
hogy épp ezen okból volt a nagy októberi szocialista forradalom ünnepe
november 7-én.

Csakhogy 1917-tel ellentétben *1526-ban senki nem használta a Gregorian
naptárt, hiszen az még nem létezett ekkor, így aztán minden kortárs számára
augusztus 29-e, Keresztelő Szent János napja számított a csata napjának*.

Aligha kellene a „Nagy Október” mintájára az évfordulók dátumát
„átszámolni”; nem szokás a naptárreform előtti dátumokat ilyen módon
átírni. Mindez tehát leginkább azok számára hathat újdonságként, akik már
elfeledték középiskolai tanulmányaikat. A középiskolás tankönyvekben
ugyanis – ahogyan régen, úgy ma is – ott szerepel a XIII. *Gergely pápa
által bevezetett 1582. évi naptárreform*. Azzal pedig, hogy mi is lenne az
átszámítás pontos jelentősége a kutatás számára, egyelőre az is adós
maradt, aki felröppentette ezt a hírt a sajtóban.


*– Mohács ma az ország déli vége, de a középkorban bő száz kilométerrel
délebbre húzódott a Magyar Királyság határa. Hogyan jutottak el a török
seregek Mohácsig? *
– *A középkori Magyar Királyság védelmi rendszere a Duna-Száva vonalra volt
felfűzve, elsősorban ebben a térségben épültek meg a végvárak is. *Nem
szabad megfeledkeznünk arról, hogy már Mohács előtt százötven évvel
zajlottak a török-magyar konfliktusok. A török fenyegetettség problémáját a
Magyar Királyság ekkor megpróbálta nem a saját területén, hanem a délebbre
eső területeken megoldani. Így *sokáig az Észak-Balkán is hadszíntér volt,
amely – egy magyar fölség alatt álló – ütköző övezetként működött.*

*A törökök azonban lassan, de biztosan felszámolták* ezeket az
ütközőzónákat, majd *a magyar védelmi rendszereket is.*

*Különösen az 1520-as években keletkeztek nagyon komoly repedések a magyar
védelmi vonalon.*
<https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/08/A-mohácsi-csata-egy-16.-századi-török-miniatúrán2-scaled.jpg>

A mohácsi csata egy 16. századi török miniatúrán (Forrás: Wikipedia.hu)

*A Magyar Királyság legjelentősebb kudarcát Nándorfehérvár 1521-es
elvesztése jelentette*. Nándorfehérvár volt a térség kulcserőssége,
legnagyobb és legerősebb vára. Stratégiai jelentőségű fekvése miatt
egyértelműen az ország kapujának számított*. Ha a törökök ott sikeresen
átkelnek a Száván a Szerémségbe – aminek a déli oldala a Száva, északi
oldala pedig a Duna –, akkor onnan már bármilyen irányba elindulhatnak, a
Tiszántúlra, a Duna-Tisza közére, vagy akár a Dunántúlra is *(ahol már nem
voltak számottevő várak).

*Nándorfehérvártól északra az első jelentősebb erősség már csak Buda vára
volt!*

A Duna vonalán álló végvárakat az 1520-as évek első felében sorban
elfoglalták a törökök, és *onnantól kezdve nem akadt már igazából más, ami
tartósan megállíthatotta volna őket: egy magyar seregen kívül. Ezért került
sor a mohácsi csatára 1526. augusztus 29-én.*

*–*
*Az alföldi kőhiány miatt nem épülhettek nagy várak az ország belsejében? *
– Nem. *Magyarország a térség nagyhatalma volt. A határait megerődítette,
de az ország belsejében hosszabb időszakokon át biztonság és béke
uralkodott*, *Mátyás alatt és utána sem volt szükség költséges védőművekre*.
A nemzetgazdaságot ma is megterheli a fegyverkezés, ez a középkorban
hatványozottan így volt: az emberek semmi olyan dologra nem költötték a
pénzüket, amit nem tartottak fontosnak. *Noha a török mindig komoly
fenyegetést jelentett az ország számára, de csak a 16. század elején, az
1510-es, 1520-as években borult fel végképp az egyensúly az Oszmán
Birodalom és a Magyar Királyság között. Ennek következtében az oszmán
támadás szinte kivédhetetlenné vált.*

Mindaddig többé-kevésbé sikerül balanszírozni a szomszédos nagyhatalommal a
határvidéken, azonban Nándorfehérvár elvesztése után új szituáció
teremtődött.

