[Grem] Uzsalyné Pécsi Rita - adventi készület, az apró örömök, meghittség nyelve

[Emoke Greschik]

Pécsi Rita: Honnan várhatjuk a békességet?
2017. december 10. vasárnap 19:20
https://www.magyarkurir.hu/hirek/pecsi-rita-honnan-varhatjuk-bekesseget
Az Új Ember katolikus hetilapban Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató,
pedagógiai szakértő „Életre nevelő” címmel havonta jelentkező rovatot
indított. Az adventi készület, az apró örömök nyelve áll e havi írásának
középpontjában.

<https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=83302&img=o_398A8374.jpg>

*„Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van.”     **
              (Wass Albert)*

Honnan várhatjuk a békességet? Lázasan keressük ennek a kérdésnek a
kulcsát, s nem csak az adventi időkben. És honnan lesz lendületünk az
újrakezdés nagy iramához?

Karácsonykor megajándékozzuk egymást (és magunkat) a legkülönbözőbb
dolgokkal, amelyektől azt reméljük, hogy meghitt békességet adnak. Meg is
ígérik ezt nekünk. Csilingelő zeneszóval, gyertyafénnyel, illatokkal,
minden elképzelhető igényt kielégítő bőség látszatával. Ám alig múlik el a
nagy nap, és megint úgy érezzük, mintha máris hiányozna valami!

Aztán az újév közeledtével szép elhatározások fogalmazódnak meg bennünk, de
fájdalmasan szembesülünk azzal, hogy a tavalyi elhatározásaink is éppen
ilyenek voltak, így tehát semmi értelme sincs a fogadkozásnak.

Ám *kár lenne* ezt *a belső megújulást váró hajtóerőt* *elnémítani.* A
békességet a személyiség „elrejtettsége*”, *tehát a bizalommal teljes
személyeselfogadottság adja, a lendületet pedig az a vágy, amelynek
beteljesülése a belátható jövőben erőfeszítéssel elérhető.

*Az „elrejtettség”, az átölelés fészekmelege emberi alapszükséglet.
Feltétel nélküli szeretetre vágyunk. A felnőtt is megsínyli ennek hiányát,
de gyermekeinknek ez egyenesen létszükségletük.*

Nagyon nagy a baj ott, ahol megéri egy újságban közzétenni a következő
hirdetést: „Kreatív szilveszteri hálózsákos buli gyerekeknek! Lampion,
arcfestés, nonstop zene és tánc, mesevideók, csoki, szökőkút, szendvicsgyár
és gyerekbólé!”

Idegenségről, hideg, személytelen világról árulkodnak ezek a szavak. És a
biztos üzletről. De tényleg ez volna a gyerekek igénye? Egy beszédes
életpélda szerint aligha! *Böjte Csaba **meséli: „Három gyermekünk is volt
egy családból, ahol az apuka és az anyuka egy garázsban élt. Hajléktalanok
voltak, teljesen lecsúszott egzisztenciák, ezért nem erőst akartam
hazaengedni a gyerekeket a vakációra, de ők nagyon kérleltek. Gondoltam,
akkor elviszem, és este visszahozom őket. Délután mentem értük, már
félhomály volt. A garázsba nem volt bevezetve a villany, két nagy vasajtó,
középen szerelőgödör, egy ágy, az ágyban a három gyerek az anyukához bújva.
A plafonon kicsapódott a lehelet, és vízcseppek formájában hullt a hideg
betonra… Nem láttam semmi nyomát annak, hogy karácsonyra vagy szilveszterre
készülődtek volna. Hideg volt és sötét. Az apuka állt az ágy mellett,
gyűrögette a kalapját, az anyuka nyakában pedig ott csüngött a három
gyerek. Szóltam, hogy »gyerekek, gyertek, megyünk vissza Dévára«. Ők persze
tudták, hogy várja őket a meleg fürdő, a szép ruha, a kölyökpezsgő, a
csillagszórók, minden, ami ilyenkor belefér egy intézeti karácsonyba. És
akkor az egyik kisfiú azt mondta: »Pap bácsi, nem ünnepelhetnénk inkább
itthon, anyukámékkal?« Éreztem, hogy megáll bennem valami. A gyereknek nem
arra van szüksége, hogy egy csomó kütyüt odavigyenek neki talicskában,
hanem arra, hogy átölelje a nyakadat, hogy megpuszild, hogy érezze azt a
jóságot, ami egy szülőből árad. Egyfelől egy csomó limlom, másfelől az
édesanya meleg nyaka, és semmi más. Akkor azt gondoltam, ha Isten segít,
ezt minden szülőnek elmondom.”*

*A család ölelése, a személyes „átéltség” a legfontosabb. Ha ezt adjuk és
kapjuk, akkor békességet adunk és kapunk.*

És milyenek a lendületet nyújtó vágyak, elhatározások? Sokfélék lehetnek.
De ha már belefáradtunk az eget rengető és évenként meghiúsuló
elhatározásokba, talán egy bátor fordulattal megtanulhatunk „vágyakozni az
után, ami a miénk”(Simone Weil).

*Jó lenne, ha tudnánk örülni mindannak, ami lehetőségként körülvesz minket.
Annak, hogy magyarul beszélünk, ezen a szinte páratlan kifejező erejű
nyelven, s hogy vannak a környezetünkben olyan emberek, akiket
szerethetünk, és minket is szeretnek. Annak, hogy olyan éghajlaton élünk,
ahol mind a négy évszak gazdagságát megtapasztalhatjuk, annak, hogy
mindennap van legalább egy olyan jó íz, amelybe öröm volt belekóstolnunk,
annak, hogy dúdolhatunk, színeket láthatunk, vagy soha el nem múló
emlékeket ébreszt bennünk egy-egy  illat…*

*„A vágy az emberi lélek növényzete. Gyökere van, szára, és csúcsán
időnként kivirágzik az öröm… Azonban a jó kertész gondosan ügyel kertjének
növényzetére.* *Dudvát, gyomot **nem tűr meg maga körül (…) Légy tehát okos
és jó kertésze a lelkednek. Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a
búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül
lehetsz. Ha nem vagy egyedül: *Annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj
arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van. Minden talajban
megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a
szemedet, hogy meglássa azt.” (Wass Albert: Vágy és öröm)

*Ha a mindennapjaink apró örömeinek nyelvét megtanulnánk, ha erre egymást
is nevelni tudnánk, valóban új világ tárulhatna föl előttünk. Ez pedig
belátható jövő, elképzelhető erőfeszítés, ami a bölcsek szerint
kimeríthetetlen erő és lendület forrása!*





*Ne várj nagy dolgot életedbe,Kis hópelyhek az örömök,Szitáló, halk
szirom-csodák.Rajtuk át Isten szól: jövök. (Reményik Sándor)*

Fotó: Lambert Attila

Uzsalyné Pécsi Rita/Magyar Kurír

*Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2017. november 26**-i számában
jelent meg.*

<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avast.com
<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20171210/4d1d8ca5/attachment.html>