<div dir="ltr">
<div class="entry-heading gmail-cat-meta-line"><h2 class="entry-title">A mohácsi csatavesztés után a hit is elveszett</h2><div>
<div><a href="https://vasarnap.hu/2020/08/29/a-mohacsi-csatavesztes-utan-a-hit-is-elveszett/">https://vasarnap.hu/2020/08/29/a-mohacsi-csatavesztes-utan-a-hit-is-elveszett/</a></div>
</div>
<h3 class="entry-title"><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Egyértelművé vált, hogy a Oszmán Birodalom nem legyőzhető.</span></h3></div>
<div class="gmail-cikk-lead">
<p>Mohácsnál elvész a kormányzás képessége, illetve
egyfajta tudás és stabilitás is, amit részben még lehetne pótolni ugyan,
de minden erre irányuló kísérlet már a török fegyverek árnyékában, a
biztos török fölény tudatában történhetett. <span style="background-color:rgb(255,255,255)">Szimbolikus értelemben tehát
itt veszett el az a hit, amely a Magyar Királyság függetlenségét
jelentette - mondta el B. Szabó János, a Budapest Történeti Múzeum
</span>történésze a Vasárnapnak a mohácsi csatavesztés évfordulója alkalmából
adott interjújában. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A történésszel <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a magyar védelmi rendszereket
felmorzsoló török túlerőről és a mohácsi csatavesztés okairól </span>
beszélgettünk.</b></span></p>
</div>
<div class="gmail-content">
<p><strong>– A napokban megjelent egy hír, mely szerint a
mohácsi csatavesztés nem a mindenki által ismert időpontban, vagyis
1526. augusztus 29-én, hanem – a Julián-naptár tíz napos „elcsúszása”
miatt – szeptember 8-án történt volna meg. Mennyire lehet megalapozott
ez a feltételezés?</strong></p>
<p>– A két naptári rendszer megfeleltetési lehetősége nem feltételezés –
hanem egyfajta érdekes játék. Hiszen a kronológia történeti
segédtudományának ismeretében bármilyen naptári rendszer dátumait meg
lehet feletetni egy másik naptári rendszernek. Az idősebb generáció még
biztosan jól emlékszik, hogy épp ezen okból volt a nagy októberi
szocialista forradalom ünnepe november 7-én.</p>
<blockquote>
<p>Csakhogy 1917-tel ellentétben <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>1526-ban senki nem használta a
Gregorian naptárt, hiszen az még nem létezett ekkor, így aztán minden
kortárs számára augusztus 29-e,<em> Keresztelő Szent János</em> napja számított a csata napjának</b></span>.</p>
</blockquote>
<p>Aligha kellene a „Nagy Október” mintájára az évfordulók dátumát
„átszámolni”; nem szokás a naptárreform előtti dátumokat ilyen módon
átírni. Mindez tehát leginkább azok számára hathat újdonságként, akik
már elfeledték középiskolai tanulmányaikat. A középiskolás tankönyvekben
ugyanis – ahogyan régen, úgy ma is – ott szerepel a XIII. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Gergely pápa
által bevezetett 1582. évi naptárreform</b></span>. Azzal pedig, hogy mi is lenne
az átszámítás pontos jelentősége a kutatás számára, egyelőre az is adós
maradt, aki felröppentette ezt a hírt a sajtóban.</p>
<p><strong>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Mohács ma az ország déli vége, de a középkorban bő száz
kilométerrel délebbre húzódott a Magyar Királyság határa. Hogyan
jutottak el a török seregek Mohácsig?</span><br>
</strong><br>
– <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A középkori Magyar Királyság védelmi rendszere a Duna-Száva vonalra
volt felfűzve, elsősorban ebben a térségben épültek meg a végvárak is.
