[Grem] okt.13. Fatima
Emoke Greschik
greschem at gmail.com
2017. Okt. 14., Szo, 06:38:05 CEST
Fatima nagy napja
<http://katolikusvalasz.blog.hu/2017/10/13/fatima_nagy_napja> 1917. október
13.
http://katolikusvalasz.blog.hu/2017/10/13/fatima_nagy_napja
[image: 1013fatima8.jpg]
*Október 13. Fatimában nagy, döntő nap. Ezen a napon kell megvalósulnia
annak, amit az „Asszony” megígért:* 1. Kicsoda Ő és mit akar. 2. Meg kell
történnie a nagy csodának, hogy általa mindenki higgyen a jelenéseknek.
Ezeket a jövendöléseket az időre már szerte az országban ismerték.
Mindenki, hívők és gúnyolódók egyaránt örültek *a merész jövendölésnek,
amely előre meghatározott napon, órában és helyen nagy csodát ígért*. Ez a
legkönnyebb és leghatásosabb eszköz arra, hogy vele igazoltassék a fatimai
jelenések valódisága. Érthető tehát a *nagy kíváncsiság, amellyel egész
Portugália várta október 13-át. *
*A szabadgondolkodók nyugtalansága*
*Amilyen mértékben növekedett a tömeg lelkesedése a fatimai csodák
iránt,* *éppannyira
nyugtalankodtak a szabadgondolkodók. Egyik napon három férfi jelent meg a
gyermekeknél. Mivel erőszakos vallatással nem értek el eredményt,
eltávoztak. De megfenyegették a gyermekeket: „Nagyon ajánljuk, hogy
feltárjátok a titkot a járás-alkormányzó előtt, mert különben megölhet
benneteket.” *– *„Mily szerencse – kiáltotta a bátor kis Jacinta! – Úgyis
annyira szeretem Jézust és a Szent Szüzet. Legalább gyorsabban fogunk
hozzájuk menni!”*
*Mások elriasztó híreket terjesztettek. Azt hírlelték, hogy a gyermekeket
és családjukat törvényszék elé idézték, mert fellázították a népet; hogy
bombát helyeztek el közel a zöld tölgyhöz és mindent felrobbantanak stb. –
E fenyegetések annyira megingatták Jacinta szüleit, hogy arra gondoltak,
elviszik a gyermekeket Fatimából. A kis látnokok azonban nem engedtek:*
– Ha megölnek minket, az nem számít semmit! Előbb jutunk az égbe!
*Október 11-én dr. Formigan is megkérdezte Luciát:– Nem félsz a nép
haragjától, ha az október 13-ra jövendölt csoda nem következik be?*
–* Nem – válaszolta őszintén a leányka –, egy cseppet sem félek!*
*Másnap, október 12-én Lucia édesanyja a merénylet hírei miatt nagyon
nyugtalan. Hívja leányát, hogy menjen vele együtt gyónni, és így készen
álljanak mindenre, ha esetleg az ígért csoda nem valósulna meg.*
– Ha gyónni óhajt – *válaszolta nyugodtan a gyermek* – szívesen elmegyek
vele, anyám, de nem azért, mert félek. *Én biztosra veszem, hogy az égi
„Asszony” mindent megtesz, amit megígért!*
Leányának őszinte meggyőződésére az anya nem beszélt többet a gyónásról.
*Október 13-án reggel a lisszaboni nagy napilap, **az „O Seculo” gúnyos
cikket tett közzé* a fatimai jelenésekről, igazgatójának, Avelino
d’Almeida-nak aláírásával. *Cikkében csak babonát és csalást lát **Fatimát*
*illetőleg,* ámbár elismeri, hogy a papság eléggé tartózkodó magatartást
tanúsít. Tartózkodók – legalábbis látszólag – teszi hozzá gúnyosan.
*A zarándokok tömegei*
*A gúnyolódó és megfélemlítő cselekvések * *nem **befolyásolták **a
népet*. *Előző
naptól, október 12-étől fogva Fatimának minden fő- és mellékútját kocsi,
kerékpárok s a zarándokok mérhetetlen tömege torlaszolta el. Az éjszakát
közel a jelenések helyéhez szabad ég alatt töltötték és közben a
rózsafüzért imádkozták és zsoltárokat énekeltek. A lelkek általános
mozgósításáról volt szó, hogy hallják az üzenetet, amit az ég küld a
földnek, és hogy jelen legyenek a megígért csodánál,* amelynek
hitelesítenie kell ezt az üzenetet. Különben senki sem tudta, hogy miben
nyilatkozik meg ez a csoda, de mindenki igyekezett közelről látni.
*Október 13. délelőttje csalódással kezdődött. Az időjárás reggeltől kezdve
esős, szomorú és hideg. *Azt mondogatták, hogy az ég bizonyára próbára
akarja tenni a zarándokok hitét és áhítatát, kemény áldozattal érdemelteti
ki azt a nagy szerencsét és kitüntetést, hogy az előre jelzett csodánál
jelen lehetnek. *A rossz idő** egyáltalán nem akadályozta a népet, mert
mindenünnen özönlött, még a határszéli városokból is.* Nem hiányoztak a
nagy újságok tudósítói és fényképészei se, hogy feljegyezzék és közöljék az
eseményeket.
