[Grem] Fwd: FW: HALLOWEEN?!?!?!

2019. Okt. 22., K, 09:34:34 CEST

A kisfiút Russelnak hívták, és nem Jánosnak, vagy Máténak, az angoloknak 
biztosan bejön ez a " novella".
A

2019.10.22. 9:00 keltezéssel, Levente Vihar írta:
> Egy novella és annak fordítása:
> https://www.rd.hu/A_folyami_t%C3%B6k_legend%C3%A1ja
> ÜdvözletteL.
>
> *The other day, shortly before Halloween,* pumpkins were bobbing in 
> the river behind my house. I later learned that they had fallen from a 
> truck as it rumbled over the small bridge just upriver.
>
> I had gone out to the riverbank for a quiet moment before leaving for 
> work. The mist slowly lifted, revealing the orange globes bumping 
> against the shore. I watched them for quite a while, as if there were 
> something more they could show me. But the mere fact of pumpkins in 
> the river was remarkable enough. I headed for the university, yet I 
> couldn’t get them off my mind.
>
> As I lectured on the basics of ecology, my thoughts constantly jolted 
> back to the pumpkins. I came precariously close to giggling. When one 
> is teaching, however, control is everything, so I persisted in 
> describing how animals and plants are physically and behaviorally 
> adapted to their environments. Then I was jolted again.
>
> Here I was explaining why the snowshoe hare’s fur turns white in a 
> winter landscape, and I had pumpkins bobbing in the river behind my 
> house. I felt the strangest need to get back to them.
>
> I drove home with a special urgency at the end of the workday. Relief 
> didn’t come until I saw the pumpkins safe by the riverbank.
>
> As I turned to go into my house, I was greeted by the boy next door 
> who had come over for a visit. Actually, eight-year-old Russell had 
> moped over. I had never seen him so sad. The problem was that “all the 
> kids” had jack-o’-lanterns for Halloween. Except for him. His mother 
> hadn’t yet bought him one.
>
> “Russell,” I said, bending low, “your friends have field pumpkins.” I 
> could get him something far more special.
>
> Russell cocked his head to the side. “What?”
>
> “A river pumpkin,” I whispered.
>
> After embellishing the story a bit with the growing habits of such 
> pumpkins, and explaining why they migrate downriver in the fall, I 
> turned Russell toward the river and pointed. He was astonished. We 
> clambered into my canoe and within a couple of minutes the canoe was 
> among the pumpkins. Russell grabbed hold of a big one and we sailed 
> home with our bounty.
>
> I watched as Russell, now grinning, stumbled out of the canoe and up 
> the riverbank. I followed at a distance as he staggered up his front 
> walk, struggling with his pumpkin. His mother came out of the house, 
> hands on hips, obviously ready to reprimand. “Where did you get that?” 
> she demanded.
>
> Russell told the story of the river pumpkins word for word as it had 
> been given to him. But the part about the migratory habits was too 
> much for his mother. There are times when a legend related by one 
> person must be sworn to by another. “Mighty fine river pumpkin you’ve 
> got there, Russ,” I said, as I came up behind him.
>
> The mother questioned, “A river pumpkin?”
>
> “I have five myself,” I said. “Easier to carve. Better than a field 
> pumpkin.” I pointed to the river, and Russell’s mom saw the remaining 
> pumpkins bobbing for recognition.
>
> That night a jack-o’-lantern flared in the window of Russell’s house. 
> And it had stories to tell.
>
> 	
>
> *A napokban, nem sokkal mindenszentek előtt,* sütőtökök úsztak a házam 
> mögötti folyó vizén. Mint később megtudtam, egy teherautóról potyogtak 
> le, mely a folyó felső folyásánál lévő kis hídon dübörgött át.
>
> Munkába menet még kimentem a folyópartra, hogy ott egy percig csendben 
> elidőzzek. A pára lassanként fölszállt, s így láthatóvá váltak a 
> partnak ütődő, narancsszínű gömbök. Elnézegettem őket egy darabig, 
> mintha tartogatnának még valami mást is számomra, de a vízen úszó 
> sütőtökök látványa már önmagában méltó volt a figyelemre. Útban az 
> egyetem felé se tudtam kiverni a fejemből.
>
> Miközben ökológiai alapismeretekről tartottam előadást, örökké a 
> tökökön járt az eszem. Kevés híja volt, hogy kitört belőlem a kacagás. 
> A tanári pályának azonban fontos eleme az önfegyelem, úgyhogy én 
> rendületlenül magyaráztam tovább, miként alkalmazkodnak környezetükhöz 
> az állatok és a növények külsejükben és viselkedésükben. Aztán megint 
> eszembe villantak a sütőtökök.
>
> Lám, én lelkesen mesélem, hogyan fehéredik ki télire a havasi nyúl 
> bundája, miközben a házam mögött tökök úszkálnak a folyó vizén. Furcsa 
> késztetést éreztem, hogy újra megnézzem őket.
>
> Munka után a szokottnál jobban siettem haza. Csak akkor lélegeztem 
> föl, amikor láttam, hogy a tökök ott vannak épségben a part mentén.
