[Grem] Kereszténység és iszlám ... / eszmetörténész, iszlámkutató

[Emoke Greschik]

Milyenek a keresztény és a muszlim jövőképek?
<https://mandiner.hu/cikk/20191130_sayfo_czopf_tudositas>
https://mandiner.hu/cikk/20191130_sayfo_czopf_tudositas
*Írta: Veszprémy László Bernát
<https://mandiner.hu/szerzo/veszpremy_laszlo_bernat> *
*A legnagyobb harcok nem a nyugati és az iszlám kultúra között, hanem az
iszlám kultúrkörön belül zajlanak *– ez is elhangzott Czopf Áron
(Kommentár) és Sayfo Omar (Demokrata) nyugati és keleti kultúrkörökről,
vallásokról és civilizációs változásokról szóló beszélgetésén.

*Keresztény és muszlim jövőképek* címmel beszélgetett a Szilágyi Dezső téri
református gyülekezet meghívására *Czopf Áron eszmetörténész,* a Kommentár
folyóirat munkatársa* és Sayfo Omar iszlámkutató, *a Demokrata munkatársa.*
Sayfo elmondta, hogy ő egy konfirmált kálvinista, muszlim apával: számára a
debreceni kálvinizmus kulturális meghatározó, az iszlám pedig a kutatási
terület.* A két beszélgető PC-mentes diskurzust ígért, mely ígéretüket be
is tartották.

Czopf úgy vélte, hogy Spengler régi diagnózisa annyiban megállja a helyét,
hogy *a nyugati civilizáció kreativitása, kulturális formaképző képessége
mélyponton van.*

A válság világos jele, hogy már régóta csak a reflexiók reflexióinak a
reflexióit írják, és a kultúra tartalma nehezen talál új formára. A
történész szerint viszont gyakran alábecsüljük a kultúránkban lévő
erőforrásokat. Czopf kifejtette, hogy *a Nyugatot rendszerint a Kelettel
szokták definiálni,* mondván: a kelet titokzatos, irracionális, nőies,
ezzel szemben viszont a nyugat racionális, férfias és civilizált. A
történész szerint *minden civilizáció ilyen ellenfogalmakkal határozza meg
magát, a görögök is barbárokra és hellénekre osztották a világot, az
egyiptomiak is Egyiptomra és a káosz világára. *

Sayfo kiemelte, hogy miután a kommunizmust legyőzte a Nyugat, Amerika új
ellenségkép után nézett. A republikánus holdudvar a hidegháborús gondolati
keretrendszerben alkotta meg az elképzelést, hogy az iszlám nem vallás,
hanem ideológia. Sayfo szerint ez nem állja meg a helyét, mivel szerinte az
iszlám a judaizmushoz hasonló törvényvallás, mely törvényeit a különféle
szent szövegekhez visszanyúlva alkotja meg, szemben a nyugati
kereszténységgel, mely tisztán erkölcsiséget hirdet. Mivel azonban a
jogforrások mindig értelmezés tárgyát képezik, nincsenek abszolút
igazságok, a válaszokat és *az iszlámmal legitimált világképeket a
politikai, gazdasági és társadalmi realitások határozzák meg. Fontos
továbbá, hogy az iszlám amennyire vallás, annyira kultúra is, hiszen
mindenhol magába olvasztotta a helyi kulturális sajátosságokat, így például
egy szubszaharai vagy közel-keleti muszlim és egy helyi keresztény inkább
azonos kultúrát képvisel, mint eltérőt. Ami pedig az „iszlamizmust”, vagy a
„politikai iszlámot” illeti, ezek sem tekinthetőek ideológiának, hiszen a
kategóriák számtalan irányzatot takarnak, melyek egymással sokszor a
legalapvetőbb dolgokban sem értenek egyet és egymással is konfliktusban
állnak. *

Czopf szerint* az európai kultúra keresztény istenképe máig meghatározó,
hiszen a korai keresztények Jézus személyéről szóló teológiai vitái
kikristályosították a nyugati személyfogalmat és éles megvilágításba
helyezték az emberi méltóság elvét.** Jórészt ez az oka a nyugati ember
individualizmusának és egyéni szabadság iránti ragaszkodásának.*

*Az iszlámban Ibn Khaldún aszabijja fogalmát tekintik mérvadónak, amely
törzsi, vérségi köteléket jelent. Ennek európai kultúrkörben nincs igazán
megfelelője, hiszen a törzsi tudat ezer éve nem határozza meg Európát,
nálunk az individualizmus és a kiscsaládi modell a meghatározók*. Talán a
fraternitas, a testvériség elve hasonlít erre – de már ez sem feltétlenül
természettől adott, hanem inkább lelki közösséget, egyetemes testvériséget
fejez ki egyének között.

