[Grem] !! FIGYELMES OLVASÁSRA !! Ferenc pápa tanítóhivatali megnyilatkozása az Amoris Laetitia VIII.fejezetéről

[Emoke Greschik]

Ferenc pápa tanítóhivatali megnyilatkozása az Amoris laetitia VIII.
fejezetéről
2017. december 10. vasárnap 10:02
https://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-tanitohivatali-
megnyilatkozasa-az-amoris-laetitia-viii-fejezeterol
Megjelent Ferenc pápa apostoli levele az Amoris laetitia (A szeretet öröme)
VIII. fejezetének értelmezéséről a Szentszék hivatalos közlönyében, az Acta
Apostolicae Sedisben. Teljes terjedelmében, magyar nyelven közöljük a
dokumentum fordítását.

<https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=83304&img=o_4.jpg>

Ezt a levelet eredetileg a Buenos Aires-i pasztorális térség püspökeinek
írta a pápa, válaszul arra, hogy megküldték neki a papság számára készített
összeállításukat az apostoli buzdítás VIII. fejezetében foglaltak (az
újraházasodott elváltakkal való lelkipásztori törődésről szóló pápai
tanítás) alkalmazásáról. A pápa nagyon meg volt elégedve az argentin
püspökök irányelveivel: „Az írás nagyon jó, és pontosan kifejti az *Amoris
laetitia* VIII. fejezetének értelmét.” Sőt kijelenti: „Nincsenek más
értelmezések.”

A Szentszék (a napokban megjelent) közlönyében a pápa spanyolul írt
apostoli levele után a mellékletben az említett püspöki útmutatás,
kritériumrendszer is megtalálható (szintén spanyolul), amelyet Pietro
Parolin államtitkár latin nyelvű leirata követ (rescriptum ex audientia
ss.mi), mely szerint maga a pápa rendelte el (személyes kihallgatás
keretében közölte döntését), hogy ezt a két írást hivatalosan közzétegyék,
mégpedig mint hiteles tanítóhivatali megnyilatkozást (velut Magisterium
authenticum). A publikáció jelentőségét tehát ez adja: hiteles
tanítóhivatali állásfoglalásként nem hagy kétséget afelől, hogyan kell az
újraházasodott elváltak szentségekhez járulásának lehetőségeiről és
megengedhetőségéről gondolkodni, és hogyan kell a megkülönböztetést
gyakorolni.

Az *Amoris laetitia* fő témája természetesen nem ez, és a családos élet
témakörén belül nagyon sok inspiráló gondolatot tartalmaz, az
újraházasodott elváltakkal kapcsolatban mégis jelentős újdonságot fogalmaz
meg, jelesül azt, hogy bizonyos esetekben ők is járulhatnak a bűnbocsánat
és az eucharisztia szentségéhez (ld. 5. kritérium), és a teljes
önmegtartóztatást sem teszi kizárólagosan kötelezővé az új kapcsolatban
(ld. 6. kritérium); mindehhez fontos hangsúlyozni, hogy minden egyes
személy helyzetét külön kell megvizsgálni, nem lehetséges általánosítás,
nincsenek automatizmusok; bölcs, ha adott esetben a szentségkiszolgáltatás
nem nyilvánosan történik, a hívők közösségét pedig folytonosan képezni
kell: nevelni a befogadás szellemére és tanítani a házasság
felbonthatatlanságról (ld. 9. kritérium.)



*Az alábbiakban az említett dokumentumok fordítását közöljük.*

*APOSTOLI LEVÉL*


Sergio Alfredo Fenoy püspök úrnak, a Buenos Aires-i Pasztorális Térség
megbízottjának, valamint a mellékelt dokumentum (Alapkritériumok az *Amoris
laetitia* zsinat utáni buzdítás VIII. fejezetének alkalmazásához).


*Sergio Alfredo Fenoy püspök*
*Buenos Aires-i Pasztorális Térség megbízottja*

Kedves Testvérem!

Megkaptam a Buenos Aires-i Pasztorális Térség „Alapkritériumok az *Amoris
laetitia* VIII. fejezetének alkalmazásához” című írását. Nagyon köszönöm,
hogy elküldte nekem. Gratulálok az elvégzett munkához: jó példa arra,
hogyan kell a papok segítségére lenni…, és mindnyájan tudjuk, mennyire
szükséges a püspöknek ez a közelsége papjaihoz, és a papoké püspökükhöz. A
püspök legközelebbi felebarátja a pap, és az a parancs, hogy „szeresd
felebarátodat, mint önmagadat”, nekünk, püspököknek épp papjainkkal
kezdődik.