</b></span>Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy már Mohács előtt százötven évvel
zajlottak a török-magyar konfliktusok. A török fenyegetettség
problémáját a Magyar Királyság ekkor megpróbálta nem a saját területén,
hanem a délebbre eső területeken megoldani. Így <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>sokáig az Észak-Balkán
is hadszíntér volt, amely – egy magyar fölség alatt álló – ütköző
övezetként működött.</b></span></p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A törökök azonban lassan, de biztosan felszámolták</b></span> ezeket az ütközőzónákat, majd <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a magyar védelmi rendszereket is.</b></span></p>
</blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Különösen az 1520-as években keletkeztek nagyon komoly repedések a magyar védelmi vonalon.</b></span></p>
<div id="gmail-attachment_121281" style="width:1010px" class="gmail-wp-caption gmail-aligncenter"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/08/A-mohácsi-csata-egy-16.-századi-török-miniatúrán2-scaled.jpg" class="gmail-fancybox gmail-image"><img class="gmail-size-large gmail-wp-image-121281" src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/08/A-mohácsi-csata-egy-16.-századi-török-miniatúrán2-1024x796.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="471" height="366"></a><p id="gmail-caption-attachment-121281" class="gmail-wp-caption-text">A mohácsi csata egy 16. századi török miniatúrán (Forrás: Wikipedia.hu)</p></div>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A Magyar Királyság legjelentősebb kudarcát Nándorfehérvár 1521-es
elvesztése jelentette</b></span>. Nándorfehérvár volt a térség kulcserőssége,
legnagyobb és legerősebb vára. Stratégiai jelentőségű fekvése miatt
egyértelműen az ország kapujának számított<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>. Ha a törökök ott sikeresen
átkelnek a Száván a Szerémségbe – aminek a déli oldala a Száva, északi
oldala pedig a Duna –, akkor onnan már bármilyen irányba elindulhatnak, a
Tiszántúlra, a Duna-Tisza közére, vagy akár a Dunántúlra is </b></span>(ahol már
nem voltak számottevő várak).</p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Nándorfehérvártól északra az első jelentősebb erősség már csak Buda vára volt!</b></span></p>
</blockquote>
<p>A Duna vonalán álló végvárakat az 1520-as évek első felében sorban
elfoglalták a törökök, és <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>onnantól kezdve nem akadt már igazából más,
ami tartósan megállíthatotta volna őket: egy magyar seregen kívül. Ezért
került sor a mohácsi csatára 1526. augusztus 29-én.</b></span></p>
<p><strong>–</strong> <strong><span style="background-color:rgb(208,224,227)">Az alföldi kőhiány miatt nem épülhettek nagy várak az ország belsejében?</span><br>
</strong><br>
– Nem. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Magyarország a térség nagyhatalma volt. A határait megerődítette,
de az ország belsejében hosszabb időszakokon át biztonság és béke
uralkodott</b></span>, <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Mátyás alatt és utána sem volt szükség költséges
védőművekre</b></span>. A nemzetgazdaságot ma is megterheli a fegyverkezés, ez a
középkorban hatványozottan így volt: az emberek semmi olyan dologra nem
költötték a pénzüket, amit nem tartottak fontosnak. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Noha a török mindig
komoly fenyegetést jelentett az ország számára, de csak a 16. század
elején, az 1510-es, 1520-as években borult fel végképp az egyensúly az
Oszmán Birodalom és<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a Magyar Királyság</span> között. Ennek következtében az
oszmán támadás szinte kivédhetetlenné vált.</b></span></p>
<blockquote>
<p>Mindaddig többé-kevésbé sikerül balanszírozni a szomszédos
nagyhatalommal a határvidéken, azonban Nándorfehérvár elvesztése után új
szituáció teremtődött.</p>
</blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A mohácsi csata előtti bő tíz év azonban már nem volt elég arra, hogy
elkészüljenek az új várak és erődítések</b></span>. Készültek ugyan tervek, voltak
kisebb-nagyobb építkezések, de <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>ennyi idő alatt nem tudták megoldani az
új stratégiai védővonal kiépítését,</b></span> még ha pontosan tudták is, hogy nagy
szükség lenne rá.</p>
<div id="gmail-attachment_121280" style="width:491px" class="gmail-wp-caption gmail-aligncenter"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/08/Illustrations-of-Ottoman-soldiers-from-the-Hünernâme-of-1588-by-Lokman.jpg" class="gmail-fancybox gmail-image"><img class="gmail-size-full gmail-wp-image-121280" src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/08/Illustrations-of-Ottoman-soldiers-from-the-Hünernâme-of-1588-by-Lokman.jpg" alt="" width="481" height="700"></a><p id="gmail-caption-attachment-121280" class="gmail-wp-caption-text">Oszmán katonák egy 1588-as ábrázoláson (Forrás: Wikipedia.hu)</p></div>
<p><strong>–</strong> <strong>Gyakorta mondják, hogy korábban Mátyás
király Budán fényűző palotát épített ahelyett, hogy a végvárakat
erősítette volna, és az apja nyomán csatába szállt volna a törökkel.
