[Grem] Interjú Berecz Andrással / Szilvay G.

Ildikó Somorjainé Kuźniarski-Zupka ildiko.sk at gmail.com
2019. Sze. 6., P, 17:23:15 CEST


Nagyon szép, értékes interjú!
Köszönjük, Emőke!

Emoke Greschik <greschem at gmail.com> (időpont: 2019. szept. 5., Cs, 22:03)
ezt írta:

> Európa átalakul, értékei fakulóban – Berecz András a Mandinernek
> <https://mandiner.hu/cikk/20190830_berecz_andras_interju>
> https://mandiner.hu/cikk/20190830_berecz_andras_interju
>
> *Írta: Szilvay Gergely <https://mandiner.hu/szerzo/szilvay_gergely>*
>
> „Most, hogy érzem *az európaiság gyengülését*, próbálok rendet vágni a
> fejemben, a szívemben. Ki vagyok, mi közöm ehhez? A kereszténység,
> magyarság, görög és latin műveltség vajon elég-e bennem? Nem
> szalasztottam-e el, amire apáink olyan büszkék voltak, az európai magyar
> öntudatot?” Berecz Andrással beszélgettünk és tűnődtünk mesékről és más
> történetekről, kultúráról és civilizációról, testről és lélekről,
> értékekről és azok fakulásáról. Nagyinterjúnk!
>
> *Látom, agyonjegyzetelte és összefirkálta Shakespeare-t. Egy népmesemondó
> miért foglalkozik ennyit Shakespeare-rel?*
>
> *Amiért népdalénekesként mesemondással is foglalkozom. Szembejött,
> izgalomban tart. **A Nemzeti Színház meghívott, vegyek részt a
> Csíksomlyói passióban*, és így életemben először színházi előadás része
> lettem. Először húzódoztam, mert nem tudtam magam elképzelni színészként és
> komoly emberként sem. Vidnyánszky Attila azonban mindkét teher alól
> felmentett. Ezzel persze meg is lepett. Azt mondta, *nem kell szerepet
> játszanom, nem kell szöveget tanulnom, magamat vihetem a színpadra.
> Mászkálhatok is – „vándor” leszek. Hozzak szép, régi egyházi énekeket a
> csíki, gyimesi, moldvai területekről, és meséljek, ahogy ízlik, a derűmet
> meg ne nyirbáljam. Mert én leszek az ellenpont.*
>
> Ellenpont! Hopp, *ez persze nagyon tetszett*! Se akasztott ember, se
> ellenpont eddig nem voltam még. Új szaga volt az ügynek. *Azt mondta, a
> közönséget folyamatosan nem lehet nyomás alatt tartani, jó ritmusban oldani
> kell, hadd lélegezzen fel, hadd mosolyogjon*. Ilyenkor védtelen, s
> ilyenkor lehet elevenen találni. Szerinte rendes királygyilkosság a
> színpadon szószátyár, részeg kapuőr nélkül tiszta lehetetlenség. *Shakespeare
> tudta, hogy mikor a színpadon okos ember okoskodik, az emberek elalusznak,
> esetleg dühbe gurulnak.*
>
> Az alvó közönség igazi ellensége minden színpadi műnek, és minden
> művészet, amely altat, ellensége a közönségnek. *Föl kell izgatni azt az
> áldott publikumot, hát arra vágyik! Ha elzsibbad, csukva a füle, oda a sok
> szép gondolat*! A nehezen szerzett, és árván maradt igazságnak is vére
> hull! Felissza a deszka. Az okosság legcélravezetőbb hangneme a
> bolondosság. Erre Shakespeare – de tán minden valamire való színpadi ember
> – legalább kínjában rá kellett jöjjön. A londoni közönség például híres
> nagy alvó, nagy fecsegő és dióropogtató volt. Ez utóbbiak általában a
> földszinten álló kispénzűek voltak. A dióropogtatást mindig a tréfás,
> bolondos részeknél hagyták abba. Falstaff antihős monológjai például
> nevezetesen ilyen pillanatok voltak. Az se véletlen, hogy a játékra,
> tréfára különben is hajlamos Haydn az egyik lassú tételébe üstdobot
> illesztett be igen jól időzítve. Ébresztésnek szánta, siker koronázta.
