<div dir="ltr"><h1 class="gmail-cim">Visszaadta lelkét Teremtőjének Futó Károly </h1>
<div class="gmail-datum">2017. november 10. péntek 11:59</div><div class="gmail-datum"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/visszaadta-lelket-teremtojenek-futo-karoly">https://www.magyarkurir.hu/hirek/visszaadta-lelket-teremtojenek-futo-karoly</a><br></div>
<h3 class="gmail-lead"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">November 10-én hajnalban, életének 93.,
áldozópapságának 67. évében az örökkévalóságba költözött Futó Károly
</span>protonotárius, kanonok, érseki tanácsos, nyugalmazott plébános – közölte
az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye a saját, a rokonok és a
Főszékesegyházi Káptalan nevében.</h3><p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=82499&img=o_IMG_5012.jpg" rel="lightbox['g82499']"><img style="display: block; margin: auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=82499&p=1&img=c_IMG_5012.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:right"><em>„Mert számomra az élet Krisztus, </em><br><em>a halál pedig nyereség.” (Fil 1,21)</em></p>
<p>Futó Károly szentmisével egybekötött <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>temetése november 13-án, hétfőn
14 órakor lesz a Sarutlan Kármelita Nővérek Mindenszentekről nevezett
magyarszéki kolostorában </b></span>(7396 Magyarszék, Kármelita kolostor 1.).</p>
<p>A főegyházmegye területén <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>november 18-án, szombaton 18 órakor
Roska Péter atya mutat be szentmisét Károly atya lelki üdvéért a
budapesti Béke Királynője-kápolnában (VIII. kerület, Tömő utca 31.).</b></span></p>
<p> <br><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Futó Károly Budapesten született 1925. október 24-én, Esztergomban szentelték pappá 1951. június 17-én.</b></span></p>
<p>K<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>áplánként szolgált Mórahalmon 1951–60-ig, Makó-Újvárosban
1960–62-ig, Budapest-Ferencvárosban 1962–68-ig, Budapesten, a Rózsafüzér
Királynéja-plébánián 1968–73-ig, Budapest-Terézvárosban
1973–74-ben. 1974-től 1996-ig pedig a budapesti Béke
Királynéja-lelkészségen szolgált lelkészként.</b></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><span>1996 óta volt nyugállományban. </span><span>1978-ban é</span></b></span><span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>rseki tanácsosi címet kapott. A Világi Szeretet Misszionáriusainak országos lelki tanácsadójaként szolgált </b></span>2003 óta. </span><span>2010. november 27-től volt k</span>anonok.</p>
<p style="text-align:center">* * *</p>
<p><em><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Futó Károly atyára </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>az Új Ember hetilap Villanófény rovatában idén</b><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> á</span>prilisban megjelent „papi arcéllel” emlékezünk.</b></span></em></p>
<p style="text-align:center"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Isten szemében kell valakinek lenni</b></span></p>
<p>Jobban kellett volna iparkodni – tekint vissza papi hivatásban
eltöltött hatvanöt évére Futó Károly atya. „Szentté kell lennünk!” – ez a
papi jelmondatában megfogalmazott életcélja határozta meg egész
szolgálatát. „Ma is imádkozom ezért. Lehettem volna sokkal értékesebb
ember, de hajlamosak vagyunk a könnyebb utat választani. Nem jeleskedtem
az önmegtagadásban, a böjtben, nem hoztam létre nagy dolgokat, nem
erőltettem meg magam. Sajnálom, hogy ilyen sok időt kapok a Jóistentől.
Megvan bennem a belátás, hogy csak jónak érdemes lenni, mégsem lettem
tökéletes, teljesen elkészült valaki.”</p>
<p>Az egyszerű szavak szíven ütnek.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Az Istenhez nagyon közel álló ember
tapasztalatá</b></span>t fejezik ki. Mellette pedig ott a hálaadás, amellyel
visszatekint az életére.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Gyerekkorát Angyalföldön töltötte. „A harmincas
évek derekán nyolcan éltünk egy apró lakásban, sok küszködéssel járó
szegénységben. Micsoda ajándék, hogy szegénynek születtem! Finom volt a
zsíros kenyér. Nyáron mezítláb jártam, hogy vigyázzak a cipőmre, mégsem
volt soha semmi bajom. Édesanyám egész nap varrt, és közben énekelt.
