[Grem] Magyar Hírlapból:

[Edit Kruchina]

Ritám! Ez nagyon jó volt. A mi felelősségünkre is rámutatott. A jövő
nemzedĂŠkĂŠt hogyan tanĂ­tjuk? Puszi. Edit

2017. februĂĄr 10. 21:17 Rita Kunsay-Sipos Ă­rta, <ritakunsay at gmail.com>:

>
>
>
> *http://magyarhirlap.hu/cikk/79442/Gyalazatos_beke*
> <http://magyarhirlap.hu/cikk/79442/Gyalazatos_beke>
>
> GyalĂĄzatos bĂŠkeA diadalmas hĂĄborĂşnyertes nagyhatalmak semmit sem tanultak
> korábbi hibáikból: újabb Trianont erőltettek Magyarországra
>
> Babucs ZoltĂĄn
> <http://magyarhirlap.hu/tart/kereses?HNDTYPE=SEARCH&name=doc&page=1&fld_in_content=1&fld_title=&fld_sort=score&fld_keyword=&fld_author=153> –
> 2017.02.10. 03:42
> Éppen hetven esztendeje, 1947. február 10-én Gyöngyösi János
> kĂźlĂźgyminiszter alĂĄĂ­rta a pĂĄrizsi Luxembourg palotĂĄban a mĂĄsodik
> világháborút lezáró békeszerződést, amely a „bűnös nemzettel” szemben a
> SzovjetuniĂł politikai, gazdasĂĄgi ĂŠs anyagi tĂśrekvĂŠseit ĂŠrvĂŠnyesĂ­tette, ĂŠs a
> szovjet ĂŠrdekszfĂŠrĂĄba kerĂźlt MagyarorszĂĄgnak mĂŠg a trianoni bĂŠkediktĂĄtumnĂĄl
> is súlyosabb feltételeket szabott. Ezen békeszerződés a mai napig
> meghatĂĄrozza mozgĂĄsterĂźnket a KĂĄrpĂĄt-medencĂŠben.
>
> [image: 08o-Foto]
> <https://mail.google.com/mail/u/0/?ui=2&ik=46e5124cfc&view=fimg&th=15a28a159f4c0d83&attid=0.1&disp=emb&attbid=ANGjdJ9e1kipLrtdh2QiMOdd7QWrgzUYYHU9XtPQCUTk03j2VuZ0UfKkTY7O2aVTpCz_7idrEfCQvamU3WX-tURhwr-8K3heGEsCHQ36h7MBA4K1XtvaPTGc25RuwoQ&sz=s0-l75-ft&ats=1486756075863&rm=15a28a159f4c0d83&zw&atsh=1>GyĂśngyĂśsi
> JĂĄnos magyar kĂźlĂźgyminiszter nem tehetett mĂĄst, alĂĄĂ­rt (FotĂł: MH)
> Az Egyesült Nemzetek és az egykori német szövetségesek – Magyarország,
> Románia, Bulgária és Finnország – 1947. február 10-én írták alá a párizsi
> békét. A békeszerződést a magyar országgyűlés az 1947. évi XVIII.
> tĂśrvĂŠnycikk elfogadĂĄsĂĄval iktatta be, amely 1947. szeptember 17-ĂŠn lĂŠpett
> ĂŠletbe, ĂŠs fĂźggelĂŠkĂŠben helyet kapott az Atlanti Charta, valamint az 1945.
> január 20-i szovjet–magyar fegyverszünet szövege. Magyarországnak
> kötelezettséget kellett vállalnia, hogy az emberi jogokat és az alapvető
> szabadsĂĄgjogokat minden, magyarorszĂĄgi ĂĄllampolgĂĄr szĂĄmĂĄra biztosĂ­tja, a
> faji alapon ĂŠs az antifasiszta tevĂŠkenysĂŠgek ellen hozott rendelkezĂŠseit
> negligálja, s ilyeneket a jövőben sem fog hozni. Habár a békeszerződésben
> szerepelt a háborús bűnösök felelősségre vonása és a fasiszta, nacionalista
> szervezetek betiltása, a háborús jóvátétel megfizetése, Magyarország – a
> szovjet szuronyok árnyékában – már 1945-ben megkezdte a jóvátétel
> fizetését, a bűnösök felelősségre vonását, s betiltotta a szélsőjobboldali
> ĂŠs revizionista szervezeteket.
