[Grem] Hetesi Zsolt honlapját ajánlom, a fenntarthatóságról régóta gondolkozik, kutat

[Rita Kunsay-Sipos]

Bemutatkozás:
https://www.magyarkurir.hu/hirek/interju-hetesi-zsolt-fizikussal-az-emberiseget-fenyegeto-veszelyekrol

Interjú Hetesi Zsolt fizikussal az emberiséget fenyegető veszélyekről
NÉZŐPONT <https://www.magyarkurir.hu/nezopont> – 2018. szeptember 1.,
szombat | 19:55
<https://www.facebook.com/sharer/sharer.php?u=https://www.magyarkurir.hu/hirek/interju-hetesi-zsolt-fizikussal-az-emberiseget-fenyegeto-veszelyekrol>

<https://twitter.com/intent/tweet?text=Interj%C3%BA%20Hetesi%20Zsolt%20fizikussal%20az%20emberis%C3%A9get%20fenyeget%C5%91%20vesz%C3%A9lyekr%C5%91l&url=https://www.magyarkurir.hu/hirek/interju-hetesi-zsolt-fizikussal-az-emberiseget-fenyegeto-veszelyekrol>
 5
Hetesi Zsolt fizikussal, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatójával
beszélgettünk, aki előadást tart jövő szombaton, szeptember 8-án
Székesfehérváron a Katolikus Társadalmi Napok keretében.

*Hetesi Zsolt a Katolikus Társadalmi Napokon
<https://www.magyarkurir.hu/hazai/egymas-fele-forditja-az-embereket-szekesfehervar-szeretettel-hiv-mindenkit-kattars-ra>*
*(Debrecen, 2015. szeptember 12.
<https://www.magyarkurir.hu/hirek/harmadszor-rendeztek-meg-katolikus-tarsadalmi-napokat#lightbox>)*

*– Az Ön véleménye szerint, ha minden így marad és az emberiség nem
változtat az alapvető tevékenységi formáin, nagyon hamar összeomolhat az
emberi civilizáció. Mire alapozza ezt a riasztó prognózist?*

– Először is tisztázzuk, nekem nincs véleményem. Furcsán hangozhat, de így
van. A természettudományok eredményei nem vélemények. Itt számok vannak,
amelyek azt mutatják, hogy az elmúlt kétszáz évben – amióta mérik a
hőmérsékletet – durván egy fokkal emelkedett az átlaghőmérséklet a Földön.
A társadalom több okból is rendkívül sérülékeny, nem csak az
éghajlatváltozás miatt. Számos kedvezőtlen folyamat zajlik napjainkban a
Földön. A kutatások szerint, ha megmérték volna tízezer évvel ezelőtt a
szárazföldön élő gerincesek tömegének súlyát – ebben benne van a békától
kezdve a mamutig minden, az ember is –, akkor az 250-300 millió tonna lett
volna. Ma ugyanez a szám 1800 millió tonna, tehát a növekedés hatszoros.
Ennek négyötöd részét az ember és a háziállatai teszik ki. Nagymacskából
például – párduc, tigris, oroszlán – lehet úgy 120-200 ezer. Tehát a
Kipling felvázolta hatalmas afrikai és ázsiai dzsungel már régen a múlté.
Ugyanakkor a házimacskák száma 600 millió. Hatalmas különbségek vannak
tehát, ami azt mutatja, hogy az ember a hátsó kertjévé tette az egész
bolygót, mindenütt a saját keze nyoma látszik, és megváltoztatta ezzel a
Föld természetes élővilágát, erőteljesen és kedvezőtlen irányba.

Az éghajlatváltozás egy másik riasztó folyamat. Év elején Fokvárosból
kaptunk olyan híreket, hogy akadozik a vízellátás, most pedig Izraelből,
Kaliforniából, hogy nagyon közel vannak ahhoz, hogy a vésztartalékaikat
éljék fel. Ha nem lesz víz, akkor a civilizáció megszűnik létezni.
Természetesen nem arról van szó, hogy sehol nem lesz víz a Földön, de
lesznek olyan területek, ahol előáll ez a helyzet. Akkor pedig alapjaiban
rendülnek meg a társadalom alapjai. Ezt nemcsak én mondom, hanem tudósok
sokasága.