> Shakespeare udvari bolondjainak, illetve magának az írónak a vidámsága,
> bolondossága is üstdob… és persze még sok minden más. Azt a sokszor
> átlátszó, andalító emberjavító gondolatot, amit különben nehézkesen az
> emberek fejére olvasnál, játékosan emészthetővé, sőt kívánatossá
> alakíthatod.
>
> *Akkor tehát az énekes mesemondót és gyűjtőt a színház sodorta Shakespeare
> karjaiba?*
>
> Igen, *a színház, a Csíksomlyói passió sodort a Vihar, Hamlet, Lear
> király Shakespeare tanár úr karjaiba. *Shakespeare sziporkázó bolondjai
> az életből, gyűjtéseimből már ismerősek voltak. Hazug Pista bácsi, Barát
> Jóska, Gál Sanyi bácsi... Amit például Kosztolányi csodafordításában Rómeó
> mond Mercutiónak, érvényes volt az ő művészetükre is. Itt van: *„Az én
> élcem csak az álcám, mellyel takaródzom, vagy a pálcám, mellyel
> megfenyítelek, vagy – ha úgy teszik – a tálcám, melyen átnyújtom neked az
> igazságot”. *Olyan, sokszor bolondnak bélyegzett emberektől tanultam
> legkedvesebb meséimet, tréfáimat, akik a közösség igazát nehéz időkben
> tréfásan tudták kimondani. A nehezen viselhető, elhallgatott valóságot
> tették elviselhetőbbé. Tréfáikkal a közösség becsületét is mentették
> például a nagy romlásban, az ötvenes évek Romániájában.
> Rabságban ezek a gúnyos kis beszédek a szabadság szentjánosbogárkái voltak.
>
> Hatalmat kigúnyoló, egyáltalán nem vicces meséiken olyan volt a könnyed
> hangvétel, mint korsón a szép színes, csillogó máz. Hát, ugye, ha nem fest
> rá semmi virágot, madarat az a fazekas a vásárból – fordulhat vissza. Hiába
> kitűnő az anyaga, nem törik el, falhoz vághatod, akkor is megmarad: valami
> még kell, mert különben rá se néznek a piacon.
>
> *A színészet mégis más műfaj, mint a mesemondás. Szokták mondani, hogy nem
> jó, ha egy színész kezd el népmesét mondani, mert úgy hangsúlyoz és olyan
> gesztikulációt visz bele, amit nem szabad.*
>
> *Az, hogy mit szabad, mit nem szabad, nehéz kérdés. A mesemondás gyakoribb
> helyszínei a legföljebb százfős termek, a színészeké innen följebb*.
> Erősítés nélkül légy bensőséges, úgy, hogy messze hátul is hallják: ez más
> iskola. Az általam kedvelt mesemondás öntörvényű vagy soktörvényű... Ha az
> egyszer megindul, már szolgája vagyok. Valami szellem vezeti. Olykor én is
> meglepődök, merre. Aztán amikor már a megszokás kezd szellem lenni,
> félreteszem a mesét. A szereplők tulajdonságai állandók, a fontos állomások
> is szilárdan helyükön maradnak, de ahol „kívánja”, megcifrázom, eljátszom a
> történettel, a szereplők megjelenítésével. A játék behúzza a közönséget,
> sőt a mesemondót is a mesébe. Önkívületi állapot. Hazagondoló, mászkáló
> emberek lefegyverzéséhez ez szinte elengedhetetlen. A színházban ez a
> rögtönzött játék a szöveggel ritkább. *A szójátékot a színpadi játék
> pótolja. A színpadi játék egyébként a mesemondók körébe is kezdett
> begyűrűzni. „Interaktivizálódott” a mesemondás. Ez nem az én műfajom. Én
> azt szeretem, ha pusztán a szavakban jelenik meg minden játék*. Hazug
> Pista bácsi mondta:
> „Ha egy szót a lábad elé gurittok, te a lábadot kapd fel, me’ ha nem, üti
> el!”
>
> Ez a lábra veszélyes szó az én ideám. *A szó ereje jobban megmutatkozik,
> ha semmivel nem segítem meg. Menjen hadba ő. *Villogjon, mint a kard,
> kaszabolja le a közömbösséget, a lelki fáradtságot, tespedtséget,
> kételkedést. Kaszálja le a nagy bozótot, ami a lelkeket takarja. Ami a
> színpad és a publikum közt újra-újra nő. Hogy eljusson oda, amit odavaló
> szépnek, jónak, igaznak tartok. A színészeket is megkísérti, úgy tudom, a
> rögtönzés. De még mielőtt ők is mesemondókká „vedlenének”, jön a rendező, s
> rendet vág.
