<div dir="ltr">Alább az ötgyermekes, a koraszülött ikreit a PIC-en a kórházi személyzettel mentő anyuka kérése:<br><h1 style="text-align:center"><font size="2">Elhatároztam, hogy Anyák Napjára egy jelentős összeggel,<br>
1 MILLIÓ forinttal lepem meg a pécsi PIC-et.</font></h1><div style="text-align:center"><font size="2"><b>Kérlek, támogasd a kampányt 1500 forinttal,</b></font></div>
<p style="text-align:center">hogy megnövelhessük a koraszülött
intenzívre került apróságok túlélési esélyeit. Minden forintot a Pécsi
Perinatális Intenzív Központot támogató <a href="http://betegujszulott.hu/kapcsolat" target="_blank">“Beteg Újszülöttekért Alapítvány”</a> kap meg. Természetesen ennél kisebb (vagy nagyobb) összeget is örömmel elfogadunk!<br>
Az Alapítvány bankszámlaszáma: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>11602008-00213800-02000006</b></span><br>
(Örülnénk, ha a közleménybe beírnád: PIC-i segítség, + a neved és az email címed.)</p></div><div class="gmail_extra"><br><div class="gmail_quote">2017-04-18 9:27 GMT+02:00 Emoke Greschik <span dir="ltr"><<a href="mailto:greschem@gmail.com" target="_blank">greschem@gmail.com</a>></span>:<br><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0 0 0 .8ex;border-left:1px #ccc solid;padding-left:1ex"><div dir="ltr"><h1 class="m_6675328110601703790gmail-post-title"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><font size="2">a kampányról itt: <a href="http://patakgyongyver.hu/" target="_blank">http://patakgyongyver.hu/</a></font></span><br></h1><h1 class="m_6675328110601703790gmail-post-title">„Minden megoldható, ha a gyerekeinkről van szó!” – interjú Patak Gyöngyvér ötgyermekes anyukával</h1><p><a href="http://csaladhalo.hu/beszelgetesek/minden-megoldhato-ha-gyerekeinkrol-van-szo-interju-patak-gyongyver-otgyermekes-anyukaval/" target="_blank">http://csaladhalo.hu/<wbr>beszelgetesek/minden-<wbr>megoldhato-ha-gyerekeinkrol-<wbr>van-szo-interju-patak-<wbr>gyongyver-otgyermekes-<wbr>anyukaval/</a><br></p><div class="m_6675328110601703790gmail-lead"><p>
Öt évvel ezelőtt egy nyári napon a három fiút nevelő Patak Gyöngyvér és
férje megdöbbenve tapasztalta, hogy<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> elfolyta a magzatvíz, hamarosan
megszületnek az ikerbabák. Gyöngyvér hat hetet töltött a koraszülött
kisfiúkkal a pécsi PIC-en, s<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> az ott tapasztalt pozitív élményekről
könyvet írt, hogy egyrészt megossza történetét másokkal, másrészt így
gyűjtsön adományokat </span>a pécsi koraszülött intenzív osztálynak. Interjúnk
következik.</b></span></p></div><div class="m_6675328110601703790gmail-post-top"> <span class="m_6675328110601703790gmail-author">Írta: Gyarmati Orsolya</span>, <span class="m_6675328110601703790gmail-post-date">2017. április 17.</span></div> <img src="http://csaladhalo.hu/wp-content/uploads/2017/04/patakcs31.jpg" class="m_6675328110601703790gmail-alignnone m_6675328110601703790gmail-wp-post-image" alt="" height="686" width="1046"><p><strong>Családháló:
Sok hetet töltött a kisbabáival a pécsi PIC-en. Mi az, ami leginkább
megdöbbentette, megragadta, amiért végül úgy döntött, megírja a PIC-i
történetet?</strong></p><p><strong>Patak Gyöngyvér:</strong> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A <span style="background-color:rgb(234,209,220)">legelső
döbbenet maga a koraszülés volt</span>, illetve az a tény, hogy ez velem is<span style="background-color:rgb(234,209,220)">
előfordulhat </span>– azaz bárkivel, egy egészséges, kiegyensúlyozott életet
élő kismamával is, akinek problémamentes a terhessége.</b></span> Még ha tudtuk,
hogy az ikerterhességek ritkán tartanak negyven hétig, valódi
koraszülésre nem számítottunk, ezért <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a váratlan helyzet teljesen
felkészületlenül ért</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> minket</span></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)">. </span>Fogalmunk sem volt róla, mi fog történni,
