[Grem] A fatimai napcsoda, amelyet tízezrek láttak

2018. Május. 14., H, 20:25:05 CEST

Egyéb <https://777blog.hu/egyeb/> A csoda, amelyet tízezrek láttak

https://777blog.hu/2018/05/13/a-csoda-amelyet-tizezrek-lattak/

*A fatimai első jelenés 101. évfordulóján ajánljuk nektek a Magyar Kurír
korábbi cikkét,
<http://www.magyarkurir.hu/hirek/fatimai-napcsoda-szkeptikus-ellenvetesek-objektiv-valaszok>
amiben a napcsoda eseménye lett részletesen bemutatva. 1917 október 13-án
tízezrek voltak részesei a megmagyarázhatatlan eseménynek.*

Az egyházilag elismert portugáliai Szűzanya-jelenések megdöbbentő igazolása
volt* a több tízezer ember – köztük fotósok, újságírók, kétkedők,
szocialisták, ateisták – szeme láttára történt napcsoda.*
*1917. október 13-án becslések szerint mintegy hetvenezren gyűltek össze a
Cova da Iria mezején, mert a három fatimai látnok előre bejelentette, hogy
aznap délben csoda fog történni. A zuhogó eső egyszer csak elállt, és a
felszakadozó felhők mögül opálfényű, forgó korongként bukkant elő a Nap.
Szivárványszínű sugarakat szórt, majd meg-meglódult a Föld felé.*

*Sokan azt hitték, itt a világvége.*

A jelenség perceken át tartott, s amikor véget ért, a szemtanúk elmondása
szerint *csuromvizes ruháik „egyszerre teljesen szárazak lettek”. *Az
eseményről számos tudósítás jelent meg a korabeli világi lapokban.

*„Az emberek döbbenten nézték, hogy a Nap megrázkódik, majd gyors,
hihetetlen mozgásba kezd, a kozmikus törvényeknek ellentmondó módon” – írta
Portugália akkori legnagyobb – kormánypárti, egyházellenes – újságjában, az
O Séculóban Avelino de Almeida, aki korábban gúnyolódó cikkeket írt a
fatimai eseményekről.*

<https://777blog.hu/wp-content/uploads/2018/05/maxresdefault.jpg>

*„A Nap, amelyet hol bíbor, hol sárga vagy mélyvörös láng övezett, mintha
hihetetlen gyors, forgó mozgást végzett volna, s közben időnként úgy
látszott, mintha leesne az égről és a Föld felé zuhanna, hatalmas hőséget
sugározva”** –* tudósított Dr. Domingos Pinto Coelho az Ordem című lapban.
Hasonlóan írta le az eseményt Dr. Almeida Garrett, a Coimbrai Egyetem
természettudós professzora.

Mint minden csodánál, *természetesen itt sem maradtak el az eseményt
kizárólag természetes okokkal magyarázó vagy eljelentékteleníteni próbáló,
„tudományos” ellenvetések. A szkeptikus vélemények**kel kapcsolatban egy
kanadai katolikus szerző, Mark Mallett válaszait ismertetjük.*

*Ellenvetés*
A paranormális jelenségeket kutató, szkeptikus Joe Nickell helyesen jegyzi
meg, hogy napcsoda állítólag más Mária-jelenések helyszínein is történt.
Egy ilyen alkalommal, a kilencvenes években Georgiában „szemvédő Mylar
napszűrővel ellátott teleszkópon” keresztül vizsgálták a Napot. Mint írja,
„több mint kétszázan nézték meg a Napot szűrőn keresztül, és senki nem
látott semmi szokatlant.” (Skeptical Inquirer, Vol 33.6 Nov/Dec 2009)

*Válasz*
Felmerül a kérdés, mi szükség volt teleszkópra, amikor* a napcsoda során
elsősorban a Nap különös mozgásáról számoltak be a szemtanúk. Fatimában azt
látták, hogy a hatalmas égitest pályájáról letérve, ide-oda „táncolva”
zuhan a Föld felé. Erről még egy amatőr csillagász is azonnal megmondja,
hogy fizikai lehetetlenség, amely ellentmond a természet törvényeinek és
messze meghaladja egy lencse hatókörét.*

