[Grem] TT30
Kovács Eszter
kovacs0606 at freemail.hu
2017. Okt. 14., Szo, 10:15:01 CEST
Szia Emőke!
Úgy hallottam hogy október 22.-én Te is jössz ki Nagykovácsiba a TT 30-as programra.Én is megyek és én autóval,szóval felvennélek.
Nem tudom a magán e-mail-edet,azért írtam itt.Várom válaszod,üdv:
Kovács Eszter
Emoke Greschik <greschem at gmail.com> írta:
>Fatima nagy napja
>
> 1917. október 13.http://katolikusvalasz.blog.hu/2017/10/13/fatima_nagy_napja
>
>
> Október
> 13. Fatimában nagy, döntő nap. Ezen a napon kell megvalósulnia annak,
>amit az „Asszony” megígért: 1. Kicsoda Ő és mit akar. 2. Meg kell
>történnie a nagy csodának, hogy általa mindenki higgyen a jelenéseknek.
>Ezeket a jövendöléseket az időre már szerte az országban ismerték.
>Mindenki, hívők és gúnyolódók egyaránt örültek a merész jövendölésnek,
>amely előre meghatározott napon, órában és helyen nagy csodát ígért. Ez a
> legkönnyebb és leghatásosabb eszköz arra, hogy vele igazoltassék a
>fatimai jelenések valódisága. Érthető tehát a nagy kíváncsiság, amellyel
> egész Portugália várta október 13-át.
>A szabadgondolkodók nyugtalansága
>Amilyen mértékben növekedett a tömeg
>lelkesedése a fatimai csodák iránt, éppannyira nyugtalankodtak a
>szabadgondolkodók. Egyik napon három férfi jelent meg a gyermekeknél.
>Mivel erőszakos vallatással nem értek el eredményt, eltávoztak. De
>megfenyegették a gyermekeket: „Nagyon ajánljuk, hogy feltárjátok a
>titkot a járás-alkormányzó előtt, mert különben megölhet benneteket.” –
>„Mily szerencse – kiáltotta a bátor kis Jacinta! – Úgyis annyira
>szeretem Jézust és a Szent Szüzet. Legalább gyorsabban fogunk hozzájuk
>menni!”
>Mások elriasztó híreket terjesztettek.
>Azt hírlelték, hogy a gyermekeket és családjukat törvényszék elé
>idézték, mert fellázították a népet; hogy bombát helyeztek el közel a
>zöld tölgyhöz és mindent felrobbantanak stb. – E fenyegetések annyira
>megingatták Jacinta szüleit, hogy arra gondoltak, elviszik a gyermekeket
> Fatimából. A kis látnokok azonban nem engedtek:– Ha megölnek minket, az nem számít semmit! Előbb jutunk az égbe!Október 11-én dr. Formigan is megkérdezte Luciát:– Nem félsz a nép haragjától, ha az október 13-ra jövendölt csoda nem következik be?– Nem – válaszolta őszintén a leányka –, egy cseppet sem félek!
>Másnap, október 12-én Lucia édesanyja a
>merénylet hírei miatt nagyon nyugtalan. Hívja leányát, hogy menjen vele
>együtt gyónni, és így készen álljanak mindenre, ha esetleg az ígért
>csoda nem valósulna meg.– Ha gyónni óhajt – válaszolta nyugodtan a
>gyermek – szívesen elmegyek vele, anyám, de nem azért, mert félek. Én
>biztosra veszem, hogy az égi „Asszony” mindent megtesz, amit megígért!Leányának őszinte meggyőződésére az anya nem beszélt többet a gyónásról.
>Október 13-án reggel a lisszaboni nagy
>napilap, az „O Seculo” gúnyos cikket tett közzé a fatimai jelenésekről,
>igazgatójának, Avelino d’Almeida-nak aláírásával. Cikkében csak babonát
>és csalást lát Fatimát illetőleg, ámbár elismeri, hogy a papság eléggé
>tartózkodó magatartást tanúsít. Tartózkodók – legalábbis látszólag –
>teszi hozzá gúnyosan.
>A zarándokok tömegei
>A gúnyolódó és megfélemlítő cselekvések
>nem befolyásolták a népet. Előző naptól, október 12-étől fogva Fatimának
> minden fő- és mellékútját kocsi, kerékpárok s a zarándokok mérhetetlen
>tömege torlaszolta el. Az éjszakát közel a jelenések helyéhez szabad ég
>alatt töltötték és közben a rózsafüzért imádkozták és zsoltárokat
>énekeltek. A lelkek általános mozgósításáról volt szó, hogy hallják az
>üzenetet, amit az ég küld a földnek, és hogy jelen legyenek a megígért
>csodánál, amelynek hitelesítenie kell ezt az üzenetet. Különben senki
>sem tudta, hogy miben nyilatkozik meg ez a csoda, de mindenki igyekezett
> közelről látni.
>Október 13. délelőttje csalódással
>kezdődött. Az időjárás reggeltől kezdve esős, szomorú és hideg. Azt
>mondogatták, hogy az ég bizonyára próbára akarja tenni a zarándokok
>hitét és áhítatát, kemény áldozattal érdemelteti ki azt a nagy
>szerencsét és kitüntetést, hogy az előre jelzett csodánál jelen
>lehetnek. A rossz idő egyáltalán nem akadályozta a népet, mert
>mindenünnen özönlött, még a határszéli városokból is. Nem hiányoztak a
>nagy újságok tudósítói és fényképészei se, hogy feljegyezzék és közöljék
> az eseményeket.