Mennyire helytállóak az efféle vélekedések?</strong></p>
<p>– Ezek teljesen téves elképzeléseken alapulnak. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Mátyás uralkodása
alatt komolyan erősítette a végvárakat; ő azon az állásponton volt, hogy
ha békét akarsz a törökökkel, akkor készülj a háborúra! </b><b>Mátyás alatt a
végvárrendszer karban volt tartva,</b></span> úgy tűnik, jelentős fejlesztések
történtek. Éppen az apja példájából tudhatta, hogy a Magyar Királyság
erőforrásai egyedül nem elégségesek ahhoz, hogy megmérkőzőn az
oszmánokkal. Ennek ellenére<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">több háborút vívott a törökkel, mivel
feloldhatatlan konfliktushelyzetek adódtak a határvidéken. Időről időre
erőt kellett mutatni az oszmánoknak, hogy elvegye a kedvüket a komolyabb
akcióktól.</span></b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Emellett azonban</b></span> Mátyás nagyon taktikusan játszotta ki az „oszmán
kártyát” európai ellenfeleivel szemben. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Sokkal jobb volt az
oszmán-magyar viszony akkor, mint ahogy azt az utókor hinni szeretné.</b></span></p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
</b></span><blockquote><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Mátyás ugyanis ténylegesen átengedte a török csapatokat az országán, ha azok például Ausztriát akarták megtámadni.</b></span></p>
</blockquote>
<p><strong>–</strong> <strong>Erre vonatkozóan maradtak fent források?<br>
</strong><br>
– Elég csak ránézni a térképre: <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>sem Ausztriát, sem Velencét nem tudták
volna megtámadni a török seregek, ha nem mennek át a Magyar, vagy a
Horvát Királyság területén. Márpedig Mátyás uralkodása idején
rendszeresen megtámadták Ausztriát az oszmánok…</b></span><br>
<strong><br>
– A magyar uralkodó engedélyével nyitottak egy korridort Bécsig?<br>
</strong><br>
– Nem – akkor még nem Bécs volt a célpont. De mindez azért kevésbé
ismert, mert nem illik bele abba az imázsba, amit az utókor Mátyás
királyról kialakított.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Egyes nyugat-európai uralkodók nem véletlenül
állították Mátyásról, hogy összejátszik a törökökkel. Nemcsak a
kereszténység bajnokaként látták őt a kortárs politikusok és uralkodók,
hanem egészen másként is…</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az uralkodása elején még kapott pénzt a pápáktól, aztán elég hamar
világossá vált, hogy ez a pénz nem lesz elég a kitűzött célokra és nem
is mindig arra „költődik”, hogy ő a törökökkel harcoljon. Akkor
érthetően megcsappant a buzgalom a külföldi segélyezést illetően.</b></span></p>
<div id="gmail-attachment_121283" style="width:695px" class="gmail-wp-caption gmail-aligncenter"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/08/I.-Szulejmán-oszmán-szultán-lóháton-1526.jpg" class="gmail-fancybox gmail-image"><img class="gmail-wp-image-121283" src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/08/I.-Szulejmán-oszmán-szultán-lóháton-1526.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="376" height="471"></a><p id="gmail-caption-attachment-121283" class="gmail-wp-caption-text">I. Szulejmán oszmán szultán lóháton (1526) (Forrás: Wikipedia.hu)</p></div>
<p>
<strong>–<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> Visszatérve Mohácsra: mennyire helytálló az elképzelés,
miszerint a Dózsa-féle parasztfelkelés nyomán nem lehetett parasztokat
besorozni a magyar király seregébe, ezért kevesebben voltak a harcmezőn?</span><br>
</strong><br>
– A Dózsa-féle parasztháborúnak a belekeverése a mohácsi csatavesztésbe
nem valódi történeti kutatásokon alapult, ez egy kései, illetve
ideológiai-politikai alapról megfogalmazott elképzelés volt. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A
Dózsa-féle parasztháború után</span> </b></span>ugyanis <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>nem szüntették meg a parasztok
