<div dir="ltr"><h1><a href="http://mandiner.hu/cikk/20171108_paul_johnson_marx_utalta_a_munkasokat" target="_blank">Marx utálta a munkásokat</a></h1>
<div class="m_7417160746009416371gmail-info" style="margin-top:20px;margin-bottom:0px">2017. november 8. 21:49</div>
<div style="margin:5px 5px 5px 0px"><img src="http://mandiner.hu/attachment/0235/234233_pauljohnson.jpg" style="width:120px;margin-right:15px;border-width:4px;border-style:solid;border-color:rgb(224,224,217)" align="left"><br><span style="text-transform:uppercase;font-weight:700">Paul Johnson</span> <br><span><a href="https://europakiado.hu/konyv/707292/ertelmisegiek/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201711" id="m_7417160746009416371gmail-count119122" class="m_7417160746009416371gmail-count" target="_blank">Értelmiségiek</a></span></div>
<div class="m_7417160746009416371gmail-info">
<div>
</div>
<div>
</div>
</div>
<p class="m_7417160746009416371gmail-lead">
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Marx elhárította Engels <span style="background-color:rgb(217,234,211)">invitálását, hogy</span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">kísérje el az
egyik textilgyárba, </span>és amennyire tudjuk, Marx soha be nem tette a lábát
semmiféle <span style="background-color:rgb(217,234,211)">gyárba, üzembe, bányába vagy másféle ipari munkahelyre.
</span></b></span></p>
<div id="m_7417160746009416371gmail-article_billboard1" class="m_7417160746009416371gmail-nbanner">
</div>
<div class="m_7417160746009416371gmail-text">
<p>„<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Marx </b></span>magatartása a tényekkel szemben épp olyan
ambivalens volt, mint Hegel filozófiájával szemben. Egyrészt <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>évtizedeket
töltött el adatgyűjtéssel, több mint száz hatalmas jegyzetfüzetet írt
tele. Másrészt ezek mind könyvárakban, parlamenti jelentésekben
megtalálható tények voltak. A tényeknek az a fajtája, amely úgy
fedezhető fel, hogy az ember a saját szemével vizsgálódik a világban,</b></span>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nem érdekelte Marxot.</b></span> Ízig-vérig és javíthatatlanul íróasztalhoz kötődő
tudós volt. Az égvilágon semmi se tudta volna rábírni, hogy kimozduljon a
könyvtárból és a dolgozószobájából. A szegénység és a kizsákmányolás
iránti érdeklődése 1842 őszére vezethető vissza, amikor huszonnnégy éves
volt, és cikksorozatot írt a parasztok tűzifagyűjtési jogát szabályozó
törvényről. Engels szerint Marx azt mondta neki, hogy »a falopási
törvény és a Moselle-környéki parasztság problémáinak a tanulmányozása
során látta be, nem elég, hogy csak politikával foglalkozik, és figyelme
a gazdasági körülmények s így a szocializmus felé fordult«. Ám arra
nincs bizonyíték, hogy Marx valóban beszélt a parasztokkal és a
földbirtokosokkal, és a helyszínen ismerkedett meg a körülményekkel.
1844-ben pedig a Vorwarts című gazdasági hetilapba írt cikket a
sziléziai takácsok nehéz helyzetéről. De <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">sose ment el <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Sziléziába,</span> és
amennyire tudjuk, sose beszélt <span style="background-color:rgb(217,234,211)">egyetlen takáccsal</span> sem: nem is ő lett
volna, ha megteszi. Marx egész életében pénzügyekről és ipari
kérdésekről írt, de <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a pénz és az ipar világának </span>mindössze két
szereplőjét ismerte</span>.</b></span> Az egyik a hollandiai nagybátyja, Lion Philips
volt, sikeres üzletember, annak a vállalatnak a megalapítója, amely a
hatalmas Philips Electric Companyvá fejlődött. Lion Philips jól értesült
ember volt, akinek a nézetei az egész kapitalista rendszert illetően
tanulságosak lehettek volna unokaöccse számára – ha Marx kíváncsi lett
volna rájuk. De csak egyszer kért tőle – technikai jellegű – tanácsot a
nagybankokkal kapcsolatban, és bár négyszer járt nála, csak családi
pénzügyeket beszélt meg vele. A másik jól értesült ember maga Engels
volt. De Marx elhárította Engels invitálását, hogy kísérje el az egyik
textilgyárba, és amennyire tudjuk, Marx soha be nem tette a lábát
semmiféle gyárba, üzembe, bányába vagy másféle ipari munkahelyre. <img src="http://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="m_7417160746009416371gmail-ga1" class="m_7417160746009416371gmail-ga_img"></p>
<p>Ami még meglepőbb, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Marx határozott ellenszenve <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az olyan
forradalmártársaival </span>szemben, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">akik ismerték az ipari munkakörülményeket –
azaz a politikailag öntudatossá vált munkásokkal</span> szemben. <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Ilyen
emberekkel</span> csak 1845-ben találkozott először, amikor rövid időre
<span style="background-color:rgb(217,234,211)">Londonba ment, és részt vett a Német Munkások Művelődési Társasága egyik
ülésén. </span>Nem tetszett neki, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">amit tapasztalt. Ezeknek az embereknek a
többsége szakmunkás volt, órás, nyomdász, cipész, és a vezetőjük erdész.
Autodidakták voltak, fegyelmezettek, ünnepélyesek, jó modorúak, híján
</span>minden bohémségnek, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">s bár szilárdan hitték, hogy a társadalmat át kell
alakítani, ennek megvalósítását szerény, óvatos lépések révén képzelték
el</span>. Marx apokaliptikus látomását <span style="background-color:rgb(217,234,211)">nem találták</span> meggyőzőnek, s ami a
legtöbbet számított: <span style="background-color:rgb(217,234,211)">nem értették és nem beszélték </span>az ő akadémikus
zsargonját. Marx pedig lenézte és az elkövetkezendő forradalom
ágyútöltelékének tartotta<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> őket,</span> semmi többnek.”<img src="http://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="m_7417160746009416371gmail-ga2" class="m_7417160746009416371gmail-ga_img"></b></span></p>
<p>Paul Johnson: Értelmiségiek. Budapest, Európa könyvkiadó, 1999. 102-104.</p>
<p> </p>
</div></div>