*A mohácsi csata előtti bő tíz év azonban már nem volt elég arra, hogy
elkészüljenek az új várak és erődítések*. Készültek ugyan tervek, voltak
kisebb-nagyobb építkezések, de *ennyi idő alatt nem tudták megoldani az új
stratégiai védővonal kiépítését,* még ha pontosan tudták is, hogy nagy
szükség lenne rá.
<https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/08/Illustrations-of-Ottoman-soldiers-from-the-Hünernâme-of-1588-by-Lokman.jpg>

Oszmán katonák egy 1588-as ábrázoláson (Forrás: Wikipedia.hu)

*–* *Gyakorta mondják, hogy korábban Mátyás király Budán fényűző palotát
épített ahelyett, hogy a végvárakat erősítette volna, és az apja nyomán
csatába szállt volna a törökkel. Mennyire helytállóak az efféle
vélekedések?*

– Ezek teljesen téves elképzeléseken alapulnak. *Mátyás uralkodása alatt
komolyan erősítette a végvárakat; ő azon az állásponton volt, hogy ha békét
akarsz a törökökkel, akkor készülj a háborúra! **Mátyás alatt a
végvárrendszer karban volt tartva,* úgy tűnik, jelentős fejlesztések
történtek. Éppen az apja példájából tudhatta, hogy a Magyar Királyság
erőforrásai egyedül nem elégségesek ahhoz, hogy megmérkőzőn az oszmánokkal.
Ennek ellenére* több háborút vívott a törökkel, mivel feloldhatatlan
konfliktushelyzetek adódtak a határvidéken. Időről időre erőt kellett
mutatni az oszmánoknak, hogy elvegye a kedvüket a komolyabb akcióktól.*

*Emellett azonban* Mátyás nagyon taktikusan játszotta ki az „oszmán
kártyát” európai ellenfeleivel szemben. *Sokkal jobb volt az oszmán-magyar
viszony akkor, mint ahogy azt az utókor hinni szeretné.*

*Mátyás ugyanis ténylegesen átengedte a török csapatokat az országán, ha
azok például Ausztriát akarták megtámadni.*

*–*
*Erre vonatkozóan maradtak fent források? *
– Elég csak ránézni a térképre: *sem Ausztriát, sem Velencét nem tudták
volna megtámadni a török seregek, ha nem mennek át a Magyar, vagy a Horvát
Királyság területén. Márpedig Mátyás uralkodása idején rendszeresen
megtámadták Ausztriát az oszmánok…*


* – A magyar uralkodó engedélyével nyitottak egy korridort Bécsig? *
– Nem – akkor még nem Bécs volt a célpont. De mindez azért kevésbé ismert,
mert nem illik bele abba az imázsba, amit az utókor Mátyás királyról
kialakított.* Egyes nyugat-európai uralkodók nem véletlenül állították
Mátyásról, hogy összejátszik a törökökkel. Nemcsak a kereszténység
bajnokaként látták őt a kortárs politikusok és uralkodók, hanem egészen
másként is…*

*Az uralkodása elején még kapott pénzt a pápáktól, aztán elég hamar
világossá vált, hogy ez a pénz nem lesz elég a kitűzött célokra és nem is
mindig arra „költődik”, hogy ő a törökökkel harcoljon. Akkor érthetően
megcsappant a buzgalom a külföldi segélyezést illetően.*
<https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/08/I.-Szulejmán-oszmán-szultán-lóháton-1526.jpg>

I. Szulejmán oszmán szultán lóháton (1526) (Forrás: Wikipedia.hu)


*– Visszatérve Mohácsra: mennyire helytálló az elképzelés, miszerint a
Dózsa-féle parasztfelkelés nyomán nem lehetett parasztokat besorozni a
magyar király seregébe, ezért kevesebben voltak a harcmezőn? *
– A Dózsa-féle parasztháborúnak a belekeverése a mohácsi csatavesztésbe nem
valódi történeti kutatásokon alapult, ez egy kései, illetve
ideológiai-politikai alapról megfogalmazott elképzelés volt. *A Dózsa-féle
parasztháború után *ugyanis *nem szüntették meg a parasztok
hadkötelezettségét, rendszeresen fegyverbe hívták őket, de tudomásul kéne
vennünk, hogy a parasztok nem voltak katonák!*

