[Grem] jön a torinói lepel szakértője - kapcsolat a Pray-kódexszel

2018. Júl. 23., H, 09:11:08 CEST

Kiegészítésül a czikkhez:
http://szitkonyvek.hu/termek/403
http://www.magyarkurir.hu/hirek/palyi-gyula-torinoi-lepel

Kiemelés tőlem. A képeket sajnos már nem tudtam fellelni.

ÜdvözletteL.
Pályi Gyula: A Torinói Lepel
2011. február 7. hétfő 11:16
Pályi Gyula akadémikus, a Modenai és Reggio Emiliai Egyetem általános és
szervetlen kémia professzora könyvében minden részletre kiterjedően,
tudományos alapossággal, de közérthetően foglalja össze a Torinói Lepellel
kapcsolatos ismereteket.

A Torinói Lepel néven ismert relikvia egy közel négy és fél méter hosszú,
egy méter széles lenvászon szövetdarab, melyen egy halott férfi lenyomata
látható. E kendő a keresztény hagyomány szerint Jézus Krisztus halotti
leple, így a képmás az ő vonásait őrzi az utókor számára. Vannak azonban,
akik kétségbe vonják ezt. A Torinói Lepelről eddig könyvtárnyi könyvet,
tanulmányt írtak, kutatásával körülbelül 150 ezer órát töltöttek az ezzel
foglalkozó tudósok; ez nyolcórás munkaidővel számolva hatvan évet tesz ki.

A Torinói Lepel című könyvében Pályi Gyula megállapítja: a Lepel anyagának
és elkészítési technológiájának elemzése alapján elmondhatjuk, hogy e
körülmények közel-keleti származást valószínűsítenek, és összhangban vannak
a Lepel Kr. u. I. századi eredetével. A Lepel Emberével kapcsolatos
megfigyelések összhangban vannak azzal a felvetéssel, hogy a Torinói Lepel
valóban Jézus Krisztus halotti leple volt, illetve az lenne.

Pályi professzor különböző szempontok alapján vizsgálja a Leplet, így
összehasonlítja, mit írnak az evangélium szerzői Jézus sírba helyezéséről.
Ebből kiderül: mind a négy evangélista említést tesz valamiféle halotti
lepelről. A „szerepét vesztett” halotti lepelről – vagy leplekről – a
Feltámadást követően a szemtanú Jánoson kívül Lukács is megemlékezik.
„János beszámolója döbbenetesen eleven, látható, hogy ő mind a temetésnél,
mind az üres sír megtalálásakor jelen volt: János beszámolójának hitelét…
nagymértékben fokozza az az apró mozzanat, hogy az egyik kendő (talán éppen
a Lepel) a sírboltban, a többitől külön összehajtva volt található… aki így
hagyta, ösztönösen rendes volt és cseppet sem sietett…” A tudós szerző
rámutat arra is, hogy az új halotti lepelre való utalások – Máténál és
Márknál – összhangban vannak a textiltechnológusok azon véleményével, hogy
a jelenlegi Torinói Lepel valószínűleg egy tekercsben tárolt hosszabb
szövetdarabból lett levágva. A csak János által említett fűszerek nyomát a
jelenlegi Torinói Lepel vizsgálatakor mikroszkóposan kimutatták.

<http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Torinoi%20lepel%203.JPG>A
vérfoltok vizsgálati eredményeit összefoglalva megállapítható, hogy ezek
összhangban vannak azzal a feltevéssel, hogy a Lepel Embere közel-keleti
volt, halála előtt megkorbácsolták, legalább egyszer elesett, úgy, hogy
kezével nem tudta fékezni az esést, majd keresztre szegezték, ahol meghalt.
A Lepellel már holtan borították be, nem sokkal halála után. Amit pedig az
orvostudomány a Torinói Lepel képe és vérfoltjai alapján a Lepelbe takart
áldozat utolsó óráiról és haláláról mondani tud, ugyancsak azt a hipotézist
erősíti, hogy a Lepel valóban Jézus Krisztus halotti leple lehetett. Erre
utalnak a Torinói Leplen lévő írásjelek is, valamint a Lepel Emberének
szemgödreiben azonosított római pénzérmék megtalálása. Az érmék kora
egybeesik Jézus nyilvános működésének korával és „az érmék képének
halványsága szöges ellentétben van a XX. századinál korábbi ’hamisítási’
elméletekkel, hiszen az érmék azonosításához az űrkutatási elektronika
legmodernebb eszközeit kellett bevetni, melyeknek lehetőségéről akár csak
pár évtizeddel korábban is senkinek még csak fogalma sem volt.”

