<div dir="ltr">Ritám! Ez nagyon jó volt. A mi felelősségünkre is rámutatott. A jövő nemzedékét hogyan tanítjuk? Puszi. Edit<br></div><div class="gmail_extra"><br><div class="gmail_quote">2017. február 10. 21:17 Rita Kunsay-Sipos írta, <span dir="ltr"><<a href="mailto:ritakunsay@gmail.com" target="_blank">ritakunsay@gmail.com</a>></span>:<br><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0 0 0 .8ex;border-left:1px #ccc solid;padding-left:1ex"><div dir="ltr"><div class="gmail_quote"><font size="4"><br><br></font><div dir="ltr"><font size="4"><br></font><div><div style="color:rgb(0,0,0);font-family:calibri"><font size="4"><a title="http://magyarhirlap.hu/cikk/79442/Gyalazatos_beke" href="http://magyarhirlap.hu/cikk/79442/Gyalazatos_beke" target="_blank"><font color="#000080" face="Arial"><strong>http://magyarhirlap.hu/cikk/79<wbr>442/Gyalazatos_beke</strong></font></a><span class="m_-112538067869139242m_2140795996516608360gmail-m_5804804360952033582843191515-10022017"><font color="#0000ff" face="Arial"> </font></span></font></div><div style="color:rgb(0,0,0);font-family:calibri"><font size="4"><span class="m_-112538067869139242m_2140795996516608360gmail-m_5804804360952033582843191515-10022017"></span> </font></div></div><div><header style="color:rgb(0,0,0);font-family:calibri"><h1><font size="4">Gyalázatos béke</font></h1><h2><font size="4">A diadalmas háborúnyertes nagyhatalmak semmit sem tanultak korábbi hibáikból: újabb Trianont erőltettek Magyarországra</font></h2><p class="m_-112538067869139242m_2140795996516608360gmail-m_5804804360952033582meta"><font size="4"><a href="http://magyarhirlap.hu/tart/kereses?HNDTYPE=SEARCH&name=doc&page=1&fld_in_content=1&fld_title=&fld_sort=score&fld_keyword=&fld_author=153" target="_blank">Babucs Zoltán</a> – 2017.02.10. 03:42<a class="m_-112538067869139242m_2140795996516608360gmail-m_5804804360952033582printit" style="color:rgb(34,34,34)"><u></u><u></u><u></u><u></u><u></u><u></u><u></u><u></u><u></u><u></u></a></font></p><div class="m_-112538067869139242m_2140795996516608360gmail-m_5804804360952033582lead"><font size="4">Éppen hetven esztendeje, 1947. február 10-én Gyöngyösi János külügyminiszter aláírta a párizsi Luxembourg palotában a második világháborút lezáró békeszerződést, amely a „bűnös nemzettel” szemben a Szovjetunió politikai, gazdasági és anyagi törekvéseit érvényesítette, és a szovjet érdekszférába került Magyarországnak még a trianoni békediktátumnál is súlyosabb feltételeket szabott. Ezen békeszerződés a mai napig meghatározza mozgásterünket a Kárpát-medencében.</font></div></header><p style="color:rgb(0,0,0);font-family:calibri"><font size="4"><a class="m_-112538067869139242m_2140795996516608360gmail-m_5804804360952033582zoomable" href="https://mail.google.com/mail/u/0/?ui=2&ik=46e5124cfc&view=fimg&th=15a28a159f4c0d83&attid=0.1&disp=emb&attbid=ANGjdJ9e1kipLrtdh2QiMOdd7QWrgzUYYHU9XtPQCUTk03j2VuZ0UfKkTY7O2aVTpCz_7idrEfCQvamU3WX-tURhwr-8K3heGEsCHQ36h7MBA4K1XtvaPTGc25RuwoQ&sz=s0-l75-ft&ats=1486756075863&rm=15a28a159f4c0d83&zw&atsh=1" target="_blank"><img class="m_-112538067869139242m_2140795996516608360gmail-m_5804804360952033582zoomable m_-112538067869139242m_2140795996516608360gmail-CToWUd" alt="08o-Foto" src="http://magyarhirlap.hu/mh/webimage/5/6/4/0/7/wimage/08oFoto.jpg" border="0"></a><span class="m_-112538067869139242m_2140795996516608360gmail-m_5804804360952033582picsub">Gyöngyösi János magyar külügyminiszter nem tehetett mást, aláírt (Fotó: MH)</span><br>Az Egyesült Nemzetek és az egykori német szövetségesek – Magyarország, Románia, Bulgária és Finnország – 1947. február 10-én írták alá a párizsi békét. A békeszerződést a magyar országgyűlés az 1947. évi XVIII. törvénycikk elfogadásával iktatta be, amely 1947. szeptember 17-én lépett életbe, és függelékében helyet kapott az Atlanti Charta, valamint az 1945. január 20-i szovjet–magyar fegyverszünet