<div dir="ltr">
<h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20190630_naray_szabo_gabor_rossz_a_sajtonk_mi_ezzel_a_baj">Rossz a sajtónk: mi ezzel a baj?</a></h1>
<div class="gmail-info" style="margin-top:20px;margin-bottom:0px"><a href="https://mandiner.hu/cikk/20190630_naray_szabo_gabor_rossz_a_sajtonk_mi_ezzel_a_baj">https://mandiner.hu/cikk/20190630_naray_szabo_gabor_rossz_a_sajtonk_mi_ezzel_a_baj</a></div>
<div style="margin:5px 5px 5px 0px"><img src="https://mandiner.hu/attachment/0196/195449_naray_szabo_gabor.jpg" style="width: 120px; margin-right: 15px; border: 4px solid rgb(224, 224, 217);" align="left"><br><span style="text-transform:uppercase;font-weight:700">Náray-Szabó Gábor</span> <br><span><a href="https://magyarnemzet.hu/velemeny/rossz-a-sajtonk-mi-ezzel-a-baj-7020989/?fbclid=IwAR1hp1Ujyllp-CkqrUj_ab-i_JW4UvBKzh46Ak1AljM6JDT7mrWl9xK1r8k&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201906" target="_blank" id="gmail-count131915" class="gmail-count">Magyar Nemzet</a></span></div>
<div class="gmail-info">
<div>
</div>
<div>
</div>
</div>
<p class="gmail-lead">
<span style="background-color:rgb(255,255,255)">Magyarország, a magyarok, a magyar kultúra csak akkor
érdekes a hatalmas erők által mozgatott nemzetközi médiának, ha abból
politikai hasznot húznak.
</span></p>
<div id="gmail-article_billboard1" class="gmail-nbanner">
<div id="gmail-zone4695188" class="gmail-goAdverticum gmail-goa-embedded"><div>
</div></div>
</div>
<div class="gmail-text"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">
</span><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">„Még a rendszerváltozás előtt utaztam repülőgépen San
Franciscóból Los Angelesbe, amikor a légikisasszony megkérdezte, milyen
üdítőt kérek. <em>»No gas«</em>, utaltam a szénsavmentes ásványvízre, mire a mellettem ülő hölgy örömmel felkiáltott: <em>»Maga is magyar?«</em> Két
szóból is felismerte eltéveszthetetlen akcentusomat, elmondta, hogy ő
Ausztráliában él, érdeklődött az otthoni dolgok iránt, és az úton jót
beszélgettünk. Felvillanyozott, hogy nem vagyok egyedül a tengeren túl
sem, ezt tapasztaltam szinte mindenütt, ahol csak jártam. Magyarságom
külföldön élő honfitársaim számára mintegy garancia volt arra, hogy
hasonlóan gondolkozunk, hiszen egy nyelvet beszélünk, közösek a
gyökereink, ápoljuk magyar identitásunkat, éljünk akár az anyaországban
vagy bárhol a földgolyón. Bár nem a nemzetközi sajtóban, de
honfitársaink, ismerőseink, kollégáink között volt hírünk a világban, és
általában pozitív.<img src="https://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="gmail-ga1" class="gmail-ga_img"></span></p>
<p>Huszonöt évvel később felkértek, hogy egy Kínában rendezett
konferencián tartsak előadást a magyar gimnáziumokról, és fejtsem ki a
véleményemet arról, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia oktatási rendszere,
a tanulmányi versenyek és a rakéta sebességével fejlődő fővárosunk
pezsgő kulturális élete miként tette lehetővé, hogy jó száz évvel később
ezt írhassa egy cseh szerző a tudomány egyik élen járó folyóiratának, a
Nature-nek a címlapjára:<em> »A XX. századot Budapesten csinálták«</em>. <img src="https://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="gmail-ga2" class="gmail-ga_img"></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Nincs mit szégyenkeznünk</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>amiatt, hogy nem eléggé foglalkozik velünk a
világsajtó;</b></span> v<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>an olyan vélemény is, hogy a számarányunkhoz viszonyítva
lényegesen többet tettünk le a népek asztalára, mint mások</b></span>. Oka volt a
hallgatásnak, mert az ötvenhatos forradalom óta nem jöttek tőlünk
szenzációs hírek, csupán egy kis ország voltunk a szovjet birodalomban,
mely a legújabb történettudományi kutatások szerint kívül esett az
euroatlanti érdekszférán. A forradalom elsöprő lendülete is túlszaladt a
nyugati várakozásokon, kényelmetlen lett, hogy állást kellett (volna)
foglalni egy csekély jelentőségűnek nyilvánított ügyben, amikor a világ
urai mással voltak elfoglalva. Védelem helyett viszont kaptunk
szereplési lehetőséget, a Time magazin a magyar forradalmárt az év
emberének választotta, de, ahogy Márai Sándor írta:<em> »És minden rendű népek, rendek / Kérdik, hogy ez mivégre kellett«.</em></p>
<p>Fokozatosan jutottam csak a felismerésre: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Magyarország, a magyarok, a
magyar kultúra</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>csak akkor érdekes a hatalmas erők által mozgatott
nemzetközi médiának, ha abból politikai hasznot húznak. Ha megfelelünk a
politikai elvárásoknak, jó a sajtónk</b></span>.</p>
<p>Azt tapasztalom, hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> az európai választópolgárok legfontosabb vágya a
kényelem, a nyugalom, a fogyasztás biztonságos növelése, melynek
biztosítását elvárják a szavazataikat elnyerő pártoktól. Nem érdekli
őke</b></span>t<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a kulturális, nemzeti és családi identitás,</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> ezért nem tartanak az
iszlám térhódításától, ezért hunynak szemet<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a kultúra és a nyelv </span>
dekonstrukciója, miszlikbe szaggatása és lebutítása felett.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b><b>Elfogadják a
politikai korrektséget, mely valójában az orwelli újbeszél ránk
kényszerített formája, mert nem akarják kockáztatni a jólétüket és a
nyugalmukat, kerülnek minden konfliktust. Tudományosnak álcázott
ideológiával próbálják alátámasztani <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a család</span> bomlásának
szükségszerűségét, a rosszul értelmezett <span style="background-color:rgb(234,209,220)">krisztusi szeretet jegyében
adják fel önmagukat és kultúrájukat.</span></b><b> Ilyen közegben a média ellenséges
megnyilvánulásai</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>már-már dicséretnek számítanak</b></span>, ami jól
visszatükröződik az identitásukhoz még ragaszkodó, nyugati újságolvasók
kommentjeiből is.</p>
<p>Van okunk aggódni vagy akár szégyenkezni? Csak olyan mértékben, amennyire a kritika megállja a helyét.”</p>
</div>
</div>