*Az állandó eső a jelenések helyét, amely különben is mélyen fekszik,
hatalmas sártengerré alakította át. *A jelen levő zarándokok, illetve
kíváncsiskodók szinte bőrig áztak és dideregtek. Egyes szemtanúk tizenkét
óra előtt körülbelül 70 000 emberre becsülték a tömeget.
*Végre Lucia a tömeghez fordul:– Mindenki húzza le az esernyőjét!A nép
engedelmeskedett és szakadó esőben imádkozták a rózsafüzért.*
*Az utolsó jelenés*
Kissé váratlanul Lucia felrezzen és felkiált:
– Íme, ott a villám!
Azután kezét felemelve folytatja:
– Lám, ott jön! Íme, ott jön! Látják?...
– Nézd meg jól, lányom! Figyelj nagyon, hogy ne csalódj – figyelmeztette
édesanyja, aki mellette térdelt és aggodalmaskodott a lélekbe markoló
esemény kimenetele felől. Lucia azonban nem hall már többé, mert
elragadtatásba esett.
*Vallásos zarándokok kedves figyelemből virágokkal és selyemszalagokkal
díszítették fel a zöld tölgyet.** Az égi „Asszony” elfogadja a kedves
gondoskodást és lábát éppen ezekre a díszekre teszi. Időközben az eső
elállt. A tömeg csodálkozva szemléli, mint alakul könnyű, fehér felhő a kis
látnokok körül, a tömjénfüsthöz hasonlóan, majd felemelkedik öt-hat
méternyire és eltűnik a légben. Ez a jelenség háromszor megismétlődik
egymásután, mintha láthatatlan pap lenne ott, aki szertartásosan tömjénezi
az égi „Jelenést”.*
*Lucia ekkor újra felteszi a kérdést, amelyre az „Asszony” már előbb
megígérte, hogy felelni fog:– Asszonyom, ki vagy és mit óhajtasz tőlem?*
*Az üzenet*
*A Madonna így felelt:– Én vagyok a Rózsafüzér Királynője. Szeretném, ha
egy kápolna épülne e helyen tiszteletemre, amelyben minden nap imádkozzák a
rózsafüzért.*
Majd a „Jelenés” még hozzáfűzi, hogy a* háború hamar véget ér és a katonák
nemsokára hazatérnek családjukba.*
Lucia elmerülve a megbízatásokban, amelyekkel az emberek megterhelték,
félbeszakítja az égi „Asszony” beszédét:
– Oly sok mindent szeretnék kérni Tőled!...
*A Szent Szűz azt válaszolta, hogy azok közül néhányat teljesít, de nem
mindegyiket és azonnal folytatja tovább üzenetét:– Az embereknek meg kell
javulniok és bűneikért bocsánatot kell kérniök.Azután szomorú tekintettel
és esdő hangon kéri: „Ne sértsék tovább az emberek az Úr Jézust, akit már
úgyis olyan nagyon megbántottak!”*
*A többszörös látomás*
*A Szent Szűz búcsút vesz a kis látnokoktól. Megnyitja kezét, amely
sugarakat vetít a nap felé.* *E pillanatban megkezdődik a hallatlan
napcsoda,* amelyről mindjárt szólunk. *A gyermekek tanúi voltak egy másik
jelenésnek is, amely a nap mellett mutatkozott három folytatólagos képben.*
*Először a Szentcsaládot látták mindhárman a következő sorrendben: a nap
jobb oldalán a napnál ragyogóbban a Rózsafüzér Királynője fehér ruhában,
kék palásttal. (Az előző jelenéseknél a palást fehér volt.) Balra pirosba
öltözötten Szent József a gyermek Jézussal, Aki megáldja a világot. Továbbá
Lucia a naptól jobbra látta a férfi Úr Jézust, amint kezét áldásra emeli és
balra a Hétfájdalmú Szűzanyát. Végül a Hétfájdalmú Szűz után megjelent a
Kármelhegyi Boldogasszony, kezében skapuláréjával.*
Kérdezhetjük, hogy a Szent Szűz, aki mindeddig ugyanazon alakban jelent
meg, miért mutatkozott most először a Szent Család körében, aztán a
Hétfájdalmú Szűz és végül a Kármelhegyi Boldogasszony alakjában? – A
válasz, mint azt később látjuk, az, hogy *a Szent Szűz ezzel mélyebben be
akarta vésni a hívők és csodalátók lelkébe a Rózsafüzér Királynője címet,
amelyet Fatimában vett fel. Azon kívül emlékezetükbe idézi az egymás utáni
képekkel a titkok hármas sorozatát: örvendetest, dicsőségest, amelyeken
elmélkednünk kell a rózsafüzér közben.*
(J. Castelbranco: Fatima nagy csodája. Budapest, 1944. Korda Rt. 46-52.
old.)
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20171014/612d0d2b/attachment.html>
További információk a(z) Grem levelezőlistáról