<div><div dir="auto">Nagyon szép, értékes interjú!</div></div><div dir="auto">Köszönjük, Emőke!</div><div><br><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr">Emoke Greschik <<a href="mailto:greschem@gmail.com">greschem@gmail.com</a>> (időpont: 2019. szept. 5., Cs, 22:03) ezt írta:<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0 0 0 .8ex;border-left:1px #ccc solid;padding-left:1ex"><div dir="ltr">
<div class="m_-7157316366030257036gmail-articletext">
<h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20190830_berecz_andras_interju" target="_blank">Európa átalakul, értékei fakulóban – Berecz András a Mandinernek</a></h1>
<div class="m_-7157316366030257036gmail-info" style="margin-top:20px;margin-bottom:0px"><a href="https://mandiner.hu/cikk/20190830_berecz_andras_interju" target="_blank">https://mandiner.hu/cikk/20190830_berecz_andras_interju</a></div>
<div style="margin:5px 5px 5px 0px"><img src="https://mandiner.hu/attachment/0326/325909_szg.png" style="width:120px;margin-right:15px;border:4px solid rgb(224,224,217)" align="left"><br><b>Írta: <a href="https://mandiner.hu/szerzo/szilvay_gergely" target="_blank">Szilvay Gergely</a></b></div>
<div class="m_-7157316366030257036gmail-info">
<div>
</div>
<div>
</div>
</div>
<p class="m_-7157316366030257036gmail-lead">
„Most, hogy érzem <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">az európaiság </span>gyengülését</b></span>, próbálok rendet
vágni a fejemben, a szívemben. Ki vagyok, mi közöm ehhez? A
kereszténység, magyarság, görög és latin műveltség vajon elég-e bennem?
Nem szalasztottam-e el, amire apáink olyan büszkék voltak, az európai
magyar öntudatot?” Berecz Andrással beszélgettünk és tűnődtünk mesékről
és más történetekről, kultúráról és civilizációról, testről és lélekről,
értékekről és azok fakulásáról. Nagyinterjúnk!
</p>
<div id="m_-7157316366030257036gmail-article_billboard1" class="m_-7157316366030257036gmail-nbanner">
</div>
<div class="m_-7157316366030257036gmail-text">
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><strong>Látom, agyonjegyzetelte és összefirkálta Shakespeare-t. Egy népmesemondó miért foglalkozik ennyit Shakespeare-rel?</strong><img src="https://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="m_-7157316366030257036gmail-ga1" class="m_-7157316366030257036gmail-ga_img"></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Amiért népdalénekesként mesemondással is foglalkozom. Szembejött,
izgalomban tart. </b><b>A Nemzeti Színház meghívott, vegyek részt a Csíksomlyói
passióban</b></span>, és így életemben először színházi előadás része lettem.
Először húzódoztam, mert nem tudtam magam elképzelni színészként és
komoly emberként sem. Vidnyánszky Attila azonban mindkét teher alól
felmentett. Ezzel persze meg is lepett. Azt mondta, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>nem kell szerepet
játszanom, nem kell szöveget tanulnom, magamat vihetem a színpadra.
Mászkálhatok is – „vándor” leszek. Hozzak szép, régi egyházi énekeket a
csíki, gyimesi, moldvai területekről, és meséljek, ahogy ízlik, a
derűmet meg ne nyirbáljam. Mert én leszek az ellenpont.<img src="https://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="m_-7157316366030257036gmail-ga2" class="m_-7157316366030257036gmail-ga_img"></b></span></p>
<p>Ellenpont! Hopp, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>ez persze nagyon tetszett</b></span>! Se akasztott ember, se
ellenpont eddig nem voltam még. Új szaga volt az ügynek. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Azt mondta, a
közönséget folyamatosan nem lehet nyomás alatt tartani, jó ritmusban
oldani kell, hadd lélegezzen fel, hadd mosolyogjon</b></span>. Ilyenkor védtelen, s
ilyenkor lehet elevenen találni. Szerinte rendes királygyilkosság a
színpadon szószátyár, részeg kapuőr nélkül tiszta lehetetlenség.