hadkötelezettségét, rendszeresen fegyverbe hívták őket, de tudomásul kéne vennünk, hogy a parasztok nem voltak katonák!</b></span></p><blockquote>
</blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Voltak dolgok, amelyekre egyáltalán nem voltak alkalmasak: például
egy nagy nyílt színi mezei csata megvívására</b></span>. Elég megnézni a
parasztháború összecsapásait – mindenütt, ahol egy maréknyi hivatásos
katonával kerültek szembe, ott a parasztok vagy szétszaladtak, vagy
csúnyán lemészárolták őket.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Nem voltak alkalmasak arra, amit az utókor
feltételez róluk, tudniillik hogy megnyerjék a mohácsi csatát.</b></span></p>
<p><strong>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Mik lehettek a magyar csatavesztés okai?</span></strong></p>
<p>–<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> A középkori Magyarországon aratás előtt egy nagy sereget – melynek
esélye lett volna fölvenni a harcot a szultán főseregével – nem lehetett
összeszedni, mert nem volt mivel élelmezni a katonákat. Akkoriban
Pestnek, Budának és Óbudának együttesen volt tízezer lakosa</b></span>. Ez volt a
legnagyobb városias település az országban. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Más városokban
három-négyezer fő, egy mezővárosban négyszáz-ötszáz fő, egy faluban
negyven-ötven fő élt</b></span>… Ilyen körülmények között <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>az ország különböző
pontjairól kellett összetoborozni harmincezer embert!</b></span></p>
<blockquote>
<p>Miközben nincs olyan város a korabeli Magyarországon, amelyben megközelítőleg harmincezren laknának!</p>
</blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ebből kifolyólag nagyon komoly logisztikai </b></span>kihívás és<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> bravúr kellett volna a győzelemhez.</b></span></p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Egy hadsereg ugyanis nem a csatamezőn veszti el elsőként a csatát,
hanem akkor, amikor a katonák éheznek</b></span>, hiányt szenvednek az ellátásban.</p>
</blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az oszmánok óriási logisztikai fölényben voltak minden európai
hatalomhoz képest. Ebből következett a háború dinamikája </b></span>– nemcsak
Mohácsnál, hanem már korábban, illetve később is. A magyar hadsereg
számára a háború késő nyáron, illetve inkább ősszel kezdődött.</p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A törökök </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">a</span></span>zonban <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>mindig tavasszal indultak el, mert képesek voltak rá, mi viszont nem…</b></span></p>
</blockquote>
<p>Mindez nem szervezetlenség kérdése, hanem ilyen volt a hadszervezet és erre volt lehetőség az adott körülmények között.</p>
<div id="gmail-attachment_121277" style="width:947px" class="gmail-wp-caption gmail-aligncenter"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/08/II.-Lajos-holttestének-megtalálása-1860.jpg" class="gmail-fancybox gmail-image"><img class="gmail-wp-image-121277" src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/08/II.-Lajos-holttestének-megtalálása-1860.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="471" height="356"></a><p id="gmail-caption-attachment-121277" class="gmail-wp-caption-text">Székely Bertalan: II. Lajos holttestének megtalálása (1860), Magyar Nemzeti Galéria (Forrás: Wikipedia.hu)</p></div>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><strong>– <em>II. Lajos</em> ilyen körülmények között milyen sereget tudott összetoborozni?</strong></span></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A nehézségek ellenére így is összejött a kor egyik legnagyobb hadserege<span style="background-color:rgb(217,234,211)">!</span></b><b> A törökök többen voltak ugyan,</b></span> ami érthető, hiszen <em>Szulejmán császár</em>
