[Grem] Hodász A. atya válaszol az őt ért vádakra ... a homoszexualitás megváltoztathatóságával fogl. tv műsor kapcsán

[Emoke Greschik]

 Hodász András atya Facebookon reagált az őt ért vádakra


*https://777blog.hu/2019/01/20/ez-mar-homofobia-hodasz-andras-atya-facebookon-reagalt-az-ot-ert-vadakra/
<https://777blog.hu/2019/01/20/ez-mar-homofobia-hodasz-andras-atya-facebookon-reagalt-az-ot-ert-vadakra/>*

*Egészen páratlan médiakampány indult az M5 kulturális televíziócsatorna
Esti kérdés című műsora ellen, amiért a homoszexualitás
megváltoztathatóságával foglalkozott.
<https://www.youtube.com/watch?v=iIIBreyUlVc> A beszélgetés egyik vendége
Hodász András atya volt, aki Facebookon reagált az elmúlt napok
boszorkányüldözésére, ezt a bejegyzését változtatás nélkül közöljük. A
másik meghívott Szőnyi Szilárd hamarosan interjút ad a 777-nek.*

“Furcsa világban élünk.

Gondoljatok bele: ha egy TV interjúban arról beszéltem volna, hogy ha
valaki nem érzi jól magát a biológiai neme miatt, és ezért át szeretné
operáltatni magát, akkor meg kellene adnunk neki erre a lehetőséget, vajon
mi történt volna? Valószínűleg másnap tele lett volna a sajtó a nevemmel,
és vége-hossza nem lenne a dicsérő cikkeknek: íme a hős pap, aki szembe
megy “maradi egyháza” tanításával, és az _igazi_krisztusi_szeretetet_
hirdeti, hisz elfogadó és toleráns. Ám mivel azt találtam mondani, hogy
abban az esetben, ha valakinek a szexuális irányultságával (tehát a belső
vágyaival) van problémája, akkor adjuk meg neki a változás reményét, mi
történt? Pontosan az ellenkező hatást váltottam ki. Mint mondtam, furcsa
világban élünk.

Egy dolog azonban nem változik a történelem során: sajnos még mindig sokan
vannak, akiknek nincsenek érveik, vagy esetleg túl bizonytalanok az
igazukban, ezért egyszerűen hangerővel, a másik személyének támadásával,
megbélyegzésével próbálják meg ellehetetleníteni a párbeszédet. Mert
szerintük bárki, aki akár csak felveti a témát, az már homofób és
gyűlölködő.

Ezek a címkék egy dologra jók: meg se kell próbálniuk megérteni mások
álláspontját.

A “felháborodók” (és akkor most nagyvonalúan nem minősítettem a stílusukat)
közül hányan olvastak első kézből a reintegratív terápiáról vagy pl. Joseph
Nicolosi elméletét a helyreállító terápia lehetőségéről? Én több könyvét is
elolvastam a témában (pl. a Buda Béla professzor által ajánlott, magyarul
is megjelent Szégyen és kötődésvesztést). Amit a homoszexualitás
kialakulásáról ír (ti. hogy bizonyos gyerekkori sérülésekhez, traumákhoz
köthető ezeknek a vágyaknak a kialakulása), jól illeszkedik azokra az
élettörténetekre, amikkel találkoztam. Nekem ennyi elég, hogy komolyan
vegyem a gondolatait. Amennyire én látom, a tudomány jelenlegi állása
szerint egyik oldal igaza sincs minden kétséget kizáróan bizonyítva. Ebben
az esetben pedig erkölcsileg az a helyes eljárás, hogy azoknak, akikben
felmerül a változás vágya, elmondjuk, hogy van egy lehetőség, amit ki lehet
próbálni. Ez már homofóbia?

Gondoljunk bele: ha csak egyetlen ilyen ember van a Földön, és csak 1%
esély van arra, hogy Nicolosinak, és a vele egyetértő szakembereknek igaza
van, szerintem attól, aki változni szeretne, embertelenség a választás
lehetőségét megtagadni. Joga van hozzá. Ki meri ezt elvitatni? Azok, akik
utcára vonulnak a nők “jogáért”, hogy megöljék a magzatukat a saját
méhükben?

Ja, és itt álljunk meg egy pillanatra. Homofób? Definíció szerint ez olyan
személyt jelent, aki fél azoktól, akiknek homoszexuális vonzalmaik vannak,
gyűlöli, és/vagy lenézi őket. Alkalmazzuk most ezt a jelenlegi helyzetre.
Ki szereti igazán és ki nézi le a másikat? Az, aki meg sem hallgatja, csak
ráerőszakolja, hogy bármit gondol is erről, neki el kell fogadnia magát,
vagy esetleg az, aki leül vele beszélgetni, mert meg akarja érteni, hogy mi
zajlik benne, és segítő kezet akar nyújtani? Melyikük is tiszteli valójában
a másikat?

Néhányan kedvesen azt javasolták, hogy beszélgessek el meleg emberekkel.
Köszönöm a javaslatot, és üzenem nekik, hogy valószínűleg több meleggel
volt mély, értő, személyes beszélgetésem, mint ahányat ők egyáltalán
ismernek.

Figyelem! Egészen eddig egy szó sem esett a Katolikus Egyház tanításáról
vagy a Bibliáról! Amiket én védelmezek, tulajdonképpen egytől-egyig
liberális érték: az önrendelkezés joga, a véleményszabadság, a gondolat
szabadsága, a gyógyuláshoz való jog, a tolerancia mindenki felé, sőt a
tudomány autonómiája. A tudományos fejlődés nem jelentéktelen feltétele
ugyanis, hogy egyetlen kérdés felvetését se övezze hisztéria, hanem
lehessen szabadon megvitatni. Lapos föld? Mondd el, meghallgatlak!
Evolúció, keresztes hadjáratok, Isten létezése, Biblia hitelessége,
inkvizíció, Johanna a nőpápa? Mind jöhet! Non recuso disputationem.

A párbeszéddel, az értelmes vitával mindketten többek leszünk, bárkinek is
lesz végül igaza.

A tabutémák kreálása, a párbeszéd akadályozása, az ellenfél
karaktergyilkolása a diktatúrák és a gyáva emberek eszköztára.

Nem hiába nevezte XVI. Benedek pápa ezt a jelenséget a tolerancia
diktatúrájának.

Tudom, hogy ezzel a nyilatkozatommal sikerült magamra haragítanom éppen
azokat, akik már kezdtek volna megkedvelni a kormánykritikus
megnyilatkozásaim miatt, így aztán mostanra mindenkinek a tyúkszemére
léptem. Sajnálom, de inkább mondom azt, amit igaznak érzek, mint azt, amit
elvárnak tőlem. Így legalább a tükörbe bele tudok nézni reggelente. Akik
eddig illúziókat dédelgettek velem kapcsolatban, azoknak el kell mondjam:
nem tartozom oldalakhoz, nem dörgölőzöm senkihez. Ami egyedül számít az az
evangélium, Isten _igazi_ szeretetének hirdetése, úgy, ahogy a
kinyilatkoztatásból megismerhetjük.

Megbántani senkit nem állt szándékomban, de bánni csak azokat a mondataimat
bánom, amelyek Isten igéjének ellentmondanak.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20190121/eec47f08/attachment.html>