[Grem] Rossz a sajtónk, mi ezzel a baj? / Náray Szabó Gábor:

[Emoke Greschik]

 Rossz a sajtónk: mi ezzel a baj?
<https://mandiner.hu/cikk/20190630_naray_szabo_gabor_rossz_a_sajtonk_mi_ezzel_a_baj>
https://mandiner.hu/cikk/20190630_naray_szabo_gabor_rossz_a_sajtonk_mi_ezzel_a_baj

Náray-Szabó Gábor
Magyar Nemzet
<https://magyarnemzet.hu/velemeny/rossz-a-sajtonk-mi-ezzel-a-baj-7020989/?fbclid=IwAR1hp1Ujyllp-CkqrUj_ab-i_JW4UvBKzh46Ak1AljM6JDT7mrWl9xK1r8k&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201906>

Magyarország, a magyarok, a magyar kultúra csak akkor érdekes a hatalmas
erők által mozgatott nemzetközi médiának, ha abból politikai hasznot
húznak.

„Még a rendszerváltozás előtt utaztam repülőgépen San Franciscóból Los
Angelesbe, amikor a légikisasszony megkérdezte, milyen üdítőt kérek. *»No
gas«*, utaltam a szénsavmentes ásványvízre, mire a mellettem ülő hölgy
örömmel felkiáltott: *»Maga is magyar?«* Két szóból is felismerte
eltéveszthetetlen akcentusomat, elmondta, hogy ő Ausztráliában él,
érdeklődött az otthoni dolgok iránt, és az úton jót beszélgettünk.
Felvillanyozott, hogy nem vagyok egyedül a tengeren túl sem, ezt
tapasztaltam szinte mindenütt, ahol csak jártam. Magyarságom külföldön élő
honfitársaim számára mintegy garancia volt arra, hogy hasonlóan
gondolkozunk, hiszen egy nyelvet beszélünk, közösek a gyökereink, ápoljuk
magyar identitásunkat, éljünk akár az anyaországban vagy bárhol a
földgolyón. Bár nem a nemzetközi sajtóban, de honfitársaink, ismerőseink,
kollégáink között volt hírünk a világban, és általában pozitív.

Huszonöt évvel később felkértek, hogy egy Kínában rendezett konferencián
tartsak előadást a magyar gimnáziumokról, és fejtsem ki a véleményemet
arról, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia oktatási rendszere, a tanulmányi
versenyek és a rakéta sebességével fejlődő fővárosunk pezsgő kulturális
élete miként tette lehetővé, hogy jó száz évvel később ezt írhassa egy cseh
szerző a tudomány egyik élen járó folyóiratának, a Nature-nek a címlapjára:*
»A XX. századot Budapesten csinálták«*.

*Nincs mit szégyenkeznünk* *amiatt, hogy nem eléggé foglalkozik velünk a
világsajtó;* v*an olyan vélemény is, hogy a számarányunkhoz viszonyítva
lényegesen többet tettünk le a népek asztalára, mint mások*. Oka volt a
hallgatásnak, mert az ötvenhatos forradalom óta nem jöttek tőlünk
szenzációs hírek, csupán egy kis ország voltunk a szovjet birodalomban,
mely a legújabb történettudományi kutatások szerint kívül esett az
euroatlanti érdekszférán. A forradalom elsöprő lendülete is túlszaladt a
nyugati várakozásokon, kényelmetlen lett, hogy állást kellett (volna)
foglalni egy csekély jelentőségűnek nyilvánított ügyben, amikor a világ
urai mással voltak elfoglalva. Védelem helyett viszont kaptunk szereplési
lehetőséget, a Time magazin a magyar forradalmárt az év emberének
választotta, de, ahogy Márai Sándor írta:* »És minden rendű népek, rendek /
Kérdik, hogy ez mivégre kellett«.*

Fokozatosan jutottam csak a felismerésre: *Magyarország, a magyarok, a
magyar kultúra* *csak akkor érdekes a hatalmas erők által mozgatott
nemzetközi médiának, ha abból politikai hasznot húznak. Ha megfelelünk a
politikai elvárásoknak, jó a sajtónk*.

Azt tapasztalom, hogy* az európai választópolgárok legfontosabb vágya a
kényelem, a nyugalom, a fogyasztás biztonságos növelése, melynek
biztosítását elvárják a szavazataikat elnyerő pártoktól. Nem érdekli őke*t*
a kulturális, nemzeti és családi identitás,** ezért nem tartanak az iszlám
térhódításától, ezért hunynak szemet a kultúra és a nyelv dekonstrukciója,
miszlikbe szaggatása és lebutítása felett. **Elfogadják a politikai
korrektséget, mely valójában az orwelli újbeszél ránk kényszerített
formája, mert nem akarják kockáztatni a jólétüket és a nyugalmukat,
kerülnek minden konfliktust. Tudományosnak álcázott ideológiával próbálják
alátámasztani a család bomlásának szükségszerűségét, a rosszul értelmezett
krisztusi szeretet jegyében adják fel önmagukat és kultúrájukat.** Ilyen
közegben a média ellenséges megnyilvánulásai* *már-már dicséretnek
számítanak*, ami jól visszatükröződik az identitásukhoz még ragaszkodó,
nyugati újságolvasók kommentjeiből is.

Van okunk aggódni vagy akár szégyenkezni? Csak olyan mértékben, amennyire a
kritika megállja a helyét.”
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20190630/6c7800e8/attachment.html>