>
> A békeszerződés hivatalos megfogalmazásáig sokan bíztak abban, hogy
> MagyarorszĂĄg a hatĂĄrok meghĂşzĂĄsĂĄnĂĄl igazsĂĄgosabb elbĂ­rĂĄlĂĄsban rĂŠszesĂźl,
> mint az első világháború után. Ám ezen illúzió a külügyminiszterek
> tanácsának ülését követően végleg szertefoszlott, így a határok
> tekintetében visszaálltak az 1938. január 1-je előtti állapotok. Ám ez nem
> fedte a teljes valĂłsĂĄgot, ugyanis a csehszlovĂĄkok hĂĄrom olyan falut is
> megkaptak tőlünk, amely 1938 előtt hozzánk tartozott. Így került
> HorvĂĄtjĂĄrfalu, OroszvĂĄr ĂŠs DunacsĂşn odaĂĄtra, csehszlovĂĄk fennhatĂłsĂĄg alĂĄ,
> azon indokkal, hogy általuk a pozsonyi hídfő jobban védhetővé válik.
> Trianonban 93 073 nĂŠgyzetkilomĂŠterre zsugorodott Ăśssze MagyarorszĂĄg
> területe, huszonhét esztendő múltán Párizsban pedig 93 011
> négyzetkilométerre. A második világháborút lezáró békeszerződés nem csak
> terĂźleti alapon haladta meg Trianont, hanem a kisebbsĂŠgvĂŠdelem tekintetĂŠben
> is. Amíg a trianoni békeszerződés tartalmazott kisebbségvédelmi
> rendelkezéseket, addig a párizsi békeszerződés említést sem tett azokról.
>
> A csonka hazán kívül rekedt magyarok millióit csupán az alapvető emberi
> jogok illették meg, és a szomszédos államok jóindulatára bízták őket, ám
> jĂłindulat helyett rendre mĂĄsodrangĂş ĂĄllampolgĂĄrokkĂŠnt bĂĄntak velĂźk.
>
> A józanabbul gondolkodók már a békeszerződés aláírása előtt sejtették,
> hogy a győztesek nem fognak kesztyűs kézzel bánni velünk. Így Bibó
> Istvánnak sem voltak illúziói, amikor így írt: „Ezt a békekötést, ma már
> tudjuk, MagyarorszĂĄgon nemcsak, hogy ĂśrĂśmujjongĂĄs nem fogja fogadni, hanem
> mĂŠg az a csendes fellĂŠlegzĂŠs sem, ami a bizonytalansĂĄg megszĹąnĂŠsĂŠt mĂŠg egy
> kevésbé előnyös békeszerződés esetében is kísérni szokta (...) szembe kell
> nĂŠznĂźnk annak a tĂŠnynek a lĂŠlektani hatĂĄsĂĄval, hogy egy nagy mĂŠrtĂŠkben
> morális és demokratikus célkitűzések jegyében lefolytatott háború győztesei
> nem tudnak okosabbat, mint a kezdet minden nehézségével küszködő magyar
> demokrĂĄcia terhĂŠre Ăśt kĂśzsĂŠg erejĂŠig tovĂĄbb rontani egy olyan hatĂĄrvonalat,
> melynek indokolatlan rosszasĂĄga ĂŠs a magyarsĂĄg politikai ĂŠs eurĂłpai
> elhelyezkedésére gyakorolt végzetes hatása ma már világszerte közismert.”
>
> A hĂĄborĂş ĂĄltal tĂśnkretett orszĂĄgnak sĂşlyos jĂłvĂĄtĂŠtelt kellett fizetnie,
> amelynek összege háromszázmillió, 1938-as vásárlóértékű dollár volt. Ebből
> kétszázmillió a Szovjetuniót illette meg, a fennmaradó százmillión –
> paradox módon – Csehszlovákia és Jugoszlávia osztozkodott. A Szovjetunió
> még azt is elérte, hogy a korábban német tulajdonban lévő érdekeltségekre,
> vagyontárgyakra a győztesek jogán rátegye a kezét. A békeszerződés
> rendelkezett a hadifoglyokról, hiszen előírta, hogy a „magyar hadifoglyok,
> mihelyt lehetséges, hazaszállítandók”. A szovjetek azonban nem siettek
> hazabocsĂĄtani azt a tĂśbb szĂĄzezer honvĂŠdet ĂŠs magyar civilt, akit
> rabszolgamunkĂĄra kĂŠnyszerĂ­tettek a SzovjetuniĂł ĂşjjĂĄĂŠpĂ­tĂŠsĂŠnek ĂŠrdekĂŠben,
> rĂĄadĂĄsul a moszkovita kommunistĂĄk a hatalom megszerzĂŠsĂŠnek egyik hatĂĄsos
> eszkĂśzĂŠt lĂĄttĂĄk honfitĂĄrsaik hazahozatalĂĄnak kĂŠrdĂŠsĂŠben.