>Az állandó eső a jelenések helyét, amely
> különben is mélyen fekszik, hatalmas sártengerré alakította át. A jelen
> levő zarándokok, illetve kíváncsiskodók szinte bőrig áztak és
>dideregtek. Egyes szemtanúk tizenkét óra előtt körülbelül 70 000 emberre
> becsülték a tömeget.
>Végre Lucia a tömeghez fordul:– Mindenki húzza le az esernyőjét!A nép engedelmeskedett és szakadó esőben imádkozták a rózsafüzért.
>Az utolsó jelenés
>Kissé váratlanul Lucia felrezzen és felkiált:– Íme, ott a villám!Azután kezét felemelve folytatja:– Lám, ott jön! Íme, ott jön! Látják?...–
> Nézd meg jól, lányom! Figyelj nagyon, hogy ne csalódj – figyelmeztette
>édesanyja, aki mellette térdelt és aggodalmaskodott a lélekbe markoló
>esemény kimenetele felől. Lucia azonban nem hall már többé, mert
>elragadtatásba esett.
>Vallásos zarándokok kedves figyelemből virágokkal és selyemszalagokkal díszítették fel a zöld tölgyet. Az égi
>„Asszony” elfogadja a kedves gondoskodást és lábát éppen ezekre a
>díszekre teszi. Időközben az eső elállt. A tömeg csodálkozva szemléli,
>mint alakul könnyű, fehér felhő a kis látnokok körül, a tömjénfüsthöz
>hasonlóan, majd felemelkedik öt-hat méternyire és eltűnik a légben. Ez a
> jelenség háromszor megismétlődik egymásután, mintha láthatatlan pap
>lenne ott, aki szertartásosan tömjénezi az égi „Jelenést”.
>Lucia ekkor újra felteszi a kérdést, amelyre az „Asszony” már előbb megígérte, hogy felelni fog:– Asszonyom, ki vagy és mit óhajtasz tőlem?
>Az üzenet
>A Madonna így felelt:– Én vagyok a
>Rózsafüzér Királynője. Szeretném, ha egy kápolna épülne e helyen
>tiszteletemre, amelyben minden nap imádkozzák a rózsafüzért.Majd a „Jelenés” még hozzáfűzi, hogy a háború hamar véget ér és a katonák nemsokára hazatérnek családjukba.Lucia elmerülve a megbízatásokban, amelyekkel az emberek megterhelték, félbeszakítja az égi „Asszony” beszédét:– Oly sok mindent szeretnék kérni Tőled!...A Szent Szűz azt válaszolta, hogy azok közül néhányat teljesít, de nem mindegyiket és azonnal folytatja tovább üzenetét:– Az embereknek meg kell javulniok és bűneikért bocsánatot kell kérniök.Azután
> szomorú tekintettel és esdő hangon kéri: „Ne sértsék tovább az emberek
>az Úr Jézust, akit már úgyis olyan nagyon megbántottak!”
>A többszörös látomás
>A Szent Szűz búcsút vesz a kis
>látnokoktól. Megnyitja kezét, amely sugarakat vetít a nap felé. E
>pillanatban megkezdődik a hallatlan napcsoda, amelyről mindjárt szólunk.
> A gyermekek tanúi voltak egy másik jelenésnek is, amely a nap mellett
>mutatkozott három folytatólagos képben.
>Először a Szentcsaládot látták
>mindhárman a következő sorrendben: a nap jobb oldalán a napnál
>ragyogóbban a Rózsafüzér Királynője fehér ruhában, kék palásttal. (Az
>előző jelenéseknél a palást fehér volt.) Balra pirosba öltözötten Szent
>József a gyermek Jézussal, Aki megáldja a világot. Továbbá Lucia a
>naptól jobbra látta a férfi Úr Jézust, amint kezét áldásra emeli és
>balra a Hétfájdalmú Szűzanyát. Végül a Hétfájdalmú Szűz után megjelent a
> Kármelhegyi Boldogasszony, kezében skapuláréjával.
>Kérdezhetjük, hogy a Szent Szűz, aki
>mindeddig ugyanazon alakban jelent meg, miért mutatkozott most először a
> Szent Család körében, aztán a Hétfájdalmú Szűz és végül a Kármelhegyi
>Boldogasszony alakjában? – A válasz, mint azt később látjuk, az, hogy a
>Szent Szűz ezzel mélyebben be akarta vésni a hívők és csodalátók lelkébe
> a Rózsafüzér Királynője címet, amelyet Fatimában vett fel. Azon kívül
>emlékezetükbe idézi az egymás utáni képekkel a titkok hármas sorozatát:
>örvendetest, dicsőségest, amelyeken elmélkednünk kell a rózsafüzér
>közben.
>(J. Castelbranco: Fatima nagy csodája. Budapest, 1944. Korda Rt. 46-52. old.)
>_______________________________________________
>Grem mailing list
>Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
További információk a(z) Grem levelezőlistáról