birodalma sokkalta nagyobb volt, mint a magyar királyé. Jóval több
alattvalóval és összehasonlíthatatlanul nagyobb bevételekkel is
rendelkezett.</p>
<blockquote>
<p>Ennek ellenére II. Lajos táborában a korabeli Európa egyik
legszhatalmasabb hadserege vonult fel, hogy megvédje a Magyar
Királyságot.</p>
</blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Huszonhat-huszonhétezer fő bármelyik európai hadsereggel kiállta volna az összehasonlítást.</b></span><br>
<strong><br>
– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">A tűzfegyverek hiánya eredményezhette a vereséget?</span><br>
</strong><br>
–<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Nem, technikai fölény nem volt a törököknél, ugyanolyan típusú
fegyverekkel harcoltak mind a két oldalon.</b></span> A magyaroknak és a törököknek
egyaránt voltak kézi lőfegyverei, puskái, ágyúi. Tévhit, hogy a magyar
hadsereg ne lett volna ezekkel fölszerelve! Az elmúlt időszakban feltárt
források szerint a magyar hadsereg rendkívül tűzerős volt Mohácsnál.
Ugyanakkor <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>mindkét hadsereg egy taktikai kihívással állt szemben,
mégpedig azzal, hogy a tűzerőt nem nagyon tudták mozgatni. Ebből
kifolyólag csak úgy voltak képesek hatékonyan bevetni őket, ha védekező
pozícióból tüzeltek.</b></span></p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A kérdés az volt, hogy ki tudja a másikat rákényszeríteni arra, hogy
támadjon a csatamezőn,</b></span> vagyis megtámadja azokat a pozíciókat, amiket
aztán ágyúkkal és puskákkal lehet védeni.</p>
</blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Mohácsnál úgy alakult, hogy a magyaroknak volt szüksége rá, hogy
támadjanak, mert a török túlerő kibontakozásától félve azt remélték,
hogy még részenként meg tudják támadni és verni a felvonuló török
hadsereget</b></span>. Az nyilvánvaló volt a korabeli magyar vezérek számára, hogy
ha a csatatéren ott lesz az összes török katona, akit a szultán elhozott
magával, akkor egy fele akkora hadsereggel nyilván rosszabb esélyekkel
indulhatnak a harcba… Így támadniuk kellett a csatamezőn.</p>
<p><strong>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Mi lett a mohácsi csatavesztés hatása túl azon, hogy a törökök bejutottak az ország közepébe?<br>
</span></strong><br>
– Sok következménye lett Mohácsnak – <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>rövid távon lefejezte az ország
vezetését</b></span>. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ezen kívül nagyon komoly veszteségeket okozott a főpapi
karban, melynek közel fele oda is veszett. Ugyanez vonatkozik </b><b>az udvari
méltóságokra, a főispánokra, az államigazgatás vezetőire.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Elvész tehát a
kormányzás képessége és egyfajta tudás és stabilitás is,</b></span> amit részben
még lehetne pótolni, de minden ilyen kísérlet, ami a reorganizációra vonatkozik, már csak a
török fegyverek árnyékában, a biztos török fölény tudatában
történhetett.</p><blockquote>
</blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Hosszú távú következmény volt, hogy szimbolikus értelemben itt
veszett el az a hit, mely <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a Magyar Királyság függetlenségét </span>jelentette</b></span>. A
vereség eloszlatta azt az illúziót, ami javában élt a magyar nemesség
körében, <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>miszerint nem lehet kérdéses az, hogy a török legyőzhető és az
országhatáron kívül tartható.</b></span></p>
<blockquote>
<p>A csatavesztés után viszont sokáig épp az tűnt nyilvánvalónak, hogy a törököket nem lehet legyőzni.</p>
</blockquote>
<p>A fejlemények is ezt igazolták<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> Katasztrofális vereségek követték Mohácsot a következő fél évszázadban.</span></b></span></p>
<p><strong>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">A megmaradt országrészek állami és egyházi központjai