>
> Különös módon az 1947-es békeszerződés a hadsereg tekintetében bizonyult a
> legenyhébbnek, mivel annak létszámát hetvenezer főben állapította meg,
> engedĂŠlyezte nehĂŠzfegyverek tartĂĄsĂĄt ĂŠs vadĂĄsz-, valamint
> szállítórepülőkből álló légierő felállítását. Atomfegyverek, rakéták,
> bombĂĄzĂłgĂŠpek, torpedĂłk, tengeri aknĂĄk ĂŠs tengeralattjĂĄrĂłk (!) hadrendben
> tartását viszont szigorúan tiltotta. A békeszerződés aláírásával a
> Szövetséges Ellenőrző Bizottság magyarországi működése megszűnt, és arról
> is rendelkezett, hogy a Szovjetunió vonja ki csapatait magyar területről, s
> csupĂĄn akkora kontingenst ĂĄllomĂĄsoztasson MagyarorszĂĄgon, amekkora az
> ausztriai szovjet megszálló erők összeköttetéséhez elengedhetetlen. Bár
> orszĂĄgunk a nemzetkĂśzi jog ĂŠrtelmĂŠben visszanyerte szuverenitĂĄsĂĄt, a
> valĂłsĂĄgban azonban ekkor vette kezdetĂŠt MagyarorszĂĄg ĂŠvtizedekig tartĂł
> „törvényes” szovjet megszállása.
>
> Magyarország – amely 1944–1945-ben rendkívüli háborús károkat szenvedett
> el, a szovjet csapatok pedig mĂłdszeresen kifosztottĂĄk ĂŠs elvittĂŠk megmaradt
> javait – joggal várhatta, hogy a második világháborút lezáró békeszerződés
> igazsĂĄgosabban fog vele bĂĄnni, nem Ăşgy, mint a Nagy HĂĄborĂş utĂĄni trianoni
> bÊkediktåtum. Ám a bÊkecsinåló nagyhatalmak semmit sem tanultak koråbbi
> hibáikból: újabb Trianont erőltettek Magyarországra, és még a Harmadik
> Birodalom „utolsó csatlósa” bélyeget is rásütötték. Hazánk még annak a
> lehetőségét is elveszítette, hogy az 1938 és 1941 között visszatért, magyar
> tĂśbbsĂŠgĹą orszĂĄgrĂŠszeket megtarthassa, ĂŠs a hatĂĄrokon kĂ­vĂźl rekedt magyar
> nemzetrĂŠszek ĂŠrdekeit kĂŠpviselje.
> Ebben az időben Közép- és Kelet-Európában jelentős szovjetizálási
> folyamatok zajlottak, a vasfüggöny legördült és a békeszerződés nem
> nyĂşjtott vĂŠdelmet a szovjet expanziĂł ellen, az emberi jogokrĂłl ĂŠs a nemzeti
> szuverenitĂĄsrĂłl szĂłlĂł cikkelyek pedig Ăźres frĂĄzisok maradtak. A pĂĄrizsi
> békeszerződés csak azt hozta, hogy Közép-Európa továbbra is nemzeti
> érdekellentétektől és konfliktusoktól feszült térség maradt, a feszültségek
> felszĂ­nre tĂśrĂŠsĂŠt 1989-ig a szovjet katonai megszĂĄllĂĄs ĂŠs az addig regnĂĄlĂł
> kommunista rendszerek akadĂĄlyoztĂĄk meg.
