[Grem] !!! "Senki gyermekei" / Kunszabó Anna, ötgyermekes édesanya, szociális szakember

[Emoke Greschik]

Senki gyeremekeihttps://csakegyet.hu/rolunk/senkigyermekei

*Az igazi otthon kapcsolatot jelent. Szeretetkapcsolatot, melyet
töredékességében élünk meg mindaddig, míg el nem jutunk igazi otthonunkba a
Mennyei Atyánkhoz.* Erre vagyunk teremtve. Amikor nyomorult emberként
megérkezünk az Atya jelenlétébe még földi életünk során, akkor érkezünk
igazán haza. *Amikor szívünkkel is megértjük, mekkora szeretettel,
elfogadással van irántunk a mi Teremtőnk, szétvet minket a vágy, hogy
megosszuk ezt másokkal is, különösen azokkal, akik a földi otthonukban is
igazi koldusok.** Azokkal, akiket **nem* *féltettek*, *akikért * *nem*
*aggódtak,
sírtak, virrasztottak*.

Ők a senki gyermekei, nem tartoznak igazán senkihez, nincs család, mely
védőszárnyaival betakarja őket.* Isten oltalmába vezetjük, ajánljuk őket.
Ez a mi elhívásunk.*

Nem tudják hogyan kell szeretni, mert még nem tapasztalták meg. * Elvárja
tőlük a világ, hogy egészségesen létezzenek benne, mikor képtelenek
rá. **Szívük
eleven sebektől vérzik, melynek fájdalmát droggal, alkohollal, alkalmi
beteg kapcsolatokkal próbálják enyhíteni sérülten, hiszen sebeikből bűn
fakad, sérülésük sérülést fakaszt.*

*Kis nappali melegedőnkben* *gonosz szívünkke*l* Isten Irgalmas szeretetét
leesdve a mi szívünkbe igyekszünk szeretni a mi éhező vendégeinket.
Miközben osztjuk az élelmet, a ruhát, szállást, menedéket, esetleg munkát
találva nekik, valójában szeretni próbáljuk őket, mert nem tehetünk mást,
ennek van egyedül értelme[1] .*

*Minden munkanapon nyitva vagyunk, hogy a koldusaink, kik **szállókon,
utcán, esetleg szegényes, fűtetlen lakásban **aludtak, betérhessenek,
otthon legyenek, elmondhassák mi történt velük, kisírhassák magukat*. *Hét
éve nyitottunk ki, és azóta több százan, ezren tiszteltek meg minket azzal,
hogy megosztották velünk életük történetét, sokszor órákon át csak
meséltek, végre mesélhettek*. *Volt olyan nap, hogy négyszázan is betértek
hozzánk, van, hogy százan jönnek le a pincénkbe. Mégis egyesével próbáljuk
megszólítani őket, azt az egyet, aki épp előttünk áll, aki akkor fontosabb
minden más embernél.*

*Katit, akit még csecsemőként állami gondozásba adtak, majd, amikor 12
évesen nevelőszülőkhöz került, a „szülők” prostitúcióra kényszerítették,
hogy a saját kisebb gyermekeiknek legyen élelemre. Ma egy fogatlan,
huszonéves drogos prostituált.*

*Jenőt, aki „csak egyszerűen” elvesztette a munkáját, mert munkavégzés
közben olyan súlyosan károsodott a látása, hogy elbocsájtották
munkahelyéről, ahol 30 évig középvezető volt. Ötven valahány évesen,
egyedül, mert a szüleit már elvesztette, család híján a rendkívül művelt,
értelmiségi, egyetemet végzett ember kétségbeesetten mindent megpróbált.
Még raktárosnak sem vették vissza a volt munkahelyére. Kis lakásán és
lassan rajta is meglátszott a nélkülözés. Várja, hogy nyugdíjas lehessen,
de addig a közmunkások megalázó munkáját végzi. Kutyaürüléket szed
közparkokban, egyre romló egészségével. Már nem látszik rajta, hogy ki volt
ő aktív éveiben.*

