[Grem] Fwd: FW: HALLOWEEN?!?!?!

[Levente Vihar]

Egy novella és annak fordítása:
https://www.rd.hu/A_folyami_t%C3%B6k_legend%C3%A1ja
ÜdvözletteL.

*The other day, shortly before Halloween,* pumpkins were bobbing in the
river behind my house. I later learned that they had fallen from a truck as
it rumbled over the small bridge just upriver.

I had gone out to the riverbank for a quiet moment before leaving for work.
The mist slowly lifted, revealing the orange globes bumping against the
shore. I watched them for quite a while, as if there were something more
they could show me. But the mere fact of pumpkins in the river was
remarkable enough. I headed for the university, yet I couldn’t get them off
my mind.

As I lectured on the basics of ecology, my thoughts constantly jolted back
to the pumpkins. I came precariously close to giggling. When one is
teaching, however, control is everything, so I persisted in describing how
animals and plants are physically and behaviorally adapted to their
environments. Then I was jolted again.

Here I was explaining why the snowshoe hare’s fur turns white in a winter
landscape, and I had pumpkins bobbing in the river behind my house. I felt
the strangest need to get back to them.

I drove home with a special urgency at the end of the workday. Relief
didn’t come until I saw the pumpkins safe by the riverbank.

As I turned to go into my house, I was greeted by the boy next door who had
come over for a visit. Actually, eight-year-old Russell had moped over. I
had never seen him so sad. The problem was that “all the kids” had
jack-o’-lanterns for Halloween. Except for him. His mother hadn’t yet
bought him one.

“Russell,” I said, bending low, “your friends have field pumpkins.” I could
get him something far more special.

Russell cocked his head to the side. “What?”

“A river pumpkin,” I whispered.

After embellishing the story a bit with the growing habits of such
pumpkins, and explaining why they migrate downriver in the fall, I turned
Russell toward the river and pointed. He was astonished. We clambered into
my canoe and within a couple of minutes the canoe was among the pumpkins.
Russell grabbed hold of a big one and we sailed home with our bounty.

I watched as Russell, now grinning, stumbled out of the canoe and up the
riverbank. I followed at a distance as he staggered up his front walk,
struggling with his pumpkin. His mother came out of the house, hands on
hips, obviously ready to reprimand. “Where did you get that?” she demanded.

Russell told the story of the river pumpkins word for word as it had been
given to him. But the part about the migratory habits was too much for his
mother. There are times when a legend related by one person must be sworn
to by another. “Mighty fine river pumpkin you’ve got there, Russ,” I said,
as I came up behind him.

The mother questioned, “A river pumpkin?”

“I have five myself,” I said. “Easier to carve. Better than a field
pumpkin.” I pointed to the river, and Russell’s mom saw the remaining
pumpkins bobbing for recognition.

That night a jack-o’-lantern flared in the window of Russell’s house. And
it had stories to tell.

*A napokban, nem sokkal mindenszentek előtt,* sütőtökök úsztak a házam
mögötti folyó vizén. Mint később megtudtam, egy teherautóról potyogtak le,
mely a folyó felső folyásánál lévő kis hídon dübörgött át.

Munkába menet még kimentem a folyópartra, hogy ott egy percig csendben
elidőzzek. A pára lassanként fölszállt, s így láthatóvá váltak a partnak
ütődő, narancsszínű gömbök. Elnézegettem őket egy darabig, mintha
tartogatnának még valami mást is számomra, de a vízen úszó sütőtökök
látványa már önmagában méltó volt a figyelemre. Útban az egyetem felé se
tudtam kiverni a fejemből.

Miközben ökológiai alapismeretekről tartottam előadást, örökké a tökökön
járt az eszem. Kevés híja volt, hogy kitört belőlem a kacagás. A tanári
pályának azonban fontos eleme az önfegyelem, úgyhogy én rendületlenül
magyaráztam tovább, miként alkalmazkodnak környezetükhöz az állatok és a
növények külsejükben és viselkedésükben. Aztán megint eszembe villantak a
sütőtökök.

Lám, én lelkesen mesélem, hogyan fehéredik ki télire a havasi nyúl bundája,
miközben a házam mögött tökök úszkálnak a folyó vizén. Furcsa késztetést
éreztem, hogy újra megnézzem őket.

Munka után a szokottnál jobban siettem haza. Csak akkor lélegeztem föl,
amikor láttam, hogy a tökök ott vannak épségben a part mentén.

Már befordultam a házhoz, amikor a látogatóba érkezett szomszéd kisfiú
köszönt rám. A nyolcéves Russellt épp a bánat emésztette. Ilyen szomorúnak
még sose láttam. Az volt a baj, hogy „minden gyerek” kapott már töklámpást
mindenszentekre, csak ő nem. Neki még nem vett a mamája.

– Russell – mondtam lehajolva hozzá –, a barátaid mind mezei tököt kaptak.
– Valami sokkal különlegesebbet kínáltam föl neki.

