[Grem] Ötgyermekes anyuka ikrei PIC-i története és kampánya

2017. Ápr. 18., K, 14:16:03 CEST

Alább az ötgyermekes, a koraszülött ikreit a PIC-en a kórházi személyzettel
mentő anyuka kérése:
Elhatároztam, hogy Anyák Napjára egy jelentős összeggel,
1  MILLIÓ forinttal lepem meg a pécsi PIC-et.
*Kérlek, támogasd a kampányt 1500 forinttal,*

hogy megnövelhessük a koraszülött intenzívre került apróságok túlélési
esélyeit. Minden forintot a Pécsi Perinatális Intenzív Központot
támogató “Beteg
Újszülöttekért Alapítvány” <http://betegujszulott.hu/kapcsolat> kap meg.
Természetesen ennél kisebb (vagy nagyobb) összeget is örömmel elfogadunk!
Az Alapítvány bankszámlaszáma: *11602008-00213800-02000006*
(Örülnénk, ha a közleménybe beírnád: PIC-i segítség, + a neved és az email
címed.)

2017-04-18 9:27 GMT+02:00 Emoke Greschik <greschem at gmail.com>:

> a kampányról itt:  http://patakgyongyver.hu/
> „Minden megoldható, ha a gyerekeinkről van szó!” – interjú Patak Gyöngyvér
> ötgyermekes anyukával
>
> http://csaladhalo.hu/beszelgetesek/minden-megoldhato-ha-gyerekeinkrol-
> van-szo-interju-patak-gyongyver-otgyermekes-anyukaval/
>
> Öt évvel ezelőtt egy nyári napon a három fiút nevelő Patak Gyöngyvér és
> férje megdöbbenve tapasztalta, hogy* elfolyta a magzatvíz, hamarosan
> megszületnek az ikerbabák. Gyöngyvér hat hetet töltött a koraszülött
> kisfiúkkal a pécsi PIC-en, s az ott tapasztalt pozitív élményekről könyvet
> írt, hogy egyrészt megossza történetét másokkal, másrészt így gyűjtsön
> adományokat a pécsi koraszülött intenzív osztálynak. Interjúnk következik.*
> Írta: Gyarmati Orsolya, 2017. április 17.
>
> *Családháló: Sok hetet töltött a kisbabáival a pécsi PIC-en. Mi az, ami
> leginkább megdöbbentette, megragadta, amiért végül úgy döntött, megírja a
> PIC-i történetet?*
>
> *Patak Gyöngyvér:* *A legelső döbbenet maga a koraszülés volt, illetve az
> a tény, hogy ez velem is előfordulhat – azaz bárkivel, egy egészséges,
> kiegyensúlyozott életet élő kismamával is, akinek problémamentes a
> terhessége.* Még ha tudtuk, hogy az ikerterhességek ritkán tartanak
> negyven hétig, valódi koraszülésre nem számítottunk, ezért *a váratlan
> helyzet teljesen felkészületlenül ért* minket. Fogalmunk sem volt róla,
> mi fog történni, egyáltalán mi történhet, mi vár ránk, hova kerülünk,
> milyen problémák merülhetnek fel, és főleg, *micsoda érzelmi
> hullámvasúton fogunk utazni.*
>
> Az egyik célja a könyvnek, hogy ebbe a félelmetesen ismeretlen helyzetbe
> pottyanó szülők beleláthassanak kicsit a PIC életébe, lássák előre a napi
> rutinokat és a folyamatot, hogy honnan hová fognak eljutni, és közben
> milyen nehézségekkel kell megküzdeniük. Persze *minden apró baba állapota
> és fejlődése más és más, mégis vannak jellemző problémák, és elsőre
> ijesztőnek tűnő kezelések* – például a rengeteg cső, a pittyegő gépek –
> amik így talán ismerősebbek, ezáltal kevésbé félelmetesek lesznek.
>
> *A kórházban a legnagyobb pozitív meglepetés számomra az ott dolgozó
> ápolók és orvosok kedvessége, segítőkészsége és jókedve volt – amit eddig
> sehol máshol, főleg így „testületileg” nem tapasztaltam. Ez még meglepőbb
> volt, mikor láttam mennyi és milyen intenzív munkát végeznek.*
>
> *Ezen az osztályon nincs lazsálás, szó szerint öt percre sem, pedig a
> nővérek tizenkét órás műszakokban dolgoznak. Bármely pillanatban bejelezhet
> egy gép, amikor az azonnali, megfelelő segítség életmentő, de a teltházzal
> üzemelő szobákban, ahova naponta több új apróság is érkezik, egyébként is
