<div dir="ltr"><h1 class="gmail-cim">Pécsi Rita: Honnan várhatjuk a békességet? </h1>
<div class="gmail-datum">2017. december 10. vasárnap 19:20</div><div class="gmail-datum"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/pecsi-rita-honnan-varhatjuk-bekesseget">https://www.magyarkurir.hu/hirek/pecsi-rita-honnan-varhatjuk-bekesseget</a><br></div>
<h3 class="gmail-lead">Az Új Ember katolikus hetilapban <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Uzsalyné Pécsi Rita
neveléskutató, pedagógiai szakértő „Életre nevelő”</span> címmel havonta
jelentkező rovatot indított. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Az adventi készület, az apró örömök nyelve </span>
áll e havi írásának középpontjában.</h3><p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=83302&img=o_398A8374.jpg" rel="lightbox['g83302']"><img style="display: block; margin: auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=83302&p=1&img=c_398A8374.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><em>„<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van.” </b></span></em><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> (Wass Albert)</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Honnan várhatjuk a békességet?</span> Lázasan keressük ennek a kérdésnek a
kulcsát, s nem csak az adventi időkben. És honnan lesz lendületünk az
újrakezdés nagy iramához?</p>
<p>Karácsonykor megajándékozzuk egymást (és magunkat) a legkülönbözőbb
dolgokkal, amelyektől azt reméljük, hogy meghitt békességet adnak. Meg
is ígérik ezt nekünk. Csilingelő zeneszóval, gyertyafénnyel, illatokkal,
minden elképzelhető igényt kielégítő bőség látszatával. Ám alig múlik
el a nagy nap, és megint úgy érezzük, mintha máris hiányozna valami!</p>
<p>Aztán az újév közeledtével szép elhatározások fogalmazódnak meg
bennünk, de fájdalmasan szembesülünk azzal, hogy a tavalyi
elhatározásaink is éppen ilyenek voltak, így tehát semmi értelme sincs a
fogadkozásnak.</p>
<p>Ám <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>kár lenne</b></span> ezt <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a belső megújulást váró hajtóerőt</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>elnémítani.</b></span> A békességet a személyiség „elrejtettsége<em>”, </em>tehát
a bizalommal teljes személyeselfogadottság adja, a lendületet pedig az a
vágy, amelynek beteljesülése a belátható jövőben erőfeszítéssel
elérhető.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az „elrejtettség”, az átölelés fészekmelege emberi alapszükséglet.
Feltétel nélküli szeretetre vágyunk. A felnőtt is <span style="background-color:rgb(234,209,220)">megsínyli <span style="background-color:rgb(255,242,204)">ennek
</span>hiányát, </span>de gyermekeinknek ez egyenesen létszükségletük.</b></span></p>
<p>Nagyon nagy a baj ott, ahol megéri egy újságban közzétenni a
következő hirdetést: „Kreatív szilveszteri hálózsákos buli gyerekeknek!
Lampion, arcfestés, nonstop zene és tánc, mesevideók, csoki, szökőkút,
szendvicsgyár és gyerekbólé!”</p>
<p>Idegenségről, hideg, személytelen világról árulkodnak ezek a szavak.
És a biztos üzletről. De tényleg ez volna a gyerekek igénye? Egy
beszédes életpélda szerint aligha! <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><u><b>Böjte Csaba </b></u></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>meséli: „Három gyermekünk
is volt egy családból, ahol az apuka és az anyuka egy garázsban élt.
Hajléktalanok voltak, teljesen lecsúszott egzisztenciák, ezért nem erőst
akartam hazaengedni a gyerekeket a vakációra, de ők nagyon kérleltek.
Gondoltam, akkor elviszem, és este visszahozom őket. Délután mentem
értük, már félhomály volt. A garázsba nem volt bevezetve a villany, két
nagy vasajtó, középen szerelőgödör, egy ágy, az ágyban a három gyerek az
anyukához bújva. A plafonon kicsapódott a lehelet, és vízcseppek
formájában hullt a hideg betonra… Nem láttam semmi nyomát annak, hogy
karácsonyra vagy szilveszterre készülődtek volna. Hideg volt és sötét.