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Shakespeare tudta, hogy mikor a színpadon okos ember okoskodik, az emberek elalusznak, esetleg dühbe gurulnak.</b></span></p>
<p>Az alvó közönség igazi ellensége minden színpadi műnek, és minden
művészet, amely altat, ellensége a közönségnek. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Föl kell izgatni azt az
áldott publikumot, hát arra vágyik! Ha elzsibbad, csukva a füle, oda a
sok szép gondolat</b></span>! A nehezen szerzett, és árván maradt igazságnak is
vére hull! Felissza a deszka. Az okosság legcélravezetőbb hangneme a
bolondosság. Erre Shakespeare – de tán minden valamire való színpadi
ember – legalább kínjában rá kellett jöjjön. A londoni közönség például
híres nagy alvó, nagy fecsegő és dióropogtató volt. Ez utóbbiak
általában a földszinten álló kispénzűek voltak. A dióropogtatást mindig a
tréfás, bolondos részeknél hagyták abba. Falstaff antihős monológjai
például nevezetesen ilyen pillanatok voltak. Az se véletlen, hogy a
játékra, tréfára különben is hajlamos Haydn az egyik lassú tételébe
üstdobot illesztett be igen jól időzítve. Ébresztésnek szánta, siker
koronázta. Shakespeare udvari bolondjainak, illetve magának az írónak a
vidámsága, bolondossága is üstdob… és persze még sok minden más. Azt a
sokszor átlátszó, andalító emberjavító gondolatot, amit különben
nehézkesen az emberek fejére olvasnál, játékosan emészthetővé, sőt
kívánatossá alakíthatod. </p>
<p style="text-align:center"><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2019/09/berecz/berecz_andras-1.jpg" style="width:800px;height:533px"></p>
<p><strong>Akkor tehát az énekes mesemondót és gyűjtőt a színház sodorta Shakespeare karjaiba?</strong></p>
<p>Igen, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a színház, a Csíksomlyói passió sodort a Vihar, Hamlet, Lear
király Shakespeare tanár úr karjaiba. </b></span>Shakespeare sziporkázó bolondjai
az életből, gyűjtéseimből már ismerősek voltak. Hazug Pista bácsi, Barát
Jóska, Gál Sanyi bácsi... Amit például Kosztolányi csodafordításában
Rómeó mond Mercutiónak, érvényes volt az ő művészetükre is. Itt van: <em>„Az
én élcem csak az álcám, mellyel takaródzom, vagy a pálcám, mellyel
megfenyítelek, vagy – ha úgy teszik – a tálcám, melyen átnyújtom neked
az igazságot”. </em>Olyan, sokszor bolondnak bélyegzett emberektől
tanultam legkedvesebb meséimet, tréfáimat, akik a közösség igazát nehéz
időkben tréfásan tudták kimondani. A nehezen viselhető, elhallgatott
valóságot tették elviselhetőbbé. Tréfáikkal a közösség becsületét is
mentették például a nagy romlásban, az ötvenes évek Romániájában.</p>
<div class="m_-7157316366030257036gmail-keretes">Rabságban ezek a gúnyos kis beszédek a szabadság szentjánosbogárkái voltak.</div>
<p>Hatalmat kigúnyoló, egyáltalán nem vicces meséiken olyan volt a
könnyed hangvétel, mint korsón a szép színes, csillogó máz. Hát, ugye,
ha nem fest rá semmi virágot, madarat az a fazekas a vásárból –
fordulhat vissza. Hiába kitűnő az anyaga, nem törik el, falhoz vághatod,
akkor is megmarad: valami még kell, mert különben rá se néznek a
piacon. </p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><strong>A színészet mégis más műfaj, mint a mesemondás. Szokták
mondani, hogy nem jó, ha egy színész kezd el népmesét mondani, mert úgy
hangsúlyoz és olyan gesztikulációt visz bele, amit nem szabad.</strong></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Az, hogy mit szabad, mit nem szabad, nehéz kérdés. A mesemondás
gyakoribb helyszínei a legföljebb százfős termek, a színészeké innen
följebb</b></span>. Erősítés nélkül légy bensőséges, úgy, hogy messze hátul is
hallják: ez más iskola. Az általam kedvelt mesemondás öntörvényű vagy
soktörvényű... Ha az egyszer megindul, már szolgája vagyok. Valami
szellem vezeti. Olykor én is meglepődök, merre. Aztán amikor már a
megszokás kezd szellem lenni, félreteszem a mesét. A szereplők
tulajdonságai állandók, a fontos állomások is szilárdan helyükön
maradnak, de ahol „kívánja”, megcifrázom, eljátszom a történettel, a
szereplők megjelenítésével. A játék behúzza a közönséget, sőt a
mesemondót is a mesébe. Önkívületi állapot. Hazagondoló, mászkáló
emberek lefegyverzéséhez ez szinte elengedhetetlen. A színházban ez a
rögtönzött játék a szöveggel ritkább. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A szójátékot a színpadi játék
pótolja. A színpadi játék egyébként a mesemondók körébe is kezdett
begyűrűzni. „Interaktivizálódott” a mesemondás. Ez nem az én műfajom. Én
azt szeretem, ha pusztán a szavakban jelenik meg minden játék</b></span>. Hazug
Pista bácsi mondta:<em> </em></p>
<div class="m_-7157316366030257036gmail-keretes">„Ha egy szót a lábad elé gurittok, te a lábadot kapd fel, me’ ha nem, üti el!”</div>
<p>Ez a lábra veszélyes szó az én ideám. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A szó ereje jobban
megmutatkozik, ha semmivel nem segítem meg. Menjen hadba ő. </b></span>Villogjon,
mint a kard, kaszabolja le a közömbösséget, a lelki fáradtságot,
tespedtséget, kételkedést. Kaszálja le a nagy bozótot, ami a lelkeket