>
> *Gágyor Péter, a Komáromban élő, felvidéki író-rendező (a Mandiner állandó
> publicistája
> <https://mandiner.hu/tag/gagyor_peter/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201909>
> – a szerk.) mesélte: az igazán jó rendező sűrűn megnézi darabját, ha lehet,
> minden előadást, mert a darab hamar önálló életet kezd élni.* Ahol jobban
> tapsolnak, azt a részt ösztönösen hizlalni kezdi a színész, s azt se bánja,
> ha ez az egésznek a rovására megy. Ő mindig lecsapott az ilyenekre.* A
> kertész is tudja, hogy a nyesés jót tesz a fának. *Ő ott volt mindig,
> nyeste-vágta, hogy soha ne sérüljön az egész darab. Ezt a jelenséget a
> szerző éppen Hamlet szájára adta. A szöveg olyan szenvedélyes, hogy itt
> Hamlet alakjából maga az író, a darabot féltő színházi rendező ugrik ki.*
> „No, meg aki köztetek a bohócot játssza, ne mondjon többet, mint írva van
> neki, mert vannak azok közt is, kik magok nevetnek, hogy egy csapat bárgyú
> néző utánok nevessen, ha szinte a darabnak éppen valamely fontos mozzanata
> is forog fenn.” *
>
>
>
> *Ez puritanizmus? Miért ez az „igénytelenség”?*
>
> *Talán a nyelv, a szép magyar szó tisztelete. Ha képen kiemelsz valakit,
> semleges háttér elé helyezed. Akkor vonja egészen magára a figyelmet.
> Kéthetente kihal egy nyelv a világból. A miénk is már jó ideje más
> nyelvekből merítve frissül.* Alkalmazkodása egyben összehúzódás,
> folyamatos zsugorodás.
> Az eredetiség, az alkalmas oltóanyag félreesőbb, kevésbé civilizált
> vidékeken virágzik még ma is, de tekintélye meg van tépázva. Az iránta
> érdeklődőt jobb esetben megfurcsálják. A *Sinka-ének* című
> cédélemezemhez bihariasan beszélő gyermekeket kerestem. Arany János
> szülővárosában a tanítónénik azt mondták: *„Itt mi úgy beszílünk, mint a
> pesti rádiaó, és ha valamék puja falusiassan beszíl, azt mán tesszük is ki
> szípen a folyosaóra! Hadd fázzík, hadd gondolkozzík!”*
>
> Ha e vacogó, folyósaóbeli nyelvünk szépségeihez már a helyieknek sincs
> antennájuk, a médiákban uralkodó kultúraosztogató nyelvnek hogy legyen? A
> gazda még birtokolja, de már szégyelli. Ennek a puritanizmusnak talán ez a
> jelenség a felhajtóereje. *„Mit tehet arról a drága hegy, ha kincseit
> belőle nem szedik, mit tehet róla a magyar nyelv is, ha fiai őtet sem
> ékesíteni, sem nagyítani, sem felemelni nem akarják?” – ezt a Bécsben
> vitézkedő Bessenyei György már a 18. században megírta. Ez a nehézség ma is
> nehézségünk. Csak még jobban. A népmese, a mese műfaja ezen segít
> valamicskét, abba ringatom magam.*
>
> *Arisztotelészről sem a mesemondás jut eszünkbe, mégis egy egész műsort
> csinált az ő nevével. Hogy talált rá Arisztotelészre?*
>
> *A zenén keresztül. Két festőművész, Giorgione és Tiziano volt a
> nyomravezető. Egyik az ösztönös és a művelt zene, a kollektív és a
> magasművészet találkozását és kapcsolatát, másik ezek küzdelmét festette
> meg. Egyiken bársonyruhás lantos rongyos furulyást tanít. A másikon fényes
> Apollón lantja győz a satyros sípja felett. És ahogyan a győztes Apollón
> megnyúzza a vesztest, a vesztes satyros üdvözül. Szenvedése az önfeláldozó
> művészet dicsérete. A sokjelentésű képek mögött Arisztotelész Poétikája
> sejlik föl. *
>
>
> *Olvassa el ezt is! A magyarok már nem mesélnek egymásnak – Agócs Gergely
> a Mandinernek
