<html>
  <head>
    <meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=UTF-8">
  </head>
  <body text="#000000" bgcolor="#FFFFFF">
    <div class="moz-cite-prefix">A kisfiút Russelnak hívták, és nem
      Jánosnak, vagy Máténak, az angoloknak biztosan bejön ez a "
      novella".</div>
    <div class="moz-cite-prefix">A<br>
    </div>
    <div class="moz-cite-prefix"><br>
    </div>
    <div class="moz-cite-prefix"><br>
    </div>
    <div class="moz-cite-prefix"><br>
    </div>
    <div class="moz-cite-prefix"><br>
    </div>
    <div class="moz-cite-prefix">2019.10.22. 9:00 keltezéssel, Levente
      Vihar írta:<br>
    </div>
    <blockquote type="cite"
cite="mid:CALapRsKQGydjC0gmPzn9rKef+K8acZTyFEaFZttsfXGLSAxsbQ@mail.gmail.com">
      <meta http-equiv="content-type" content="text/html; charset=UTF-8">
      <div dir="ltr">
        <div>Egy novella és annak fordítása:<br>
        </div>
        <div><a
            href="https://www.rd.hu/A_folyami_t%C3%B6k_legend%C3%A1ja"
            moz-do-not-send="true">https://www.rd.hu/A_folyami_t%C3%B6k_legend%C3%A1ja</a></div>
        <div>ÜdvözletteL.</div>
        <div><br>
        </div>
        <div>
          <table border="0">
            <tbody>
              <tr>
                <td style="width:49%">
                  <p><strong>The other day, shortly before Halloween,</strong>
                    pumpkins were bobbing in the river behind my house.
                    I later learned that they had fallen from a truck as
                    it rumbled over the small bridge just upriver.</p>
                  <p>I had gone out to the riverbank for a quiet moment
                    before leaving for work. The mist slowly lifted,
                    revealing the orange globes bumping against the
                    shore. I watched them for quite a while, as if there
                    were something more they could show me. But the mere
                    fact of pumpkins in the river was remarkable enough.
                    I headed for the university, yet I couldn’t get them
                    off my mind.</p>
                  <p>As I lectured on the basics of ecology, my thoughts
                    constantly jolted back to the pumpkins. I came
                    precariously close to giggling. When one is
                    teaching, however, control is everything, so I
                    persisted in describing how animals and plants are
                    physically and behaviorally adapted to their
                    environments. Then I was jolted again.</p>
                  <p>Here I was explaining why the snowshoe hare’s fur
                    turns white in a winter landscape, and I had
                    pumpkins bobbing in the river behind my house. I
                    felt the strangest need to get back to them.</p>
                  <p>I drove home with a special urgency at the end of
                    the workday. Relief didn’t come until I saw the
                    pumpkins safe by the riverbank.</p>
                  <p>As I turned to go into my house, I was greeted by
                    the boy next door who had come over for a visit.
                    Actually, eight-year-old Russell had moped over. I
                    had never seen him so sad. The problem was that “all
                    the kids” had jack-o’-lanterns for Halloween. Except
                    for him. His mother hadn’t yet bought him one.</p>
                  <p>“Russell,” I said, bending low, “your friends have
                    field pumpkins.” I could get him something far more
                    special.</p>
                  <p>Russell cocked his head to the side. “What?”</p>
                  <p>“A river pumpkin,” I whispered.</p>
                  <p>After embellishing the story a bit with the growing
                    habits of such pumpkins, and explaining why they
                    migrate downriver in the fall, I turned Russell
                    toward the river and pointed. He was astonished. We
                    clambered into my canoe and within a couple of
                    minutes the canoe was among the pumpkins. Russell
                    grabbed hold of a big one and we sailed home with
                    our bounty.</p>
                  <p>I watched as Russell, now grinning, stumbled out of
                    the canoe and up the riverbank. I followed at a
                    distance as he staggered up his front walk,
                    struggling with his pumpkin. His mother came out of
                    the house, hands on hips, obviously ready to
                    reprimand. “Where did you get that?” she demanded.</p>
                  <p>Russell told the story of the river pumpkins word
                    for word as it had been given to him. But the part
                    about the migratory habits was too much for his
                    mother. There are times when a legend related by one
                    person must be sworn to by another. “Mighty fine
                    river pumpkin you’ve got there, Russ,” I said, as I
                    came up behind him.</p>
                  <p>The mother questioned, “A river pumpkin?”</p>
                  <p>“I have five myself,” I said. “Easier to carve.
