[Grem] Szerencsés Károly: PLAGIZÁTOROK

2019. Jan. 21., H, 21:02:15 CET

A szerző tanárom volt a közgázon... 1987-ben már:)��

W dniu pon., 21.01.2019 o 20:30 Emoke Greschik <greschem at gmail.com>
napisał(a):

> *Szerencsés Károly: Plagizátorok*
>
> *Hát itt vannak újra a plagizátorok, akik erőszakkal akarnak hatalomhoz
> jutni*
>
> Szerencsés Károly
> <http://magyarhirlap.hu/tart/kereses?HNDTYPE=SEARCH&name=doc&page=1&fld_in_content=1&fld_title=&fld_sort=score&fld_keyword=&fld_author=405>
> – 2019.01.12. 02:31
>
> Magukhoz ragadnák. Terrorral izgatnak, börtönnel, akasztófával
> fenyegetnek. Képtelen elméleteket kiabálnak hangszórókba, hogy ők a
> kilencmillió nevében követelik a hatalmat. A többség nevében. Mint tették
> elődeik 1918-ban és 1919-ben, 1944-ben és 1946-ban. Külföldről várnak és
> kapnak segítséget. Felforgatnának mindent, a politikai rendszert, a
> stabilitást s vele a gazdasági rendet, elvéve a fejlődés, gyarapodás
> esélyét is. Lelkiismeretlenül megtennék: újra ellopnák a vagyont és
> eladósítanák az országot. Aztán széttárnák a kezüket. A bezárt gyárakból
> elbocsátanák a munkásokat, az inflációt elengednék, újra szembesülnénk a
> valódi nyomorral, de akkor már késő lenne, tehetetlenül néznénk magunk elé.
> Nyomnák a „fehér pénzt”, mint 1919-ben, aztán a „millpengőket”, mint 1945
> után. A lényeg, hogy mindenki tönkremenjen, proletár legyen, lehajtott
> fejjel, kiszolgáltatva éljen.
>
> Hát megint megtennék? Hiába volt az isteni szerencse s jótétemény, hogy
> esélyt kaptunk 1989–90-ben? Esélyt, amellyel éltünk is. Jól-rosszul, de
> megteremtettük és működtettük a demokratikus politikai rendszert. S most
> itt vannak megint, akik rendszert akarnak buktatni. Csakhogy ez a
> demokratikus magyar rendszer, a parlamentarizmus, a népakaratra épülő
> legitimitás. Ebben lehet a hatalmat megszerezni, megtartani és elveszteni
> is. Annyival biztosan jobb minden diktatúránál, hogy újra és újra neki
> lehet veselkedni, s meg lehet győzni a népet az igazunkról. Megtörtént ez
> ebben a demokráciában nyolcszor is, ha csak a parlamenti választásokat
> nézzük. S megtörténhet kilencedszer is. Hacsak nem sikerül a plagizátorok
> terve.
>
> Láthatólag mindenre elszánták magukat, pedig nem fog sikerülni, most nem.
> A nemzet most ugyanis nincs elerőtlenedve, nem ténfereg megverve a
> történelem országútján, szeme előtt nem a végső csőd, a pusztulás, a
> nemzethalál lebeg. Nem löki félre az állomáson a frontról kifacsartan
> hazatérők szerelvényét Szamuely Tibor akasztani rohanó páncélvonata. Nem
> tapossa agyon a földekre siető asszonyokat orosz páncélos, de még német
> bakák sem merik leszorítani a fagyos útról visszavonuló magyar
> „szövetségeseiket”. Pontosabban megtennék, csakhogy már nem hagyjuk. Nem
> vagyunk tehetetlenek. S éppen azért nem, mert maholnap egy emberöltő telik
> el ebben a rendszerben, a szabadságban. S akinek véleménye van, bele akar
> szólni a dolgok menetébe, megteheti erőszak nélkül. Nem volt ez így a
> „boldog békeidőkben”, de még a két világháború között sem. S – bár mindkét
> korszak felfelé ívelt – azért nagyon rossz vége lett. A csőcselék lázadása,
> az ország bukása. Tudjuk hát már jól, hogy e kettő együtt jár. Ne bízzuk el
> azért magunkat, de bízzunk magunkban!
>
> Kun Béláékkal Szálasiék a legközelebbi rokonok, ahogy a szabadságra a
> legveszélyesebb történelmi pillanat az volt, amikor Sztálin és Hitler
> szövetséget kötött. Hej, amikor a nyilasok zöldingesen felsorakoztak a
> Parlament lépcsőjén 1939-ben! Az volt a szép csoportkép. Bementek ők is –
> kellett a mentelmi jog, meg a fizetség –, aztán kijöttek rögtön,
> „bojkottáltak”. Elmentek egy szép szimbolikus Szálasi-vacsorára,
> szónokoltak a feudális rendszer megdöntéséről, a hungarista forradalomról.
> A mártírjaikról. Mártír az kell. De mobiltelefonnal a kézben valahogy nem
> olyan hiteles. Ezen az estén csak kenyeret és vizet fogyasztottak. A sajtót
> meghívták, de szelfi is készült, lila dzsekiben, kis ízléses kartonruhában.
> Megfogadjuk: kitartunk a végsőkig! A Völkischer Beobachter is megírja, de
> ha nem, az Összetartás biztosan. Előbbi a német nemzetiszocialisták lapja,
> utóbbi a nyilasoké. Mielőtt valaki újraalapítaná. A nyilasok közt egyetlen
> nő sem volt. Verekedtek, még robbantottak is. Sztrájkot szerveztek. Most
> nők is vannak. Dülledt szemekkel kiabálnak. Aztán hazamennek, megsimogatni