Külön foglalkozik a könyv szerzője a Torinói Lepel magyar vonatkozásával. A
leplet 944 és 1204 között Bizáncban őrizték. A jelenlegi Leplen számos
égési nyom található, melyek nagy része az 1532-es tűzvészből származik.
Van azonban egy olyan égésinyom-sorozat, ami ennél korábban keletkezett,
mivel szerepel egy 1516-ból származó Albrecht Dürer-rajzon is. E nyom
jellegzetes L betű formában elhelyezkedő, 4x4 kör alakú égési lyukakból
áll, mintha a négyrét vagy 12-rét összehajtott Lepel szövetén egy izzó,
hegyes tárgyat szúrtak volna át. A szakirodalom ezt „piszkavas-lyukaknak”
nevezi. E lyukak azonban már egy jóval korábbi, 1192 és 1194 között
keletkezett rajzon is szerepelnek. Ez a rajz, egy miniatúra, a
Pray-kódexben található, ami legrégebbi magyar összefüggő nyelvemlékünket,
a Halotti beszédet tartalmazza. (A könyvben látható a Pray-kódex
miniatúrája, amely Jézus Krisztus keresztről való levételét és Lepellel
való beborítását ábrázolja.) Ismeretes, hogy a kódexet Pray Gyula
(1723–1801) jezsuita történetíró fedezte fel és ismertette 1870-ben,
jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik. Pályi Gyula felhívja a
figyelmet: ha a Pray-kódex 1200 előtt keletkezett, a miniatúra készítője a
Lepelt csak Bizáncban láthatta. Ha viszont a Bizáncban őrzött Lepel a
„piszkavas-lyukak” ugyanazon rajzolatát mutatta, mint a jelenlegi Torinói
Lepel, akkor a Lepel származásának hitelességét a jelenleg egyesek által
vélt 1349-ről jóval korábbra kell tenni. A kötet szerzője figyelemre
méltónak tartja azt is, hogy a Pray-kódex híven és méretarányosan adja
vissza a Torinói Lepelnél is észlelt, a halszálkás szövéstől eredő
csíkozatot is. Pályi Gyula valószínűsíti, hogy az 1172 és 1196 között
uralkodó III. Béla magyar király – egyben bizánci trónörökös – ismerte a
Leplet.

Külön fejezetben foglalkozik Pályi Gyula azokkal a véleményekkel, amelyek
szerint a Leplet meghamisították. Mint említettük, a Torinói Lepel
dokumentált történetéről az első adat 1349-ből származik. Ekkor a
közép-franciaországi Lirey földesura, Geoffrey de Charny levelet írt VI.
Kelemen pápának, melyben engedélyt kért templomépítésre, egyben megemlíti,
hogy birtokában van Jézus Krisztus temetési leple. Ezért egyesek úgy vélik,
hogy a Torinói Lepel 1325-ben készült. A könyv szerzője azonban rámutat: az
ún. „tudós hamisítónak” elsősorban fontos biológiai és orvostani
ismeretekkel kellett volna rendelkeznie, hogy sikeresen imitálja a Lepel
Emberének fiziológiáját, sérüléseit és ezek patológiai kölcsönhatásait.
„Olyan részletkérdésekben kellett volna tájékozottnak lennie, mint az élő
és nem sokkal korábban meghalt ember vére közötti hematológiai különbség, a
vércsoportok és más hasonlók. Részletes ismeretekkel kellett volna
rendelkeznie a római korbácsolás és keresztre feszítés legapróbb részleteit
illetően, olyan korban…, mikor a korbácsolást már másként bonyolították és
amikor a keresztre feszítéssel való kivégzés már több évszázada nem volt
használatos.” Ismernie kellett volna továbbá a Pray-kódexet, hogy éppen a
kellő helyre tudja beégetni a „piszkavas-lyukakat”, amelyek ezen a
miniatúrán 130 évvel korábban már megjelentek. A lepelhamisítónak ötszáz
évvel kellett volna megelőznie a korát, a fényképezés bizonyos alapelveinek
legalább elméleti szinten való megjövendölésével, emellett fel kellett
volna fedeznie a háromdimenziós képrögzítést, a holográfiát is. A „tudós
hamisító” legnagyobb eredménye pedig az lett volna, hogy felfedezi azt a
képrögzítős eljárást, amely a jelenleg Torinóban őrzött lepel képét adja,
és sikerrel alkalmazta volna a kép előállítására. Pályi Gyula felhívja a
figyelmet arra a rendkívül lényeges tényre is, hogy a Torinói Lepel halott
embert ábrázol, mégpedig olyat, aki életében karizmatikus személyiség volt,
akit sokan követhettek. Fölteszi a kérdést: hogyan szereztek volna a Lepel
állítólagos hamisítói olyan modellt, aki megfelelt volna ennek a
követelménynek? Hiszen ekkor már több évszázada nem alkalmazták a keresztre
feszítést, mint kivégzési eszközt. Annak is kevés a valószínűsége, hogy
megöltek volna valakit. Ám ha még ezt tették volna, akkor is, nehezen
képzelhető el, hogy az áldozat arcán „olyan méltóságteljes nyugalom
tükröződjék, mint ez a Lepel Emberénél látható. És ha ez a végeredmény nem
sikerül, újrakezdik?”

Pályi Gyula végkövetkeztetése, hogy a Torinói Lepellel kapcsolatban
összegyűlt történelmi és természettudományi ismeretanyag „jó egyezésben van
azzal a feltevéssel, hogy e Vászon valóban Jézus Krisztus halotti leple
volt.” Ám a tudós szerző, tekintettel a probléma rendkívüli jelentőségére,
egyetért a Római Katolikus Egyház óvatos bölcsességével, hogy még nem
mondta ki a végső szót ebben a kérdésben. Hozzáteszi azonban: „Okkal
reméljük…, hogy hívők és nem hívők szorgalmas kutatómunkája előbb-utóbb
lehetővé fogja tenni e ’végső szó’ kimondását.” (Szent István Társulat,
2010.)

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

2018-07-23 7:47 GMT+02:00 Orsi Török <torok.orsi at torokcsalad.hu>:

> http://mandiner.hu/cikk/20180718_torinoi_lepel_john_jackson_interju
>
>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20180723/71218757/attachment.html>