                    Better than a field pumpkin.” I pointed to the
                    river, and Russell’s mom saw the remaining pumpkins
                    bobbing for recognition.</p>
                  <p>That night a jack-o’-lantern flared in the window
                    of Russell’s house. And it had stories to tell.</p>
                </td>
                <td>
                  <p><strong>A napokban, nem sokkal mindenszentek előtt,</strong>
                    sütőtökök úsztak a házam mögötti folyó vizén. Mint
                    később megtudtam, egy teherautóról potyogtak le,
                    mely a folyó felső folyásánál lévő kis hídon
                    dübörgött át.</p>
                  <p>Munkába menet még kimentem a folyópartra, hogy ott
                    egy percig csendben elidőzzek. A pára lassanként
                    fölszállt, s így láthatóvá váltak a partnak ütődő,
                    narancsszínű gömbök. Elnézegettem őket egy darabig,
                    mintha tartogatnának még valami mást is számomra, de
                    a vízen úszó sütőtökök látványa már önmagában méltó
                    volt a figyelemre. Útban az egyetem felé se tudtam
                    kiverni a fejemből.</p>
                  <p>Miközben ökológiai alapismeretekről tartottam
                    előadást, örökké a tökökön járt az eszem. Kevés híja
                    volt, hogy kitört belőlem a kacagás. A tanári
                    pályának azonban fontos eleme az önfegyelem, úgyhogy
                    én rendületlenül magyaráztam tovább, miként
                    alkalmazkodnak környezetükhöz az állatok és a
                    növények külsejükben és viselkedésükben. Aztán
                    megint eszembe villantak a sütőtökök.</p>
                  <p>Lám, én lelkesen mesélem, hogyan fehéredik ki
                    télire a havasi nyúl bundája, miközben a házam
                    mögött tökök úszkálnak a folyó vizén. Furcsa
                    késztetést éreztem, hogy újra megnézzem őket.</p>
                  <p>Munka után a szokottnál jobban siettem haza. Csak
                    akkor lélegeztem föl, amikor láttam, hogy a tökök
                    ott vannak épségben a part mentén.</p>
                  <p>Már befordultam a házhoz, amikor a látogatóba
                    érkezett szomszéd kisfiú köszönt rám. A nyolcéves
                    Russellt épp a bánat emésztette. Ilyen szomorúnak
                    még sose láttam. Az volt a baj, hogy „minden gyerek”
                    kapott már töklámpást mindenszentekre, csak ő nem.
                    Neki még nem vett a mamája.</p>
                  <p>– Russell – mondtam lehajolva hozzá –, a barátaid
                    mind mezei tököt kaptak. – Valami sokkal
                    különlegesebbet kínáltam föl neki.</p>
                  <p>Russell tágra nyílt szemmel nézett rám: – Micsodát?</p>
                  <p>– Folyami tököt – súgtam a fülébe.</p>
                  <p>Miután a történetet kissé kikerekítve
                    elmagyaráztam, hol teremnek az ilyen tökök, és hogy
                    ősszel miért vándorolnak lefelé a folyón,
                    odafordítottam Russellt, és rájuk mutattam.
                    Elképedt. Beszálltunk a kenumba, és pár perc múltán
                    már körülöttünk úszkáltak a tökök. Russell
                    kihalászott magának egy jókorát, majd a zsákmánnyal
                    együtt eveztünk vissza.</p>
                  <p>Figyeltem Russellt, aki immár fülig érő szájjal
                    kászálódott ki a partra a kenuból. Némi távolságot
                    tartva mentem utána, ahogy a tököt cipelve kaptatott
                    föl a házukhoz vezető úton. A mamája csípőre tett
                    kézzel lépett ki az ajtón, szemmel láthatóan
                    dorgálásra készült. – Ezt meg honnan szerezted? –
                    kérdezte.</p>
                  <p>Russell szóról szóra úgy mondta el a folyami tökök
                    történetét, ahogy tőlem hallotta. De a vándorlási
                    szokásaikra vonatkozó rész már túl sok volt a
                    mamájának. Megesik, hogy az ember egyik meséjét egy
                    másikkal kell alátámasztania. – Nahát, Russ, milyen
                    csodaszép folyami tököt szereztél! – mondtam, ahogy
                    utolértem.</p>
                  <p>A mama rákérdezett: – Folyami tököt?</p>
                  <p>– Nekem öt van – feleltem. – Könnyebb kivájni.