takarja. Ami a színpad és a publikum közt újra-újra nő. Hogy eljusson
oda, amit odavaló szépnek, jónak, igaznak tartok. A színészeket is
megkísérti, úgy tudom, a rögtönzés. De még mielőtt ők is mesemondókká
„vedlenének”, jön a rendező, s rendet vág.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Gágyor Péter, a Komáromban élő, felvidéki író-rendező (<em>a Mandiner <a href="https://mandiner.hu/tag/gagyor_peter/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201909" target="_blank">állandó publicistája</a> – a szerk.</em>)
mesélte: az igazán jó rendező sűrűn megnézi darabját, ha lehet, minden
előadást, mert a darab hamar önálló életet kezd élni.</b></span> Ahol jobban
tapsolnak, azt a részt ösztönösen hizlalni kezdi a színész, s azt se
bánja, ha ez az egésznek a rovására megy. Ő mindig lecsapott az
ilyenekre.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> A kertész is tudja, hogy a nyesés jót tesz a fának. </b></span>Ő ott
volt mindig, nyeste-vágta, hogy soha ne sérüljön az egész darab. Ezt a
jelenséget a szerző éppen Hamlet szájára adta. A szöveg olyan
szenvedélyes, hogy itt Hamlet alakjából maga az író, a darabot féltő
színházi rendező ugrik ki.<em> „No, meg aki köztetek a bohócot játssza,
ne mondjon többet, mint írva van neki, mert vannak azok közt is, kik
magok nevetnek, hogy egy csapat bárgyú néző utánok nevessen, ha szinte a
da<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>rabnak éppen valamely fontos mozzanata is forog fenn.” </b></span></em></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2019/09/berecz/berecz_andras-9.jpg" style="width:800px;height:533px"> </b></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><strong>Ez puritanizmus? Miért ez az „igénytelenség”?</strong></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Talán a nyelv, a szép magyar szó tisztelete. Ha képen kiemelsz
valakit, semleges háttér elé helyezed. Akkor vonja egészen magára a
figyelmet. Kéthetente kihal egy nyelv a világból. A miénk is már jó
ideje más nyelvekből merítve frissül.</b></span> Alkalmazkodása egyben
összehúzódás, folyamatos zsugorodás.</p>
<div class="m_-7157316366030257036gmail-keretes">Az eredetiség, az alkalmas oltóanyag félreesőbb, kevésbé civilizált vidékeken virágzik még ma is, de tekintélye meg van tépázva. Az iránta érdeklődőt jobb esetben megfurcsálják. A <em>Sinka-ének</em> című cédélemezemhez bihariasan beszélő gyermekeket kerestem. Arany János szülővárosában a tanítónénik azt mondták: <em>„Itt
mi úgy beszílünk, mint a pesti rádiaó, és ha valamék puja falusiassan
beszíl, azt mán tesszük is ki szípen a folyosaóra! Hadd fázzík, hadd
gondolkozzík!”</em></div>
<p>Ha e vacogó, folyósaóbeli nyelvünk szépségeihez már a helyieknek
sincs antennájuk, a médiákban uralkodó kultúraosztogató nyelvnek hogy
legyen? A gazda még birtokolja, de már szégyelli. Ennek a
puritanizmusnak talán ez a jelenség a felhajtóereje. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><em>„Mit tehet
arról a drága hegy, ha kincseit belőle nem szedik, mit tehet róla a
magyar nyelv is, ha fiai őtet sem ékesíteni, sem nagyítani, sem
felemelni nem akarják?” </em>– ezt a Bécsben vitézkedő Bessenyei György
már a 18. században megírta. Ez a nehézség ma is nehézségünk. Csak még
jobban. A népmese, a mese műfaja ezen segít valamicskét, abba ringatom
magam.</b></span></p>
<p><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2019/09/berecz/berecz_andras-10.jpg" style="width:800px;height:533px"></p>
<p><strong>Arisztotelészről sem a mesemondás jut eszünkbe, mégis egy egész műsort csinált az ő nevével. <span style="background-color:rgb(207,226,243)">Hogy talált rá Arisztotelészre?</span></strong></p><span style="background-color:rgb(207,226,243)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(207,226,243)"><b>A zenén keresztül. Két festőművész, Giorgione és Tiziano volt a
nyomravezető. Egyik az ösztönös és a művelt zene, a kollektív és a
magasművészet találkozását és kapcsolatát, másik ezek küzdelmét festette
meg. Egyiken bársonyruhás lantos rongyos furulyást tanít. A másikon
fényes Apollón lantja győz a satyros sípja felett. És ahogyan a győztes
Apollón megnyúzza a vesztest, a vesztes satyros üdvözül. Szenvedése az
önfeláldozó művészet dicsérete. A sokjelentésű képek mögött
Arisztotelész Poétikája sejlik föl. </b></span></p>
<p> </p>
<div style="background:rgb(238,238,238) none repeat scroll 0% 0%;border:1px solid rgb(204,204,204);padding:5px 10px;text-align:center"><big><strong>Olvassa el ezt is! <a href="https://mandiner.hu/cikk/20180223_agocs_gergely_interju?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201909" target="_blank">A magyarok már nem mesélnek egymásnak – Agócs Gergely a Mandinernek</a></strong></big></div>
<p> </p>
<p><strong>Ebből a sejtésből, felfedezésből hogy lesz műsor?</strong></p>
<p>Úgy éreztem, mindez elmesélhető, kedvemre való. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>De hogy néz ki a
zenéről szóló ógörög mese görög népzene nélkül? Kezdtem görög népdalok
után kutatni, s találtam is bőven nekem valót. A legrégebbi 1905-ös
felvétel, Isztambulban vették fel, kis-ázsiai görögök énekelnek rajta.
