[Grem] Futó Karcsi bácsi / atya visszaadta lelkét Teremtőjének

[Emoke Greschik]

Visszaadta lelkét Teremtőjének Futó Károly
2017. november 10. péntek 11:59
https://www.magyarkurir.hu/hirek/visszaadta-lelket-teremtojenek-futo-karoly
November 10-én hajnalban, életének 93., áldozópapságának 67. évében az
örökkévalóságba költözött Futó Károly protonotárius, kanonok, érseki
tanácsos, nyugalmazott plébános – közölte az Esztergom-Budapesti
Főegyházmegye a saját, a rokonok és a Főszékesegyházi Káptalan nevében.

<https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=82499&img=o_IMG_5012.jpg>

*„Mert számomra az élet Krisztus, *
*a halál pedig nyereség.” (Fil 1,21)*

Futó Károly szentmisével egybekötött *temetése november 13-án, hétfőn 14
órakor lesz a Sarutlan Kármelita Nővérek Mindenszentekről nevezett
magyarszéki kolostorában *(7396 Magyarszék, Kármelita kolostor 1.).

A főegyházmegye területén *november 18-án, szombaton 18 órakor Roska Péter
atya mutat be szentmisét Károly atya lelki üdvéért a budapesti Béke
Királynője-kápolnában (VIII. kerület, Tömő utca 31.).*


*Futó Károly Budapesten született 1925. október 24-én, Esztergomban
szentelték pappá 1951. június 17-én.*

K*áplánként szolgált Mórahalmon 1951–60-ig, Makó-Újvárosban 1960–62-ig,
Budapest-Ferencvárosban 1962–68-ig, Budapesten, a Rózsafüzér
Királynéja-plébánián 1968–73-ig, Budapest-Terézvárosban
1973–74-ben. 1974-től 1996-ig pedig a budapesti Béke
Királynéja-lelkészségen szolgált lelkészként.*

*1996 óta volt nyugállományban. 1978-ban é**rseki tanácsosi címet kapott. A
Világi Szeretet Misszionáriusainak országos lelki tanácsadójaként
szolgált *2003
óta. 2010. november 27-től volt kanonok.

* * *

*Futó Károly atyára az Új Ember hetilap Villanófény rovatában idén
áprilisban megjelent „papi arcéllel” emlékezünk.*

*Isten szemében kell valakinek lenni*

Jobban kellett volna iparkodni – tekint vissza papi hivatásban eltöltött
hatvanöt évére Futó Károly atya. „Szentté kell lennünk!” – ez a papi
jelmondatában megfogalmazott életcélja határozta meg egész szolgálatát. „Ma
is imádkozom ezért. Lehettem volna sokkal értékesebb ember, de hajlamosak
vagyunk a könnyebb utat választani. Nem jeleskedtem az önmegtagadásban, a
böjtben, nem hoztam létre nagy dolgokat, nem erőltettem meg magam.
Sajnálom, hogy ilyen sok időt kapok a Jóistentől. Megvan bennem a belátás,
hogy csak jónak érdemes lenni, mégsem lettem tökéletes, teljesen elkészült
valaki.”

Az egyszerű szavak szíven ütnek.* Az Istenhez nagyon közel álló ember
tapasztalatá*t fejezik ki. Mellette pedig ott a hálaadás, amellyel
visszatekint az életére.* Gyerekkorát Angyalföldön töltötte. „A harmincas
évek derekán nyolcan éltünk egy apró lakásban, sok küszködéssel járó
szegénységben. Micsoda ajándék, hogy szegénynek születtem! Finom volt a
zsíros kenyér. Nyáron mezítláb jártam, hogy vigyázzak a cipőmre, mégsem
volt soha semmi bajom. Édesanyám egész nap varrt, és közben énekelt. Derűs
légkört teremtett. Mellette egy hokedlin írtam a leckét, közben
beszélgettünk. Jó dolgom volt.” A család nem volt vallásos, de a szüleim
szeretetben éltek.* „Jó emberek voltak, és *életük utolsó éveiben templomba
is jártak, végül a szentségekkel ellátva haltak meg.”*

*Károly atya a nunciatúra óvodájába járt* az ott besegítőként dolgozó
édesanyja révén. Egy lazarista nővér ismertette meg a hittel. „Mondta, hogy
imádkozzak, és én *attól kezdve imádkoztam. Figyelmeztetett, hogy senkit
sem szabad bántani, ezt is megtartottam. Olyan magvetés volt ez, amely az
egész életemre kihatott.* Az általános iskola mind­ennek a megtetézése
volt.”

