<div dir="ltr">
<div class="gmail-img"><span><img src="https://mandiner.hu/attachment/0343/342147_kereszteny_iszlam.jpg" title="" style="margin-right: 0px;" width="188" height="94">
</span>
</div>
<div class="gmail-articletext">
<h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20191130_sayfo_czopf_tudositas">Milyenek a keresztény és a muszlim jövőképek?</a></h1>
<div class="gmail-info" style="margin:10px 0px"><a href="https://mandiner.hu/cikk/20191130_sayfo_czopf_tudositas">https://mandiner.hu/cikk/20191130_sayfo_czopf_tudositas</a></div>
<div style="margin:5px 5px 15px 0px;overflow:auto"><b>Írta: <a href="https://mandiner.hu/szerzo/veszpremy_laszlo_bernat">Veszprémy László Bernát</a> </b></div>
<div class="gmail-info">
<div>
</div>
</div>
<div id="gmail-articlecontent"><div class="gmail-lead">
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A legnagyobb harcok nem a nyugati és az iszlám kultúra között, hanem
az iszlám kultúrkörön belül zajlanak </b></span>– ez is elhangzott<span style="background-color:rgb(255,255,255)"> Czopf Áron
(Kommentár) és Sayfo Omar (Demokrata) nyugati és keleti kultúrkörökről,
vallásokról és civilizációs változásokról szóló beszélgetésén.</span></div>
<div class="gmail-text">
<p><em>Keresztény és muszlim jövőképek</em>
címmel beszélgetett a Szilágyi Dezső téri református gyülekezet
meghívására <span style="background-color:rgb(207,226,243)"><b>Czopf Áron eszmetörténész,</b></span> a Kommentár folyóirat munkatársa<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
és Sayfo Omar iszlámkutató, </b></span>a Demokrata munkatársa.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Sayfo elmondta, hogy
ő egy konfirmált kálvinista, muszlim apával: számára a debreceni
kálvinizmus kulturális meghatározó, az iszlám pedig a kutatási terület.</b></span> A
két beszélgető PC-mentes diskurzust ígért, mely ígéretüket be is
tartották. </p>
<p>Czopf úgy vélte, hogy Spengler régi diagnózisa annyiban megállja a helyét, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a nyugati civilizáció kreativitása, kulturális formaképző képessége <span style="background-color:rgb(234,209,220)">mélyponton </span></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">van</span>.</b></span></p>
<p>A válság világos jele, hogy már régóta csak a reflexiók reflexióinak a
reflexióit írják, és a kultúra tartalma nehezen talál új formára. A
történész szerint viszont gyakran alábecsüljük a kultúránkban lévő
erőforrásokat. Czopf kifejtette, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a Nyugatot rendszerint a Kelettel
szokták definiálni,</b></span> mondván: a kelet titokzatos, irracionális, nőies,
ezzel szemben viszont a nyugat racionális, férfias és civilizált. A
történész szerint <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>minden civilizáció ilyen ellenfogalmakkal határozza
meg magát, a görögök is barbárokra és hellénekre osztották a világot, az
egyiptomiak is Egyiptomra és a káosz világára. </b></span></p>
<p>Sayfo kiemelte, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,255)">miután a kommunizmust legyőzte a Nyugat, Amerika
új ellenségkép után nézett. A republikánus holdudvar a hidegháborús
gondolati keretrendszerben alkotta meg az elképzelést, hogy az iszlám
nem vallás, hanem ideológia. Sayfo szerint ez nem állja meg a helyét,
mivel szerinte </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">az iszlám a judaizmushoz hasonló törvényvallás, mely
törvényeit a különféle szent szövegekhez visszanyúlva alkotja meg,
szemben a nyugati kereszténységgel, mely tisztán erkölcsiséget hirdet. </span><b>
</b></span>Mivel azonban a jogforrások mindig értelmezés tárgyát képezik, nincsenek
abszolút igazságok, a válaszokat és <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>az iszlámmal legitimált
világképeket a politikai, gazdasági és társadalmi realitások határozzák
meg. Fontos továbbá, hogy az iszlám amennyire vallás, annyira kultúra
is, hiszen mindenhol magába olvasztotta a helyi kulturális
sajátosságokat, így például egy szubszaharai vagy közel-keleti muszlim
és egy helyi keresztény inkább azonos kultúrát képvisel, mint eltérőt.