>
> Már befordultam a házhoz, amikor a látogatóba érkezett szomszéd kisfiú 
> köszönt rám. A nyolcéves Russellt épp a bánat emésztette. Ilyen 
> szomorúnak még sose láttam. Az volt a baj, hogy „minden gyerek” kapott 
> már töklámpást mindenszentekre, csak ő nem. Neki még nem vett a mamája.
>
> – Russell – mondtam lehajolva hozzá –, a barátaid mind mezei tököt 
> kaptak. – Valami sokkal különlegesebbet kínáltam föl neki.
>
> Russell tágra nyílt szemmel nézett rám: – Micsodát?
>
> – Folyami tököt – súgtam a fülébe.
>
> Miután a történetet kissé kikerekítve elmagyaráztam, hol teremnek az 
> ilyen tökök, és hogy ősszel miért vándorolnak lefelé a folyón, 
> odafordítottam Russellt, és rájuk mutattam. Elképedt. Beszálltunk a 
> kenumba, és pár perc múltán már körülöttünk úszkáltak a tökök. Russell 
> kihalászott magának egy jókorát, majd a zsákmánnyal együtt eveztünk 
> vissza.
>
> Figyeltem Russellt, aki immár fülig érő szájjal kászálódott ki a 
> partra a kenuból. Némi távolságot tartva mentem utána, ahogy a tököt 
> cipelve kaptatott föl a házukhoz vezető úton. A mamája csípőre tett 
> kézzel lépett ki az ajtón, szemmel láthatóan dorgálásra készült. – Ezt 
> meg honnan szerezted? – kérdezte.
>
> Russell szóról szóra úgy mondta el a folyami tökök történetét, ahogy 
> tőlem hallotta. De a vándorlási szokásaikra vonatkozó rész már túl sok 
> volt a mamájának. Megesik, hogy az ember egyik meséjét egy másikkal 
> kell alátámasztania. – Nahát, Russ, milyen csodaszép folyami tököt 
> szereztél! – mondtam, ahogy utolértem.
>
> A mama rákérdezett: – Folyami tököt?
>
> – Nekem öt van – feleltem. – Könnyebb kivájni. Jobb, mint a mezei tök. 
> – A folyó felé mutattam, és Russell mamája látta is a bizonyságul 
> szolgáló többi tököt.
>
> Aznap este töklámpás világított Russellék ablakában. Volt miről mesélnie.
>
>
> Gy Greschik <gy.greschik at teguec.com <mailto:gy.greschik at teguec.com>> 
> ezt írta (időpont: 2019. okt. 21., H, 15:31):
>
>     Kadves András!
>
>     A karikatúra által jelzett időpontban ben csak október 31.-e nem
>     stimmel.  A II. Friges ellen vított háború 1477.-től tartott, de
>     Bécset 1484. június 1.-én foglalta el Mátyás:
>
>
>     Magyar Katolikus Lexikon > B > Bécs ostroma
>
>     Bécs ostroma: 1. 1477. júl.-aug. Mátyás király megtámadta III.
>     Frigyes német-római császárt. Nem a birod-nak üzent hadat, hanem
>     személyesen a cs-nak. Mátyás Zeleni János vezette csapatai (10.000
>     gyalogos, 5000 könnyű és 2000 nehéz lovas) VII-VIII: nagyobb
>     összecsapás nélkül megszállták Alsó-Au. nagy részét és körülzárták
>     Bécset. Frigyes Stájero-ba menekült. IV. Sixtus legátusainak
>     közvetítésével a két uralkodó között 1477. XII. 1: megszületett a
>     gmundeni (korneuburgi) béke, melyben Frigyes lemondott a m. kir.
>     címről, beiktatta Mátyást cseho-i hűbérbirtokába és fölruházta őt
>     mint cseh kir-t a választófejed. méltósággal. - 2. 1482: Mátyás
>     újra háborút kezdett Frigyes ellen. Sorozatos hadi sikerek után,
>     melyek közül kiemelkedik az 1484. III. 11: Leitzersdorfnál vívott
>     győztes ütközet, 1484 végén Mátyás csapatai körülzárták Bécset. A
>     várost Hans von Wulfersdorfer, Frigyes legjobb hadvezére védte. Az o
>      stromló m. sereg fő „fegyvere” az 50.000-es város kiéheztetése
>     volt. A Bécs körüli várak helyőrségei többször áttörték a m.
>     ostromgyűrűt, de a bejuttatott szállítmányok nem fedezték a
>     szükségleteket. Éhínség tört ki, s Bécs polgárai föllázadva a cs.
>     ellen a város föladását követelték. 1485. III: a védőknek sikerült
>     fölgyújtaniuk az ostromlók két ostromtornya közül az egyiket. A
>     város helyzete viszont, mint azt a polgárok IV: leleplezett
>     összeesküvése is mutatja, reménytelenné vált, mivel élelmiszerük
>     teljesen kifogyott. Így VI.1: Bécs meghódolt a 8000 főnyi sereg
>     élén, Corvin János társaságában bevonuló Mátyásnak. B.A.
>
>     Tóth 1925. - Mo. hadtört. 1984/I:128.
>
>
>     On Mon, 21 Oct 2019, KEA wrote:
>
>     > Date: Mon, 21 Oct 2019 15:05:22 +0200
>     > From: KEA <kea at turul.banki.hu <mailto:kea at turul.banki.hu>>
>     > Reply-To: grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>     <mailto:grem at turul.kgk.uni-obuda.hu>
>     > To: "grem at turul banki. hu" <grem at turul.banki.hu
>     <mailto:grem at turul.banki.hu>>
>     > Subject: Re: [Grem] Fwd: FW: HALLOWEEN?!?!?!
>     >
>     > Régi magyar ünnep :)
>     >
>     >_______________________________________________
>     Grem mailing list
>     Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu <mailto:Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu>
>     http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem

--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20191022/50d07be4/attachment.html>