[Grem] 165 éve került elő a Szent Korona Orsovánál

2018. Sze. 11., K, 13:56:24 CEST

2018. szeptember
15-én, szombaton este 6 órakor a Klauzál Ház (1222 Bpest, Nagytétényi út 31-33.)  kamaratermében

Prof. Dr. Hermann Róbert
hadtörténész tart előadást 

a Szent Korona
történetéről az 1849-1853-ig tartó időszakban,

és kiemelten fog
szólni a promontori eseményekről.

Ugyancsak
vetített képes előadást tart Garbóci László helytörténész 

Promontor
kialakulásáról és a falu 1853-as helyzetéről.

Az esemény szervezője

a Keresztény
Értelmiségiek Szövetsége

Budafok-Tétény
csoportja

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!(A csatolt irat ugyanezeket a híreket tartalmazza plakát formában!)

Ambrus Károly

30/919-0439

ambruskarcsi at freestart.hu

ambruskarcsi at gmail.com
-- Eredeti üzenet --
Feladó: Emoke Greschik<greschem at gmail.com>Címzett: grem at turul banki. hu<grem at turul.banki.hu>, Dorottya Mogyorósi<modor307 at gmail.com>, Emoke Greschik<greschem at gmail.com>Elküldve: 2018. szeptember 8. 22:4Tárgy : [Grem] 165 éve került elő a Szent Korona Orsovánál

165 éve került elő a Szent Korona Orsovánálhttps://gondola.hu/cikkek/110862-165_eve_kerult_elo_a_Szent_Korona_Orsovanal.html 

A hazánk államiságát megtestesítő 
Szent Korona ezeréves története kalandokban és viszontagságokban 
bővelkedik. A koronázási jelvényeket az 1848–49-es szabadságharc után 
négy évre elnyelte a föld, majd 1853. szeptember 8-án bukkantak rájuk 
Orsova környékén. A „bezártság” fizikai nyomokat hagyott rajtuk.

  2018. szeptember  8. 11:01

 Szent István koronája 1848–49-ben valóságos kálváriát járt be, annak 
ellenére, hogy Magyarország Habsburg királyai azt hosszú időn át bécsi 
vagy prágai székhelyükön őrizték. A napóleoni háborúk óta a Szent Korona
 csak V. Ferdinánd 1830-as pozsonyi koronázásakor hagyta el Budát.

 Az 1848-as forradalom után a Szent Korona jelentősége megnőtt. Az 
1848-ban megválasztott első népképviseleti országgyűlés már 
vizsgálóbizottságot küldött ki, félvén, hogy az Ausztriába távozó István
 nádor azt magával vitte, ám ez álhírnek bizonyult. Szeptember végén 
ismét elterjedt a hír, hogy ellopták a koronát, ám Ürményi Ferencz, az 
akkori egyetlen koronaőr parancsnok mindezt megcáfolta, és mindent 
rendben talált.
Először Debrecenig menekítették a koronát

 A korona országos menekítése 1848. december 30-án kezdődött, amikor a 
móri vereség után vészes közelségbe került Pest-Buda eleste. Kossuth 
Lajos nyílt rendeletében utasította Bónis Samu országos biztossá 
kinevezett képviselőt, hogy vigye a koronát és a koronaékszereket 
Windischgrätz elől Debrecenbe. Bónis így maga mellé vett egy koronaőrt, 
és saját hintóján azt Budáról Pestre vitte.

 A Szent Korona első útja a Lánchídon egyáltalán nem volt ünnepélyes. 
Innen a korona Magyarország másodikként átadott vasútvonalán utazott 
Szolnokig – akárcsak az Országgyűlés – és onnan ismét szekéren 
Debrecenbe. Az úton a kocsi felborult, de a láda ezúttal puhára esett: a
 hóra.

 A Szent Korona, az országalma, a koronázási kard és a jogar (Fotó: MTI/Ráfael Csaba)

 Szemere Bertalan mindent megtett, hogy megvédje a kincseket

 A nemzeti szimbólumot Debrecenben érte az 1849-es tavasz, majd a 
főváros visszafoglalása után ismét Pest-Budára szállították. Alig egy 
hónap múlva, a főváros újabb kiürítésekor Szemere Bertalan 
miniszterelnök, Duschek Ferenc pénzügyminiszter és Kossuth mint 
kormányzó-elnök tanakodtak a korona további sorsáról. Duschek és Kossuth
 a fővárosban akarták hagyni, de Szemere a saját kezébe vette az ügyet: 
így a korona rövid idő alatt megjárta Szegedet, Nagyváradot és Aradot 
is.

