[Grem] Fricz T / Tiszától Telekiig és napjainkig -- az önkorm. választások után

2019. Nov. 3., V, 20:32:03 CET

 Tiszától Telekiig és napjainkig

https://gondola.hu/cikkek/114710-Tiszatol_Telekiig_es_napjainkig.html
A politikai váltógazdálkodásos és a történelmi modell esélyei a hazai
közéletben
Az önkormányzati választások eredményeinek ismeretében érdemes újra
elgondolkodni azon, *milyen politikai modell jön létre Magyarországon*. *Ez
a kérdés éppen október 13. után vált nyitottá.*
2019. november 3. 15:02
<https://gondola.hu/cikkek/114710-Tiszatol_Telekiig_es_napjainkig.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/114710-Tiszatol_Telekiig_es_napjainkig.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/114710-Tiszatol_Telekiig_es_napjainkig.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/114710-Tiszatol_Telekiig_es_napjainkig.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/114710-Tiszatol_Telekiig_es_napjainkig.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/114710-Tiszatol_Telekiig_es_napjainkig.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/114710-Tiszatol_Telekiig_es_napjainkig.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/114710-Tiszatol_Telekiig_es_napjainkig.html#>

* Az önkormányzati választások eredményeinek ismeretében érdemes újra
elgondolkodni azon, milyen politikai modell jön létre Magyarországon.* Ez a
kérdés éppen október 13. után vált nyitottá. Ha jobban belegondolunk, a
rendszerváltás óta két politikai opció mutatkozott meg, az egyiket
történelmi modellnek, a másikat váltógazdálkodásos modellnek nevezném.

*A történelmi modell a dualizmus korától eredeztethető*, s kisebb
döccenőket, rövid átmeneti időszakokat leszámítva* egészen a
rendszerváltásig meghatározó volt. Ennek az a lényege, hogy van egy
uralkodó, hegemón helyzetben lévő politikai párt vagy pártszövetség,
amelyik sorra nyeri a választásokat, nincs igazi, valódi alternatívát
jelentő politikai ellenfele*, csak kisebb pártok vannak a bal- és a
jobboldalon, amelyek tartósan esélytelenek a kormányzati hatalom
megragadására. Ennek következtében pedig mind a gazdasági, mind a
társadalmi, mind a tágabban vett kulturális életben *ez a politikai tömb
válik dominánssá.*

*Ilyen korszak volt az elsősorban Tisza Kálmán nevével fémjelezhető,
1875-től 1905-ig terjedő éra*, amelyet a Szabadelvű Párt uralt a
parlamentben és a politikai életben. A Szabadelvű Párt az addig kormányzó
Deák-párt és a Tisza irányította Balközép Párt egyesüléséből jött létre, s
egyfajta liberális-konzervatív, nemzeti politikát követett. *Tisza négy
cikluson át volt miniszterelnök, pártja fölényesen nyerte a választásokat,
az ellenzék labdába sem rúghatott. Tisza bukása után még tizenöt évig volt
hatalmon a Szabadelvű Párt.*

És itt jön egy nagyon fontos, mondhatnám figyelmeztető párhuzam: *Tisza
István kormányzása alatt, 1905-ben úgy bukott meg végül a Szabadelvű Párt,
hogy a teljes ellenzék egyesítette az erejét vele szemben: létrehozták a
Szövetkezett Ellenzéket (vagy más néven a szövetkezett balpártot!)*, közös
választási listán indult minden ellenzéki párt, s megnyerték a
választásokat –* a Szabadelvű Párt harminc év után vesztette el a hatalmát.*

Tisza István ugyan 1910-ben az általa alapított Nemzeti Munkapárttal
visszaszerezte a konzervatív erők számára a kormányzást, de az ország
1914-ben háborúba sodródott.* A modell azonban a háború befejezése után, a
két világháború közötti Horthy-korszakban tovább folytatódott. A Bethlen
István által alapított Egységes Párt (Keresztény-Keresztyén, Földmíves-,
Kisgazda és Polgári Párt) 1922-től lényegében a nyilas hatalomátvételig,
tehát 1944 októberéig uralkodó pozícióban volt *a magyar politikai életben.
Bethlen alatt három választást nyertek meg (1922–1931), majd 1932-ben
Gömbös Gyula miniszterelnök átnevezte a pártot Nemzeti Egység Pártjára, míg
1939-től a Magyar Élet Pártja nevet viselte. Azonban a lényeg nem
változott, a sokszínű, a kisgazdáktól a keresztény, polgári pártokon át
egészen a Gömbös-féle nemzeti radikálisokat magában foglaló konzervatív
pártszövetség végig hegemón hatalommal rendelkezett, sorra-rendre nyerte a
választásokat, 1926-ban például kétharmados többséget is szerzett.

*Ám itt is van egy, október 13-i szemmel érdekes mozzanat: Gömbös Gyula
miniszterelnökkel szemben korszakának végén, 1936-ban erős ellenállás
alakult ki az ellenzék soraiban, s az egyébként megosztott, a szélsőbaltól
a szélsőjobbig szinte minden politikai árnyalatot felmutató ellenzék
gyakorlatilag egy politikai tömbbe tömörült, készülve a kormány
megbuktatására. A helyzetet az oldotta meg, hogy Horthy, látva a Gömbössel
szembeni erős politikai ellenállást, elmozdította őt pozíciójából és
Darányi Kálmánt állította a helyébe*.