Derűs légkört teremtett. Mellette egy hokedlin írtam a leckét, közben
beszélgettünk. Jó dolgom volt.” A család nem volt vallásos, de a szüleim
szeretetben éltek.</b></span> „Jó emberek voltak, és <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>életük utolsó éveiben
templomba is jártak, végül a szentségekkel ellátva haltak meg.”</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Károly atya a nunciatúra óvodájába járt</b></span> az ott besegítőként dolgozó
édesanyja révén. Egy lazarista nővér ismertette meg a hittel. „Mondta,
hogy imádkozzak, és én <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>attól kezdve imádkoztam. Figyelmeztetett, hogy
senkit sem szabad<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> bántani,</span> ezt is megtartottam. Olyan magvetés volt ez,
amely az egész életemre kihatott.</b></span> Az általános iskola mindennek a
megtetézése volt.”</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Károly atya nagy szeretettel emlékszik vissza nevelőjére. </b></span>„Antal atya
jól tudott bánni a fiúkkal. Elénk élte a kereszténységet.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Úgy éreztük,
jónak kell lennünk</b></span>.” <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Már az érettségi idején megfogalmazódott benne,
hogy pap lesz, de amikor kimondta, megijedt a döntésétől, így csak két
évvel később jelentkezett az esztergomi szemináriumba. 1946-ot írtak
ekkor.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A szemináriumban is szent életű nevelők mellett tanulhatott.
Társaival kiváló alapokat kaptak, a tizenegy növendék közül egy sem
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">hagyta el</span> a hivatását.</b></span> „A fiatalt főleg az emberi hatások, a példák
befolyásolják. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Mi a lényeget jobban látó világban nőhettünk fel. Szilárd
hittani ismereteink voltak, és az Egyházhoz kötődésünket mély élmények
határozták meg.”</b></span></p>
<p><b><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=82499&img=o_IMG_5157.jpg" rel="lightbox['g82499']"><img style="display: block; margin: auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=82499&p=1&img=c_IMG_5157.jpg" alt="" border="0"></a></b></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Károly atyát 1951-ben szentelték pappá.</b></span> <b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">Első állomáshelye</span></b> Mórahalom
volt, vállalta ugyanis, hogy a <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>paphiánnyal küzdő Csanádi Egyházmegyében
lát el </b></span>szolgálatot. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A tanyavilágban a téeszesítés időszakát élték, nagy
volt a szegénység. „<span style="background-color:rgb(234,209,220)">Borzasztó dolgok történtek. Mindent elvettek </span>az
emberektől, de a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">szenvedés </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">közelebb hozta őket Istenhez</span>.</b></span> Tisztelték a
papot, a miséről soha nem maradtak el.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Egyszerű emberek voltak, akik
hűségükkel tűntek ki, azzal, hogy csendben tették a dolgukat.” Károly
atya is ebben látta az utat: a háttérben maradva dolgozni, hittant
tanítani, gyóntatni, beszélgetni az emberekkel.</b></span> Kilenc évet töltött itt,<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
majd Makóra került.</b></span> Az emberek helyzete ott sem volt könnyebb.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> A
hatalom állandó zaklatása elnémította </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a papot</b></span>. „A plébános nagyon félt,
én pedig azon gondolkodtam: mi értelme, hogy pap vagyok, ha semmit sem
tehetek, csak ülök a szobában?”<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Károly atya szolgálatot keresett és
talált: „Volt egy cigánytábor a város szélén, odamentem.”</b></span> Két évet
töltött Makón, majd <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>1962-ben Budapestre került. Hat évig a Bakáts téren,
1968-tól 1973-ig a Rózsafüzér királynéja-plébánián, majd 1974-ig a
Terézvárosban volt káplán. Utolsó állomáshelye a Tömő utca volt, ahol
Waigand József mellett kezdte meg kápláni éveit.</b></span> „<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Szent életű pap volt,
sokakat vonzott a plébániára. Bölcs, egyszerű viselkedése megfogta az
embereket.</b></span>” A kezdeti években itt is <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a kommunista hatalom szorításában
kellett<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> élniük</span></b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>, és megtalálniuk a papi szolgálat lehetséges útját. Futó
Károly atya számára ezt a lelkivezetés jelentette. „Ha bejön hozzám egy
ember beszélgetni, abba nem szólhat bele senki. Nálam senkinek sem
kellett sietnie, amíg mondanivalója volt, meghallgattam. Ha
félbeszakítanék valakit, nem érezné a felszabadulást” – enged
bepillantást a lelkivezetés gyakorlatába, amellyel számos pap és
szerzetes számára adott útmutatást.</b></span></p>
<p>Károly atya hálával gondol arra, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Isten egész életében adott
mellé olyan embereket, akiktől tanulhatott, akik ösztönző erőt
jelentettek számára, akik példájukkal megmutatták: az viszi előre a
világot, ha szeretjük a Jóistent és az igazságot.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A kilencvenkét éves Futó Károly atya ma a pilisvörösvári Szent
Erzsébet Otthon lakója. </b></span>„Jó életem volt – mondja. – Isten kényeztet, így
vonz magához. Igaz, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>nem mindig könnyű elfogadni az akaratát. Adódtak az
életemben nehéz időszakok is: háború, bombázás, üldöztetés. De mindig
jó emberek között élhettem. S most, életem utolsó szakaszában – nem
tudom, mennyi van még hátra – azt mondhatom: »Ez jó mulatság, férfi
munka volt!«</b></span>”</p>
<p>Szerző: Trauttwein Éva</p>
<p>Fotó: Merényi Zita</p>
<p>Magyar Kurír</p></div>