 A temesvári csatavesztés után Kossuthék már nem törődtek a koronával. 
Szemere saját belátása szerint rendelkezett vele, de semmiképpen sem 
akarta, hogy az ellenség kezébe kerüljön, el akarta rejteni. Egy 
sikertelen kísérlet után végül a déli határra, a Duna-parti Orsovába 
vitte a koronázási jelvényeket. Mivel a koronát nem akarta kivinni az 
országból, az elásása mellett döntött. Három megbízható embert talált, 
akik segítettek neki elrejteni a kincseket. Szemere azt mondta nekik, 
hogy a ládában fontos kormányiratok vannak.

 A koronázási jelvényeket rejtő ládát 1849. augusztus 23-án Havasalföld 
felé, egy sűrűn benőtt, nehezen megközelíthető füzesben, vízjárta 
iszapos földbe ásták el. Majd fogadalmat tettek, hogy nem fedik föl a 
rejtekhelyet, amíg vissza nem térnek, és Szemere erre engedélyt nem ad.

 Ásókkal a koronázási jelvények nyomában

 Szemere a Vidini emigráns táborban megosztotta titkát volt útitársával,
 Batthyány Kázmérral és Fülepp Lipóttal. Később elmondta a párizsi 
emigráció vezéralakjának, Teleki Lászlónak is. A korona rejtekhelyét így
 már heten tudták. A császári és királyi hatóságok már 1849 őszén 
megkezdték a korona keresését, amihez bizottságot is felállítottak. A 
bizottság több helyen is folytatott sikertelen próbaásást Orsovától 
Debrecenig. A munkát sok téves riasztás is akadályozta, ami északabbra 
terelte a figyelmüket a valós rejtekhelytől.

 A korona megtalálásához végül mégiscsak feladott információ kellett. 
1853 májusában Wargha István rendőrfőnök fölajánlotta Kempen von 
Fichtenstammnak, a hírhedt ausztriai rendőrminiszternek, hogy 
szolgálatára lesz a korona felkutatásában. Wargha még 1848-ban 
miniszteri tanácsos volt, így az emigránsok köreiben is rendelkezett 
ismeretségekkel, többek között Kossuthtal is jó kapcsolatot ápolt. 
Wargha így Londonba, az ekkor ott tartózkodó Kossuthhoz ment, akivel 
feltehetően Batthyány Kázmér közölhette a korona helyét.

 A mai napig nem derült ki, hogy Wargha kitől tudta meg a titkot, 
mindenesetre hazatért a megszerzett leírással, ami alapján Karger 
századost 1853 júliusában újabb kutatóásásokkal bízta meg Kempen. Mivel a
 nyári esőzések miatt sokszor állt a víz, és sáros volt a talaj, a 
környék felásása két hónapig tartott . Szeptember 4-én Wargha is 
megérkezett Orsovára, és maga azonosította be a pontos helyet. 1853. 
szeptember 8. reggelén találták meg a ládát: egy helyi román napszámos 
így kiáltott fel: „Fier!” (Vas!). A Szent Korona több mint négyéves föld
 alatti fogsága így véget ért.

 A korona végül épségben hazatért

 Az iszapos talajban töltött évek nem tettek jót a koronázási 
jelvényeknek. A láda belülről rozsdás és nedves volt. A pallos – 
amelynek hegyét Szemere még Aradon, miután felpróbálta a koronát és 
visszacsukta a ládát, véletlenül letörte – megrozsdásodott, az arany 
országalma elszíneződött, Szent István palástja pedig teljesen 
átnedvesedett a koronázási bársonypárnákkal együtt. A korona és a jogar 
viszont szerencsére sértetlen maradt.

 Az Albrecht főherceg gőzös szeptember 11-én indult útnak a koronával a 
Dunán felfelé. Pest-Budára szeptember 15-én érkezett meg nagy éljenzés 
és ünnepi ágyúdörgések közepette. Bár másnap a hatóságok és az ország 
főrendjeinek kíséretében a korona a budai királyi palotában a helyére 
került, még aznap vasúton Bécsbe szállították, ahol hasonló 
ünnepélyesség fogadta. 1853. szeptember 20-án a Szent Korona „hazatért” 
rövid bécsi látogatásáról, és visszahelyeztetett a budai várpalotába, 
ahol a koronaőrség vigyázott rá.

  hirado.hu

_______________________________________________

Grem mailing list

Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu

http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem

--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20180911/a1107f8a/attachment-0001.html>
--------- következő rész ---------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: szept15_1bKK.jpg
Type: image/jpeg
Size: 771062 bytes
Desc: nem elérhető
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20180911/a1107f8a/attachment-0001.jpg>