Mohács után hogyan próbáltak felkészülni, elmenekülni a török offenzíva
elől?</span><br>
</strong><br>
– 1526-ban, <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a csatavesztést követő napon már megindult az evakuálás, a
királyné és az udvar maradéka – nyomukban a városi polgárokkal –
pánikszerűen elhagyta Budát.</b></span></p>
<div id="gmail-attachment_121276" style="width:784px" class="gmail-wp-caption gmail-aligncenter"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/08/Mohácsi_Történelmi_Emlékpark_11.jpg" class="gmail-fancybox gmail-image"><img class="gmail-wp-image-121276" src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/08/Mohácsi_Történelmi_Emlékpark_11-1024x760.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="471" height="350"></a><p id="gmail-caption-attachment-121276" class="gmail-wp-caption-text">Mohácsi Történelmi Emlékpark (Forrás: Wikipedia.hu)</p></div>
<p><strong>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Attól féltek, hogy a Duna mellett felfutnak a törökök?</span><br>
</strong><br>
– Igen, és <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>okkal tartottak ettől. Hisz ez néhány héttel a csata után be
is következett – a szultán bevonult <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a magyar királyok pompás palotájába</span>,
és katonái „véletlenül” felégették <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a budai polgárvárost</span>.</b></span> <span style="background-color:rgb(207,226,243)"><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A törökök
számára régóta fontos hadicél volt, hogy elfoglalják</span> </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az ellenség
fővárosát</b></span>, még akkor is, ha nem tartották megszállva a győzelem után –
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az esemény</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>szimbolikus jelentősége ugyanis szinte felbecsülhetetlen volt
a számukra.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ám ezután az országban látszólag minden visszarendeződött. Új királyt választottak, <em>Szapolyai János</em>t, majd egy másikat, <em>Ferdinánd</em>ot,
és elkezdődött a polgárháború, egy trónviszály, ahol a két király
hadseregei egymás ellen harcoltak. 1529-től Szapolyai János elfogadta <em>Szulejmán szultán</em>
fölségét és az ő kegyelméből került vissza Magyarország trónjára.
Innentől kezdve Szapolyai segítségére sietve már török csapatok is
állomásoztak az ország belsejében.</b></span></p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Háborús állapotok uralkodtak a két király viszálykodása nyomán. Nagy
török hadjáratok indultak </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">akkoriban, de azok nem Magyarország ellen
irányultak.</span></span></p>
</blockquote>
<p>A török <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>ekkor már nyugat felé </b></span>közeledett –<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> 1529-ben Bécset vették
ostrom alá, 1532-ben is a Habsburg birodalom fővárosa ellen indultak, de
akkor csak Kőszegig jutottak</b>.</span> Amíg János király tartotta a fennhatósága
alatt az ország nagyobbik részét, addig a törökök „barátként” vonultak
át, mivel nem kellett ellenállással számolniuk<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>. Csak később, János
halála után<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> szállták meg</span> Budát, amikor napirendre került az
országegyesítés lehetősége</b></span>.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> <b>Innen veszi kezdetét az a tényleges
élet-halál harc a török hódítással szemben, melyet már mindenki ismer az
1552-es egri ostrom kapcsán is.</b></span></p>
<p> <strong>Tóth Gábor</strong></p>
<p><em>Kiemelt képünk forrása: Székely Bertalan: Mohácsi csata (1862), Magyar Nemzeti Galéria (Forrás: Wikipedia.hu)</em></p></div>
</div>