Természetesen hangszeres muzsikákat is beiktattunk a műsorba </b></span>Borbély
Mihály, Szabó Dániel, Smuk Tomi segítségével. Appelshoffer János és
István fiam pedig szép férfitáncokat tanultak meg. Így <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a dalok, mesék
azóta tánccal is kiegészültek. Ebből született a <em>Síp és lant</em> című műsor. </b></span><br>
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Tehát az európai műveltség egyik gyökerét, a görög műveltséget vittük
színpadra, amit az iskolában untam, felnőtt fejjel megszerettem. Az
talán még érdekes, hogy a kiejtésben, fordításban milyen különös
segítséget kaptam. Barátaim kérték, hogy egy moldvai csángó fiúnak
szerezzek valami munkát, s hát mondom, a kerítésem igazán lefesthetné.
Kérdezem, miközben festeget, honnan jöttél, hát Külsőrekecsinből.
Mondom, én ott jártam, dalokat gyűjtögettem. S most honnan jössz?
Leszbosz szigetéről! – azt mondja. Ott voltam tizenöt évet. Hát az ügyes
csángó legény utolért egy leszboszi marathonfutó leánykát, és gyönyörű
családot alapított! Úgy tud görögül, mint magyarul.</b></span></p>
<p><strong>Időszerűnek érezte mindezt?</strong></p>
<p>Igen, menet közben azt is észrevettem, hogy <span style="background-color:rgb(207,226,243)"><b>ez nem csak érdekes, hanem időszerű is.</b></span></p><span style="background-color:rgb(207,226,243)"><b>
</b></span><div class="m_-7157316366030257036gmail-keretes"><span style="background-color:rgb(207,226,243)"><b>Európa átalakul, értékei fakulóban.</b></span></div>
<p>Az én ösztönös kétségeim, meg sem fogalmazott kérdéseim is biztos ott
vannak a témaválasztásban, hogy lássuk, ér-e még valamit európainak
lenni: mi az, hogy Európa, s mit tudott adni a görögség Európának, ami
most is hasznos, erőt és derűt ad. Mit sikerült összehozni ezeknek a
sétálgató, gyümölcsevő, halpusztító, okos-tréfás, csillagvizsgáló
embereknek? Ez volt a dolog mögött. </p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><strong>És ér-e még valamit európainak lenni?</strong></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Igen. Különös műveltség a miénk, sok szép helyezést kapott már ezen a
szép földrészen</b></span>. Majd minden sikeresebb gondolatunk, rajongásunk ehhez a
földhöz, a Kárpát-medencéhez kötődik. Amíg európaiságomat nem éreztem
veszélyben, inkább kazakokkal, kirgizekkel vagy idébb, tatárokkal,
csuvasokkal foglalkoztam.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Most viszont, hogy érzem az európaiság
gyengülését, próbálok rendet vágni a fejemben, a szívemben. Ki vagyok,
mi közöm ehhez? A kereszténység, magyarság, görög és latin műveltség
vajon elég-e bennem? </b></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><div class="m_-7157316366030257036gmail-keretes"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Nem szalasztottam-e el, amire apáink olyan büszkék voltak, az európai magyar öntudatot? </b></span></div><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Édesapám tizenvalahány nyelvet tudott s fordított, de az alapot, a
latint trágyás szekéren is tanulta. És ifjan. Elődeink a mi életünket
mérlegelve döntöttek, hogy ez a legjobb hely. Hát valahogy ebbe belé
kéne helyezkedjünk.</b></span></p>
<p style="text-align:center"><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2019/09/berecz/berecz_andras-2.jpg" style="width:800px;height:533px"></p>
<p><strong>Ha a csillagos égen látható görög mitológia az összeurópai
műveltséget jelképezi, ugyanazon csillagos ég magyar történetei pedig a
partikulárisat – Nagy Medve és Göncöl-szekér –, milyen viszonyban vannak
egymással? </strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Úgy tűnik, hogy azért Eurázsia mesekincsének nagy része egyforma.</b></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Szinte ugyanazok az alaptörténetek hullámzanak oda és vissza.
