<div dir="ltr"><h1>Senki gyeremekei</h1><h2 style="text-align:left"><font size="2"><span style="font-weight:normal"><a href="https://csakegyet.hu/rolunk/senkigyermekei" target="_blank">https://csakegyet.hu/rolunk/<wbr>senkigyermekei</a></span></font> <br></h2>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az igazi otthon kapcsolatot jelent. Szeretetkapcsolatot, melyet
<span style="background-color:rgb(217,234,211)">töredékességében élünk meg</span> mindaddig, míg el nem jutunk igazi
otthonunkba a Mennyei Atyánkhoz.</b></span> Erre vagyunk teremtve. Amikor nyomorult
emberként megérkezünk az Atya jelenlétébe még földi életünk során,
akkor érkezünk igazán haza. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Amikor szívünkkel is megértjük, mekkora
szeretettel, elfogadással van irántunk a mi Teremtőnk, szétvet minket a
vágy, hogy megosszuk ezt másokkal is, különösen azokkal, akik a földi
otthonukban is <span style="background-color:rgb(234,209,220)">igazi koldusok</span>.</b><b> Azokkal, akiket </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nem</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>féltettek</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>akikért </b></span>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nem</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>aggódtak, sírtak, virrasztottak</b></span>.</p>
<p>Ők a senki gyermekei, nem tartoznak igazán senkihez, nincs család,
mely védőszárnyaival betakarja őket.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Isten oltalmába vezetjük, ajánljuk
őket. Ez a mi elhívásunk.</b></span></p>
<p>Nem tudják hogyan kell szeretni, mert még nem tapasztalták meg. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
Elvárja <span style="background-color:rgb(255,242,204)">tőlük</span> a világ, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">egészségesen</span> létezzenek benne, mikor
képtelenek rá. </b><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Szívük</span> eleven sebektől vérzik, melynek fájdalmát droggal,
alkohollal, alkalmi beteg kapcsolatokkal próbálják enyhíteni sérülten,
hiszen sebeikből bűn fakad, sérülésük sérülést fakaszt.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Kis nappali melegedőnkben</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>gonosz szívünkke</b></span>l<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Isten Irgalmas szeretetét
leesdve a mi szívünkbe igyekszünk szeretni a mi éhező vendégeinket.
Miközben osztjuk az élelmet, a ruhát, szállást, menedéket, esetleg
munkát találva nekik, valójában szeretni próbáljuk őket, mert nem
tehetünk mást, ennek van egyedül értelme<a title="">[1]</a><i> .</i></b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Minden munkanapon nyitva vagyunk, hogy a koldusaink, kik </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>szállókon,
utcán, esetleg szegényes, fűtetlen lakásban </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>aludtak, betérhessenek,
otthon legyenek, elmondhassák mi történt velük, kisírhassák magukat</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Hét
éve nyitottunk ki, és azóta több százan, ezren tiszteltek meg minket
azzal, hogy megosztották velünk életük<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> történetét,</span> sokszor órákon át
csak meséltek, végre mesélhettek</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Volt olyan nap, hogy négyszázan is
betértek hozzánk, van, hogy százan jönnek le a pincénkbe. Mégis
egyesével próbáljuk megszólítani őket, azt az egyet, aki épp előttünk
áll, aki akkor fontosabb minden más embernél.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Katit, akit még csecsemőként <span style="background-color:rgb(234,209,220)">állami gondozásba adtak</span>, majd, amikor 12
évesen nevelőszülőkhöz került,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a „szülők” prostitúcióra
kényszerítették,</span> hogy a saját kisebb gyermekeiknek legyen élelemre<span style="background-color:rgb(234,209,220)">. Ma
egy fogatlan, huszonéves drogos prostituált.</span></b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Jenőt, aki „csak egyszerűen”<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> elvesztette </span>a munkáját, mert munkavégzés
közben<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> olyan súlyosan károsodott a látása, hogy elbocsájtották
</span>munkahelyéről, ahol 30 évig középvezető volt. Ötven valahány évesen,
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">egyedül,</span> mert a szüleit <span style="background-color:rgb(234,209,220)">már elvesztette</span>, család híján <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a rendkívül
művelt, értelmiségi, egyetemet végzett ember</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">kétségbeesetten </span>mindent
megpróbált. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Még raktárosnak sem vették vissza </span>a volt munkahelyére. Kis
lakásán és lassan rajta is meglátszott <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a nélkülözés</span>. Várja, hogy
nyugdíjas lehessen, de addig a közmunkások <span style="background-color:rgb(234,209,220)">megalázó</span> munkáját végzi.