*– Ön másokkal együtt vallja: különösen veszélyessé válik a helyzet, ha a
felmelegedés következtében a metántelepek felszabadulnak. Miért olyan
veszélyes ez?*

– A Föld légkörében három fő üvegházhatású gáz van. Az egyik a vízpára, ez
két hét alatt kicserélődik a légkörben, ezt sem az ember, sem természetes
folyamat nem tudja feldúsítani. Ha túl sok van belőle a légkörben, az
kicsapódik eső formájában. A vízpára adja a földi üvegházhatásnak
körülbelül hatvan százalékát. A maradékért felelős a szén-dioxid és a
rendkívül fontos metán, amelynek a légköri sűrűségéhez képest sokkal
jelentősebb hatása van, egységnyi térfogatra nézve huszonháromszor erősebb
a szén-dioxidnál. Pillanatnyilag a Föld légkörében durván ötmillió tonna
metán lehet. A szibériai fagyott altalajban, illetve az Északi-sarkkörnél
lévő Barents-tenger, Jeges-tenger, stb. kontinentális talapzatain a magas
víznyomás és az alacsony hőmérséklet miatt néhány száz méter mélységben
vannak metánhidrát telepek, tömegük a földi légkörben lévő metánnál akár
százszorta több is lehet, kötött állapotban. Ha melegszik a levegő, akkor
az óceánok is melegebbek lesznek, a metánhidrát stabilitása eltűnik, azaz
metánra és vízre esik szét, a víz ott marad az óceánban, a metán pedig
kibuborékol. Ha a földi légkörben megkétszerezzük a metán mennyiségét,
akkor olyan szélsőséges időjárás-változás történik, amelynek következtében
a társadalom is radikálisan átalakul.

Magyarországon ennek veszélyeiről talán én írtam először, még 2007-ben, de
ma már sarkkutatók, geológusok egybehangzó kórusa figyelmeztet: nem lenne
szabad megengedni, hogy az emberi tevékenység következtében a
metánhidrát-telepek disszociáljanak, mert ha a kötött állapotban lévő metán
felszabadul, az rendkívül gyorsan bekövetkező és a jelenleginél sokszorosan
nagyobb üvegházhatást fog kiváltani, amelyre képtelen lesz az emberiség
válaszolni. A szakma ezt úgy mondja, hogy hirtelen megszaladó
éghajlatváltozás. Néhány évtized – mondjuk ötven év – alatt annyira
felmelegszik a Föld, hogy gyakorlatilag lakhatatlanná vélik a magasabb
rendű élőlények – ember, emlős állatok – számára, és a változás gyorsasága
miatt csak a legalkalmazkodóbb képességű fajoknak – egyes rovarfajok,
ellenálló növények – van esélyük a túlélésre. Egy biztos, ha ez
bekövetkezik, életünk minden percében érezni fogjuk. Amikor a metán
utoljára felszabadult a telepekből, ez a késő paleocén kor végén volt,
akkor a tengeri fajok nagy része kihalt. Mi a tápláléklánc csúcsán lévő
élőlények vagyunk. Teljesen világos: ha a Földön bekövetkezik egy nagy
tápláléklánc-összeomlás, akkor az emberiség hal bele legelőször. Az orosz
akadémia vizsgálata alapján annak a valószínűsége, hogy a metán ebben az
évszázadban nagy mértékben felszabadul – ha nem változtatunk semmit –,
kilencven százalék, vagyis erre már nyugodtan fogadhatunk nagyobb összegben
is, mert szinte bizonyos, hogy bekövetkezik.