Érdemes megjegyezni, hogy a napcsodát általában nem látja mindenki.
Fatimában is voltak, akik csupán ragyogó színeket láttak, mások pedig semmi
szokatlant. Ez egyrészt eleve kizárja a tömeges hallucináció vagy a
tömeghisztéria lehetőségét (amit még valószínűtlenebbé tesz, hogy a
napcsodának a Cova da Iriától 18 km-re is voltak szemtanúi). Másrészt *a
tény, hogy nem az egész portugál lakosság látta a különleges eseményt,
szintén a csoda mellett szól, hiszen egy, az ország felett elvonuló
szoláris jelenséget mindenkinek látnia kellett volna. **A jelenséget
azonban egyetlen obszervatóriumban sem figyelték meg. „Lehetetlen, hogy
ennyi csillagász, sőt az egész félteke összes lakójának figyelmét elkerülte
volna… fel sem merül, hogy csillagászati vagy meteorológiai jelenség lett
volna… Vagy minden fatimai szemtanú tévedett, vagy természetfeletti
beavatkozásra kell gondolnunk” *– írta John De Marchi olasz pap, kutató.
(The Immaculate Heart, 1952b:282)

<https://777blog.hu/wp-content/uploads/2018/05/sun_miracle2.jpg>

*Ellenvetés*
Auguste Meessen, a Leuweni Katolikus Egyetem Fizikai Intézetének
professzora szerint a szemtanúk élményei nem mások, mint a hosszas
napbanézés optikai hatásai. Úgy véli, a megfigyelt „táncolást” valószínűleg
a rövid napbatekintések nyomán keletkezett retinális utóképek, a színek
váltakozását pedig a retina fényérzékeny sejtjeinek károsodása okozza.
(Auguste Meessen ‘Apparitions and Miracles of the Sun’ International Forum
in Porto ‘Science, Religion and Conscience’ October 23–25, 2003 ISSN:
1645-6564)

*Válasz*
Régi szemészi tapasztalat, hogy akár néhány másodpercnyi napbanézés is
átmeneti vagy maradandó szemkárosodást okozhat. *A fatimai napcsoda során
több tízezren néztek a tűző déli Napba, mégpedig nem másodpercekig, hanem
percekig – egyesek szerint tíz percig –, mégsem volt olyan híradás, hogy
akár egyetlen jelenlévő is szemkárosodást szenvedett vagy megvakult volna
(ami más állítólagos jelenési helyeken sajnos megtörtént egyes csodaváró
zarándokokkal).*

A retinális utóképek elmélete azon bukik meg, hogy ha igaz volna, akkor
napsütésben az ablakon kinézve bárki megtapasztalhatná a fatimai napcsodát.
Biztosra vehetjük, hogy a csodát követő napokban a szemtanúk is
fel-felnéztek az égre, hogy nem ismétlődik-e meg a különleges esemény. Nem
kétséges, hogy ha a retinális utóképek és a fényérzékeny sejtek károsodása
újra meg újra előidézte volna a csodás látványt, az emberek ámulata hamar
alábbhagyott volna, a lapok viszont nem hagyták volna ki a remek alkalmat,
hogy – mint korábban annyiszor – ismét nevetségessé tegyék a látnokokat.

Valójában épp az ellenkezője történt: *a szemtanúk csodálatos,
leírhatatlan, különleges látványnak nevezték a jelenséget.*

De ugyan mi lett volna különleges abban, amit egy óra múlva mindenki újra
elő tudott volna idézni?

*Ellenvetés*
Nickell véleménye szerint az intenzív fénybe tekintés átmeneti retinális
disztorziót okoz, s a Nap Fatimában érzékelt „táncoló” mozgása az ebből
eredő optikai hatásoknak tulajdonítható. (Skeptical Inquirer, Vol 33.6
Nov/Dec 2009)

*Válasz*
Egyetlen híradás sem szól arról, hogy akár egyetlen szemtanú is tartós
optikai hatásokról számolt volna be. A jelenség csak addig tartott, amíg a
Nap visszatért a helyére. Ha Nickell magyarázata helyes volna, a disztorzió
mindaddig megmaradt volna, amíg az emberek a Napba néztek: órákon át vagy
akár egész nap. A beszámolók szerint azonban a csoda egy adott pillanatban
határozottan véget ért.

*A szemtanúk kiemelték, hogy a Nap fénye nem volt erős. „Bágyadtan
világított, nem bántotta a szememet”, „halványszürkés fény ölelte körül”,
és „különféle színű fénycsóvákat” lövellt. Megjegyzendő, hogy
napfogyatkozáskor vagy sűrű felhőzet mögött is kellemetlen érzés nélkül
bele lehet tekinteni a Napba; ilyenkor takarásban van, a szem mégis
súlyosan károsodhat.*

<https://777blog.hu/wp-content/uploads/2018/05/Fatima_children_with_rosaries.jpg>

*Ellenvetés*
Steuart Campbell a Journal of Meteorology 1989-es kiadásában azt írta, hogy
1917. október 13-án a sztratoszférában lebegő porfelhő okozta a Nap
látszólagos elváltozását; ezért lehetett könnyen beletekinteni, ezért
játszott sárga, kék, lila színekben, és ezért tűnt úgy, mintha forogna.
Campbell azzal támasztja alá elméletét, hogy 1983-ban Kínában is
megfigyelték, hogy a Nap színe kékre és vörösre változik. (New Humanist,
Vol 104 No 2, 1989. augusztus és Journal of Meteorology, UK, Vol 14, no.
142, 1989. október)