> a kisgyermeket. Aludj el szépen, kis Balázs! Hogy ezt ki írta, nem árulom
> el, csak annyit, hogy mondott egy tanulságos mesét is arról, hogy „Fölszív
> a vágy, mint patakot a hőség.”
>
> Masíroztak 1945-ben a kommunisták – egyenruhába préselt elmével –, éppen
> hetvenen. Ők is készíttettek fotót, aztán ők is bementek a Parlamentbe, és
> ők sem fogadták el egyetlen percre sem a népakaratot. A döntést. Pedig
> többen voltak, mint a mostani „lázadók”. Talán épp annyian, mint a
> nyilasok. Vitatkozni nem szerettek, szívesebben verekedtek, gyilkoltak.
> Sztrájkolni akkor nem lehetett, mert ez az orosz jóvátételi szállítások
> rovására mehetett volna. A parlamentben kisebbségben voltak, hát kimentek
> az utcára. Ott aztán üvöltöztek: „Földet vissza nem adunk!”, s hiába
> magyarázta a kisgazda miniszterelnök, hogy senki nem akarja visszavenni a
> földet. A „nemzetközi sajtó” már meg is írta: a feudalizmus tér vissza.
> „Összeesküvés a köztársaság ellen!” – üvöltötték a Hősök terén. A „jól
> tájékozott” nemzetközi sajtó már meg is írta, hogy a magyarok fasiszta
> összeesküvést kíséreltek meg, amely veszélyeztette egész Európa békéjét.
> Micsoda népség ez! Ki bánja, ha el is pusztul! Hisz maga sem bánja!
>
> Itt vannak a plagizátorok. Mondanak mindenfélét. Diktatúrát,
> rabszolgaságot, függő bíróságokat, sérülő akadémiai szabadságot,
> korrupciót, populizmust, antiszemitizmust. Elvakultság, gőg és kegyetlenség
> árad a plagizátorok szavaiból. De az emberek világosabban látnak ma, mint
> egykoron, ócska szólamokkal meg nem téveszthető már a nép. A munkásságot
> még egyszer kijátszani a többi társadalmi csoport ellen nem sikerülhet. A
> munkásság vívja ki bátran, ami neki jár, de az bizonyosan nem a káosz, az
> erőszak, a bukás. A lázadás a csőcselékkel még akkor sem lehet célravezető,
> ha utóbbiak parlamenti mandátum birtokában vannak. Volt ilyen mandátuma a
> nyilas Kovarcz Emilnek meg Wirth Károlynak s a kommunista Dadi Imrének is.
> A parlament meg is fosztotta mandátumuktól őket, mert robbantottak, puccsot
> szerveztek, gyilkosságra bujtogattak. Aztán már külső segítséggel –
> erőszakkal – maga a parlament vált semmissé. Látszattá.
>
> Hát itt vannak újra, akik ezt akarják. Csinálnának majd ők olyan
> választási törvényt, hogy abba belekékülnénk. Lesz ötletük, hiszen már
> olyan Népfrontjuk van, hogy abba még Balogh páter, Erdei Ferenc és Ortutay
> Gyula is belepirult volna.
>
> Látjuk, mi történik Franciaországban, ahol kigúnyolták a nemzeti érzést, s
> ahol természetéből kivetkőzött a rend, s a közbiztonság helyébe zűrzavar,
> aggodalom és átok lépett. Erőszakba, gyűlöletbe torkollott az állandó
> ingerlés, s torkollana nálunk is. Lázadásra fogadkoznak a Parlament
> lépcsőjén parlamenti képviselők. A „rendszer ellen”. Dúlnak az indulatok.
> De talán eddig abban egyetértettünk, hogy a rendszer a népakaratra épüljön,
> ne erőszakra, önjelöltek legitimnek vélt akaratára. Voltak trükközések,
> megdöbbentő beismerések, sikertelen puccs, de sikerült megmaradni a
> rendszer – a parlamentarizmus – keretei között. Volt bojkott, volt erőszak
> is az utcán, de a politikai erők, talán a „taxisblokád” kivételével,
> elutasították az erőszakos hatalommegragadást. Ha akkor nem engedtünk az
> erőszaknak, most biztosan nem fogunk. Nagy utat tett meg az ország 1990
> óta. A plagizátorok hangja: pusztába kiáltott szó. Békét akarunk. Végre
> több emberöltőt, amelyekben értelmesen építkezhetünk, gyarapodhatunk,
> biztonságban tervezhetünk. Elég lázadás nekünk megőrizni szuverenitásunkat,
> nemzetünket, nyelvünket, kultúránkat. Hiszen ez ellen van minden. Szájalás,
> nyelvelés, zsibongás.
>
> Béke, gyermek, hit és erő. Mosoly. Tudás és erkölcs. Az erő és az erőszak
> nem rokonok, nem is testvérek. Az erő az eljövendő öröm, s nem kétséges,
> hogy a szeretet erejénél nincs nagyobb. De nem elég áthárítani a megoldást
> másokra, még a „békesség Istenére sem”, hogy tiporja össze a sátánt, a
> legnagyobb plagizátort. Magunknak is meg kell mutatnunk ez erőnket. Hogy
> ellenállunk az erőszaknak, akkor is, ha az a szabadság álarcában
> mutatkozik. Éppen, mert ragaszkodunk a szabadsághoz, joghoz, igazsághoz.
> Sokszor elpereg ezekben az ökölrázós napokban a csendes, értő szó. De ha
> elhangzik, az a jó.
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20190121/de50ddbc/attachment.html>