[Grem] A Cursillos börtönpasztoráció tapasztalatai

[Emoke Greschik]

Szemle <https://777blog.hu/szemle/> Kiút a rácsok mögül – a
börtönevangelizáció fontossága

*Létezik-e szabadulás a bűnözés világából azután, hogy valaki leülte
börtönbüntetését? Milyen egy “nehézfiú” megtérése és hogyan juthat el
valaki odáig, hogy rátaláljon a hitre? Bűn és bűnhődés, ahogyan csak
kevesen látják. A jelenségről még augusztusban írt hosszabban a Heti
Válasz.*

https://777blog.hu/2018/09/08/kiut-a-racsok-mogul-a-bortonevangelizacio-fontossaga/

„Hetekig, hónapokig annak tudatában éltem, hogy életem egyik legjobb
döntését hoztam azzal, hogy ezt elvégeztem. Eleinte nagyon féltem, nem is
akartam menni. Féltem a közösségtől, az idegen emberektől a zárkában, de
nagyon jót kaptam. Lelkileg feltöltődtem, sok újat tanultam és
tapasztaltam, és akkor éreztem, hogy a jó Isten megszólított –* emlékszik
vissza Rónai Árpád egykori fogvatartott* *arra,* milyen hatással volt rá,*
hogy a börtönben elvégezte a Cursillo nevű keresztény tanfolyamot. *“*Utána
mentünk ki előadást tartani az énekkarral, és három-négyszáz olyan
szerencsétlen börtönviselt ember előtt, mint mi, akik raboltak, loptak,
kemény éveket ülnek, és megríkattunk ennyi embert, mi, kis fogvatartottak.*”
Rónai tanúságtételéhez hasonló vallomásokkal szembesíti a nézőt egy nemrég
bemutatott, és* hamarosan a Duna Tv képernyőjén is látható dokumentumfilm.*

*Egy tékozló fiú*

*Az Isten a rácsok mögött című dokumentumfilm*et *a solti és a kalocsai
börtön fogvatartottjaival forgatták, s szereplőit e két helyszínről
gyűjtötték. *Azt persze a film rendezője is elmondja, hogy *Rónai Árpád
történetét éppen azért mutatják be, mert ha esete nem kivételes is, a férfi
példás utat járt be. *

A jó példákra azonban nem egyszerű rábukkanni. A büntetés-végrehajtási (bv)
intézetek ugyanis a fogvatartottak személyiségi jogaira tekintettel
senkiről nem adhatnak ki információt, így pedig nehéz követni, mi lett
egy-egy ember sorsa, miután a börtönben elvégezte a Cursillo nevű katolikus
indíttatású, de mára ökumenikussá vált „lelkigyakorlatot” – folytatódik a
cikk.

*Bűn és bűnhődés*

*„A Cursillo *abban különbözik a többi börtönpasztorációs tevékenységtől,
hogy nem csupán néhány órára, hanem *három teljes napra kiszakítja a
fogvatartottakat a megszokott életritmusukból” *– mondja a Heti
Válasznak *Szabó
István görögkatolikus pap. A résztvevőket a börtönlelkész és a parancsnok
közösen választja ki, és a munkatársak a lelki tréning után sem feledkeznek
meg a jelöltekről (így hívják a résztvevőket a cursillisták), hanem
rendszeresen szerveznek számukra utóalkalmakat. *

Szabó István szerint *„sok fogvatartott eleinte néhány napos
kikapcsolódásnak tekinti a Cursillót, és **leginkább a szokatlan
körülmények – porcelántányér, kávéfőző, sütemények és evőeszköz (persze
csak kanál) – miatt jön el a háromnapos együttlétre, de idővel működésbe
lép a Gondviselés.* A görögkatolikus pap számára *a legmegrendítőbbek azok
a saját szavakkal elmondott imák, amiket a fogvatartottak egy-egy hétvége
során megfogalmaznak.*

A tanúságtételek után jöhet a munka neheze. Eddig a munkatársak
előítéleteiről volt szó, de *kérdés, hogyan viszonyul a társadalom egy
börtönből szabaduló emberhez.* *A Cursillo* Szabó István megfogalmazásában*
híd **a világ és a büntetés-végrehajtás között*. *Javul a résztvevők
viselkedése, fegyelmezettsége, és a hitélmény elősegíti a reintegrációt.
„Felépíti azt az alapvető motivációt, amivel az életet – a törvényeket
betartva – élni lehet.”*

*A sötét sikátor dilemmája és a visszaesés*

A Heti Válasznakt* öbb olyan esetről is beszéltek, amikor a legjobb szándék
sem vezetett sikerre.* Nem egy börtönben megtért, majd szabadulása után
számos segítséget – munkát, ruházatot, lakhatást – kapó egykori
fogvatartott *esett vissza a bűnözésbe (és a börtönbe), mert nem
tudott **alkalmazkodni
**a szabad világ elvárásaihoz*,* vagy ismét bekerült a régi rossz
családjába, társaságába.*

*Ezen **változtathat az, ha a szabaduló fogvatartottakkal való bánásmódra
felkészített keresztény közösségek befogadnak egy-egy szabadultat,* így
Berecz szerint hosszabb távon is jobban el lehetne mélyíteni azt a
változást, amit a Cursillo elindít.

Magyarországon a fogvatartottak körében a visszaesés nagyjából
ötvenszázalékos. Természetesen a Cursillo sem jelent garanciát. De azok
számára, akik kételkednek ennek a börtönpasztorációs módszernek a
hasznosságában, íme, egy egyszerű kérdés. Kivel találkozna szívesebben egy
sikátorban: egy Cursillót végzett egykori fogvatartottal, vagy egy olyan
frissen szabadult emberrel, aki szerint mindez nem több rabsimogatásnál?

*Mitől fél egy nehézfiú?*

Bár azt gondolhatnánk, a fogvatartottak hétpróbás gazemberek, akik semmitől
sem riadnak meg, a valóság ettől eltérő képet mutat. *Amikor a cursillisták
a gondviselésről szóló napi evangéliumról kérdezték a fogvatartottakat*,
szinte egybehangzó válaszok érkeztek. Elég arra utalni, milyen
következménnyel járhat, ha valaki nem ismeri a rabtörvényeket, rossz
zárkatársakat kap vagy egyszerűen kiközösítik. A fogvatartottak mégsem
ezeket a nyomasztó körülményeket emelték ki.* A legnagyobb aggodalmat *a
börtönben a legtöbben nem saját sorsuk miatt élik meg, hanem *azokért
aggódnak, akiket kint hagytak, az ő életük alakulásáért javarészt
tehetetlenek. A családi kötelékek fontosságá*t kevés helyen érzik át
annyira, mint egy börtöncellában.

A teljes cikk ide
<http://valasz.hu/itthon/a-nehezfiuknak-is-van-szive-129179> kattintva
olvasható el.

Forrás: Lukácsy György / Heti Válasz
<http://valasz.hu/itthon/a-nehezfiuknak-is-van-szive-129179>

Kép: Dick Luria (Getty Creative Images)
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20180908/5514907d/attachment.html>