<div dir="ltr"><div>Egy novella és annak fordítása:<br></div><div><a href="https://www.rd.hu/A_folyami_t%C3%B6k_legend%C3%A1ja">https://www.rd.hu/A_folyami_t%C3%B6k_legend%C3%A1ja</a></div><div>ÜdvözletteL.</div><div><br></div><div>
<table border="0"><tbody><tr><td style="width:49%"><p><strong>The other day, shortly before Halloween,</strong>
 pumpkins were bobbing in the river behind my house. I later learned 
that they had fallen from a truck as it rumbled over the small bridge 
just upriver.</p>
<p>I had gone out to the riverbank for a quiet moment before leaving for
 work. The mist slowly lifted, revealing the orange globes bumping 
against the shore. I watched them for quite a while, as if there were 
something more they could show me. But the mere fact of pumpkins in the 
river was remarkable enough. I headed for the university, yet I couldn’t
 get them off my mind.</p>
<p>As I lectured on the basics of ecology, my thoughts constantly jolted
 back to the pumpkins. I came precariously close to giggling. When one 
is teaching, however, control is everything, so I persisted in 
describing how animals and plants are physically and behaviorally 
adapted to their environments. Then I was jolted again.</p>
<p>Here I was explaining why the snowshoe hare’s fur turns white in a 
winter landscape, and I had pumpkins bobbing in the river behind my 
house. I felt the strangest need to get back to them.</p>
<p>I drove home with a special urgency at the end of the workday. Relief
 didn’t come until I saw the pumpkins safe by the riverbank.</p>
<p>As I turned to go into my house, I was greeted by the boy next door 
who had come over for a visit. Actually, eight-year-old Russell had 
moped over. I had never seen him so sad. The problem was that “all the 
kids” had jack-o’-lanterns for Halloween. Except for him. His mother 
hadn’t yet bought him one.</p>
<p>“Russell,” I said, bending low, “your friends have field pumpkins.” I could get him something far more special.</p>
<p>Russell cocked his head to the side. “What?”</p>
<p>“A river pumpkin,” I whispered.</p>
<p>After embellishing the story a bit with the growing habits of such 
pumpkins, and explaining why they migrate downriver in the fall, I 
turned Russell toward the river and pointed. He was astonished. We 
clambered into my canoe and within a couple of minutes the canoe was 
among the pumpkins. Russell grabbed hold of a big one and we sailed home
 with our bounty.</p>
<p>I watched as Russell, now grinning, stumbled out of the canoe and up 
the riverbank. I followed at a distance as he staggered up his front 
walk, struggling with his pumpkin. His mother came out of the house, 
hands on hips, obviously ready to reprimand. “Where did you get that?” 
she demanded.</p>
<p>Russell told the story of the river pumpkins word for word as it had 
been given to him. But the part about the migratory habits was too much 
for his mother. There are times when a legend related by one person must
 be sworn to by another. “Mighty fine river pumpkin you’ve got there, 
Russ,” I said, as I came up behind him.</p>
<p>The mother questioned, “A river pumpkin?”</p>
<p>“I have five myself,” I said. “Easier to carve. Better than a field 
pumpkin.” I pointed to the river, and Russell’s mom saw the remaining 
pumpkins bobbing for recognition.</p>
<p>That night a jack-o’-lantern flared in the window of Russell’s house. And it had stories to tell.</p>
</td>
<td>
<p><strong>A napokban, nem sokkal mindenszentek előtt,</strong> 
sütőtökök úsztak a házam mögötti folyó vizén. Mint később megtudtam, egy
 teherautóról potyogtak le, mely a folyó felső folyásánál lévő kis hídon
 dübörgött át.</p>
<p>Munkába menet még kimentem a folyópartra, hogy ott egy percig 
csendben elidőzzek. A pára lassanként fölszállt, s így láthatóvá váltak a
 partnak ütődő, narancsszínű gömbök. Elnézegettem őket egy darabig, 
mintha tartogatnának még valami mást is számomra, de a vízen úszó 
sütőtökök látványa már önmagában méltó volt a figyelemre. Útban az 
egyetem felé se tudtam kiverni a fejemből.</p>
<p>Miközben ökológiai alapismeretekről tartottam előadást, örökké a 
tökökön járt az eszem. Kevés híja volt, hogy kitört belőlem a kacagás. A
 tanári pályának azonban fontos eleme az önfegyelem, úgyhogy én 
rendületlenül magyaráztam tovább, miként alkalmazkodnak környezetükhöz 
az állatok és a növények külsejükben és viselkedésükben. Aztán megint 
eszembe villantak a sütőtökök.</p>
<p>Lám, én lelkesen mesélem, hogyan fehéredik ki télire a havasi nyúl 
bundája, miközben a házam mögött tökök úszkálnak a folyó vizén. Furcsa 
késztetést éreztem, hogy újra megnézzem őket.</p>
<p>Munka után a szokottnál jobban siettem haza. Csak akkor lélegeztem 
