[Grem] Ferenc pápa Fatimában Szűz Máriáról, irgalmasságról, igazságosságról

[Emoke Greschik]

Május 12-én, pénteken késő este a szentatya elment a Fatimai Boldogságos
Szűz Mária kegyhelyén a jelenések kápolnájába, ahol megáldotta a
gyertyákat, köszöntötte a zarándokokat, és elkezdte a rózsafüzér
elimádkozását. Beszédét teljes terjedelmében közöljük.

http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-melyik-mariara-tekintunk-az-evangelium-alakjara-vagy-kepzeletunk-szulottere

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=77996&img=o_fa3.jpg>
*KÉPGALÉRIA – klikk a képre!*

Kedves zarándokok, akik Máriáé és Máriával vagytok!

Köszönöm, hogy magatok közé fogadtatok, és csatlakoztatok hozzám ezen a
reményben és békében megélt zarándoklaton! Már most szeretnélek biztosítani
mindnyájatokat, akik csatlakoztatok hozzám, akár itt, akár távolról, hogy a
szívemben hordozlak mindnyájatokat. Érzem, hogy Jézus rám bízott titeket
(vö. Jn 21,15–17), átölellek és Jézusra bízlak mindannyiatokat, „különösen
azokat, akik leginkább rászorulnak” – ahogyan Mária tanított minket
imádkozni (az 1917 júliusában történt jelenés). Ő, minden rászoruló édes és
gondviselő anyja, nyerje el számunkra az Úr áldását! Minden egyes
nincstelenre és boldogtalanra, akitől elrabolták a jelent, minden egyes
kirekesztettre és magára hagyottra, akitől megtagadták a jövőt, minden
egyes árvára és igazságtalanság elszenvedőjére, akinek nem engedték meg,
hogy legyen múltja, szálljon le Isten Jézus Krisztusban megtestesült
áldása: „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen! Ragyogtassa rád arcát, és
legyen hozzád irgalmas! Fordítsa feléd tekintetét az Úr, és adjon neked
békét!” (Szám 6,24–26).

Ez az áldás egészen beteljesedett Szűz Máriában, mivel egyetlen más
teremtmény sem látta magán úgy felragyogni Isten arcát, mint ő, aki emberi
arcot adott az örök Atya Fiának. Mi pedig most szemlélhetjük ezt az arcot a
Fiú életének örvendetes, világos, fájdalmas és dicsőséges eseményeiben,
amelyeken végigmegyünk a rózsafüzér elmondásakor. Krisztussal és Máriával
Istenben maradunk. „Ha – ugyanis – keresztények akarunk lenni, akkor
máriásnak kell lennünk, vagyis el kell ismernünk azt a lényegi,
létfontosságú és gondviselésszerű kapcsolatot, amely Máriát Jézushoz fűzte,
és amely megnyitja számunkra a Jézushoz vezető utat” (VI. Pál: Beszéd a
bonáriai Mária-kegyhely meglátogatásakor, Cagliari, 1970. április 24.). Így
akárhányszor a szentolvasót imádkozzuk, akár ezen az áldott helyen, akár
máshol, az evangélium ismét útnak indul valamennyiünk, a családok, a népek,
az egész világ életében.

Zarándokok Máriával… De melyik Máriával? A lelki élet tanítójával, az első
[tanítvánnyal], aki példát adván nekünk követte Jézust a kereszt „szűk
útján”, vagy pedig egy „elérhetetlen” és ezért követhetetlen
Miasszonyunkkal? Azzal, aki „áldott, mert hitt” mindig és minden
körülmények között Isten szavának (vö. Lk 1,42.45), vagy pedig egy „ájtatos
kislánnyal”, akihez azért fordulunk, hogy olcsó kegyelemhez jussunk? Az
evangéliumban szereplő Szűz Máriával, akit az imádkozó Egyház tisztel, vagy
pedig egy szubjektív érzékenységek által megformált Máriával, akit úgy
képzelünk el, mint aki visszatartja Isten igazságot szolgáltató, büntetni
kész karját: egy olyan Máriával, aki jobb, mint a kegyetlen bíróként
elképzelt Krisztus; olyan Máriával, aki irgalmasabb, mint az értünk leölt
Bárány?

Súlyos igazságtalanságot követünk el Isten és az ő kegyelme ellen, ha azt
állítjuk első helyen, hogy a bűnöket megbünteti az ő ítélete, és nem
tesszük eléje – ahogyan az evangélium tanúsítja –, hogy a bűnöket
megbocsátja az ő irgalmassága! Az irgalmasságot eléje kell tennünk az
ítéletnek, és amúgy is Isten mindig az ő irgalmasságának fényében hozza meg
ítéletét. Nyilvánvaló, hogy Isten irgalmassága nem tagadja az
igazságosságot, mert Jézus magára vette bűnünknek a büntetéssel együtt járó
következményeit. Ő nem tagadta a bűnt, hanem megfizetett értünk a
kereszten. És így – a hitben, mely egyesít minket Krisztus keresztjével –
megszabadultunk bűneinktől; tegyük félre a félelem minden formáját, mert
nem illik ahhoz, akit szeretnek (vö. 1Jn 4,18). „Valahányszor Máriára
tekintünk, újra felébred bennünk a gyengédség és a szeretet erejébe vetett
hit. Benne látjuk, hogy az alázat és a gyengédség nem a gyengék, hanem az
erősek erénye, akiknek nincs szükségük arra, hogy rosszul bánjanak másokkal
annak érdekében, hogy fontosnak érezzék magukat. […] Az igazságosságnak és
gyengédségnek, a szemlélődésnek és a mások felé való úton levésnek ez a
dinamikája teszi őt az Egyház mintaképévé az evangelizációban” (*Evangelii
gaudium* apostoli buzdítás, 288). Bárcsak Máriával együtt mindnyájan Isten
irgalmasságának jelévé és eszközévé válnánk, aki mindig megbocsát, és
mindent megbocsát!

Szűz Mária kezét fogva és az ő tekintete által kísérve örömmel énekelhetjük
az Úr irgalmas tetteit! Elmondhatjuk: Lelkem neked énekel, Uram! Irgalmad,
mely megnyilvánult összes szentjeid és az egész hű nép iránt, engem is
elért. Szívem gőgje miatt úgy éltem, hogy nagyravágyásom és érdekeim
elterelték figyelmemet, de semmilyen trónt sem sikerült elfoglalnom, ó,
Uram! Egyetlen lehetőségem a felmagasztaltatásra az, hogy a te édesanyád a
karjába vegyen, köpenyével betakarjon, és a te szíved mellé helyezzen. Így
legyen!

Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: ANSA

Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20170513/1a06bb9d/attachment.html>