Afrikában, Dél-Amerikában más minden, más az ábécéje. A görög mitológia
alaptörténeteit úgy tudom elmondani, mint a magyar mesét: Hermész
leleményessége a mi népmeséink legkedvesebb figuráit idézi. Hermész
viselt dolgaira a székely ember is felkapja a fejét, hogy né, ez ha nem
egyeb, ez csíki gyermek! S ha Hazug Pista meséit mondanám egy ógörögnek,
az is azt mondaná, hogy állj meg ember, nó, ez a Pista nem
peloponnészoszi-e? A minden helyzetben derűs és okos ember – Lúdas
Matyi, Háry János – népszerű figura mindenhol. Az volt, az lesz mindig.</b></span></p>
<p><strong>Mintha lenne egy feszültség a fogalmi gondolkodás – filozófia
– és a képi-mítikus-történeti gondolkodás között. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Jézus is
példabeszédeket</span> mondott, ha tetszik, sztorizott. Mintha ez hatásosabb és
népszerűbb lenne a Kant <em>Tiszta ész kritikájá</em>nál.</span></strong></p>
<p>Ha az ember fogalmi gondolkodásba sodródik, a kocka el van vetve,
minden szavadat tisztáznod kell. Azt azonban tudnod érdemes, hogy amíg szépen szőrözöl, elmegy a hallgatóság. </p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Míg a fogalmi gondolkozás kerülgeti a témát – mint macska a forró
tejet</b></span> –, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a példázat már elevenig hatol. </b></span><span style="background-color:rgb(0,0,255)"><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A precíz ember sokszor kimeríti <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a
színtelen </span>ember fogalmát</span>. </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A történetbe ágyazott megfigyelés, jó tanács
barátságosabb és megjegyezhetőbb.</b></span> De ne bántsuk a filozófiát, se a
jogtudományt, ez is mind elemi szükség.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Aki borzasztó komolyan veszi
önmagát, könnyen unalmassá válik</b></span>. Viszont aki a végső igazságról
lemondva hasonlatokba tudja tömöríteni mondandóját, az igen! Ő a
felfedezés, a felismerés örömét meghagyja a közönségnek. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ketten
találkozunk, a közönség és én, elindulunk egymás felé, az előttem járók
megfigyeléseit, indulatait képekbe csomagolom, mint a karácsonyi
ajándékot, örüljön már a szép dobozkának is, szalagnak is, bontsa ki
magának. Mért bontsam ki neki? Helyezkedjen belé a történetbe,
önfeledten! Kopogtasson be ő, érezze a történetben kedves vendégnek
magát! A jó mese magához szelídíti a közönséget.</b></span></p>
<p style="text-align:center"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2019/09/berecz/berecz_andras-11.jpg" style="width:800px;height:533px"></b></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><strong>Gyűjt még a Kárpát-medencében is, máshol is?</strong></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Magyart folyamatosan, mindig találok valamit, ami érdekes</b></span>. Volt egy
másfél-két évem, amikor foglalkoztam a Kárpátok pásztorságával, s
tanultam ruszin, szlovák, román, szerb népdalokat is. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Román kolindákat
is ültettem át magyar nyelvre. Most egyelőre álmomban is régi görög felvételek sercegnek.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Még észak-amerikai indiánokkal is foglalkoztam, szép pentaton
dallamokkal.</b></span> Kinti fellépéseim során <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>több rezervátumba is elsodródtam.</b></span>
Érdekelt a sorsuk. A washingtoni Kongresszusi Könyvtárban találkoztam
egy Molnár Basa Enikő nevű hölggyel, aki az indián archívumot kezelte, s
fonográfhengerekről másolt át kazettára jó néhány, 1896-ban gyűjtött
gyönyörű dallamot. A puszta rokonszenv, a sorsközösség is vonzerő. Az
erdélyi szászokra egy fénykép láttán kezdtem sokat gondolni. A képen egy
román nénike áll a tyúkól előtt, köznapos ruhában, használt
köténykében, arcán a neheztelés és az értetlenség: miért is készül ez a
kép. A tyúkól két szárnyú ajtaja a gazdátlan öreg szász templomtorony
óralapja. Számai szép római számok, az óra mutatója helyén a rigli, a
vaspöcök. Az „mutatja” az időt. Azt, mikor elforgatják az óra járásával
egyezőleg, az ajtó kinyílik, jöhetnek a tyúkocskák. Az alapító közösség
elmenekült, kihalt, jöttek mások, s hogy mi szent, mi nem, nem ismerik