*Voltak dolgok, amelyekre egyáltalán nem voltak alkalmasak: például egy
nagy nyílt színi mezei csata megvívására*. Elég megnézni a parasztháború
összecsapásait – mindenütt, ahol egy maréknyi hivatásos katonával kerültek
szembe, ott a parasztok vagy szétszaladtak, vagy csúnyán lemészárolták őket.*
Nem voltak alkalmasak arra, amit az utókor feltételez róluk, tudniillik
hogy megnyerjék a mohácsi csatát.*

*– Mik lehettek a magyar csatavesztés okai?*

–* A középkori Magyarországon aratás előtt egy nagy sereget – melynek
esélye lett volna fölvenni a harcot a szultán főseregével – nem lehetett
összeszedni, mert nem volt mivel élelmezni a katonákat. Akkoriban Pestnek,
Budának és Óbudának együttesen volt tízezer lakosa*. Ez volt a legnagyobb
városias település az országban. *Más városokban három-négyezer fő, egy
mezővárosban négyszáz-ötszáz fő, egy faluban negyven-ötven fő élt*… Ilyen
körülmények között *az ország különböző pontjairól kellett összetoborozni
harmincezer embert!*

Miközben nincs olyan város a korabeli Magyarországon, amelyben
megközelítőleg harmincezren laknának!

*Ebből kifolyólag nagyon komoly logisztikai *kihívás és* bravúr kellett
volna a győzelemhez.*

*Egy hadsereg ugyanis nem a csatamezőn veszti el elsőként a csatát, hanem
akkor, amikor a katonák éheznek*, hiányt szenvednek az ellátásban.

*Az oszmánok óriási logisztikai fölényben voltak minden európai hatalomhoz
képest. Ebből következett a háború dinamikája *– nemcsak Mohácsnál, hanem
már korábban, illetve később is. A magyar hadsereg számára a háború késő
nyáron, illetve inkább ősszel kezdődött.

*A törökök *azonban *mindig tavasszal indultak el, mert képesek voltak rá,
mi viszont nem…*

Mindez nem szervezetlenség kérdése, hanem ilyen volt a hadszervezet és erre
volt lehetőség az adott körülmények között.
<https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/08/II.-Lajos-holttestének-megtalálása-1860.jpg>

Székely Bertalan: II. Lajos holttestének megtalálása (1860), Magyar Nemzeti
Galéria (Forrás: Wikipedia.hu)

*– II. Lajos ilyen körülmények között milyen sereget tudott összetoborozni?*

– *A nehézségek ellenére így is összejött a kor egyik legnagyobb hadserege!**
A törökök többen voltak ugyan,* ami érthető, hiszen *Szulejmán császár*
birodalma sokkalta nagyobb volt, mint a magyar királyé. Jóval több
alattvalóval és összehasonlíthatatlanul nagyobb bevételekkel is
rendelkezett.

Ennek ellenére II. Lajos táborában a korabeli Európa egyik legszhatalmasabb
hadserege vonult fel, hogy megvédje a Magyar Királyságot.

*Huszonhat-huszonhétezer fő bármelyik európai hadsereggel kiállta volna az
összehasonlítást.*


* – A tűzfegyverek hiánya eredményezhette a vereséget? *
–* Nem, technikai fölény nem volt a törököknél, ugyanolyan típusú
fegyverekkel harcoltak mind a két oldalon.* A magyaroknak és a törököknek
egyaránt voltak kézi lőfegyverei, puskái, ágyúi. Tévhit, hogy a magyar
hadsereg ne lett volna ezekkel fölszerelve! Az elmúlt időszakban feltárt
források szerint a magyar hadsereg rendkívül tűzerős volt Mohácsnál.
Ugyanakkor *mindkét hadsereg egy taktikai kihívással állt szemben, mégpedig
azzal, hogy a tűzerőt nem nagyon tudták mozgatni. Ebből kifolyólag csak úgy
voltak képesek hatékonyan bevetni őket, ha védekező pozícióból tüzeltek.*

*A kérdés az volt, hogy ki tudja a másikat rákényszeríteni arra, hogy
támadjon a csatamezőn,* vagyis megtámadja azokat a pozíciókat, amiket aztán
ágyúkkal és puskákkal lehet védeni.