> <https://mandiner.hu/cikk/20180223_agocs_gergely_interju?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201909>*
>
>
>
> *Ebből a sejtésből, felfedezésből hogy lesz műsor?*
>
> Úgy éreztem, mindez elmesélhető, kedvemre való. *De hogy néz ki a zenéről
> szóló ógörög mese görög népzene nélkül? Kezdtem görög népdalok után
> kutatni, s találtam is bőven nekem valót. A legrégebbi 1905-ös felvétel,
> Isztambulban vették fel, kis-ázsiai görögök énekelnek rajta. Természetesen
> hangszeres muzsikákat is beiktattunk a műsorba *Borbély Mihály, Szabó
> Dániel, Smuk Tomi segítségével. Appelshoffer János és István fiam pedig
> szép férfitáncokat tanultak meg. Így *a dalok, mesék azóta tánccal is
> kiegészültek. Ebből született a Síp és lant című műsor. *
> *Tehát az európai műveltség egyik gyökerét, a görög műveltséget vittük
> színpadra, amit az iskolában untam, felnőtt fejjel megszerettem. Az talán
> még érdekes, hogy a kiejtésben, fordításban milyen különös segítséget
> kaptam. Barátaim kérték, hogy egy moldvai csángó fiúnak szerezzek valami
> munkát, s hát mondom, a kerítésem igazán lefesthetné. Kérdezem, miközben
> festeget, honnan jöttél, hát Külsőrekecsinből. Mondom, én ott jártam,
> dalokat gyűjtögettem. S most honnan jössz? Leszbosz szigetéről! – azt
> mondja. Ott voltam tizenöt évet. Hát az ügyes csángó legény utolért egy
> leszboszi marathonfutó leánykát, és gyönyörű családot alapított! Úgy tud
> görögül, mint magyarul.*
>
> *Időszerűnek érezte mindezt?*
>
> Igen, menet közben azt is észrevettem, hogy *ez nem csak érdekes, hanem
> időszerű is.*
> *Európa átalakul, értékei fakulóban.*
>
> Az én ösztönös kétségeim, meg sem fogalmazott kérdéseim is biztos ott
> vannak a témaválasztásban, hogy lássuk, ér-e még valamit európainak
> lenni: mi az, hogy Európa, s mit tudott adni a görögség Európának, ami most
> is hasznos, erőt és derűt ad. Mit sikerült összehozni ezeknek a sétálgató,
> gyümölcsevő, halpusztító, okos-tréfás, csillagvizsgáló embereknek? Ez volt
> a dolog mögött.
>
> *És ér-e még valamit európainak lenni?*
>
> *Igen. Különös műveltség a miénk, sok szép helyezést kapott már ezen a
> szép földrészen*. Majd minden sikeresebb gondolatunk, rajongásunk ehhez a
> földhöz, a Kárpát-medencéhez kötődik. Amíg európaiságomat nem éreztem
> veszélyben, inkább kazakokkal, kirgizekkel vagy idébb, tatárokkal,
> csuvasokkal foglalkoztam.* Most viszont, hogy érzem az európaiság
> gyengülését, próbálok rendet vágni a fejemben, a szívemben. Ki vagyok, mi
> közöm ehhez? A kereszténység, magyarság, görög és latin műveltség vajon
> elég-e bennem? *
> *Nem szalasztottam-e el, amire apáink olyan büszkék voltak, az európai
> magyar öntudatot? *
>
> *Édesapám tizenvalahány nyelvet tudott s fordított, de az alapot, a latint
> trágyás szekéren is tanulta. És ifjan. Elődeink a mi életünket mérlegelve
> döntöttek, hogy ez a legjobb hely. Hát valahogy ebbe belé kéne
> helyezkedjünk.*
>
> *Ha a csillagos égen látható görög mitológia az összeurópai műveltséget
> jelképezi, ugyanazon csillagos ég magyar történetei pedig a partikulárisat
> – Nagy Medve és Göncöl-szekér –, milyen viszonyban vannak egymással? *
>
> *Úgy tűnik, hogy azért Eurázsia mesekincsének nagy része egyforma.*
>
> *Szinte ugyanazok az alaptörténetek hullámzanak oda és vissza. Afrikában,
> Dél-Amerikában más minden, más az ábécéje. A görög mitológia