                    Jobb, mint a mezei tök. – A folyó felé mutattam, és
                    Russell mamája látta is a bizonyságul szolgáló többi
                    tököt.</p>
                  <p>Aznap este töklámpás világított Russellék
                    ablakában. Volt miről mesélnie.</p>
                </td>
              </tr>
            </tbody>
          </table>
        </div>
      </div>
      <br>
      <div class="gmail_quote">
        <div dir="ltr" class="gmail_attr">Gy Greschik <<a
            href="mailto:gy.greschik@teguec.com" moz-do-not-send="true">gy.greschik@teguec.com</a>>
          ezt írta (időpont: 2019. okt. 21., H, 15:31):<br>
        </div>
        <blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px
          0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex">Kadves
          András!<br>
          <br>
          A karikatúra által jelzett időpontban ben csak október 31.-e
          nem stimmel.  A II. Friges ellen vított háború 1477.-től
          tartott, de Bécset 1484. június 1.-én foglalta el Mátyás:<br>
          <br>
          <br>
          Magyar Katolikus Lexikon > B > Bécs ostroma<br>
          <br>
          Bécs ostroma: 1. 1477. júl.-aug. Mátyás király megtámadta III.
          Frigyes német-római császárt. Nem a birod-nak üzent hadat,
          hanem személyesen a cs-nak. Mátyás Zeleni János vezette
          csapatai (10.000 gyalogos, 5000 könnyű és 2000 nehéz lovas)
          VII-VIII: nagyobb összecsapás nélkül megszállták Alsó-Au. nagy
          részét és körülzárták Bécset. Frigyes Stájero-ba menekült. IV.
          Sixtus legátusainak közvetítésével a két uralkodó között 1477.
          XII. 1: megszületett a gmundeni (korneuburgi) béke, melyben
          Frigyes lemondott a m. kir. címről, beiktatta Mátyást cseho-i
          hűbérbirtokába és fölruházta őt mint cseh kir-t a
          választófejed. méltósággal. - 2. 1482: Mátyás újra háborút
          kezdett Frigyes ellen. Sorozatos hadi sikerek után, melyek
          közül kiemelkedik az 1484. III. 11: Leitzersdorfnál vívott
          győztes ütközet, 1484 végén Mátyás csapatai körülzárták
          Bécset. A várost Hans von Wulfersdorfer, Frigyes legjobb
          hadvezére védte. Az o<br>
           stromló m. sereg fő „fegyvere” az 50.000-es város
          kiéheztetése volt. A Bécs körüli várak helyőrségei többször
          áttörték a m. ostromgyűrűt, de a bejuttatott szállítmányok nem
          fedezték a szükségleteket. Éhínség tört ki, s Bécs polgárai
          föllázadva a cs. ellen a város föladását követelték. 1485.
          III: a védőknek sikerült fölgyújtaniuk az ostromlók két
          ostromtornya közül az egyiket. A város helyzete viszont, mint
          azt a polgárok IV: leleplezett összeesküvése is mutatja,
          reménytelenné vált, mivel élelmiszerük teljesen kifogyott. Így
          VI.1: Bécs meghódolt a 8000 főnyi sereg élén, Corvin János
          társaságában bevonuló Mátyásnak. B.A.<br>
          <br>
          Tóth 1925. - Mo. hadtört. 1984/I:128.<br>
          <br>
          <br>
          On Mon, 21 Oct 2019, KEA wrote:<br>
          <br>
          > Date: Mon, 21 Oct 2019 15:05:22 +0200<br>
          > From: KEA <<a href="mailto:kea@turul.banki.hu"
            target="_blank" moz-do-not-send="true">kea@turul.banki.hu</a>><br>
          > Reply-To: <a href="mailto:grem@turul.kgk.uni-obuda.hu"
            target="_blank" moz-do-not-send="true">grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
          > To: <a class="moz-txt-link-rfc2396E" href="mailto:grem@turulbanki.hu">"grem@turul banki. hu"</a> <<a
            href="mailto:grem@turul.banki.hu" target="_blank"
            moz-do-not-send="true">grem@turul.banki.hu</a>><br>
          > Subject: Re: [Grem] Fwd: FW: HALLOWEEN?!?!?!<br>
          > <br>
          > Régi magyar ünnep :)<br>
          ><br>
          >_______________________________________________<br>
          Grem mailing list<br>
          <a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank"
            moz-do-not-send="true">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
          <a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem"
            rel="noreferrer" target="_blank" moz-do-not-send="true">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
        </blockquote>
      </div>
      <br>
      <fieldset class="mimeAttachmentHeader"></fieldset>
      <pre class="moz-quote-pre" wrap="">_______________________________________________
Grem mailing list
<a class="moz-txt-link-abbreviated" href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a>
<a class="moz-txt-link-freetext" href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a>
</pre>
    </blockquote>
    <p><br>
    </p>
  </body>
</html>