Az apuka állt az ágy mellett, gyűrögette a kalapját, az anyuka nyakában
pedig ott csüngött a három gyerek. Szóltam, hogy »gyerekek, gyertek,
megyünk vissza Dévára«. Ők persze tudták, hogy várja őket a meleg fürdő,
a szép ruha, a kölyökpezsgő, a csillagszórók, minden, ami ilyenkor
belefér egy intézeti karácsonyba. És akkor az egyik kisfiú azt mondta:
»Pap bácsi, nem ünnepelhetnénk inkább itthon, anyukámékkal?« Éreztem,
hogy megáll bennem valami. A gyereknek nem arra van szüksége, hogy egy
csomó kütyüt odavigyenek neki talicskában, hanem arra, hogy átölelje a
nyakadat, hogy megpuszild, hogy érezze azt a jóságot, ami egy szülőből
árad. Egyfelől egy csomó limlom, másfelől az édesanya meleg nyaka, és
semmi más. Akkor azt gondoltam, ha Isten segít, ezt minden szülőnek
elmondom.”</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A család ölelése, a személyes „átéltség” a legfontosabb. Ha ezt adjuk és kapjuk, akkor békességet adunk és kapunk.</b></span></p>
<p>És milyenek a lendületet nyújtó vágyak, elhatározások? Sokfélék
lehetnek. De ha már belefáradtunk az eget rengető és évenként meghiúsuló
elhatározásokba, talán egy bátor fordulattal megtanulhatunk „vágyakozni
az után, ami a miénk”(Simone Weil).</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Jó lenne, ha tudnánk örülni mindannak, ami lehetőségként körülvesz
minket. Annak, hogy magyarul beszélünk, ezen a szinte páratlan kifejező
erejű nyelven, s hogy vannak a környezetünkben olyan emberek, akiket
szerethetünk, és minket is szeretnek. Annak, hogy olyan éghajlaton
élünk, ahol mind a négy évszak gazdagságát megtapasztalhatjuk, annak,
hogy mindennap van legalább egy olyan jó íz, amelybe öröm volt
belekóstolnunk, annak, hogy dúdolhatunk, színeket láthatunk, vagy soha
el nem múló emlékeket ébreszt bennünk egy-egy illat…</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>„A vágy az emberi lélek növényzete. Gyökere van, szára, és csúcsán
időnként kivirágzik az öröm… Azonban a jó kertész gondosan ügyel
kertjének növényzetére.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Dudvát, gyomot </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>nem tűr meg maga körül (…) Légy
tehát okos és jó kertésze a lelkednek. Örvendj a hóvirágnak, az
ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak,
hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: </b></span>Annak, hogy nem kell egyedül
légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma
van. Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van
valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.” (Wass
Albert: Vágy és öröm)</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ha a mindennapjaink apró örömeinek nyelvét megtanulnánk, ha erre
egymást is nevelni tudnánk, valóban új világ tárulhatna föl előttünk. Ez
pedig belátható jövő, elképzelhető erőfeszítés, ami a bölcsek szerint
kimeríthetetlen erő és lendület forrása!</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><em>Ne várj nagy dolgot életedbe,</em><br><em>Kis hópelyhek az örömök,</em><br><em>Szitáló, halk szirom-csodák.</em><br><em>Rajtuk át Isten szól: jövök.</em><br> (Reményik Sándor)</b></span></p>
<p>Fotó: Lambert Attila</p>
<p>Uzsalyné Pécsi Rita/Magyar Kurír</p>
<p><em>Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2017. november 26</em><em>-i számában jelent meg.</em></p></div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-round-orange-animated-no-repeat-v1.gif" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avast.com</a> </td>
</tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>