> alaptörténeteit úgy tudom elmondani, mint a magyar mesét: Hermész
> leleményessége a mi népmeséink legkedvesebb figuráit idézi. Hermész viselt
> dolgaira a székely ember is felkapja a fejét, hogy né, ez ha nem egyeb, ez
> csíki gyermek! S ha Hazug Pista meséit mondanám egy ógörögnek, az is azt
> mondaná, hogy állj meg ember, nó, ez a Pista nem peloponnészoszi-e? A
> minden helyzetben derűs és okos ember – Lúdas Matyi, Háry János – népszerű
> figura mindenhol. Az volt, az lesz mindig.*
>
> *Mintha lenne egy feszültség a fogalmi gondolkodás – filozófia – és a
> képi-mítikus-történeti gondolkodás között. Jézus is példabeszédeket
> mondott, ha tetszik, sztorizott. Mintha ez hatásosabb és népszerűbb lenne a
> Kant Tiszta ész kritikájánál.*
>
> Ha az ember fogalmi gondolkodásba sodródik, a kocka el van vetve, minden
> szavadat tisztáznod kell. Azt azonban tudnod érdemes, hogy amíg szépen
> szőrözöl, elmegy a hallgatóság.
>
> *Míg a fogalmi gondolkozás kerülgeti a témát – mint macska a forró tejet*
> –, *a példázat már elevenig hatol. **A precíz ember sokszor kimeríti a
> színtelen ember fogalmát. **A történetbe ágyazott megfigyelés, jó tanács
> barátságosabb és megjegyezhetőbb.* De ne bántsuk a filozófiát, se a
> jogtudományt, ez is mind elemi szükség.* Aki borzasztó komolyan veszi
> önmagát, könnyen unalmassá válik*. Viszont aki a végső igazságról
> lemondva hasonlatokba tudja tömöríteni mondandóját, az igen! Ő a
> felfedezés, a felismerés örömét meghagyja a közönségnek. *Ketten
> találkozunk, a közönség és én, elindulunk egymás felé, az előttem járók
> megfigyeléseit, indulatait képekbe csomagolom, mint a karácsonyi ajándékot,
> örüljön már a szép dobozkának is, szalagnak is, bontsa ki magának. Mért
> bontsam ki neki? Helyezkedjen belé a történetbe, önfeledten! Kopogtasson be
> ő, érezze a történetben kedves vendégnek magát!  A jó mese magához
> szelídíti a közönséget.*
>
> *Gyűjt még a Kárpát-medencében is, máshol is?*
>
> *Magyart folyamatosan, mindig találok valamit, ami érdekes*. Volt egy
> másfél-két évem, amikor foglalkoztam a Kárpátok pásztorságával, s tanultam
> ruszin, szlovák, román, szerb népdalokat is. *Román kolindákat is
> ültettem át magyar nyelvre. Most egyelőre álmomban is régi görög felvételek
> sercegnek.*
>
> *Még észak-amerikai indiánokkal is foglalkoztam, szép pentaton
> dallamokkal.* Kinti fellépéseim során *több rezervátumba is elsodródtam.*
> Érdekelt a sorsuk. A washingtoni Kongresszusi Könyvtárban találkoztam egy
> Molnár Basa Enikő nevű hölggyel, aki az indián archívumot kezelte, s
> fonográfhengerekről másolt át kazettára jó néhány, 1896-ban gyűjtött
> gyönyörű dallamot. A puszta rokonszenv, a sorsközösség is vonzerő. Az
> erdélyi szászokra egy fénykép láttán kezdtem sokat gondolni. A képen egy
> román nénike áll a tyúkól előtt, köznapos ruhában, használt köténykében,
> arcán a neheztelés és az értetlenség: miért is készül ez a kép. A tyúkól
> két szárnyú ajtaja a  gazdátlan öreg szász templomtorony óralapja. Számai
> szép római számok, az óra mutatója helyén a rigli, a vaspöcök. Az „mutatja”
> az időt. Azt, mikor elforgatják az óra járásával egyezőleg, az ajtó
> kinyílik, jöhetnek a tyúkocskák. Az alapító közösség elmenekült, kihalt,
> jöttek mások, s hogy mi szent, mi nem, nem ismerik fel. Mert nem az övék.