*– Vajon miért nem veszi figyelembe a politikai-gazdasági elit ezeket a
vészjelzéseket? És mintha az emberiség egészét sem érdekelnék ezek a
prognózisok.*

– Ehhez én nem értek, mint magánembert természetesen foglalkoztat a kérdés.
A világ jelenleg a rövid ideig tartó örömökre van berendezkedve, az
erkölcsi rendszer csúcsáról letaszított minden természetfölöttit, még a
humanizmust is. Mindennek az értékmérője az anyag, a pénz. Amíg ez így van,
amíg a pillanatnyi érdekeket részesítjük előnyben, egyszerűen képtelenek
vagyunk felfogni húsz-harminc éven át tartó folyamatokat, melyeknek a vége
az lehet, hogy meghalunk. Olyan ez, mint amikor valaki nem tudja letenni a
cigarettát, nem tud leszokni az alkoholról vagy a kábítószerről. Itt most
lehet, hogy erről van szó. Az egész világon kifinomult érzékű szakemberek
dolgoznak például a reklámokon, hogy mesterségesen szítsanak egy olyan
igényt, ami nincs, hogy minél több, teljesen fölösleges dolgot vásároljunk.
Az emberiség egy része – a vezető réteg mindenképpen – elhitte, hogy
pénzzel meg lehet oldani mindent, és ezt a szemléletet adja tovább a sajtó,
a média segítségével. Pedig ez nem így van. Ha az emberi mohóság
tönkreteszi a természetet, könnyen előfordulhat, hogy nincs az a pénz,
amivel helyre lehetne hozni a rombolást. Amíg van a Földön tiszta víz és
van pénzem, megvehetem, de ha sehol nem lesz iható víz, lehet akármilyen,
akármennyi pénzem. Hozzáteszem: már ma is vannak a Földön olyan területek,
melyeken nincs tiszta ivóvíz, emberek tízezrei halnak meg a fertőzött
víztől. Afrikában ez súlyos probléma. Vagy Indiában, amelynek a népessége
hatvan év alatt 250 millióról több mint egymilliárdra növekedett. A kutak
kiszáradnak, a sivatag terjedésével fogynak az ivóvízkészletek, így egyre
több ember nem jut tiszta vízhez. Vagy elvándorol vagy belenyugszik a
sorsába, ami ritka.

*– Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának a közelmúltban kiadott jelentése
szerint a nem túl távoli jövőben évente 25 millióan kényszerülnek
elmenekülni otthonukból, csak az éghajlat változása miatt. Ebbe
beletartozik nyilván a tiszta ivóvíz hiánya is.*

– Pillanatnyilag a Földön a legnagyobb népességrobbanás a Száhel-övezetben
van, a sivatagot a szavannától elválasztó sávban, Észak- és Közép-Afrika
határán. Az itt élőknek már most sincsenek meg az alapvető létfeltételeik,
innen jön a menekültek egy része. A vízkészletek és a termőföldek egyre
nagyobb mértékben kimerülnek, és ez súlyos konfliktusforrás. Ráadásul a
mobiltelefonok, az internet révén az ottani emberek naponta szembesülhetnek
azzal, hogy míg ők az élelemért, az ivóvízért küzdenek, a fejlett nyugati
világban egészen más az élet. Valószínűleg ez is motiváló tényező, amikor
elindulnak. Mindebben óriási felelőssége van az egykori gyarmattartóknak: a
nyugati hatalmak exportálták Afrikába a gondolkodásmódjukat, és ma már az
ottaniak is jól akarnak élni, függetlenül attól, hogy ennek mennyi a
realitása. Ezért vállalják az Európába vezető út minden kockázatát.

*Hetesi Zsolt a *Közös otthonunk a teremtett világ
<https://www.magyarkurir.hu/hirek/kozos-otthonunk-teremtett-vilag-konferencia-parlamentben>*
című
konferencián (Budapest, 2015. szeptember) *

*– A Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoportjának fent említett,
2007-es tanulmánya szerint az 1960 után született generáció tagjai, ha
sokáig élnek, jó eséllyel élhetnek meg éhínséget, járványokat, ami – teszem
hozzá én – polgárháborús helyzeteket idézhet elő a világ több pontján. Mire
alapozták ezt a rémisztő előrejelzést?*