szövege. Magyarországnak kötelezettséget kellett vállalnia, hogy az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat minden, magyarországi állampolgár számára biztosítja, a faji alapon és az antifasiszta tevékenységek ellen hozott rendelkezéseit negligálja, s ilyeneket a jövőben sem fog hozni. Habár a békeszerződésben szerepelt a háborús bűnösök felelősségre vonása és a fasiszta, nacionalista szervezetek betiltása, a háborús jóvátétel megfizetése, Magyarország – a szovjet szuronyok árnyékában – már 1945-ben megkezdte a jóvátétel fizetését, a bűnösök felelősségre vonását, s betiltotta a szélsőjobboldali és revizionista szervezeteket.<br><br>A békeszerződés hivatalos megfogalmazásáig sokan bíztak abban, hogy Magyarország a határok meghúzásánál igazságosabb elbírálásban részesül, mint az első világháború után. Ám ezen illúzió a külügyminiszterek tanácsának ülését követően végleg szertefoszlott, így a határok tekintetében visszaálltak az 1938. január 1-je előtti állapotok. Ám ez nem fedte a teljes valóságot, ugyanis a csehszlovákok három olyan falut is megkaptak tőlünk, amely 1938 előtt hozzánk tartozott. Így került Horvátjárfalu, Oroszvár és Dunacsún odaátra, csehszlovák fennhatóság alá, azon indokkal, hogy általuk a pozsonyi hídfő jobban védhetővé válik. Trianonban 93 073 négyzetkilométerre zsugorodott össze Magyarország területe, huszonhét esztendő múltán Párizsban pedig 93 011 négyzetkilométerre. A második világháborút lezáró békeszerződés nem csak területi alapon haladta meg Trianont, hanem a kisebbségvédelem tekintetében is. Amíg a trianoni békeszerződés tartalmazott kisebbségvédelmi rendelkezéseket, addig a párizsi békeszerződés említést sem tett azokról. <br><br>A csonka hazán kívül rekedt magyarok millióit csupán az alapvető emberi jogok illették meg, és a szomszédos államok jóindulatára bízták őket, ám jóindulat helyett rendre másodrangú állampolgárokként bántak velük.<br><br>A józanabbul gondolkodók már a békeszerződés aláírása előtt sejtették, hogy a győztesek nem fognak kesztyűs kézzel bánni velünk. Így Bibó Istvánnak sem voltak illúziói, amikor így írt: „Ezt a békekötést, ma már tudjuk, Magyarországon nemcsak, hogy örömujjongás nem fogja fogadni, hanem még az a csendes fellélegzés sem, ami a bizonytalanság megszűnését még egy kevésbé előnyös békeszerződés esetében is kísérni szokta (...) szembe kell néznünk annak a ténynek a lélektani hatásával, hogy egy nagy mértékben morális és demokratikus célkitűzések jegyében lefolytatott háború győztesei nem tudnak okosabbat, mint a kezdet minden nehézségével küszködő magyar demokrácia terhére öt község erejéig tovább rontani egy olyan határvonalat, melynek indokolatlan rosszasága és a magyarság politikai és európai elhelyezkedésére gyakorolt végzetes hatása ma már világszerte közismert.” <br><br>A háború által tönkretett országnak súlyos jóvátételt kellett fizetnie, amelynek összege háromszázmillió, 1938-as vásárlóértékű dollár volt. Ebből kétszázmillió a Szovjetuniót illette meg, a fennmaradó százmillión – paradox módon – Csehszlovákia és Jugoszlávia osztozkodott. A Szovjetunió még azt is elérte, hogy a korábban német tulajdonban lévő érdekeltségekre, vagyontárgyakra a győztesek jogán rátegye a kezét. A békeszerződés rendelkezett a hadifoglyokról, hiszen előírta, hogy a „magyar hadifoglyok, mihelyt lehetséges, hazaszállítandók”. A szovjetek azonban nem siettek hazabocsátani azt a több százezer honvédet és magyar civilt, akit rabszolgamunkára kényszerítettek a Szovjetunió újjáépítésének érdekében, ráadásul a moszkovita kommunisták a hatalom megszerzésének egyik hatásos eszközét látták honfitársaik hazahozatalának kérdésében. <br><br>Különös módon az 1947-es békeszerződés a hadsereg tekintetében bizonyult a legenyhébbnek, mivel annak létszámát hetvenezer főben állapította meg, engedélyezte nehézfegyverek tartását és vadász-, valamint szállítórepülőkből álló légierő