*Válasz*
Ez a feltevés is ellentmond a szemtanúk beszámolóinak, ugyanis nem mindenki
látta az égi csodát. Ha valóban néhány perces anomáliáról lett volna szó,
azt mindenki ugyanolyan jól látta volna. Campbell elmélete a Nap ide-oda
mozgását, látszólagos zuhanását sem magyarázza meg, amint azt sem, hogyan
lehetséges, hogy a zuhogó esőtől csuromvizes ruha mindenkin „egyszerre
teljesen száraz lett”.

Végül pedig: *egy sztratoszférában lebegő porfelhő megjelenését akkoriban
senki sem tudta volna hónapokkal előre megjósolni, főleg három
pásztorgyermek nem.*

*Ellenvetés*
Joe Nickell feltevése szerint a szemtanúk valójában melléknapot láttak. A
melléknapokat (parhelion) a levegőben levő jégkristályokon megtörő fény
hozza létre. A légköri fénytünemény a napkorongtól két oldalon elhelyezkedő
fényes foltok formájában jelentkezik. A foltok lehetnek fehérek vagy
színesek, gyakran csak az egyik oldalon lévő látható belőlük. A melléknap
statikus jelenség, nem magyarázza meg a Nap „táncoló” mozgását, ezért
Nickell több optikai és meteorológiai tényező együttállását feltételezi.
Úgy véli, a Nap egy vékony felhőréteg miatt tűnhetett ezüstös korongnak; az
elvonuló felhőréteg vastagsága változó lehetett, ezért látszott hol
fényesebbnek, hol halványabbnak, és a szemlélők ezt érzékelték
közeledésként, illetve távolodásként; a színeket légköri por és pára okozta
stb.

*Válasz*
A melléknap viszonylag gyakori jelenség. Nem magában a Napban látható,
hanem jóval távolabb, jobbra vagy balra, olykor fölötte. A fatimai
szemtanúk azonban magának a Napnak az elváltozásáról számoltak be, nem
arról, hogy mellette megjelent valami. A melléknap, mint említettük,
statikus jelenség: fényes visszatükröződés, amely kicsi, függőleges
szivárványhoz hasonlít, ám azzal, ahogyan a napcsodát leírták, lehetetlen
összetéveszteni.

A többi „magyarázat” üres találgatás. Nickell talán azt remélte, hogy
egyetlen meggyőző válasz hiányában a többféle összehordott magyarázat majd
elbizonytalanítja a nem gondolkodókat. Ennél azonban többet illett volna
feltételeznie bárkiről, beleértve azokat a természettudósokat is, akik
jelen voltak a fatimai eseménynél. Természetesen továbbra is nyitott kérdés
marad, hogy miként jósolhatták meg a gyermekek mindezen anomáliák tökéletes
együttállását.

Paul Simons a Timesban megjelent cikkében úgy véli, a fatimai optikai
jelenségeket szaharai eredetű porfelhő okozhatta. (Weather Secrets of
Miracle at Fátima, Paul Simons, The Times, 2005. február 17.) – Különös,
hogy *egyetlen jelenlévő sem számolt be porfelhőről. Épp ellenkezőleg: a
szakadó eső bizonyára elég hamar eláztatta volna a homokvihart.*

Kevin McClure elmélete szerint a tömeg azért ment a Cova da Iriára, hogy
csodát lásson, hiszen az október 13-át megelőző hetekben is terjedtek már
hírek hasonló jelenségekről; így szerinte azt látták, amit látni akartak. A
feltételezés természetesen nem magyarázza meg sem azok beszámolóit, akik
sok kilométer távolságból váratlanul figyeltek fel a csodás jelenségre, sem
pedig az esőben átázott ruhák hirtelen száradását.

*

*Jáki Szaniszló bencés tudós, a New Jersey-i Seton Hall University
professzora évtizedekkel később úgy fogalmazott, hogy a jelenség
meteorológiai, tehát természetes volt, ám az, hogy az előre jelzett
időpontban következett be, csoda.* (Jaki, Stanley L. (1999). God and the
Sun at Fátima. Real View Books, ASIN B0006R7UJ6) –

Nyilvánvaló, hogy* a csoda nem zárja ki a természet működését; a csoda
attól csoda, hogy valamely mozzanata nem magyarázható tudományos alapon,
csak természetfeletti eredettel.*

Fotók: SSPX Florida, Youtube, Wikipédia, Live Science

Forrás: Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20180514/290858c5/attachment.html>