*Károly atya nagy szeretettel emlékszik vissza nevelőjére. *„Antal atya jól
tudott bánni a fiúkkal. Elénk élte a kereszténységet.* Úgy éreztük, jónak
kell lennünk*.” *Már az érettségi idején megfogalmazódott benne, hogy pap
lesz, de amikor kimondta, megijedt a döntésétől, így csak két évvel később
jelentkezett az esztergomi szemináriumba. 1946-ot írtak ekkor.* *A
szemináriumban is szent életű nevelők mellett tanulhatott. Társaival kiváló
alapokat kaptak, a tizen­egy növendék közül egy sem hagyta el a hivatását.*
„A fiatalt főleg az emberi hatások, a példák befolyásolják. *Mi a lényeget
jobban látó világban nőhettünk fel. Szilárd hittani ismereteink voltak, és
az Egyházhoz kötődésünket mély élmények határozták meg.”*

* <https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=82499&img=o_IMG_5157.jpg>*

*Károly atyát 1951-ben szentelték pappá.* *Első állomáshelye* Mórahalom
volt, vállalta ugyanis, hogy a *paphiánnyal küzdő Csanádi Egyházmegyében
lát el *szolgálatot. *A tanyavilágban a téeszesítés időszakát élték, nagy
volt a szegénység. „Borzasztó dolgok történtek. Mindent elvettek az
emberektől, de a szenvedés közelebb hozta őket Istenhez.* Tisztelték a
papot, a miséről soha nem maradtak el.* Egyszerű emberek voltak, akik
hűségükkel tűntek ki, azzal, hogy csendben tették a dolgukat.” Károly atya
is ebben látta az utat: a háttérben maradva dolgozni, hittant tanítani,
gyóntatni, beszélgetni az emberekkel.* Kilenc évet töltött itt,* majd
Makóra került.* Az emberek helyzete ott sem volt könnyebb.* A hatalom
állandó zaklatása elnémította **a papot*. „A plébános nagyon félt, én pedig
azon gondolkodtam: mi értelme, hogy pap vagyok, ha semmit sem tehetek, csak
ülök a szobában?”* Károly atya szolgálatot keresett és talált: „Volt egy
cigánytábor a város szélén, odamentem.”* Két évet töltött Makón, majd *1962-ben
Budapestre került. Hat évig a Bakáts téren, 1968-tól 1973-ig a Rózsafüzér
királynéja-plébánián, majd 1974-ig a Terézvárosban volt káplán. Utolsó
állomáshelye a Tömő utca volt, ahol Waigand József mellett kezdte meg
kápláni éveit.* „*Szent életű pap volt, sokakat vonzott a plébániára.
Bölcs, egyszerű viselkedése megfogta az embereket.*” A kezdeti években itt
is *a kommunista hatalom szorításában kellett élniük**, és megtalálniuk a
papi szolgálat lehetséges útját. Futó Károly atya számára ezt a
lelki­vezetés jelentette. „Ha bejön hozzám egy ember beszélgetni, abba nem
szólhat bele senki. Nálam senkinek sem kellett sietnie, amíg mondanivalója
volt, meghallgattam. Ha félbeszakítanék valakit, nem érezné a
felszabadulást” – enged bepillantást a lelkivezetés gyakorlatába, amellyel
számos pap és szerzetes számára adott útmutatást.*

Károly atya hálával gondol arra, hogy *Isten egész életében adott mellé
olyan embereket, akiktől tanulhatott, akik ösztönző erőt jelentettek
számára, akik példájukkal megmutatták: az viszi előre a világot, ha
szeretjük a Jóistent és az igazságot.*

*A kilencvenkét éves Futó Károly atya ma a pilisvörösvári Szent Erzsébet
Otthon lakója. *„Jó életem volt – mondja. – Isten kényeztet, így vonz
magához. Igaz, *nem mindig könnyű elfogadni az akaratát. Adódtak az
életemben nehéz időszakok is: háború, bombázás, üldöztetés. De mindig jó
emberek között élhettem. S most, életem utolsó szakaszában – nem tudom,
mennyi van még hátra – azt mondhatom: »Ez jó mulatság, férfi munka volt!«*”

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20171111/170da151/attachment.html>