– Emeljünk ki egyetlen példát. Nyugat-Európa egyes nagyvárosaiban valós
veszély lett a terrorfenyegetettség. A világ gabonatartalékai ma 2007-hez
képest harmadára estek vissza, miközben egymilliárddal több ember él a
Földön. A legfrissebb jelentés szerint huszonhat napra elég a gabona a
Földön, tíz évvel ezelőtt ez nyolcvan-kilencven nap volt. Harmadára
csökkent a Földön az egy főre jutó gabonatartalék. Ez valóban rémisztő. Ott
állunk az éhínség küszöbén és van egy népességrobbanás a harmadik világban.
Egyébként nem én írtam először ezekről, hanem James Hansen klímakutató, én
csak lefordítottam magyarra. Az ön által idézett prognózist ő fogalmazta
meg. Dél-Olaszországban például reális veszély bizonyos afrikai betegségek
felbukkanása. A kórokozók képesek áttelepülni. A migráció kultúrák
keveredését indította el, tömegek jönnek Európába, viselkedésük nem
kontrollálható, és ebben nyilván hibás az európai értékrend is, mert a
mindent megengedünk szemlélet előbb-utóbb odavezet, hogy a hullámok
összecsapnak a fejünk fölött, és máris ott vagyunk a küszöbén a
terrorfenyegetettségnek, a polgárháborúnak. Puskaporos hordón élünk, és ez
akkor is így van, ha erről egyesek nem hajlandók tudomást venni. Ha pedig
Afrikára tekintünk vagy Ázsia egyes részeire, akkor azt láthatjuk, hogy ott
már most is gyakoriak az éhínségek, polgárháborúk, törzsi villongások.

*– Az Ön véleménye szerint a jövő az olyan közösségeké, amelyek kölcsönösen
segítik egymást, ehhez pedig a legnagyobb lelki erőforrással a Katolikus
Egyház rendelkezik
<https://www.magyarkurir.hu/hazai/egymas-fele-forditja-az-embereket-szekesfehervar-szeretettel-hiv-mindenkit-kattars-ra>.
Kérem, fejtse ki ezt kicsit bővebben.*

– Magára a kereszténységre gondolok. Az viszont tény, hogy Magyarországon a
legnagyobb keresztény szervezet a Katolikus Egyház. Az olyan közösségekben,
melyeket valóban megtért, Krisztust a mindennapi életben is követő emberek
alkotnak, könnyebb a helyzet. Régebben például Magyarországon a falvakban
mindenütt a kölcsönös nagylelkűség, az egymásra utaltság rendszere
működött. Ez tartotta életben a közösséget. Kalákában kaszáltak, arattak,
kalákában építették a házukat. Ha valaki kihúzta magát mindebből, magára
maradt, kiközösítették. Mindez több száz éven keresztül működött, az ember
nem zsigerelte ki a földet, a föld pedig megadta az embernek az alapvető
életfeltételeket. Amikor azonban beleavatkoztunk ebbe – a
folyószabályozással, a mezőgazdaság gépesítésével, a nagybirtokrendszer
elterjedésével –, akkor a vidék megrokkant és ennek most aratjuk az utolsó,
keserű gyümölcseit. A vidék szenved az ürességtől, reménytelenségtől,
munkanélküliségtől. Egy közösségnek mindig szakrális alapja van.
Magyarországon ez a kereszténységre alapozott Szent István-i közösséget
jelenti. Ha nem lesz közös erkölcsi nevező, amin ezek a közösségek
létezhetnek, működhetnek, akkor egyének izolált csoportjai alkotják majd a
társadalmat, a maguk vélt érdekeinek megfelelően, iszonyú káoszt hozva
létre, aminek vége az összeomlás lesz.

*– A beszélgetésben Ön által említett súlyos problémák azonban
világméretűek. Ha jól értem Önt, ahhoz, hogy a kedvezőtlen folyamatok jó
irányba forduljanak, összemberiségi megtérésre, lelki megújulásra lenne
szükség. Lát erre reális esélyt?*