fel. Mert nem az övék. </p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><strong>Vannak-e kedvenc mesemondói?</strong></span></p>
<p>Abból nincs annyi, mint meséből… <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Aki tán legnagyobb hatással volt
rám, az Hazug Pista bácsi, és még a gyergyóalfali Barát Jóska. Jártam
Kárpátalján, Forgolányba, Kádár Endréhez, ő is kitűnő volt. Aztán ott
volt a salomvári Gál Sanyi bácsi, az erdész: a zalaegerszegi kórházban</b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> az orvosok minden kórtermen végighurcolták, azt mondták, ő a legjobb injekció.</b></span></p>
<p>Nagykunságban, édesanyám vidékén, Tomajmonostorán jártam egy idős
csürhéskanász emberhez, aki a torkát kínzó daganat miatt már csak
suttogva mesélt, majd mikor már ez se ment, kis, kockás füzetbe írta le
nekem a meséit. Jól beszélő emberből hál’ isten sokat tudok.</p>
<p><strong>Miben más ma mesét mondani, mint anno nekik?</strong></p>
<p>Az én mesemondásom többnyire változó közönség előtt zajlik, ők
állandó közönségnek meséltek. Az enyém könnyebbség, mert annyira
megfrissülni nem tudok, hogy mindig ugyanazoknak jókedvűen, szorongás
nélkül mondjam.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Régen a „tsalókák”, tréfacsináló mesemondók, akik
általában diákok, katonák vagy mesteremberek voltak, udvarról udvarra
jártak, s a mókával kenyeret is kerestek. Házaltak a tudományukkal.
Kicsit én is így vagyok. De Hazug Pista bácsiék egy helybe ültek és
nagyjából ugyanannak a közönségnek mondták.</b></span> Mondjuk, az ő közönségük
ugyanazt a mesét többször is szívesen meghallgatta, bele is szóltak
olykor. </p>
<p><strong>Van olyan, hogy magyar mese? </strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A magyar mesében sok a humor, incselkedik a sorssal, józan marad örökké, ragaszkodik az épeszűséghez.</b></span></p>
<p>A magyar mesékre sejtésem szerint ez például jellemző. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A mesemondó
finom iróniája: nem ragadtatja el magát sohasem, nem ömleng. Ki tud
kacsintani, játékos. Olyan, mint a tánca, mértéktartó – amire a más
népek nagyobb időt szánnak, azt a magyar néhány szóval elintézi. </b></span>
Felsorolásokat nem viszi túlzásba, főhősét nem magasztalja egekig,
hálálkodásokat kurtán intézi el… <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Hú, azért ezek elég durva
általánosságok! Ha több nép meséjét ismerném, s alaposabban, könnyebben
szólnék.</b></span></p>
<p style="text-align:center"><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2019/09/berecz/berecz_andras-7.jpg" style="width:800px;height:533px"></p>
<p><strong>Értik a magyar mesét külföldön, nem veszik el az íze a fordítás miatt?</strong></p>
<p>Hát valamit mindenesetre nagyon szeretnek.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Egyszer svéd család látott
vendégül. Minden bolondságomat megkacagták, meg is barátkoztunk,
negyednap mondom nekik tréfásan: na holnap hazamegyek, lássuk,
megismer-e a feleségem. Megállt a levegő, néztek egymásra, hogy ki
segítsen a kedves magyar vendég szívszorító gondján. Na mondom, itt baj
van. A családfő erőt vett magán, és megkérdezte, mikor is jöttem én el
otthonról. Mondom: már lassan négy teljes napja. Hát, András – válaszol
–, az én unokám Peruban él, fél éves korában látott engem utoljára,
másfél éves lesz, mikor megint látni fog. Ő engem nem fog megismerni, de
a maga felesége meg fogja ismerni magát, mikor hazamegy! Semmit se
búsuljon! Hát négy nap alatt ő engem nem fog elfelejteni!</b></span> Na, akkor
mérlegre tettem minden korábbi tréfámat. Vajon mit értettek belőlem?</p>
<p>Az Elbától keletre egy-egy szónak két értelme is van, a Királyhágótól keletre három-négy.</p>
<div class="m_-7157316366030257036gmail-keretes">A világban nem azonos a szavak foghatósága, a szavak jelentése adott helyzetben talányos, és vannak népek, akik
ezt szeretik, fejlesztik, s vannak népek, akiket ez zavar, bosszant,
vagy csak nem tudnak vele mit kezdeni. Nekik a szójátékra már nem maradt
idejük, fantáziájuk, nyelvi leleményük beszűkült. Ilyen tájakon például
ha „szőr ellenében simogatsz”, piszkálódva, csipkelődve kedveskedsz,
még meg is haragszanak rád. Ez<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> az erdélyi ember örök problémája Pesten.
