[Grem] Marx

[Emoke Greschik]

Marx utálta a munkásokat
<http://mandiner.hu/cikk/20171108_paul_johnson_marx_utalta_a_munkasokat>
2017. november 8. 21:49

Paul Johnson
Értelmiségiek
<https://europakiado.hu/konyv/707292/ertelmisegiek/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201711>

*Marx elhárította Engels invitálását, hogy kísérje el az egyik
textilgyárba, és amennyire tudjuk, Marx soha be nem tette a lábát semmiféle
gyárba, üzembe, bányába vagy másféle ipari munkahelyre. *

„*Marx *magatartása a tényekkel szemben épp olyan ambivalens volt, mint
Hegel filozófiájával szemben. Egyrészt *évtizedeket töltött el
adatgyűjtéssel, több mint száz hatalmas jegyzetfüzetet írt tele. Másrészt
ezek mind könyvárakban, parlamenti jelentésekben megtalálható tények
voltak. A tényeknek az a fajtája, amely úgy fedezhető fel, hogy az ember a
saját szemével vizsgálódik a világban,* *nem érdekelte Marxot.* Ízig-vérig
és javíthatatlanul íróasztalhoz kötődő tudós volt. Az égvilágon semmi se
tudta volna rábírni, hogy kimozduljon a könyvtárból és a dolgozószobájából.
A szegénység és a kizsákmányolás iránti érdeklődése 1842 őszére vezethető
vissza, amikor huszonnnégy éves volt, és cikksorozatot írt a parasztok
tűzifagyűjtési jogát szabályozó törvényről. Engels szerint Marx azt mondta
neki, hogy »a falopási törvény és a Moselle-környéki parasztság
problémáinak a tanulmányozása során látta be, nem elég, hogy csak
politikával foglalkozik, és figyelme a gazdasági körülmények s így a
szocializmus felé fordult«. Ám arra nincs bizonyíték, hogy Marx valóban
beszélt a parasztokkal és a földbirtokosokkal, és a helyszínen ismerkedett
meg a körülményekkel. 1844-ben pedig a Vorwarts című gazdasági hetilapba
írt cikket a sziléziai takácsok nehéz helyzetéről. De *sose ment el
Sziléziába, és amennyire tudjuk, sose beszélt egyetlen takáccsal sem: nem
is ő lett volna, ha megteszi. Marx egész életében pénzügyekről és ipari
kérdésekről írt, de a pénz és az ipar világának mindössze két szereplőjét
ismerte.* Az egyik a hollandiai nagybátyja, Lion Philips volt, sikeres
üzletember, annak a vállalatnak a megalapítója, amely a hatalmas Philips
Electric Companyvá fejlődött. Lion Philips jól értesült ember volt, akinek
a nézetei az egész kapitalista rendszert illetően tanulságosak lehettek
volna unokaöccse számára – ha Marx kíváncsi lett volna rájuk. De csak
egyszer kért tőle – technikai jellegű – tanácsot a nagybankokkal
kapcsolatban, és bár négyszer járt nála, csak családi pénzügyeket beszélt
meg vele. A másik jól értesült ember maga Engels volt. De Marx elhárította
Engels invitálását, hogy kísérje el az egyik textilgyárba, és amennyire
tudjuk, Marx soha be nem tette a lábát semmiféle gyárba, üzembe, bányába
vagy másféle ipari munkahelyre.

Ami még meglepőbb, *Marx határozott ellenszenve az olyan
forradalmártársaival szemben, akik ismerték az ipari munkakörülményeket –
azaz a politikailag öntudatossá vált munkásokkal szemben. Ilyen emberekkel
csak 1845-ben találkozott először, amikor rövid időre Londonba ment, és
részt vett a Német Munkások Művelődési Társasága egyik ülésén. Nem tetszett
neki, amit tapasztalt. Ezeknek az embereknek a többsége szakmunkás volt,
órás, nyomdász, cipész, és a vezetőjük erdész. Autodidakták voltak,
fegyelmezettek, ünnepélyesek, jó modorúak, híján minden bohémségnek, s bár
szilárdan hitték, hogy a társadalmat át kell alakítani, ennek
megvalósítását szerény, óvatos lépések révén képzelték el. Marx
apokaliptikus látomását nem találták meggyőzőnek, s ami a legtöbbet
számított: nem értették és nem beszélték az ő akadémikus zsargonját. Marx
pedig lenézte és az elkövetkezendő forradalom ágyútöltelékének tartotta
őket, semmi többnek.”*

Paul Johnson: Értelmiségiek. Budapest, Európa könyvkiadó, 1999. 102-104.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20171109/c1197c60/attachment.html>