egyáltalán mi történhet, mi vár ránk, hova kerülünk, milyen problémák
merülhetnek fel, és főleg, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>micsoda érzelmi hullámvasúton fogunk utazni.</b></span></p><p>Az
egyik célja a könyvnek, hogy ebbe a félelmetesen ismeretlen helyzetbe
pottyanó szülők beleláthassanak kicsit a PIC életébe, lássák előre a
napi rutinokat és a folyamatot, hogy honnan hová fognak eljutni, és
közben milyen nehézségekkel kell megküzdeniük. Persze <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>minden apró baba
állapota és fejlődése más és más, mégis vannak jellemző problémák, és
elsőre ijesztőnek tűnő kezelések</b></span> – például a rengeteg cső, a pittyegő
gépek – amik így talán ismerősebbek, ezáltal kevésbé félelmetesek
lesznek.</p><p><img class="m_6675328110601703790gmail-wp-image-30103" src="http://csaladhalo.hu/wp-content/uploads/2017/04/patakgyongyver1-681x1024.jpg" alt="" height="695" width="462"></p><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A
kórházban a legnagyobb pozitív meglepetés számomra az ott dolgozó
ápolók és orvosok kedvessége, segítőkészsége és jókedve volt – amit
eddig sehol máshol, főleg így „testületileg” nem tapasztaltam. Ez még
meglepőbb volt, mikor láttam mennyi és milyen intenzív munkát végeznek.</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ezen
az osztályon nincs lazsálás, szó szerint öt percre sem, pedig a nővérek
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">tizenkét órás műszakokban</span> dolgoznak. Bármely pillanatban bejelezhet egy
gép, amikor az azonnali, megfelelő segítség életmentő, de a teltházzal
üzemelő szobákban, ahova naponta több új apróság is érkezik, egyébként
is folyamatosan csinálni kell valamit. Etetni, pelenkázni,
gyógyszerezni, vizsgálatokat előkészíteni, minden egyes babánál más és
más időpontok, adagok, utasítások. Elképesztő volt a hihetetlen
teherbírás, az energikus, lendületes munkatempó, lankadatlan figyelem,
szakmai tudás és tapasztalat. És az, hogy emellett rám is mindig volt
idejük, kedvesen magyaráztak, segítettek, tájékoztattak.</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Mindezt
</b></span>mondhatni <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>mostoha körülmények között, korszerűtlen vagy épp hiányzó
műszerekkel, kevés gyógyszerrel.</b></span> Nincs elég pénz nem csak a nagyobb
gépekre – például elég inkubátorra vagy lélegeztető gépre – de a
mindennapokhoz szükséges eszközökre sem.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Hálásak voltak </span>minden csomag
pelenkáért, saját magunk vásárolta gyógyszerért. Döbbenetes volt, amikor
azon tanakodtak az orvosok a fülem hallatára, hogy a perceken belül
érkező, élet-halál között lebegő koraszülött <span style="background-color:rgb(255,242,204)">babának</span> honnan fognak
villámgyorsan inkubátort és lélegeztető gépet keríteni, mert itt
mindegyik foglalt.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Tehát minden fillérre szükség van. </b></span>A szülői segítség
viszont nem csak pénzt jelent.</p><p><b><img class="m_6675328110601703790gmail-wp-image-30101 m_6675328110601703790gmail-aligncenter" src="http://csaladhalo.hu/wp-content/uploads/2017/04/patak-ikrek-hajvgs-eltt1.jpg" alt="" height="402" width="599"></b></p><p>Ez<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
a másik ok,</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> amiért megírtam a történetet.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Számomra <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a legmegdöbbentőbb
az volt</span>, hogy bár teltház volt, gyakorlatilag én voltam az<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> egyetlen</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">
anya</span>, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">aki ott bent voltam a gyermekeimnél,</span> és szó szerint <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az egyetlen</span>,<span style="background-color:rgb(255,242,204)">