Sayfo arról is beszélt, hogy *a két vallás más kultúrközegben alakult ki.
Az iszlám a korabeli Arábiából indult ki, ahol államhatalom híján az egyén
védelmét a törzse adta. A törzset összetartó erő az aszabijja, vagyis
feltétlen lojalitás jelentette. Miután Mohamed követőit a saját törzseik
kitaszították, ő nem tehetett mást, mint alapított egy új törzset ahol a
köteléket már nem a vérség hanem a hit jelentette. Az aszabijja így az
iszlám részévé vált. Mivel pedig az iszlámot átvevő ázsiai és afrikai
kultúrák –* az individualista európai kultúrával szemben- *eredendően
kollektívek, a kollektivizmus máig szerves része az iszlámnak. *Czopf
felidézte olvasmányait Robert Sarah római katolikus püspöktől, aki leírta
önéletrajzi munkájában, hogy törzsi vallásban nőtt fel, s miután
katolizált, elhagyta a törzsi kötődéseit.

A hallgatói kérdésre, miszerint van-e közös vonás az iszlám és a
kereszténység között, Czopf azzal felelt, hogy* az Ibériai-félszigeten
voltak példák a kulturális keveredésre és a vallási szinkretizmusra is,
például a muszlimok is megünnepelték Jézus születésnapját; egy korabeli
muszlim szemlélő dühösen jegyezte fel, hogy ellenben Mohamed születésnapját
nem tudják a muszlimok. Ennek persze ellenkezője is ismert, a szerbek
például azzal védekeztek a török uralom alatt, hogy sertést kezdtek
tenyészteni.*

Sayfo úgy vélte, hogy Samuel P. Huntington megközelítése a kultúrák
harcáról leegyszerűsítő volt, ám hosszú az árnyéka.
*A legnagyobb harcok ugyanis Sayfo szerint nem a nyugati és az iszlám
kultúra között, hanem az iszlám kultúrkörön belül zajlanak,* hiszen nem
csak a siíta-szunnita törésvonal létezik, de még *az adott irányzatokon
belül is gyakoriak a véres konfliktusok.*

A vallás ugyanis nem kizárólagos identitásképző elem. Legalább ennyire
fontos a nyelv, az etnikum, a törzsiség és sok egyéb*. „A legnagyobb
konfliktusok muszlimok és muszlimok között vannak” *– vélte a kutató. A
különféle gazdasági, klimatikus, politikai és egyéb okokból kirobbant
konfliktusokat, ha az érintett felek eltérő vallásúak a média gyakran
vallási szembenállásra egyszerűsíti le. Ez a vallási alapú megközelítés
ugyan legitim, de nem helytállóbb, mint pusztán generációk, osztályok vagy
etnikumok harcaként értékelni egy konfliktust.

Czopf aláhúzta, hogy *az európai értelemben vett szekularizmus nincsen
jelen az iszlámban*. Az arab tavasz kapcsán például a szekuláris Európa
ünnepelte az új „népek tavaszát", és nemzeti kategóriákkal írták le az arab
világot, azonban a kép ennél sokkal bonyolultabb volt.

Sayfo hozzátette, hogy *noha Európát valóban kihívások elé állítja az
iszlám, a muszlim bevándorlókkal való együttélés problémáinak kizárólag
vallási alapon történő megközelítése félrevezető.*

Ez a magyarázat sokszor egyfajta „jobboldali politikai korrektséget” takar
és arra szolgál, hogy ne kelljen a probléma etnikai vetületeiről
beszélni. *Pedig
a kultúra és a társadalmi osztály például Sayfo szerint inkább meghatározó,
mint a vallás. Egy középosztálybeli arab vagy afrikai keresztény
viselkedése és integrálhatósága hasonló egy középosztálybeli muszliméhoz,
és mint az előadó szavaiból következett, az alacsonyabb társadalmi
státuszból érkező Európán kívüli keresztények és muszlimok is hasonló
integrációs kihívások elé állítják a befogadó országokat. *
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20191130/f749b8e1/attachment.html>