> ------------------------------
>
> *MagyarorszĂĄgot nĂŠhĂĄny ĂŠv alatt a SzovjetuniĂł gyarmatĂĄvĂĄ zĂźllesztettĂŠk*
> *A kommunista hatalomĂĄtvĂŠtel*
>
> Jelentős szerepük volt a második világháború utáni időszak magyar
> tĂśrtĂŠnelmĂŠben a megszĂĄllĂł szovjet csapatoknak. Ott ĂĄlltak a Magyar
> Kommunista Párt (MKP) mögött. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság
> folyamatosan nyomĂĄs alatt tartotta a a magyar bel-ĂŠs kĂźlpolitikĂĄt Az
> Ăşgynevezett felszabadult terĂźleteken megrendezett ideiglenes nemzetgyĹąlĂŠsi
> „választásokon” 1944 decemberében jól érzékelhető volt a szovjet befolyás
> növekedése. Elképesztően gyorsan nőtt a kommunista párt taglétszáma – 1945
> februárjában 30 ezer, októberben már 500 ezer tagja volt. A párt vezetői
> mindenben a szovjet érdekeknek megfelelően cselekedtek. 1945. november 4-én
> mĂŠg demokratikus vĂĄlasztĂĄsokat tartottak MagyarorszĂĄgon, ennek eredmĂŠnyei
> vilĂĄgosan megmutattĂĄk, hogy a magyarok polgĂĄri demokrĂĄciĂĄt akarnak. Az
> abszolút győzelmet elérő (57,3 százalék) Független Kisgazdapárt (FKGP)
> azonban – szovjet nyomásra – koalíciós kormányt volt kénytelen alakítani,
> melyben a fontos, stratĂŠgiai tĂĄrcĂĄkat a kommunistĂĄk szereztĂŠk meg (Ă­gy a
> belĂźgyet, kĂśzlekedĂŠsĂźgyet).
>
> A kisgazdĂĄk ĂĄltal irĂĄnyĂ­tott tĂĄrcĂĄk (kĂźlĂźgy, hadĂźgy, pĂŠnzĂźgy,
> fĂśldmĹąvelĂŠsĂźgy ) a szovjet hadsereg jelenlĂŠte, az ĂłriĂĄsi inflĂĄciĂł ĂŠs a
> fĂśldreform miatt sĂşlytalannĂĄ vĂĄltak, rĂĄadĂĄsul a gazdasĂĄg irĂĄnyĂ­tĂĄsa a
> kommunista vezetésű Gazdasági Főtanács megalakulásával végleg kicsúszott a
> Tildy Zoltán, majd a Nagy Ferenc vezette kormányok kezéből. Az 1946.
> mĂĄrcius 5-ĂŠn megalakult Baloldali Blokk cĂŠlja a kisgazdĂĄk hatalombĂłl
> kiszorĂ­tĂĄsa volt.
>
> A „B-lista” rendszerével több mint hatvanezer közalkalmazottat
> távolítottak el az államszervezetből, elkezdődött a katolikus és más
> egyházi szervezetek feloszlatása, a civil társadalom önszerveződéseinek
> megsemmisĂ­tĂŠse. KĂśztĂĄrsasĂĄg-ellenes ĂśsszeeskĂźvĂŠs vĂĄdjĂĄval, a
> BelßgyminisztÊrium ÁllamvÊdelmi Osztålyånak (ÁVO) irånyítåsåval megkezdtÊk
> a kisgazdák felső vezetőinek letartóztatását. 1947. február 25-én a
> Szovjetunióba hurcolták Kovács Bélát, a FKGP főtitkárát. 1947 májusában
> lemondĂĄsra ĂŠs emigrĂĄciĂłba szorĂ­tottĂĄk Nagy Ferenc miniszterelnĂśkĂśt. Az
> 1947. augusztus 31-i vĂĄlasztĂĄsok mĂĄr a megmutattĂĄk, milyen is kommunista
> demokrĂĄcia: a kĂŠk cĂŠdulĂĄk ( a szĂ­n az ĂĄllandĂł lakĂłhely helyett mĂĄshol
> leadhatĂł szavazat megjelĂślĂŠse volt) segĂ­tsĂŠgĂŠvel a MKP emberei tĂśbb helyen
> adtak le voksot pĂĄrtjukra , csalĂĄsukkal 22,3 szĂĄzalĂŠkkal megnyertĂŠk a
> vĂĄlasztĂĄst.