aki anyatejet adott le az anyatejgyűjtő állomáson.</span> Egy-egy anyuka,
elvétve apuka is benézett pár naponta, beadtak egy-egy csomag pelenkát,
vagy plüssállatot, ültek pár percet a baba mellett, aztán hazamentek.</b></span></p><p>Nem
értettem<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>, hogy lehet ez? Ha nem is „érzi” magát valaki anyának, (mert a
kötődés talán valóban máshogy indul, hiszen az első napokban nemhogy
testi érintkezésre vagy szoptatásra nincs lehetőség korábban kibújt
magzatunkkal, de lehet, hogy napokig sok-sok kilométer, később az
inkubátor választ el minket egymástól<span style="background-color:rgb(255,242,204)">)</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>, biztosan „tudatában” van annak,
mennyire fontos a babának az ő jelenléte, hangja, később az érintése,
szívverése. </b></span>Nem csak az említett kölcsönös kötődés és szeretet
kialakulása miatt, hanem a bizonyítottan gyorsabb és teljesebb gyógyulás
és gyarapodás miatt.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Azt gondoltam, biztosan mindenki hallott már
ezekről,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>de úgy tűnik, nem.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Én leírtam, mit jelent hetekig nap mint nap a
baba látogatási idejéhez igazítani mindent – három nagyobb gyerek
mellől, 60 kilométer távolságról. Mi úgy éreztük, minden megoldható, ha a
gyerekeinkről van szó. Jó lenne, ha mindenki így gondolná.</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Én az ikreim életét köszönhetem a PIC-nek. Ezzel a kampánnyal próbálom meghálálni.</b></span></p><p><strong>CSH:
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">Hamarosan Anyák Napja, s akkorra szeretne összegyűjteni egymillió
forintot, hogy átadhassa a pécsi PIC-nek. Hol tart most a kampány?</span></strong></p><p><strong>P.Gy.: </strong>Nagy
örömömre sokan népszerűsítik a kampányt, nem csak magánemberek a
közösségi oldalakon, hanem írtak róla bloggerek, megosztották nagy
családi portálok, országos civil szervezetek is. Olyan hirtelen, szinte
magától elindult a dolog, hogy például a saját blogomon még nem is volt
időm írni róla.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Szombat este néztem, eddig 380-an töltötték le a
könyvet. A Beteg Újszülöttekért Alapítvány számlájára, Dr. Nagy Éva
elnök legutóbbi, múlt hét keddi tájékoztatása szerint 342.000 Ft
érkezett. Azóta eltelt csaknem egy hét, remélem, holnap már egy még
nagyobb összegről kapok tájékoztatást. Nagyon bízom benne, hogy
összegyűlik az 1 millió,</b></span> de ha nem, akkor sem leszünk elkeseredve. Már
ez az összeg is nagy segítséget jelent. Arról nem is beszélve, hogy
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><strong>mennyi embernek sikerült felhívni a figyelmét a koraszülött osztályok
áldozatos munkájára. Remélem, hosszútávú hatása is lesz a kampánynak, és
több PIC is profitálni tud belőle. </strong></span></p><p><img class="m_6675328110601703790gmail-wp-image-30100 m_6675328110601703790gmail-aligncenter" src="http://csaladhalo.hu/wp-content/uploads/2017/04/patak-gyngyvr11.jpg" alt="" height="653" width="436"></p><p><strong>CSH: Milyen visszajelzéseket kapott a könyvével kapcsolatban? Írt-e azóta más is az ön példáján felbuzdulva hasonló történetet?</strong></p><p><strong>P.Gy.:</strong>
Nagyon kedves, szeretetteli leveleket kapok, néhány vélemény olvasható a
kampány honlapján is. Sokakat megríkat, de szerencsére meg is nevettet a
történet. Többen írták, hogy erőt adott. És volt, aki szerint ebből
kellene kisfilmet készíteni, a jövő évi Oscar reményében… Ez azért
túlzás, de<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> koraszülöttes anyukák írják, hogy szinte újraélik a kórházi
napokat. Voltak, akiket annyira megrázott a visszaemlékezés, hogy
többszöri nekifutásra bírták végigolvasni, mások azt írták, hogy le sem
tudták tenni, annyira izgultak, hogy alakul a picik és a család sorsa.