Az írás nagyon jó, és pontosan kifejti az *Amoris laetitia* VIII.
fejezetének értelmét. Nincsenek más értelmezések. Biztos vagyok abban, hogy
nagyon hasznos lesz. Az Úr fizesse meg Önnek ezt a lelkipásztori
szeretetből fakadó erőfeszítést.

Pontosan a lelkipásztori szeretet az, ami elindít minket, hogy megtaláljuk
a messze levőket, és miután megtaláltuk, megkezdjük a befogadás, a kísérés,
a megkülönböztetés és az egyházi közösségbe történő bekapcsolás útját.

Tudjuk, hogy ez fárasztó, egyesével történő személyes lelkipásztori munkát
jelent, amelyet nem helyettesíthetnek az egyébként szükséges betervezett,
megszervezett vagy jogi eljárás jellegű közvetítő eszközök. Egyszerűen
csak: befogadni, kísérni, megkülönböztetni és bekapcsolni. E négy
lelkipásztori cselekvés közül a legkevésbé használt és gyakorlott a
megkülönböztetés, és sürgős feladatnak tartom mind a személyes, mind a
közösségi megkülönböztetésre történő képzést papnövendékeink és papjaink
körében.

Végezetül szeretnék emlékeztetni arra, hogy az *Amoris laetitia* az egész
Egyház munkájának és imájának gyümölcse volt, két szinódus és a pápa
közvetítésével. Ezért javaslom a buzdítás teljes megismertetését, amely
minden bizonnyal segíti majd a család fejlődését, megszilárdulását és
életszentségét.

Még egyszer köszönöm az elvégzett munkát, és arra biztatom, hogy folytassák
tovább az egyházmegye közösségeiben az *Amoris laetitia* tanulmányozását és
megismertetését.

Kérem, ne felejtsen el imádkozni értem, és másokat is kérjen erre!

Jézus áldja, és a Szent Szűz oltalmazza!

Testvéri szeretettel:

Vatikán, 2016. szeptember 5.

*Ferenc pápa*

<https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=83304&img=o_1.jpg>


*MELLÉKLET A LEVÉLHEZ*


BUENOS AIRES-I PASZTORÁLIS TÉRSÉG

Alapkritériumok az *Amoris laetitia* VIII. fejezetének alkalmazásához

Tisztelt Papok!

Örömmel fogadtuk az *Amoris laetitia* buzdítást, amely mindenekelőtt arra
hív minket, hogy növeljük a házastársak egymás iránti szeretetét, és
ösztönözzük a fiatalokat arra, hogy a házasság és a család mellett
döntsenek. Ezek olyan nagy feladatok, amelyeket soha nem szabad
elhanyagolni, és nem szoríthatják háttérbe más kérdések. Ferenc pápa több
kaput is megnyitott a családpasztorációban, nekünk pedig az a feladatunk,
hogy éljünk az irgalomnak ezzel az időszakával, és mint zarándokló Egyház
magunkévá tegyünk azt a gazdagságot, amelyet különböző fejezeteiben az
apostoli buzdítás felkínál nekünk.

Most csak a VIII. fejezetre szorítkozunk, mivel itt történik utalás a
„püspök útmutatásaira” (300) annak megvizsgálásáról, hogy *lehet-e
szentségekhez bocsátani némelyeket az „újraházasodott elváltak” közül*.
Helyénvalónak tartjuk, hogy mint egyazon lelkipásztori térség püspökei
felállítsunk néhány minimális kritériumot. Úgy kínáljuk fel őket, hogy
közben nem sértjük az egyes püspökök arra vonatkozó jogát, hogy saját
egyházmegyéjükben ezeket pontosítsák, kiegészítsék vagy jobban
körülhatárolják.

1. Először is arra emlékeztetünk, hogy nem helyes szentségekhez járuláshoz
adott „engedélyekről” beszélni, hanem egy lelkipásztor által kísért
megkülönböztetési folyamatról van szó. Ez „személyes és lelkipásztori”
megkülönböztetés (300.)

2. Ezen az úton a lelkipásztornak a legalapvetőbb igehirdetésre, a
kérügmára kell helyeznie a hangsúlyt, hogy ezáltal ösztönözze vagy
megújítsa az élő Jézus Krisztussal való személyes kapcsolatot (vö. 58.).

3. A lelkipásztori kísérés a „via caritatis”-nak [a szeretet útjának] a
gyakorlása. Meghívás arra, hogy kövessük „Jézus útját: az irgalmasság és az
integrálás útját” (296.). Ez az út lelkipásztori szeretetet igényel a
paptól, aki fogadja a bűnbánót, figyelmesen meghallgatja, és az Egyház
anyai arcát mutatja neki, miközben elfogadja annak arra irányuló helyes
szándékát és jó elhatározását, hogy egész életét az evangélium fényébe
állítja és gyakorolja a szeretetet (vö. 306).