>
> *Vannak-e kedvenc mesemondói?*
>
> Abból nincs annyi, mint meséből… *Aki tán legnagyobb hatással volt rám,
> az Hazug Pista bácsi, és még a gyergyóalfali Barát Jóska. Jártam
> Kárpátalján, Forgolányba, Kádár Endréhez, ő is kitűnő volt. Aztán ott volt
> a salomvári Gál Sanyi bácsi, az erdész: a zalaegerszegi kórházban** az
> orvosok minden kórtermen végighurcolták, azt mondták, ő a legjobb injekció.*
>
> Nagykunságban, édesanyám vidékén, Tomajmonostorán jártam egy idős
> csürhéskanász emberhez, aki a torkát kínzó daganat miatt már csak suttogva
> mesélt, majd mikor már ez se ment, kis, kockás füzetbe írta le nekem a
> meséit. Jól beszélő emberből hál’ isten sokat tudok.
>
> *Miben más ma mesét mondani, mint anno nekik?*
>
> Az én mesemondásom többnyire változó közönség előtt zajlik, ők állandó
> közönségnek meséltek. Az enyém könnyebbség, mert annyira megfrissülni nem
> tudok, hogy mindig ugyanazoknak jókedvűen, szorongás nélkül mondjam.*
> Régen a „tsalókák”, tréfacsináló mesemondók, akik általában diákok, katonák
> vagy mesteremberek voltak, udvarról udvarra jártak, s a mókával kenyeret is
> kerestek. Házaltak a tudományukkal. Kicsit én is így vagyok. De Hazug Pista
> bácsiék egy helybe ültek és nagyjából ugyanannak a közönségnek mondták.*
> Mondjuk, az ő közönségük ugyanazt a mesét többször is szívesen
> meghallgatta, bele is szóltak olykor.
>
> *Van olyan, hogy magyar mese? *
>
> *A magyar mesében sok a humor, incselkedik a sorssal, józan marad örökké,
> ragaszkodik az épeszűséghez.*
>
> A magyar mesékre sejtésem szerint ez például jellemző. *A mesemondó finom
> iróniája: nem ragadtatja el magát sohasem, nem ömleng. Ki tud kacsintani,
> játékos. Olyan, mint a tánca, mértéktartó – amire a más népek nagyobb időt
> szánnak, azt a magyar néhány szóval elintézi. * Felsorolásokat nem viszi
> túlzásba, főhősét nem magasztalja egekig, hálálkodásokat kurtán intézi el… *Hú,
> azért ezek elég durva általánosságok! Ha több nép meséjét ismerném, s
> alaposabban, könnyebben szólnék.*
>
> *Értik a magyar mesét külföldön, nem veszik el az íze a fordítás miatt?*
>
> Hát valamit mindenesetre nagyon szeretnek.* Egyszer svéd család látott
> vendégül. Minden bolondságomat megkacagták, meg is barátkoztunk, negyednap
> mondom nekik tréfásan: na holnap hazamegyek, lássuk, megismer-e a
> feleségem. Megállt a levegő, néztek egymásra, hogy ki segítsen a kedves
> magyar vendég szívszorító gondján. Na mondom, itt baj van. A családfő erőt
> vett magán, és megkérdezte, mikor is jöttem én el otthonról. Mondom: már
> lassan négy teljes napja. Hát, András – válaszol –, az én unokám Peruban
> él, fél éves korában látott engem utoljára, másfél éves lesz, mikor megint
> látni fog. Ő engem nem fog megismerni, de a maga felesége meg fogja ismerni
> magát, mikor hazamegy! Semmit se búsuljon! Hát négy nap alatt ő engem nem
> fog elfelejteni!* Na, akkor mérlegre tettem minden korábbi tréfámat.
> Vajon mit értettek belőlem?
>
> Az Elbától keletre egy-egy szónak két értelme is van, a Királyhágótól
> keletre három-négy.