föl, amikor láttam, hogy a tökök ott vannak épségben a part mentén.</p>
<p>Már befordultam a házhoz, amikor a látogatóba érkezett szomszéd 
kisfiú köszönt rám. A nyolcéves Russellt épp a bánat emésztette. Ilyen 
szomorúnak még sose láttam. Az volt a baj, hogy „minden gyerek” kapott 
már töklámpást mindenszentekre, csak ő nem. Neki még nem vett a mamája.</p>
<p>– Russell – mondtam lehajolva hozzá –, a barátaid mind mezei tököt kaptak. – Valami sokkal különlegesebbet kínáltam föl neki.</p>
<p>Russell tágra nyílt szemmel nézett rám: – Micsodát?</p>
<p>– Folyami tököt – súgtam a fülébe.</p>
<p>Miután a történetet kissé kikerekítve elmagyaráztam, hol teremnek az 
ilyen tökök, és hogy ősszel miért vándorolnak lefelé a folyón, 
odafordítottam Russellt, és rájuk mutattam. Elképedt. Beszálltunk a 
kenumba, és pár perc múltán már körülöttünk úszkáltak a tökök. Russell 
kihalászott magának egy jókorát, majd a zsákmánnyal együtt eveztünk 
vissza.</p>
<p>Figyeltem Russellt, aki immár fülig érő szájjal kászálódott ki a 
partra a kenuból. Némi távolságot tartva mentem utána, ahogy a tököt 
cipelve kaptatott föl a házukhoz vezető úton. A mamája csípőre tett 
kézzel lépett ki az ajtón, szemmel láthatóan dorgálásra készült. – Ezt 
meg honnan szerezted? – kérdezte.</p>
<p>Russell szóról szóra úgy mondta el a folyami tökök történetét, ahogy 
tőlem hallotta. De a vándorlási szokásaikra vonatkozó rész már túl sok 
volt a mamájának. Megesik, hogy az ember egyik meséjét egy másikkal kell
 alátámasztania. – Nahát, Russ, milyen csodaszép folyami tököt 
szereztél! – mondtam, ahogy utolértem.</p>
<p>A mama rákérdezett: – Folyami tököt?</p>
<p>– Nekem öt van – feleltem. – Könnyebb kivájni. Jobb, mint a mezei 
tök. – A folyó felé mutattam, és Russell mamája látta is a bizonyságul 
szolgáló többi tököt.</p>
<p>Aznap este töklámpás világított Russellék ablakában. Volt miről mesélnie.</p></td></tr></tbody></table>

</div></div><br><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr">Gy Greschik <<a href="mailto:gy.greschik@teguec.com">gy.greschik@teguec.com</a>> ezt írta (időpont: 2019. okt. 21., H, 15:31):<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex">Kadves András!<br>
<br>
A karikatúra által jelzett időpontban ben csak október 31.-e nem stimmel.  A II. Friges ellen vított háború 1477.-től tartott, de Bécset 1484. június 1.-én foglalta el Mátyás:<br>
<br>
<br>
Magyar Katolikus Lexikon > B > Bécs ostroma<br>
<br>
Bécs ostroma: 1. 1477. júl.-aug. Mátyás király megtámadta III. Frigyes német-római császárt. Nem a birod-nak üzent hadat, hanem személyesen a cs-nak. Mátyás Zeleni János vezette csapatai (10.000 gyalogos, 5000 könnyű és 2000 nehéz lovas) VII-VIII: nagyobb összecsapás nélkül megszállták Alsó-Au. nagy részét és körülzárták Bécset. Frigyes Stájero-ba menekült. IV. Sixtus legátusainak közvetítésével a két uralkodó között 1477. XII. 1: megszületett a gmundeni (korneuburgi) béke, melyben Frigyes lemondott a m. kir. címről, beiktatta Mátyást cseho-i hűbérbirtokába és fölruházta őt mint cseh kir-t a választófejed. méltósággal. - 2. 1482: Mátyás újra háborút kezdett Frigyes ellen. Sorozatos hadi sikerek után, melyek közül kiemelkedik az 1484. III. 11: Leitzersdorfnál vívott győztes ütközet, 1484 végén Mátyás csapatai körülzárták Bécset. A várost Hans von Wulfersdorfer, Frigyes legjobb hadvezére védte. Az o<br>
 stromló m. sereg fő „fegyvere” az 50.000-es város kiéheztetése volt. A Bécs körüli várak helyőrségei többször áttörték a m. ostromgyűrűt, de a bejuttatott szállítmányok nem fedezték a szükségleteket. Éhínség tört ki, s Bécs polgárai föllázadva a cs. ellen a város föladását követelték. 1485. III: a védőknek sikerült fölgyújtaniuk az ostromlók két ostromtornya közül az egyiket. A város helyzete viszont, mint azt a polgárok IV: leleplezett összeesküvése is mutatja, reménytelenné vált, mivel élelmiszerük teljesen kifogyott. Így VI.1: Bécs meghódolt a 8000 főnyi sereg élén, Corvin János társaságában bevonuló Mátyásnak. B.A.<br>
<br>
Tóth 1925. - Mo. hadtört. 1984/I:128.<br>
<br>
<br>
On Mon, 21 Oct 2019, KEA wrote:<br>
<br>
> Date: Mon, 21 Oct 2019 15:05:22 +0200<br>
> From: KEA <<a href="mailto:kea@turul.banki.hu" target="_blank">kea@turul.banki.hu</a>><br>
> Reply-To: <a href="mailto:grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
> To: "grem@turul banki. hu" <<a href="mailto:grem@turul.banki.hu" target="_blank">grem@turul.banki.hu</a>><br>
> Subject: Re: [Grem] Fwd: FW: HALLOWEEN?!?!?!<br>
> <br>
> Régi magyar ünnep :)<br>
><br>
>_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" rel="noreferrer" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</blockquote></div>