– Jáki Szaniszló bencés szerzetes, teológus, fizikus, Templeton-díjas
természettudós írta le egyik tanulmányában, hogy Krisztus születése, az,
hogy az Isten Fia megtestesült, az abból a szempontból is fontos, hogy a
megváltásunk ennek a folyamatnak a része. Attól kezdve, hogy ez megtörtént,
a világot nem kell isteni imádatban részesíteni. A kereszténység mutatja
meg a mintát ahhoz, hogyan viszonyuljunk egymáshoz, mi, emberek. Az
aranyszabály, hogy ne tegyél olyat másokkal, amit nem szeretnél, hogy veled
tegyenek. Ez az ember-Isten kapcsolatban is ott van, mert az Isten emberré
lett értünk, hogy mi, bűnösök igazzá váljunk. Ahogyan a második korintusi
levél ötödik fejezetében olvashatjuk: Isten Krisztust, „aki nem ismert
bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk őáltala”. Ez
alapvető kérdés. Az én személyes megváltásom és világhoz való viszonyom
egyaránt Krisztusban kell, hogy gyökerezzen. Addig, amíg nem állítjuk
talpra ezt a megfordított értékrendet, melynek tetején ma a pénz, az anyag
áll, és nem kerül oda vissza a csúcsra az Istennel való helyes kapcsolat,
addig tehetünk bármit, zseniális találmányokat fedezhetnek fel kutatók, a
mostani, az egész emberiségre kiható kedvezőtlen folyamatok nem fognak
helyes irányba fordulni.

*– Szeptember elseje a teremtésvédelmi imanap
<https://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-uzenete-teremtett-vilag-vedelmenek-imanapjara>.
Részt vesz ebben?*

– Olyan értelemben nem, hogy nem utazom el sehová, de az ember az imáiban
mindennap megemlékezhet arról, hogy mennyire rossz úton járunk, és kérjük
Istent, világosodjanak meg azok a döntéshozók (és mi mind), akiknek van
lehetőségük tenni azért, hogy visszafordítsák az emberiséget a
katasztrófába vezető útról.

 honlap:
https://ffek.hu/user/6

pl.:


*A Húsvét-sziget*

A Húsvét-sziget területe durván 160 négyzetkilométernyi, minden más lakható
szárazföldtől hatalmas távolságra fekszik. Éghajlata meleg égövi, valaha
termékeny talaja ma már sovány. Kopár a sziget, csak a tengerparton
sorakozó hatalmas kőszobrok hívják fel magukra a figyelmet. Alig kétezer
tengődő őslakost találtak a felfedezők 1722 húsvétján a kietlen, puszta
szigeten. Nem láttak ott egyetlen fát, de még egyetlen három méternél
magasabbra növő bokrot sem, a növényzet fűfélékből, sásból és páfrányokból
állt és áll ma is. Hasonlóan szegényes az állatvilág is. Egyetlen őshonos
szárazföldi állat sem lelhető a rovarokon kívül, nincsenek sem denevérek,
sem szárazföldi madarak, sem csigák vagy gyíkok. Egyedüli háziállat a tyúk.
Alig egy évtizede az alapos régészeti feltárások feltárták, milyen volt a
sziget valaha és a leletekből megismerhettük pusztulásának megdöbbentő
történetét.

Valóságos édenkert volt egykor a Húsvét-sziget, meleg égövi, elsősorban
óriáspálmákból álló őserdővel, annak igen gazdag növény és állatvilágával.
Mivel a szigeten nem éltek ragadozók, háborítatlan fészkelőhelye volt a
tengeri madaraknak. Lakói, a csendes-óceáni térséget benépesítő polinéziai
hajósok, 800-1100 körül érkeztek a szigetre. Jól boldogultak, eleinte a
sziget adottságaihoz alkalmazkodva éltek. Fő táplálékuk a hal volt. Mivel a
parti vizekben nagyon kevés a hal, kint a nyílt tengeren halásztak. További
eledelül a szigeten élő madarak, az ott termő gyümölcsök, valamint a
magukkal hozott polinéziai termények és a tyúk szolgált. Eleinte a fa főleg
a fatörzsből kivájt csónakok készítéséhez, épületfának és tűzifának
kellett. Terményeiket a pálmafák közötti területeken nevelték, a pálmák
védték a talajt a pusztulástól, óvták a kiszáradástól és fenntartották a
termékenységét.