> folyamatosan csinálni kell valamit. Etetni, pelenkázni, gyógyszerezni,
> vizsgálatokat előkészíteni, minden egyes babánál más és más időpontok,
> adagok, utasítások. Elképesztő volt a hihetetlen teherbírás, az energikus,
> lendületes munkatempó, lankadatlan figyelem, szakmai tudás és tapasztalat.
> És az, hogy emellett rám is mindig volt idejük, kedvesen magyaráztak,
> segítettek, tájékoztattak.*
>
> *Mindezt *mondhatni *mostoha körülmények között, korszerűtlen vagy épp
> hiányzó műszerekkel, kevés gyógyszerrel.* Nincs elég pénz nem csak a
> nagyobb gépekre – például elég inkubátorra vagy lélegeztető gépre – de a
> mindennapokhoz szükséges eszközökre sem.* Hálásak voltak minden csomag
> pelenkáért, saját magunk vásárolta gyógyszerért. Döbbenetes volt, amikor
> azon tanakodtak az orvosok a fülem hallatára, hogy a perceken belül érkező,
> élet-halál között lebegő koraszülött babának honnan fognak villámgyorsan
> inkubátort és lélegeztető gépet keríteni, mert itt mindegyik foglalt.* *Tehát
> minden fillérre szükség van. *A szülői segítség viszont nem csak pénzt
> jelent.
>
> Ez* a másik ok,** amiért megírtam a történetet.* *Számomra a
> legmegdöbbentőbb az volt, hogy bár teltház volt, gyakorlatilag én voltam az
> egyetlen anya, aki ott bent voltam a gyermekeimnél, és szó szerint az
> egyetlen, aki anyatejet adott le az anyatejgyűjtő állomáson. Egy-egy
> anyuka, elvétve apuka is benézett pár naponta, beadtak egy-egy csomag
> pelenkát, vagy plüssállatot, ültek pár percet a baba mellett, aztán
> hazamentek.*
>
> Nem értettem*, hogy lehet ez? Ha nem is „érzi” magát valaki anyának,
> (mert a kötődés talán valóban máshogy indul, hiszen az első napokban
> nemhogy testi érintkezésre vagy szoptatásra nincs lehetőség korábban kibújt
> magzatunkkal, de lehet, hogy napokig sok-sok kilométer, később az inkubátor
> választ el minket egymástól)**, biztosan „tudatában” van annak, mennyire
> fontos a babának az ő jelenléte, hangja, később az érintése, szívverése. *Nem
> csak az említett kölcsönös kötődés és szeretet kialakulása miatt, hanem a
> bizonyítottan gyorsabb és teljesebb gyógyulás és gyarapodás miatt.* Azt
> gondoltam, biztosan mindenki hallott már ezekről,* *de úgy tűnik, nem. **Én
> leírtam, mit jelent hetekig nap mint nap a baba látogatási idejéhez
> igazítani mindent – három nagyobb gyerek mellől, 60 kilométer távolságról.
> Mi úgy éreztük, minden megoldható, ha a gyerekeinkről van szó. Jó lenne, ha
> mindenki így gondolná.*
>
> *Én az ikreim életét köszönhetem a PIC-nek. Ezzel a kampánnyal próbálom
> meghálálni.*
>
> *CSH: Hamarosan Anyák Napja, s akkorra szeretne összegyűjteni egymillió
> forintot, hogy átadhassa a pécsi PIC-nek. Hol tart most a kampány?*
>
> *P.Gy.: *Nagy örömömre sokan népszerűsítik a kampányt, nem csak
> magánemberek a közösségi oldalakon, hanem írtak róla bloggerek,
> megosztották nagy családi portálok, országos civil szervezetek is. Olyan
> hirtelen, szinte magától elindult a dolog, hogy például a saját blogomon
> még nem is volt időm írni róla.* Szombat este néztem, eddig 380-an
> töltötték le a könyvet. A Beteg Újszülöttekért Alapítvány számlájára, Dr.
> Nagy Éva elnök legutóbbi, múlt hét keddi tájékoztatása szerint 342.000 Ft
> érkezett. Azóta eltelt csaknem egy hét, remélem, holnap már egy még nagyobb
> összegről kapok tájékoztatást. Nagyon bízom benne, hogy összegyűlik az 1
> millió,* de ha nem, akkor sem leszünk elkeseredve. Már ez az összeg is
> nagy segítséget jelent. Arról nem is beszélve, hogy *mennyi embernek