Ami pedig az „iszlamizmust”, vagy a „politikai iszlámot” illeti, ezek
sem tekinthetőek ideológiának, hiszen a kategóriák számtalan irányzatot
takarnak, melyek egymással sokszor a legalapvetőbb dolgokban sem értenek
egyet és egymással is konfliktusban állnak. </b></span></p>
<p>Czopf szerint<b> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az európai kultúra keresztény istenképe máig
meghatározó, hiszen a korai keresztények Jézus személyéről szóló
teológiai vitái kikristályosították a nyugati személyfogalmat és éles
megvilágításba helyezték az emberi méltóság elvét.</span></b><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> Jórészt ez az oka a nyugati ember individualizmusának és egyéni szabadság iránti ragaszkodásának.</span></b></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az iszlámban Ibn Khaldún aszabijja fogalmát tekintik mérvadónak,
amely törzsi, vérségi köteléket jelent. Ennek európai kultúrkörben nincs
igazán megfelelője, hiszen a törzsi tudat ezer éve nem határozza meg
Európát, nálunk az individualizmus és a kiscsaládi modell a
meghatározók</b></span>. Talán a fraternitas, a testvériség elve hasonlít erre – de
már ez sem feltétlenül természettől adott, hanem inkább lelki
közösséget, egyetemes testvériséget fejez ki egyének között.</p>
<p>Sayfo arról is beszélt, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a két vallás más kultúrközegben alakult
ki. Az iszlám a korabeli Arábiából indult ki, ahol államhatalom híján az
egyén védelmét a törzse adta. A törzset összetartó erő az aszabijja,
vagyis feltétlen lojalitás jelentette. Miután Mohamed követőit a saját
törzseik kitaszították, ő nem tehetett mást, mint alapított egy új
törzset ahol a köteléket már nem a vérség hanem a hit jelentette. Az
aszabijja így az iszlám részévé vált. Mivel pedig az iszlámot átvevő
ázsiai és afrikai kultúrák –</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> az individualista európai kultúrával
szemben- </span><b>eredendően kollektívek, a kollektivizmus máig szerves része az
iszlámnak. </b></span>Czopf felidézte olvasmányait Robert Sarah római katolikus
püspöktől, aki leírta önéletrajzi munkájában, hogy törzsi vallásban nőtt
fel, s miután katolizált, elhagyta a törzsi kötődéseit.</p>
<p>A hallgatói kérdésre, miszerint van-e közös vonás az iszlám és a
kereszténység között, Czopf azzal felelt, hogy<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> az Ibériai-félszigeten
voltak példák a kulturális keveredésre és a vallási szinkretizmusra is,
például a muszlimok is megünnepelték<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Jézus születésnapját;</span> egy korabeli
muszlim szemlélő dühösen jegyezte fel, hogy ellenben Mohamed
születésnapját nem tudják a muszlimok. Ennek persze ellenkezője is
ismert, a szerbek például azzal védekeztek a török uralom alatt, hogy
sertést kezdtek tenyészteni.</b></span></p>
<p>Sayfo úgy vélte, hogy Samuel P. Huntington megközelítése a kultúrák harcáról leegyszerűsítő volt, ám hosszú az árnyéka.</p>
<div class="gmail-keretes"><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">A legnagyobb harcok </span>ugyanis Sayfo szerint nem a nyugati és az iszlám kultúra között, hanem az iszlám kultúrkörön <span style="background-color:rgb(234,209,220)">belül zajlanak</span>,</b></span><b> </b>hiszen nem csak a siíta-szunnita törésvonal létezik, de még <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az adott irányzatokon belül is gyakoriak a véres konfliktusok.</b></span></div>
<p>A vallás ugyanis nem kizárólagos identitásképző elem. Legalább ennyire fontos a nyelv, az etnikum, a törzsiség és sok egyéb<em>. „A legnagyobb konfliktusok muszlimok és muszlimok között vannak” </em>–
vélte a kutató. A különféle gazdasági, klimatikus, politikai és egyéb
okokból kirobbant konfliktusokat, ha az érintett felek eltérő vallásúak a
média gyakran vallási szembenállásra egyszerűsíti le. Ez a vallási
alapú megközelítés ugyan legitim, de nem helytállóbb, mint pusztán
generációk, osztályok vagy etnikumok harcaként értékelni egy
konfliktust.</p>
<p>Czopf aláhúzta, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>az európai értelemben vett szekularizmus nincsen
jelen az iszlámban</b></span>. Az arab tavasz kapcsán például a szekuláris Európa
ünnepelte az új „népek tavaszát", és nemzeti kategóriákkal írták le az
arab világot, azonban a kép ennél sokkal bonyolultabb volt. </p>
<p>Sayfo hozzátette, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>noha Európát valóban kihívások elé állítja az iszlám, a muszlim bevándorlókkal való együttélés problémáinak <u>kizárólag</u> vallási alapon történő megközelítése félrevezető.</b></span></p>
<p>Ez a magyarázat sokszor egyfajta „jobboldali politikai korrektséget”
takar és arra szolgál, hogy ne kelljen a probléma etnikai vetületeiről
beszélni. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Pedig a kultúra és a társadalmi osztály például <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Sayfo szerint </span>
inkább meghatározó, mint a vallás. Egy középosztálybeli arab vagy
afrikai keresztény viselkedése és integrálhatósága hasonló egy
középosztálybeli muszliméhoz, és mint az előadó szavaiból következett,
az alacsonyabb társadalmi státuszból érkező Európán kívüli keresztények
és muszlimok is hasonló integrációs kihívások elé állítják a befogadó
országokat. </b></span></p>
</div></div>
</div>
</div>