felállítását. Atomfegyverek, rakéták, bombázógépek, torpedók, tengeri aknák és tengeralattjárók (!) hadrendben tartását viszont szigorúan tiltotta. A békeszerződés aláírásával a Szövetséges Ellenőrző Bizottság magyarországi működése megszűnt, és arról is rendelkezett, hogy a Szovjetunió vonja ki csapatait magyar területről, s csupán akkora kontingenst állomásoztasson Magyarországon, amekkora az ausztriai szovjet megszálló erők összeköttetéséhez elengedhetetlen. Bár országunk a nemzetközi jog értelmében visszanyerte szuverenitását, a valóságban azonban ekkor vette kezdetét Magyarország évtizedekig tartó „törvényes” szovjet megszállása.<br><br>Magyarország – amely 1944–1945-ben rendkívüli háborús károkat szenvedett el, a szovjet csapatok pedig módszeresen kifosztották és elvitték megmaradt javait – joggal várhatta, hogy a második világháborút lezáró békeszerződés igazságosabban fog vele bánni, nem úgy, mint a Nagy Háború utáni trianoni békediktátum. Ám a békecsináló nagyhatalmak semmit sem tanultak korábbi hibáikból: újabb Trianont erőltettek Magyarországra, és még a Harmadik Birodalom „utolsó csatlósa” bélyeget is rásütötték. Hazánk még annak a lehetőségét is elveszítette, hogy az 1938 és 1941 között visszatért, magyar többségű országrészeket megtarthassa, és a határokon kívül rekedt magyar nemzetrészek érdekeit képviselje.<br>Ebben az időben Közép- és Kelet-Európában jelentős szovjetizálási folyamatok zajlottak, a vasfüggöny legördült és a békeszerződés nem nyújtott védelmet a szovjet expanzió ellen, az emberi jogokról és a nemzeti szuverenitásról szóló cikkelyek pedig üres frázisok maradtak. A párizsi békeszerződés csak azt hozta, hogy Közép-Európa továbbra is nemzeti érdekellentétektől és konfliktusoktól feszült térség maradt, a feszültségek felszínre törését 1989-ig a szovjet katonai megszállás és az addig regnáló kommunista rendszerek akadályozták meg.</font></p><hr style="color:rgb(0,0,0);font-family:calibri"><p style="color:rgb(0,0,0);font-family:calibri"><font size="4"><em>Magyarországot néhány év alatt a Szovjetunió gyarmatává züllesztették</em><br><strong>A kommunista hatalomátvétel</strong> <br><br>Jelentős szerepük volt a második világháború utáni időszak magyar történelmében a megszálló szovjet csapatoknak. Ott álltak a Magyar Kommunista Párt (MKP) mögött. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság folyamatosan nyomás alatt tartotta a a magyar bel-és külpolitikát Az úgynevezett felszabadult területeken megrendezett ideiglenes nemzetgyűlési „választásokon” 1944 decemberében jól érzékelhető volt a szovjet befolyás növekedése. Elképesztően gyorsan nőtt a kommunista párt taglétszáma – 1945 februárjában 30 ezer, októberben már 500 ezer tagja volt. A párt vezetői mindenben a szovjet érdekeknek megfelelően cselekedtek. 1945. november 4-én még demokratikus választásokat tartottak Magyarországon, ennek eredményei világosan megmutatták, hogy a magyarok polgári demokráciát akarnak. Az abszolút győzelmet elérő (57,3 százalék) Független Kisgazdapárt (FKGP) azonban – szovjet nyomásra – koalíciós kormányt volt kénytelen alakítani, melyben a fontos, stratégiai tárcákat a kommunisták szerezték meg (így a belügyet, közlekedésügyet). <br><br>A kisgazdák által irányított tárcák (külügy, hadügy, pénzügy, földművelésügy ) a szovjet hadsereg jelenléte, az óriási infláció és a földreform miatt súlytalanná váltak, ráadásul a gazdaság irányítása a kommunista vezetésű Gazdasági Főtanács megalakulásával végleg kicsúszott a Tildy Zoltán, majd a Nagy Ferenc vezette kormányok kezéből. Az 1946. március 5-én megalakult Baloldali Blokk célja a kisgazdák hatalomból kiszorítása volt. <br><br>A „B-lista” rendszerével több mint hatvanezer közalkalmazottat távolítottak el az államszervezetből, elkezdődött a katolikus és más egyházi szervezetek feloszlatása, a civil társadalom önszerveződéseinek megsemmisítése. Köztársaság-ellenes összeesküvés vádjával, a Belügyminisztérium Államvédelmi Osztályának (ÁVO) irányításával megkezdték a kisgazdák felső vezetőinek letartóztatását. 