Ennek nagyon örülök, mert ez azt jelenti, hogy sikerült belevinni azt a
felfokozott érzelmi állapotot, amiben akkor éltünk, és amit írás közben
magam is újraéltem. Hogy más is írt-e hasonlót, arról nem tudok, viszont
online közösségekben, koraszülöttes weboldalakon sokan megosztják
élményeiket. Arról is hallottam, hogy egy anyuka mesekönyvet szeretne
írni, hogy legyen miből felolvasni a piciknek az inkubátor mellett. Ez
nagyszerű ötlet, hiszen az ember eleinte azt sem tudja, miről beszéljen a
plexidobozban fekvő kicsi emberkének. Jó lenne minél több írás.</b></span></p><p><strong>CSH:<span style="background-color:rgb(255,242,204)">
Az ikrek már ötévesek – szoktak nekik mesélni arról az időszakról,
amikor még a koraszülött intenzíven feküdtek? Mit szóltak a gyermekei a
könyvéhez? </span></strong></p><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><strong>P.Gy.: Szoktunk mesélni,
persze. A nagyobbak is szeretik újra és újra hallani a saját és egymás
születésének történetét, mindegyik büszke a sajátjára, mindnek volt
valami különlegessége. A picikéről a nagyobbaknak vannak saját emlékeik
is, azokat is belefűzzük a mesébe. A picik annyit tudnak, vagy értenek,
hogy ők sokáig voltak kórházban, annyira picikék voltak, és hogy milyen
ügyesen viselkedtek ott, és mennyire örült mindenki, amikor
hazajöhettek.</strong></span> Részleteket a gyógyszerekről, csövekről nem beszéltünk,
ezért nemrég egyikük meg is ijedt, amikor, egészen véletlenül, amikor
képeket válogattam, a gépemen meglátta az egyik legkorábbi fotójukat –
csont és bőr kisbaba, fejéből, orrából, karjából, lábából csövek lógnak,
szeme csukva. Megkérdezte, ki az. Kiböktem, hogy ő. Közölte, hogy nem.
És kiment a szobából. A<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> már itthon készült, kisbabás fotóalbumot viszont
imádják nézegetni. Ők a könyvből is csak annyit érzékelnek, hogy de jó,
ők azok a borítóképen. A nagyok megszokták, hogy „megírom őket”, évekig
intenzíven blogoltam. A legnagyobb, így kamaszkorba érve viszont már
szigorúan cenzúráz. Szerencsére most készülő könyvemben nem a jelenről,
hanem az ő kiskorukról írok, amihez utólag is ellátnak alapanyaggal.</b></span></p><p><img class="m_6675328110601703790gmail-wp-image-30104 m_6675328110601703790gmail-aligncenter" src="http://csaladhalo.hu/wp-content/uploads/2017/04/patakgyongyver-pic-i-tortenet1-724x1024.jpg" alt="" style="margin-right:0px" height="305" width="215"></p><p><strong>CSH:
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">Ha egy mondatban kellene összefoglalni, mit üzenne azoknak az
édesanyáknak, akiknek koraszülött babájuk éppen most fekszik valamelyik
PIC-en?</span></strong></p><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><strong>P.Gy.: Higgyenek és bízzanak az
orvosokban, a kisbabájuk életerejében, és magukban, kitartóan fejjenek
és legyenek együtt velük, amennyit csak lehet – az édesanya teje és
közelsége felbecsülhetetlen a babának!</strong></span></p><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><br></span></p><h1 class="m_6675328110601703790gmail-post-title"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a kampányról itt: <a href="http://patakgyongyver.hu/" target="_blank">http://patakgyongyver.hu/</a></span></h1><p> </p><hr></div>
</blockquote></div><br></div>