Russell tágra nyílt szemmel nézett rám: – Micsodát?

– Folyami tököt – súgtam a fülébe.

Miután a történetet kissé kikerekítve elmagyaráztam, hol teremnek az ilyen
tökök, és hogy ősszel miért vándorolnak lefelé a folyón, odafordítottam
Russellt, és rájuk mutattam. Elképedt. Beszálltunk a kenumba, és pár perc
múltán már körülöttünk úszkáltak a tökök. Russell kihalászott magának egy
jókorát, majd a zsákmánnyal együtt eveztünk vissza.

Figyeltem Russellt, aki immár fülig érő szájjal kászálódott ki a partra a
kenuból. Némi távolságot tartva mentem utána, ahogy a tököt cipelve
kaptatott föl a házukhoz vezető úton. A mamája csípőre tett kézzel lépett
ki az ajtón, szemmel láthatóan dorgálásra készült. – Ezt meg honnan
szerezted? – kérdezte.

Russell szóról szóra úgy mondta el a folyami tökök történetét, ahogy tőlem
hallotta. De a vándorlási szokásaikra vonatkozó rész már túl sok volt a
mamájának. Megesik, hogy az ember egyik meséjét egy másikkal kell
alátámasztania. – Nahát, Russ, milyen csodaszép folyami tököt szereztél! –
mondtam, ahogy utolértem.

A mama rákérdezett: – Folyami tököt?

– Nekem öt van – feleltem. – Könnyebb kivájni. Jobb, mint a mezei tök. – A
folyó felé mutattam, és Russell mamája látta is a bizonyságul szolgáló
többi tököt.

Aznap este töklámpás világított Russellék ablakában. Volt miről mesélnie.

Gy Greschik <gy.greschik at teguec.com> ezt írta (időpont: 2019. okt. 21., H,
15:31):

> Kadves András!
>
> A karikatúra által jelzett időpontban ben csak október 31.-e nem stimmel.
> A II. Friges ellen vított háború 1477.-től tartott, de Bécset 1484. június
> 1.-én foglalta el Mátyás:
>
>
> Magyar Katolikus Lexikon > B > Bécs ostroma
>
> Bécs ostroma: 1. 1477. júl.-aug. Mátyás király megtámadta III. Frigyes
> német-római császárt. Nem a birod-nak üzent hadat, hanem személyesen a
> cs-nak. Mátyás Zeleni János vezette csapatai (10.000 gyalogos, 5000 könnyű
> és 2000 nehéz lovas) VII-VIII: nagyobb összecsapás nélkül megszállták
> Alsó-Au. nagy részét és körülzárták Bécset. Frigyes Stájero-ba menekült.
> IV. Sixtus legátusainak közvetítésével a két uralkodó között 1477. XII. 1:
> megszületett a gmundeni (korneuburgi) béke, melyben Frigyes lemondott a m.
> kir. címről, beiktatta Mátyást cseho-i hűbérbirtokába és fölruházta őt mint
> cseh kir-t a választófejed. méltósággal. - 2. 1482: Mátyás újra háborút
> kezdett Frigyes ellen. Sorozatos hadi sikerek után, melyek közül
> kiemelkedik az 1484. III. 11: Leitzersdorfnál vívott győztes ütközet, 1484
> végén Mátyás csapatai körülzárták Bécset. A várost Hans von Wulfersdorfer,
> Frigyes legjobb hadvezére védte. Az o
>  stromló m. sereg fő „fegyvere” az 50.000-es város kiéheztetése volt. A
> Bécs körüli várak helyőrségei többször áttörték a m. ostromgyűrűt, de a
> bejuttatott szállítmányok nem fedezték a szükségleteket. Éhínség tört ki, s
> Bécs polgárai föllázadva a cs. ellen a város föladását követelték. 1485.
> III: a védőknek sikerült fölgyújtaniuk az ostromlók két ostromtornya közül
> az egyiket. A város helyzete viszont, mint azt a polgárok IV: leleplezett
> összeesküvése is mutatja, reménytelenné vált, mivel élelmiszerük teljesen
> kifogyott. Így VI.1: Bécs meghódolt a 8000 főnyi sereg élén, Corvin János
> társaságában bevonuló Mátyásnak. B.A.
>
> Tóth 1925. - Mo. hadtört. 1984/I:128.
>
>
> On Mon, 21 Oct 2019, KEA wrote:
>
> > Date: Mon, 21 Oct 2019 15:05:22 +0200
> > From: KEA <kea at turul.banki.hu>
> > Reply-To: grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> > To: "grem at turul banki. hu" <grem at turul.banki.hu>
> > Subject: Re: [Grem] Fwd: FW: HALLOWEEN?!?!?!
> >
> > Régi magyar ünnep :)
> >
> >_______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20191022/a7bc7c49/attachment-0001.html>