*Jancsit, akit nem tudni miért, kettő éves korában állami gondozásba adtak
a szülei, majd a család ahová került, évekig az istállóban tartotta a
gyermeket az állatok között. Amikor hívő falubéliek kimenekítették a
kisfiút hatéves korában, még egyáltalán nem beszélt. A család sajnos már
nem tud róla gondoskodni, gondjainkra bízták az autisztikus, értelmileg
sérült Jancsikát, aki már elmúlt hatvanéves. Hetedik éve az ő saját fix
asztalánál rádiókat szerelget forrasztópákával és este „hazamegy”
megszokott éjjeli menedékhelyére, ahol „tartják az ágyát”.*

*Marcsit, akit hat testvérével együtt másfél hónapos korában az anyukája
adott állami gondozásba. Valószínűleg ekkor simogathatták meg őt utoljára
önzetlenül. Édesanyja soha nem látogatta többé őket, minden testvére, az
ikertestvére is máshová került, másik intézetbe, akkor ez volt a „szokás”.
A nevelők nem vehették fel a síró kicsiket, nehogy kötődés alakuljon ki
köztük. A kislány, aki azóta egy ijesztő durva megjelenésű ötven valahány
éves nővé cseperedett még a hajléktalanok között is kirekesztett, magának
való magányos farkassá vált. *

*Pétert, aki mikor nyolcévesen hazaért az iskolából az egész családját
vérbe fagyva találta, mert nem tudni miért, édesapja megölte az édesanyját,
a kisöccsét, majd magával is végzett. Péter sokkos állapotban hetekig
bujkált a környező erdőkben, mire megtalálták. Ma felnőtt negyvenes
emberként sem találja a helyét, nincs otthona.*

*Ők a mi mindennapi vendégeink.*

*Hisszük, hogy Isten ismeri **ezeket az irdatlan mélységeket* *is*, tudja
min mentek a mieink keresztül.  Hisszük, hogy őket is megváltotta és
szereti, akkor is, amikor nekünk emberi szemmel nem tűnnek szerethetőnek a
kinézetük, a viselkedésük miatt.

*Hisszük, hogy ahogy minket is kihozott *a mi *bűneinkből, mélységeinkből,
nyomorunkból,** úgy őket is ki akarja hozni a mi tanúságtételünk által.*

*Van, hogy látjuk a szolgálat sikerét, amikor szemünk láttára szelídül meg
egy addig nekünk is rémisztő ember, és válik mindennapi önkéntesünkké,
segítőnkké, amikor a volt drogos roma férfi nélkülözhetetlen munkatárssá
válik, aki még hétvégén is a nagy családja mellett hazajár szülőföldjére
Ózdra, hogy tanúságot tegyen Isten végtelen szeretetéről.  Amikor a nyitás
napján hozzánk betévedő, árva huszonéves betörő fiú, aki harmadik
börtönbüntetése után már senkit sem talál „otthon”, már nem talál otthont,
egy nappali melegedőben igent mond Isten meghívására, és meg tudja
változtatni az életét. Ő Tomi, aki már öt éve dolgozik, albérletben lakik,
nem hajléktalan, mert családot talált köztünk.*

*Van, hogy nem látjuk **a szolgálat gyümölcseit*, *mert „csupán” az a
dolgunk, hogy együtt legyünk a vendégeinkkel. Próbálunk nekik megmutatni
valamit Isten irgalmas szeretetéből, míg hazaérnek, igazi otthonukba, oda,
ahová mindnyájan igyekszünk*.

*„Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most
még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy engem
ismernek. Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de
közülük a legnagyobb a szeretet.”*             1 Kor 13, 12-13.



<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avast.com
<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#m_9027089913081408981_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20171210/670b338b/attachment.html>