> A világban nem azonos a szavak foghatósága, a szavak jelentése adott
> helyzetben talányos, és vannak népek, akik ezt szeretik, fejlesztik, s
> vannak népek, akiket ez zavar, bosszant, vagy csak nem tudnak vele mit
> kezdeni. Nekik a szójátékra már nem maradt idejük, fantáziájuk, nyelvi
> leleményük beszűkült. Ilyen tájakon például ha „szőr ellenében simogatsz”,
> piszkálódva, csipkelődve kedveskedsz, még meg is haragszanak rád. Ez* az
> erdélyi ember örök problémája Pesten. Játékos kedves szókra durva, mogorva
> válasz érkezik. Az ilyen játékos észjárás szemében tiszta nyomorúság, mikor
> valaki még a szót ki sem ejti, már csuklóból hadonász, macskakörmöket
> rajzol a levegőbe, hogy ő azt most csak tréfásan fogja mondani, ő azt nem
> úgy fogja érteni. Szemöldökével is segít neked, egész testével jelzi, hogy
> nehogy komolyan vedd.** Az amerikai filmek egyébként a világ
> elszürkítésében sokat segítettek*. Tévénk sose volt, de édesanyám a
> piacról hazajövet mindig le tudta utánozni az új filmek ragadós
> arcrángásait, tőlünk idegen mozdulatait*. A százértelmű szavak közt
> kiválóan virágzik a művészet, a költészet, a mese; az egy-értelműekben a
> gazdaság, a tudomány. Csuda, mikor a kettő találkozik.*
> Az is ritka, hogy svájci bankban jó mesemondók teremjenek.
>
> *Kiből lesz a jó mesemondó?*
>
> Egy görög mese szerint abból, akinek semmije nem volt, aztán lett neki, s
> aztán azt is apránkint elveszíti*. Abból lesz jó mesemondó, aki
> anyanyelvét birtokolja, szakadatlanul tanulni tud, s másokat meghallgatni.
> Abból, aki alig várja, hogy mesélhessen.* Legnagyobb elismerése pedig az,
> ha egy közösség, egy nép magára ismer főhőseiben, meséiben.
>
> *Van, aki idejét múltnak, fölöslegesnek tartja a paraszti kultúrával való
> bíbelődést. Erről hogyan gondolkozik?*
>
> *Nem lehetsz prófétája mindenkinek*. Hiába mondod, hogy a falu
> műveltségében egyetemes műveltséget találtál,  költői és az egész világ
> előtt érvényes gondolatokat. És nem csak te, hanem olyanok, mint Kodály,
> Bartók, Muszorgszkij, Sztravinszkij, Tamási Áron, Sütő András, Ajtmatov… *A
> magyar nyelv sok szép különlegessége, eredetisége idegeneknek is feltűnik,
> s aki nem tántorodik el nehézségeitől – általában rajongani szokott érte*.
> A posztinternacionalizmus haragudni szokott már az „eredeti” szóra is.
> Hamar homlokodra süti: „műparaszt”, régebben: „narodnyik”…
>
> Engem, mikor más népek fiaival találkozom – főleg népzenei eseményeken –,
> nem az izgat, hogy az egész világra rázuhanó amerikai popkultúrából milyen
> kunkori forgácsot, elszáradt gallyacskát kapott el, hanem hogy nagyapja
> dunnyogásából mit értett meg.
> *Az ostobaság, értéktelenség egyetlen esélye a nagy hangerő.*
>
> Meggyőződtem róla: más népeknek is örömöt tudok szerezni azzal, ami
> jellemzően a miénk. Szabad lelkünk nem szereti, ha meghódítják, de a
> szívünk igen! A szív alig várja, hogy végre valaki meghódítsa. Így van
> berendezve. *A magyar dal, a magyar mese sok szívet meghódított már. *
>
> *A magyarországi „népi demokrácia” is kidolgozott néhány stratégiát az
> „eredetiség” megszégyenítésére, lebontására. A kommunizmus üldözte és
> megsemmisítette a parasztságot
> <https://mandiner.hu/cikk/20181223_parasztsag_kommunizmus_neb?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201909>.*
>
> Igen, ne felejtsük el, hogy Gábor Andor miként hozta létre a Lúdas Matyit!
> Hazajött Moszkvából, s feladata az volt, hogy a kisgazdákat minden
> eszközzel alázzák meg, s mielőbb töröljék el a föld színéről. Ezért a Lúdas
> Matyiban tulajdonképpen a magyar falusi emberre jellemző tulajdonságokat
> pókhasú gonoszfejű démonokra, mint valami máglyára hajítandó kiszebábukra
> húzták rá – rajzokon és szövegekben. A későbbi rádiókabarék erre
> rétegződtek rá. Itt már nem is a nagygazda, hanem a falusi ember volt a
> célpont. A tájnyelv, a viselet, az eredetiség minden jele gúny tárgya lett,
> melyen idővel már a falu maga is kacagni kezdett.