Játékos kedves szókra durva, mogorva válasz érkezik. Az ilyen játékos
észjárás szemében tiszta nyomorúság, mikor valaki még a szót ki sem
ejti, már csuklóból hadonász, macskakörmöket rajzol a levegőbe, hogy ő
azt most csak tréfásan fogja mondani, ő azt nem úgy fogja érteni.
Szemöldökével is segít neked, egész testével jelzi, hogy nehogy komolyan
vedd.</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Az amerikai filmek egyébként a világ elszürkítésében sokat
segítettek</b></span>. Tévénk sose volt, de édesanyám a piacról hazajövet mindig le
tudta utánozni az új filmek ragadós arcrángásait, tőlünk idegen
mozdulatait<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>. A százértelmű szavak közt kiválóan virágzik a művészet, a
költészet, a mese; az egy-értelműekben a gazdaság, a tudomány. Csuda,
mikor a kettő találkozik.</b></span></div>
<div class="m_-7157316366030257036gmail-keretes">Az is ritka, hogy svájci bankban jó mesemondók teremjenek. </div>
<p style="text-align:center"><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2019/09/berecz/berecz_andras-12.jpg" style="width:800px;height:533px"></p>
<p><strong>Kiből lesz a jó mesemondó?</strong></p>
<p>Egy görög mese szerint abból, akinek semmije nem volt, aztán lett
neki, s aztán azt is apránkint elveszíti<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>. Abból lesz jó mesemondó, aki
anyanyelvét birtokolja, szakadatlanul tanulni tud, s másokat
meghallgatni. Abból, aki alig várja, hogy mesélhessen.</b></span> Legnagyobb
elismerése pedig az, ha egy közösség, egy nép magára ismer főhőseiben,
meséiben. </p>
<p><strong>Van, aki idejét múltnak, fölöslegesnek tartja <span style="background-color:rgb(208,224,227)">a paraszti kultúrá</span>val való bíbelődést. Erről hogyan gondolkozik?</strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Nem lehetsz prófétája mindenkinek</b></span>. Hiába mondod, hogy a falu műveltségében egyetemes műveltséget találtál, költői és az egész világ előtt érvényes gondolatokat. És nem csak te,
hanem olyanok, mint Kodály, Bartók, Muszorgszkij, Sztravinszkij, Tamási
Áron, Sütő András, Ajtmatov… <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A magyar nyelv sok szép különlegessége,
eredetisége idegeneknek is feltűnik, s aki nem tántorodik el
nehézségeitől – általában rajongani szokott érte</b></span>. A
posztinternacionalizmus haragudni szokott már az „eredeti” szóra is.
Hamar homlokodra süti: „műparaszt”, régebben: „narodnyik”…</p>
<p>Engem, mikor más népek fiaival találkozom – főleg népzenei
eseményeken –, nem az izgat, hogy az egész világra rázuhanó amerikai
popkultúrából milyen kunkori forgácsot, elszáradt gallyacskát kapott el,
hanem hogy nagyapja dunnyogásából mit értett meg.</p>
<div class="m_-7157316366030257036gmail-keretes"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az ostobaság, értéktelenség egyetlen esélye a nagy hangerő.</b></span></div>
<p>Meggyőződtem róla: más népeknek is örömöt tudok szerezni azzal, ami
jellemzően a miénk. Szabad lelkünk nem szereti, ha meghódítják, de a
szívünk igen! A szív alig várja, hogy végre valaki meghódítsa. Így van
berendezve. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A magyar dal, a magyar mese sok szívet meghódított már. </b></span></p>
<p style="text-align:center"><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2019/07/Berecz/exp_berecz_andras-15.jpg" style="width:800px;height:533px"></p>
<p><strong><span style="background-color:rgb(234,209,220)">A magyarországi „népi demokrácia” is kidolgozott néhány
stratégiát az „eredetiség” megszégyenítésére, lebontására. A kommunizmus
üldözte és <a href="https://mandiner.hu/cikk/20181223_parasztsag_kommunizmus_neb?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201909" target="_blank">megsemmisítette <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a parasztságot</span></a></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">.</span></strong></p>
<p>Igen, ne felejtsük el, hogy Gábor Andor miként hozta létre a Lúdas
Matyit! Hazajött Moszkvából, s feladata az volt, hogy a kisgazdákat
minden eszközzel alázzák meg, s mielőbb töröljék el a föld színéről.