1947. február 25-én a Szovjetunióba hurcolták Kovács Bélát, a FKGP főtitkárát. 1947 májusában lemondásra és emigrációba szorították Nagy Ferenc miniszterelnököt. Az 1947. augusztus 31-i választások már a megmutatták, milyen is kommunista demokrácia: a kék cédulák ( a szín az állandó lakóhely helyett máshol leadható szavazat megjelölése volt) segítségével a MKP emberei több helyen adtak le voksot pártjukra , csalásukkal 22,3 százalékkal megnyerték a választást. <br><br><em>Dippold Pál<br></em></font></p><hr style="color:rgb(0,0,0);font-family:calibri"><p style="color:rgb(0,0,0);font-family:calibri"><font size="4"><strong>Párizs, 1947</strong><br><br>Már egészen korán megérintett az élő történelem. Odaát, a trianoni határ szatmári túloldalán, nagyszülőknél nyaralva, estelente mindig tátott szájjal hallgattam a felnőttek beszélgetését – nem mese ez, gyermek! – a nagy háborúkról s azokról a furcsa békekötésekről, amelyekkel e háborúkat lezárták. <br><br>Gyermekként is éreztem, hogy valami szörnyű igazságtalanság történt velünk, s nem értettem azt sem, rokonaimnak miért kell mindig románul beszélniük, ha a néptanácshoz mennek vagy jegyet váltanak az állomáson, amikor az irodisták és a vasutasok is magyarok – egyedül a milic nem az.<br><br>Anyai nagyapám mindig azzal a „rongy emberrel”, a vörös gróffal kezdte történeteit, s Kádárral meg az elhíresült marosvásárhelyi beszéddel fejezte be. „Eladtak bennünket! Négy boldog évünk volt csak, amikor újra magyarok lehettünk” – mondta, keserűen legyintve. <br><br>Apai nagyapám meg, aki négy állam hadseregének volt tényleges katonája, rendszerint apró történetekkel színesítette a fő szálat: hogyan sorozták be „önkéntesnek” a Piave poklából nagy nehezen hazatérő bakát Kun Béláék, vagy hogyan akartak belőle őrmestert kreálni a román királyi hadseregben, s már póttartalékosként hogyan is építették az Árpád-vonalat Horthy idejében. <br><br>Kitörölhetetlenül, egy életre megjegyeztem magamnak 1920. június 4-ét, a magyar történelemnek Mohácsnál és Világosnál is sötétebb dátumát, s még inkább 1947. február 10-ét, amikor – úgy tűnik, immár egyszer s mindenkorra – bevégeztetett.<br><br>Mesélnek-e ma unokáiknak az öregek? Gyermekeink honnan ismerhetik meg a magyarság legújabb kori igaz történetét? Ideológiákkal átitatott tankönyvekből, ilyen-olyan szemléletű történelmi munkákból? Aligha! A hatvannégy vármegyések pár éve még szent hevülettel tüntettek Versailles-ban, a Kis Trianon palota előtt – mert így tanulták! – a Nagy Trianon helyett. Tíz éve meg, éppen a párizsi békeszerződés 60. évfordulóján, arról beszélt a rádióban egy neves történész asszony, hogy a Luxembourg palotában írták alá az okmányt, holott, amint azt a „munkásruhás szemtanú”, Illyés Gyula megörökítette: a világtörténelem e fertályórás intermezzójára a külügyminisztérium Óratermében meg az abból nyíló szalonban került sor, XV. Lajos asztalánál. <br><br>Már csak abban bízom, hogy egyre több, történelmünk iránt érdeklődő fiatal olvassa majd Tormay Cécile 1919-es, Illyés, Cs. Szabó László és Márai Sándor 1947-es naplójegyzeteit, hogy tisztábban lásson múltat s jövendőt.<br><br><em>Ozsváth Sándor</em></font></p><font size="4"><span style="color:rgb(0,0,0);font-family:calibri">- See more at: </span><a href="http://magyarhirlap.hu/cikk/79442/Gyalazatos_beke#sthash.p60Sbduv.dpuf" style="font-family:calibri" target="_blank">http://magyarhirlap.hu/cik<wbr>k/79442/Gyalazatos_beke#sthash<wbr>.p60Sbduv.dpuf</a><br></font></div></div>
</div><br></div>
<br>______________________________<wbr>_________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" rel="noreferrer" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/<wbr>mailman/listinfo/grem</a><br>
<br></blockquote></div><br></div>