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">Kutyaürüléket szed</span> közparkokban, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">egyre romló egészség</span>ével. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Már nem
látszik</span> rajta, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">ki volt ő </span>aktív éveiben.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Jancsit, akit nem tudni miért, kettő éves korában<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> állami gondozásba
adtak</span> a szülei, majd <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a család ahová került, évekig az istállóban
tartotta a gyermeket az állatok között. </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Amikor hívő falubéliek
kimenekítették a kisfiút hatéves korában</span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">még egyáltalán nem beszélt.</span> A
család sajnos már nem tud róla gondoskodni, gondjainkra bízták <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az
autisztikus, értelmileg sérült </span>Jancsikát, aki már elmúlt hatvanéves.
Hetedik éve az ő saját fix asztalánál rádiókat szerelget
forrasztópákával és este „hazamegy” megszokott éjjeli menedékhelyére,
ahol „tartják az ágyát”.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Marcsit, akit <span style="background-color:rgb(234,209,220)">hat testvérével együtt másfél hónapos korában az
anyukája adott állami gondozásba.</span> Valószínűleg ekkor simogathatták meg
őt <span style="background-color:rgb(234,209,220)">utoljára önzetlenül. </span>Édesanyja<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> soha nem látogatta többé</span> őket, minden
testvére, az ikertestvére is máshová került, másik intézetbe, akkor <span style="background-color:rgb(208,224,227)">ez
volt a „szokás</span>”.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"> A nevelők</span> nem vehették fel </span>a síró kicsiket, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nehogy
</span>kötődés alakuljon ki köztük. A kislány, aki azóta egy ijesztő durva
megjelenésű ötven valahány éves nővé cseperedett <span style="background-color:rgb(234,209,220)">még a hajléktalanok
között is kirekesztett, magának való magányos farkassá vált. </span></b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Pétert, aki mikor nyolcévesen hazaért az iskolából az egész családját<span style="background-color:rgb(234,209,220)">
vérbe fagyva találta, mert nem tudni miért, édesapja megölte</span> az
édesanyját, a kisöccsét, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">majd magával is végzett</span>. Péter<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> sokkos
állapotban hetekig bujkált</span> a környező erdőkben, mire megtalálták. Ma
felnőtt negyvenes emberként<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> sem találja a helyét, nincs </span>otthona.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ők a mi mindennapi vendégeink.</b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Hisszük, hogy Isten ismeri </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ezeket az irdatlan mélységeket</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>is</b></span>, tudja
min mentek a mieink keresztül. Hisszük, hogy őket is megváltotta és
szereti, akkor is, amikor nekünk emberi szemmel nem tűnnek szerethetőnek
a kinézetük, a viselkedésük miatt.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Hisszük, hogy ahogy minket is kihozott </b></span>a mi <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>bűneinkből,
mélységeinkből, nyomorunkból,</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> úgy őket is ki akarja hozni a mi
tanúságtételünk által.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Van, hogy látjuk a szolgálat sikerét, amikor szemünk láttára szelídül
meg egy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">addig nekünk is rémisztő</span> ember, és válik mindennapi
önkéntesünkké, segítőnkké, amikor a volt <span style="background-color:rgb(234,209,220)">drogos </span>roma férfi
nélkülözhetetlen munkatárssá válik, aki még hétvégén is a nagy családja
mellett hazajár szülőföldjére Ózdra, hogy tanúságot tegyen Isten
végtelen szeretetéről. Amikor a nyitás napján hozzánk betévedő, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">árva </span>
huszonéves<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> betörő</span> fiú, aki <span style="background-color:rgb(234,209,220)">harmadik börtönbüntetése</span> után<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> már senkit sem
talál „otthon”, már nem talál </span>otthont, egy nappali melegedőben igent
mond Isten meghívására, és meg tudja változtatni az életét. Ő Tomi, aki
már öt éve dolgozik, albérletben lakik, nem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">hajléktalan</span>, mert családot
talált köztünk.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Van, hogy nem látjuk </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a szolgálat gyümölcseit</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>mert „csupán” az a
dolgunk, hogy együtt legyünk a vendégeinkkel. Próbálunk nekik megmutatni
valamit Isten irgalmas szeretetéből, míg hazaérnek, igazi otthonukba,
oda, ahová mindnyájan igyekszünk</b></span>.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre.
Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy
engem ismernek. Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a
három, de közülük a legnagyobb a szeretet.”</b></span> 1 Kor 13, 12-13.</p>
<p> </p><div id="m_9027089913081408981DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tbody><tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-round-orange-animated-no-repeat-v1.gif" alt="" style="width:46px;height:29px" width="46" height="29"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" style="color:#4453ea" target="_blank">www.avast.com</a> </td>
</tr>
</tbody></table>
<a href="#m_9027089913081408981_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div></div>