Nagyon műveltek voltak a szigetlakók. Virágzásának korszakában a gazdag és
termékeny szigeten hétezer, egyes becslések szerint húszezer ember
élhetett. Nem egyik napról a másikra következett be a pusztulás ami
nagyrészt a szoborállítások következménye volt. Óriási szobraikat az ősök
tiszteletére emelték, a szertartásaik ezeknél folytak. Tűzhányói kőzetekből
kőszerszámokkal faragták őket. 10-20 méter magasak is vannak közöttük, a
legnagyobb 270 tonna tömegű. Ezeket a kőbányától a tengerpartig sokszor
csaknem tíz kilométer távolságra kellett szállítaniuk. Pálmafák törzsein
görgetve, kötelekkel húzták őket, az őslakók elmondása szerint végzett
vontatáshoz 70 felnőtt összehangolt munkájára volt szükség. Köteleket egy,
a szigeten őshonos fa rostjaiból csináltak. Nagyjából 900 szobrot
készítettek, ezek közül négyszázat már nem tudtak felállítani. Ott hagyták
őket a kőbányákban, vagy szállításuk maradt abba.

1200-1600 között készült a kőszobrok többsége, az utolsót a szájhagyomány
szerint 1680-ban faragták ki. 1280 körül kezdték a görgetéshez használt
pálmák nagybani irtását. Kiszedték a fák tövét is és a maradékokat
felégették. 1450 tájt az egyébként kétezer évig is elélő óriás pálmafajta
végleg eltűnt és 1650-re valamennyi fás szárú növény kiveszett a szigetről.
Főképpen a vontatáskor útjukba eső terület letarolásával pusztíthatták el
az őserdőt. Ezután fa hiányában száraz sással, fűvel főztek és nem tudtak
többé csónakokat készíteni. Ettől fogva az étrendből hiányoztak a nyílt
tengeren fogott halak és delfinek, amelyek addig a fő fehérjeforrások
voltak. Kiveszett az összes őshonos szárazföldi madár, eltűnt a tengeri
szárnyasok jó része is.

Ezután földművelésből éltek. Húsnak ott volt a szigetlakók által hozott
tyúk. Ám az erdők irtása miatt a hőség, szárazság, eső, szél gyorsan
pusztította a talajt, évi 3 méternyi sávban tűnt el az emelkedőkről.
Védekezésként a szigetlakók a sziget területének a felére úgy egymilliárd,
átlag kétkilós követ hordtak. Ezzel lassították a talaj eltűnését, mert az
nem száradt ki annyira, védte a széltől, esőtől és a hőmérsékleti
ingadozásoktól. De a föld egyre soványabban termett. Éhínség kezdődött.
Kőből erődített, úgy 2 méter magas falú tyúkólakat kezdtek építeni,
miközben ők maguk ezeknél kisebb faházakban laktak. Lándzsákat készítettek.
Lázadások törtek ki, elsöpörték a vezető rétegeket, törzsfőket és papságot.
Felbomlott a rend, a nagycsaládok egymásnak estek, tombolt az erőszak.
Sokan barlangokba költöztek, melyeket jobban védhettek. Éhségükben megettek
mindent, amit lehetett. Ráfanyalodtak az általuk behurcolt patkányokra is,
majd elterjedt az emberevés. (Diamond: Összeomlás, Typotex, 2008)

Vannak szigetek, ahol szintén emberevéssel végezték, de néhány hasonló
szigeten édeni körülményeket találtak a felfedezők. Nem szükségszerű, hogy
egy emberi közösség elpusztítsa önmagát. Mai szóhasználattal élve a
Húsvét-sziget társadalma jóval fejlettebb volt, mint más, a természettel
összhangban élő szigetlakó társadalom. Magasabb szintű volt a
munkamegosztás, az emberek jóval többet dolgoztak, mint egy ma fejletlennek
nevezett szigeten. Míg ott csak magának és családjának halászott valaki,
addig a húsvét-szigeti halásznak fogni kellett a kőfejtőknek, kőfaragóknak,
kötélverőknek, vontatóknak, a szoborállítóknak és a vezetőknek is. Így a
társadalmi össztermék, a GDP is sokszorosa volt annak, mint a természetnek
megfelelően élő társadalmaké. Bizony ezért nem jó annyit dolgozni. Látjuk,
a Húsvét-szigeten emberevésig vezetett a sok-sok munka, a nagyszerű
szervezettség, a gazdasági növekedés, a magas GDP. Legyünk nagyon óvatosak
azzal, amit ma a társadalom fejlettségének, gazdasági növekedésnek és
teljesítményének neveznek.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20191112/cdd436fb/attachment.html>