> sikerült felhívni a figyelmét a koraszülött osztályok áldozatos munkájára.
> Remélem, hosszútávú hatása is lesz a kampánynak, és több PIC is profitálni
> tud belőle.           *
>
> *CSH: Milyen visszajelzéseket kapott a könyvével kapcsolatban? Írt-e azóta
> más is az ön példáján felbuzdulva hasonló történetet?*
>
> *P.Gy.:* Nagyon kedves, szeretetteli leveleket kapok, néhány vélemény
> olvasható a kampány honlapján is. Sokakat megríkat, de szerencsére meg is
> nevettet a történet. Többen írták, hogy erőt adott. És volt, aki szerint
> ebből kellene kisfilmet készíteni, a jövő évi Oscar reményében… Ez azért
> túlzás, de* koraszülöttes anyukák írják, hogy szinte újraélik a kórházi
> napokat. Voltak, akiket annyira megrázott a visszaemlékezés, hogy többszöri
> nekifutásra bírták végigolvasni, mások azt írták, hogy le sem tudták tenni,
> annyira izgultak, hogy alakul a picik és a család sorsa. Ennek nagyon
> örülök, mert ez azt jelenti, hogy sikerült belevinni azt a felfokozott
> érzelmi állapotot, amiben akkor éltünk, és amit írás közben magam is
> újraéltem. Hogy más is írt-e hasonlót, arról nem tudok, viszont online
> közösségekben, koraszülöttes weboldalakon sokan megosztják élményeiket.
> Arról is hallottam, hogy egy anyuka mesekönyvet szeretne írni, hogy legyen
> miből felolvasni a piciknek az inkubátor mellett. Ez nagyszerű ötlet,
> hiszen az ember eleinte azt sem tudja, miről beszéljen a plexidobozban
> fekvő kicsi emberkének. Jó lenne minél több írás.*
>
> *CSH: Az ikrek már ötévesek – szoktak nekik mesélni arról az időszakról,
> amikor még a koraszülött intenzíven feküdtek? Mit szóltak a gyermekei a
> könyvéhez? *
>
> *P.Gy.: Szoktunk mesélni, persze. A nagyobbak is szeretik újra és újra
> hallani a saját és egymás születésének történetét, mindegyik büszke a
> sajátjára, mindnek volt valami különlegessége. A picikéről a nagyobbaknak
> vannak saját emlékeik is, azokat is belefűzzük a mesébe. A picik annyit
> tudnak, vagy értenek, hogy ők sokáig voltak kórházban, annyira picikék
> voltak, és hogy milyen ügyesen viselkedtek ott, és mennyire örült mindenki,
> amikor hazajöhettek.* Részleteket a gyógyszerekről, csövekről nem
> beszéltünk, ezért nemrég egyikük meg is ijedt, amikor, egészen véletlenül,
> amikor képeket válogattam, a gépemen meglátta az egyik legkorábbi fotójukat
> – csont és bőr kisbaba, fejéből, orrából, karjából, lábából csövek lógnak,
> szeme csukva. Megkérdezte, ki az. Kiböktem, hogy ő. Közölte, hogy nem. És
> kiment a szobából. A* már itthon készült, kisbabás fotóalbumot viszont
> imádják nézegetni. Ők a könyvből is csak annyit érzékelnek, hogy de jó, ők
> azok a borítóképen. A nagyok megszokták, hogy „megírom őket”, évekig
> intenzíven blogoltam. A legnagyobb, így kamaszkorba érve viszont már
> szigorúan cenzúráz. Szerencsére most készülő könyvemben nem a jelenről,
> hanem az ő kiskorukról írok, amihez utólag is ellátnak alapanyaggal.*
>
> *CSH: Ha egy mondatban kellene összefoglalni, mit üzenne azoknak az
> édesanyáknak, akiknek koraszülött babájuk éppen most fekszik valamelyik
> PIC-en?*
>
> *P.Gy.: Higgyenek és bízzanak az orvosokban, a kisbabájuk életerejében, és
> magukban, kitartóan fejjenek és legyenek együtt velük, amennyit csak lehet
> – az édesanya teje és közelsége felbecsülhetetlen a babának!*
>
>
> a kampányról itt:  http://patakgyongyver.hu/
>
>
> ------------------------------
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20170418/4b29802b/attachment.html>