*Mohácsnál úgy alakult, hogy a magyaroknak volt szüksége rá, hogy
támadjanak, mert a török túlerő kibontakozásától félve azt remélték, hogy
még részenként meg tudják támadni és verni a felvonuló török hadsereget*.
Az nyilvánvaló volt a korabeli magyar vezérek számára, hogy ha a csatatéren
ott lesz az összes török katona, akit a szultán elhozott magával, akkor egy
fele akkora hadsereggel nyilván rosszabb esélyekkel indulhatnak a harcba…
Így támadniuk kellett a csatamezőn.


*– Mi lett a mohácsi csatavesztés hatása túl azon, hogy a törökök
bejutottak az ország közepébe? *
– Sok következménye lett Mohácsnak – *rövid távon lefejezte az ország
vezetését*. *Ezen kívül nagyon komoly veszteségeket okozott a főpapi
karban, melynek közel fele oda is veszett. Ugyanez vonatkozik **az udvari
méltóságokra, a főispánokra, az államigazgatás vezetőire.* *Elvész tehát a
kormányzás képessége és egyfajta tudás és stabilitás is,* amit részben még
lehetne pótolni, de minden ilyen kísérlet, ami a reorganizációra
vonatkozik, már csak a török fegyverek árnyékában, a biztos török fölény
tudatában történhetett.

*Hosszú távú következmény volt, hogy szimbolikus értelemben itt veszett el
az a hit, mely a Magyar Királyság függetlenségét jelentette*. A vereség
eloszlatta azt az illúziót, ami javában élt a magyar nemesség körében,
*miszerint
nem lehet kérdéses az, hogy a török legyőzhető és az országhatáron kívül
tartható.*

A csatavesztés után viszont sokáig épp az tűnt nyilvánvalónak, hogy a
törököket nem lehet legyőzni.

A fejlemények is ezt igazolták*. Katasztrofális vereségek követték Mohácsot
a következő fél évszázadban.*


*– A megmaradt országrészek állami és egyházi központjai Mohács után hogyan
próbáltak felkészülni, elmenekülni a török offenzíva elől? *
– 1526-ban, *a csatavesztést követő napon már megindult az evakuálás, a
királyné és az udvar maradéka –  nyomukban a városi polgárokkal –
pánikszerűen elhagyta Budát.*
<https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/08/Mohácsi_Történelmi_Emlékpark_11.jpg>

Mohácsi Történelmi Emlékpark (Forrás: Wikipedia.hu)


*– Attól féltek, hogy a Duna mellett felfutnak a törökök? *
– Igen, és *okkal tartottak ettől. Hisz ez néhány héttel a csata után be is
következett – a szultán bevonult a magyar királyok pompás palotájába, és
katonái „véletlenül” felégették a budai polgárvárost.* *A törökök számára
régóta fontos hadicél volt, hogy elfoglalják **az ellenség fővárosát*, még
akkor is, ha nem tartották megszállva a győzelem után – *az esemény*
*szimbolikus
jelentősége ugyanis szinte felbecsülhetetlen volt a számukra.*

*Ám ezután az országban látszólag minden visszarendeződött. Új királyt
választottak, Szapolyai Jánost, majd egy másikat, Ferdinándot, és
elkezdődött a polgárháború, egy trónviszály, ahol a két király hadseregei
egymás ellen harcoltak. 1529-től Szapolyai János elfogadta Szulejmán
szultán fölségét és az ő kegyelméből került vissza Magyarország trónjára.
Innentől kezdve Szapolyai segítségére sietve már török csapatok is
állomásoztak az ország belsejében.*

*Háborús állapotok uralkodtak a két király viszálykodása nyomán. Nagy török
hadjáratok indultak *akkoriban, de azok nem Magyarország ellen irányultak.

A török *ekkor már nyugat felé *közeledett –* 1529-ben Bécset vették ostrom
alá, 1532-ben is a Habsburg birodalom fővárosa ellen indultak, de akkor
csak Kőszegig jutottak*. Amíg János király tartotta a fennhatósága alatt az
ország nagyobbik részét, addig a törökök „barátként” vonultak át, mivel nem
kellett ellenállással számolniuk*. Csak később, János halála után szállták
meg Budát, amikor napirendre került az országegyesítés lehetősége*. *Innen
veszi kezdetét az a tényleges élet-halál harc a török hódítással szemben,
melyet már mindenki ismer az 1552-es egri ostrom kapcsán is.*

 *Tóth Gábor*

*Kiemelt képünk forrása: Székely Bertalan: Mohácsi csata (1862), Magyar
Nemzeti Galéria (Forrás: Wikipedia.hu)*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200829/4610c20f/attachment.html>