>
>
> *Dippold PĂĄl*
> ------------------------------
>
> *PĂĄrizs, 1947*
>
> Már egészen korán megérintett az élő történelem. Odaát, a trianoni határ
> szatmári túloldalán, nagyszülőknél nyaralva, estelente mindig tátott
> szájjal hallgattam a felnőttek beszélgetését – nem mese ez, gyermek! – a
> nagy háborúkról s azokról a furcsa békekötésekről, amelyekkel e háborúkat
> lezĂĄrtĂĄk.
>
> GyermekkĂŠnt is ĂŠreztem, hogy valami szĂśrnyĹą igazsĂĄgtalansĂĄg tĂśrtĂŠnt
> velĂźnk, s nem ĂŠrtettem azt sem, rokonaimnak miĂŠrt kell mindig romĂĄnul
> beszĂŠlniĂźk, ha a nĂŠptanĂĄcshoz mennek vagy jegyet vĂĄltanak az ĂĄllomĂĄson,
> amikor az irodisták és a vasutasok is magyarok – egyedül a milic nem az.
>
> Anyai nagyapám mindig azzal a „rongy emberrel”, a vörös gróffal kezdte
> tĂśrtĂŠneteit, s KĂĄdĂĄrral meg az elhĂ­resĂźlt marosvĂĄsĂĄrhelyi beszĂŠddel fejezte
> be. „Eladtak bennünket! Négy boldog évünk volt csak, amikor újra magyarok
> lehettünk” – mondta, keserűen legyintve.
>
> Apai nagyapĂĄm meg, aki nĂŠgy ĂĄllam hadseregĂŠnek volt tĂŠnyleges katonĂĄja,
> rendszerint apró történetekkel színesítette a fő szálat: hogyan sorozták be
> „önkéntesnek” a Piave poklából nagy nehezen hazatérő bakát Kun Béláék, vagy
> hogyan akartak belőle őrmestert kreálni a román királyi hadseregben, s már
> póttartalÊkoskÊnt hogyan is ÊpítettÊk az Árpåd-vonalat Horthy idejÊben.
>
> KitĂśrĂślhetetlenĂźl, egy ĂŠletre megjegyeztem magamnak 1920. jĂşnius 4-ĂŠt, a
> magyar tĂśrtĂŠnelemnek MohĂĄcsnĂĄl ĂŠs VilĂĄgosnĂĄl is sĂśtĂŠtebb dĂĄtumĂĄt, s mĂŠg
> inkább 1947. február 10-ét, amikor – úgy tűnik, immár egyszer s mindenkorra
> – bevégeztetett.
>
> MesĂŠlnek-e ma unokĂĄiknak az Ăśregek? Gyermekeink honnan ismerhetik meg a
> magyarsĂĄg legĂşjabb kori igaz tĂśrtĂŠnetĂŠt? IdeolĂłgiĂĄkkal ĂĄtitatott
> tankönyvekből, ilyen-olyan szemléletű történelmi munkákból? Aligha! A
> hatvannĂŠgy vĂĄrmegyĂŠsek pĂĄr ĂŠve mĂŠg szent hevĂźlettel tĂźntettek
> Versailles-ban, a Kis Trianon palota előtt – mert így tanulták! – a Nagy
> Trianon helyett. Tíz éve meg, éppen a párizsi békeszerződés 60.
> ĂŠvfordulĂłjĂĄn, arrĂłl beszĂŠlt a rĂĄdiĂłban egy neves tĂśrtĂŠnĂŠsz asszony, hogy a
> Luxembourg palotában írták alá az okmányt, holott, amint azt a „munkásruhás
> szemtanú”, Illyés Gyula megörökítette: a világtörténelem e fertályórás
> intermezzójára a külügyminisztérium Óratermében meg az abból nyíló
> szalonban kerĂźlt sor, XV. Lajos asztalĂĄnĂĄl.
>
> Már csak abban bízom, hogy egyre több, történelmünk iránt érdeklődő fiatal
> olvassa majd Tormay CĂŠcile 1919-es, IllyĂŠs, Cs. SzabĂł LĂĄszlĂł ĂŠs MĂĄrai
> Sándor 1947-es naplójegyzeteit, hogy tisztábban lásson múltat s jövendőt.
>
> *OzsvĂĄth SĂĄndor*
> - See more at: http://magyarhirlap.hu/cikk/79442/Gyalazatos_beke#sthash
> .p60Sbduv.dpuf
>
>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML ĂĄllomĂĄny ĂĄt lett konvertĂĄlva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20170214/1e01f108/attachment.html