Ezért a Lúdas Matyiban tulajdonképpen a magyar falusi emberre jellemző
tulajdonságokat pókhasú gonoszfejű démonokra, mint valami máglyára
hajítandó kiszebábukra húzták rá – rajzokon és szövegekben. A későbbi
rádiókabarék erre rétegződtek rá. Itt már nem is a nagygazda, hanem a
falusi ember volt a célpont. A tájnyelv, a viselet, az eredetiség minden
jele gúny tárgya lett, melyen idővel már a falu maga is kacagni
kezdett.</p>
<div class="m_-7157316366030257036gmail-keretes">Itt<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a falusi ember</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a bunkóság, a hülyeség, az elmaradottság jelképe lett.</b></span></div>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Holott például az ő dalai emelték világ színpadára a magyar zenét.</b></span></p>
<p><strong>Régen a mesét felnőtteknek mondták, ma gyerekeknek olvassák fel – hacsaknem a tévében nézik. Fel lehet éleszteni a mesemondást?</strong></p>
<p>Igen, fel lehet. Mostanában éppen ez történik. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A mese </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>sokáig volt
büntetésben. Olykor ma is a hazugsággal cserélik fel.</b></span> Úgy látszik, újra
eljött az ideje. Kezdi méltó helyét elfoglalni.</p>
<p><strong>Mennyi idő alatt mond el legrövidebben és leghosszabban egy népmesét?</strong></p>
<p>Mesét mondani olyan nagyon röviden nem lehet, mert kézen kell fogni a
közönséget és elvezetni valahova, hogy felejtse el tán még önmagát is,
aztán rá lehet térni a lényegre. Vannak persze kurta mesék, rövid
példabeszédszerűek. Leghosszabban? Nagyjából másfél-két óra. Kádár
Endre, a kárpátaljai mesemondó árokba mesélte a közönségét, azt volt
neki a legnagyobb trófeája. Jöttek más faluból az aratók, és addig
mondta nekik, hogy mind mellé ültek, ledőltek, belealudtak. Hajnalban a
harmatverte társaságot ő ébresztette boldogan, büszkén. Na, ha ezt én
megcsinálnám, baj volna, engem többet nem hívnának el<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>. Maros megyében
működött a vén Kurcsi Minya, őt azért tartottak el saját keserves kis
keresetükből a favágók, hogy mikor a munka után hazamentek, meséljen,
ringassa őket álomba. Ahogy illik, meseszóval.</b></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><div class="m_-7157316366030257036gmail-keretes"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A test elfárad, de a lélek még nyújtózna egyet. S hát legyen hova. </b></span></div>
<p><strong>Mit szól, amikor arról hall híreket, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">új meséket gyártanak két királyfival vagy két királylánnyal?</span></strong></p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Szeretném, ha a gyerekek nem</span> találkoznának ilyesmivel.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><strong>Mond egy mesezáró formulát?</strong></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Piros alma hullt az én jobb kezembe, háromfele vágtam. Egy legyen
azé, aki a mesémet meghallgatta, egy azé, aki meghallotta, egy pedig
legyen mindahányunké.</b></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p style="text-align:center"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>***</b></span></p>
<div style="background:rgb(238,238,238) none repeat scroll 0% 0%;border:1px solid rgb(204,204,204);padding:5px 10px"><strong>Berecz András</strong>
Kossuth-díjas énekes, mesemondó, népmesegyűjtő, folklórkutató és
előadóművész 1957-ben született Budapesten. Az első dalokat édesanyjától
tanulta, aki a híres kunhegyesi táncos, tréfafa és nótafa, Tanka Gábor
lányaként sok ilyet tudott. Alapítója volt a az Ökrös és az Egyszólam
együttesnek, és énekesként hamarosan igen népszerűvé vált. Az éneklés
mellett néprajzi tanulmányokat is folytat. Kutatási területei elsősorban
a Felvidék, Erdély, Moldva, Somogy, de a Nagykunságban és a Nyírségben
is gyűjt dalokat, meséket, tréfákat. Magyar népzenét tanított
Kalotaszentkirályon, Jobbágytelkén, Sopronban, a torontói York
Egyetemen, valamint kanadai és amerikai táborokban is. 2016-tól színházi
előadásban, a Vidnyánszky Attila rendezte Csíksomlyói passióban is
részt vesz. Legutóbb, 2018-tól görög mitológiából, Arisztotelész
zenefilozófiájából és a görög népművészetből állított össze egy énekes,
mesés, táncos műsort Síp és lant címmel. 14 lemeze jelent meg.</div>
<p style="text-align:right"><em>Fotók: Szűcs Ágnes</em></p>
</div>
<div id="m_-7157316366030257036gmail-article_billboard2" class="m_-7157316366030257036gmail-nbanner">
</div>
</div>
</div><div id="m_-7157316366030257036DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tbody><tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-round-orange-animated-no-repeat-v1.gif" alt="" width="46" height="29" style="width:46px;height:29px"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" style="color:#4453ea" target="_blank">www.avast.com</a> </td>
</tr>
</tbody></table>
<a href="#m_-7157316366030257036_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>
_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" rel="noreferrer" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</blockquote></div></div>