4. Ez az út nem szükségszerűen a szentségeknél végződik, hanem az Egyház
életébe való erősebb bekapcsolódásnak más formái felé is tájékozódhat:
intenzívebb jelenlét a közösségben, részvétel imacsoportokban, különböző
témákat feldolgozó csoportokban, különféle egyházi szolgálatok vállalása
stb. (vö. 299.).

5. Amikor egy pár konkrét körülményei megvalósíthatóvá teszik, különösen,
ha mindketten járják a hit útját, fel lehet kínálni nekik az
önmegtartóztatásban élés választását. Az *Amoris laetitia* tudatában van e
választás nehézségeinek (vö. 329. lapalji jegyzet), és nyitva hagyja a
bűnbocsánat szentségéhez járulás lehetőségét, ha valaki elbukik ezen a
téren (vö. 364. lapalji jegyzet, Szent II. János Pál tanítása W. Baum
bíboroshoz, 1996. márc. 22.).

6. Más, bonyolultabb körülmények között, és amikor nem lehet elnyerni a
házasság semmisségének kinyilvánítását, előfordulhat, hogy az említett
választás nem megvalósítható. Ennek ellenére, mégis lehetséges a
megkülönböztetés útja. Ha arra a felismerésre jutunk, egy konkrét esetben,
hogy léteznek korlátozó tényezők, amelyek csökkentik a felelősséget és a
bűnösséget (vö. 301–302.), különösen akkor, amikor egy személy úgy látja,
hogy újabb mulasztást követne el, és kárt okozna új kapcsolatában nevelt
gyermekeinek, az *Amoris laetitia* megnyitja a bűnbocsánat és az
eucharisztia szentségéhez járulás lehetőségét (vö. 336. és 351. lapalji
jegyzet). Ezek lehetővé teszik neki, hogy a kegyelem erejével érettebbé
váljon és fejlődjön.

7. De nem szabad úgy érteni ezt a lehetőséget, mintha mindenki, megszorítás
nélkül szentségekhez járulhatna, vagy mintha bármely helyzet azt indokolttá
tenné. Amit javaslunk, az a megkülönböztetés, amely megfelelő különbséget
tesz az egyes esetek között. Például különleges törődést igényel „egy
nemrég bekövetkezett válást követő új kapcsolat”, vagy „azok helyzete, akik
ismételten nem tettek eleget családi kötelezettségeiknek” (298.). Más
helyzet az is, amikor valaki védelmébe veszi saját helyzetét, vagy
hivalkodik vele, mintha az „a keresztény eszmény részét képezné” (297.).
Ezekben a nehezebb esetekben, nekünk, lelkipásztoroknak türelmesen kell
kísérnünk az embereket, gondoskodva az integrálás valamilyen útjáról (vö.
297., 299.).

8. Mindig fontos afelé irányítani az embereket, hogy lelkiismeretükkel
álljanak Isten elé, és ehhez hasznos a „lelkiismeret-vizsgálat”,
amelyet az *Amoris
laetitia* javasol (300.), különösen abban a témában, hogy „miként
viselkedtek gyermekeikkel”, vagy elhagyott házastársukkal. Amikor
megoldatlan jogtalanságok vannak mögöttük, a szentségekhez járulás
különösen botrányos.

9. Ajánlatos lehet, hogy egy esetleges szentségekhez járulás zárt keretek
között történjen, főleg akkor, ha konfliktushelyzetek adódhatnának. Ezzel
egy időben nem szabad abbahagyni a közösség kísérését annak érdekében, hogy
az növekedjen a megértés és elfogadás szellemében, ami nélkül fennállna a
veszély, hogy zavart keltünk a házasság felbonthatatlanságáról szó egyházi
tanítás terén. A közösség a „ki nem érdemelt, feltétlen és ingyenes”
irgalmasság eszköze (297.).

10. A megkülönböztetés nem zárul le, mert „dinamikus, és mindig nyitottnak
kell maradnia a növekedés új szakaszai és új döntések felé, amelyek
lehetővé teszik az eszmény teljesebb megvalósítását” (303.), a
„fokozatosság törvénye” szerint (295.) és bízva a kegyelem segítségében.

Mindenekelőtt lelkipásztorok vagyunk. Ezért be akarjuk fogadni a pápa eme
szavait: „Arra hívom a lelkipásztorokat, hogy szeretettel és derűs lélekkel
hallgassák meg a hozzájuk fordulókat, az emberi drámák közepébe való
belépésnek és nézőpontjaik megértésének őszinte vágyával, hogy jobb életre
és az Egyházon belüli helyük felismerésére segíthessék őket” (312.).

Szeretettel Krisztusban:

*A térség püspökei*

2016. szeptember 5.

<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avast.com
<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#m_-2227623305593977472_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20171210/ab5c9026/attachment.html>