> Itt* a falusi ember* *a bunkóság, a hülyeség, az elmaradottság jelképe
> lett.*
>
> *Holott például az ő dalai emelték világ színpadára a magyar zenét.*
>
> *Régen a mesét felnőtteknek mondták, ma gyerekeknek olvassák fel –
> hacsaknem a tévében nézik. Fel lehet éleszteni a mesemondást?*
>
> Igen, fel lehet. Mostanában éppen ez történik. *A mese **sokáig volt
> büntetésben. Olykor ma is a hazugsággal cserélik fel.* Úgy látszik, újra
> eljött az ideje. Kezdi méltó helyét elfoglalni.
>
> *Mennyi idő alatt mond el legrövidebben és leghosszabban egy népmesét?*
>
> Mesét mondani olyan nagyon röviden nem lehet, mert kézen kell fogni a
> közönséget és elvezetni valahova, hogy felejtse el tán még önmagát is,
> aztán rá lehet térni a lényegre. Vannak persze kurta mesék, rövid
> példabeszédszerűek. Leghosszabban? Nagyjából másfél-két óra. Kádár Endre, a
> kárpátaljai mesemondó árokba mesélte a közönségét, azt volt neki a
> legnagyobb trófeája. Jöttek más faluból az aratók, és addig mondta nekik,
> hogy mind mellé ültek, ledőltek, belealudtak. Hajnalban a harmatverte
> társaságot ő ébresztette boldogan, büszkén. Na, ha ezt én megcsinálnám, baj
> volna, engem többet nem hívnának el*. Maros megyében működött a vén
> Kurcsi Minya, őt azért tartottak el saját keserves kis keresetükből a
> favágók, hogy mikor a munka után hazamentek, meséljen, ringassa őket
> álomba. Ahogy illik, meseszóval.*
> *A test elfárad, de a lélek még nyújtózna egyet. S hát legyen hova. *
>
> *Mit szól, amikor arról hall híreket, hogy új meséket gyártanak két
> királyfival vagy két királylánnyal?*
>
> *Szeretném, ha a gyerekek nem találkoznának ilyesmivel.*
>
> *Mond egy mesezáró formulát?*
>
> *Piros alma hullt az én jobb kezembe, háromfele vágtam. Egy legyen azé,
> aki a mesémet meghallgatta, egy azé, aki meghallotta, egy pedig legyen
> mindahányunké.*
>
> *****
> *Berecz András* Kossuth-díjas énekes, mesemondó, népmesegyűjtő,
> folklórkutató és előadóművész 1957-ben született Budapesten. Az első
> dalokat édesanyjától tanulta, aki a híres kunhegyesi táncos, tréfafa és
> nótafa, Tanka Gábor lányaként sok ilyet tudott. Alapítója volt a az Ökrös
> és az Egyszólam együttesnek, és énekesként hamarosan igen népszerűvé vált.
> Az éneklés mellett néprajzi tanulmányokat is folytat. Kutatási területei
> elsősorban a Felvidék, Erdély, Moldva, Somogy, de a Nagykunságban és a
> Nyírségben is gyűjt dalokat, meséket, tréfákat. Magyar népzenét tanított
> Kalotaszentkirályon, Jobbágytelkén, Sopronban, a torontói York Egyetemen,
> valamint kanadai és amerikai táborokban is. 2016-tól színházi előadásban, a
> Vidnyánszky Attila rendezte Csíksomlyói passióban is részt vesz. Legutóbb,
> 2018-tól görög mitológiából, Arisztotelész zenefilozófiájából és a görög
> népművészetből állított össze egy énekes, mesés, táncos műsort Síp és lant
> címmel. 14 lemeze jelent meg.
>
> *Fotók: Szűcs Ágnes*
>
>
> <https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail> Mentes
> a vírusoktól. www.avast.com
> <https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
> <#m_-7157316366030257036_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20190906/facf62f0/attachment.html>


További információk a(z) Grem levelezőlistáról