*Folytatva a sort, a második világháború után, 1947/48-tól kezdve, a
Szovjetunió beavatkozása következtében nemhogy hegemón, hanem
monopolhelyzetbe került a kommunista párt, az MKP Magyarországon. Ez
természetesen már nem demokratikus parlamentáris rendszer volt,* mint az
előző időszakokban, hanem totális diktatúra, amelyben erőszakkal,
csalásokkal, külső fegyveres erők segítségével valósult meg a kommunisták
egyeduralma. Tehát 1947 és 1989 között is egy politikai tömb uralta a
közéletet, gazdaságot és társadalmat, de ez a korábbi történelmi modellnek
nem a folytatása, hiszen az előző hegemón uralmak a parlamentáris
demokrácia keretei között valósultak meg, *a kommunizmus és szocializmus
viszont a történelem zárójelbe tételét, a demokrácia felszámolását
jelentette.*

Ezek után máris állapítsuk meg: *a rendszerváltás utáni közel két
évtizedben úgy tűnt, hogy megtörik a magyar történelmi modell, és áttérünk
valami egészen másra: a politikai váltógazdálkodás nyugat-európai, tágabban
euroatlanti modelljére, amelyben nem egy politikai tömb tartós uralma
érvényesül két oldalról gyenge, megosztott ellenzékkel, hanem legalább két
nagy, és több kisebb politikai párt, politikai tábor áll egymással szemben,
s váltogatja egymást* a hatalomban, jellemzően két-három ciklusonként,
időnként még sűrűbben. Hiszen azt láttuk, hogy 1990-ben
nemzeti-konzervatív, 1994-ben viszont már balliberális, majd 1998-ban
polgári-nemzeti, 2002-ben és 2006-ban ismét balliberális kormánya volt
Magyarországnak.

*Ez az újkori, váltógazdálkodásos modell azonban megtört 2010-ben, amikor
az országnak iszonyatos károkat okozó Gyurcsány-kormány megbukott, s a
Fidesz–KDNP pártszövetség kétharmados, kiemelkedő eredménnyel nyerte meg a
választásokat, s a nemzeti politikai tábor azóta még két parlamenti
választásban győzött, mindkétszer kétharmados többséggel! Mi ez, ha nem a
történelmi modell újjászületése?*

Orbán Viktor kitűnő politikai érzékével már ezt a Gyurcsány-éra végén
megérezte és modellálta, amikor a 2009-es kötcsei beszédében felvázolta egy
leendő centrális erőtér gondolatát. A centrális erőtér éppen a magyar
történelmi modellnek felel meg, amely szerint a Fidesz–KDNP áll a politikai
élet centrumában, mint hegemón pozícióban lévő, nemzeti keresztény
kormányzat, amelynek két oldalán, balra és jobbra is vannak kis pártok,
amelyek nem jelentenek kormányzati alternatívát és egymással sem tudnak
szövetségre lépni.

Megvallom töredelmesen:* jómagam is úgy gondoltam az elmúlt években, hogy a
történelmi modell végül mégis győzedelmeskedik az újkori,
váltógazdálkodásos modell felett. Ezzel azért nem lett volna semmi baj *
(sőt), mert a rendszer ettől függetlenül demokratikus, a kormány bármikor
leváltható, s számos nyugati példa is van hegemón kormányokra (Japán,
Svédország, India stb.). Ugyanakkor van egy stabil, nemzeti alapokon álló,
a szuverenitásunkat foggal-körömmel védő, az európai keresztény kultúra
talaján álló kormányzatunk, amelyik tud és képes hosszabb távon tervezni és
cselekedni. Nem beszélve arról, hogy az elmaradt lusztráció és történelmi
igazságtétel miatt velünk maradt posztkommunista politikai erőket is végre
háttérbe lehetett szorítani, amire már nagyon sokan vártunk, s ehhez bizony
szükség volt egy nagyon erős legitimitású nemzeti, antikommunista
kormányzatra.

*Úgy tűnt tehát október 13-ig, hogy a történelmi, Tisza Kálmántól mondjuk
Teleki Pálig húzódó politikai modell visszatér és stabilizálja a magyar
közállapotokat. Azonban az önkormányzati választásokon az eleddig totálisan
széttagolt és önmagával veszekedő ellenzék összefogott és bizonyos
eredményeket ért el. Most már csak az a kérdés: összeálltak egy kép
erejéig, majd szétrebbennek ismét, s újra erőtlenné válnak? Vagy másképp:
húsz év váltógazdálkodásos s csaknem tíz év történelmi modell után melyik
válik meghatározóvá?*

*A politikusok legnagyobb erénye a megújulóképesség, ami túllendít a
nehéznek látszó helyzeteken és megfordít kibontakozni látszó trendeket. Ha
ez megvan, a történelmi modell is megmaradhat.*

*Fricz Tamás*

*A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója*
Magyar Nemzet

<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avast.com
<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20191103/1e31583d/attachment.html>