[Grem] Facebook: az új évszázad zsarnoksága

[KEA]

Facebook: az új évszázad zsarnoksága

Magyar Nemzet -- 2016.03.24., Puzsér Róbert
http://mno.hu/cinkosakinema/facebook-az-uj-evszazad-zsarnoksaga-1334403


A technológia fejlődése nemcsak a mindennapi életet, de a zsarnokság
természetét is megváltoztatta. A régi vágású diktátorokkal, mint
Pinochet, Ceausescu vagy Kim Dzsongun, tudjuk, hányadán állunk, ismerjük
az általuk uralt rendszerek működését: a terrort, a jogfosztást, az
állam szenvtelen és gyilkos közönyét. Ha azonban a Facebookot alapító
Mark Zuckerbergre pillantunk, egy mindig mosolygó, fiatal milliárdost
látunk, a testet öltött amerikai álmot, szegénylegényt, aki elnyerte a
fele királyságot. Csakhogy a valóságos Zuckerberg egy kegyetlen zsarnok,
az általa működtetett gépezet pedig legalább annyira fenyegeti a
szabadságot, mint a Vörös Hadsereg atom-tengeralattjárói vagy a
Wehrmacht páncélosai.

A science-fiction irodalmának cyberpunk-mítoszai az informatika
fejlődése nyomán egyre-másra váltak valóra, egy lényeges elem azonban
sokáig hiányzott: a központi agy, ahová az információk befutnak, s amely
organizálja a világméretű hálózatot. A Facebook robbanásszerű
térhódításával az internetet uraló szuperszámítógép megszületett: ma már
nem a Facebook tartozik az internethez, hanem az internet a Facebookhoz.
A Facebook többé nem egy szolgáltatás a neten, épp ellenkezőleg: a netes
tartalmak szinte mind a Facebook által jutnak el a felhasználókhoz.

Olyan kommunikációs platform született, ahol a plázákban tenyésztett
fogyasztók tömegei saját bulvárlapot szerkeszthetnek az életükről. A
bulvár semmitmondása és a reklámok alapvető hazugsága, mely szerint a
fogyasztás boldogságot okoz, Facebook-felhasználók százmilliói számára
váltak olyan kulturális referenciákká és magatartásmintákká, amelyeket
kényszeresen másolniuk kell. A Facebook hírfolyama az önfeledt
boldogság, a felpezsdítő élmények, a kiegyensúlyozott, mégis változatos
párkapcsolat, valamint az egzotikus nyaralás olyan széles körű és
általános demonstrációja, amely ismerősök tömegeit frusztrálja a
halálba, hiszen mindegyikük ilyen életre vágyik. A Facebook percről
percre győzi meg felhasználóit arról, hogy ez az élet igenis létezik,
továbbá elérhető, csak nekik még nem sikerült elsajátítaniuk. S miközben
antidepresszánsokkal, nyugtatókkal, vagy szeszes italokkal ütik magukat,
kétségbeesetten próbálnak beszállni a versenybe, és egy-egy jól sikerült
szelfivel azt hazudni, hogy az életük ugyanolyan sikeres, fiatalos,
trendi, dinamikus és menő, mint egy szénsavasüdítőital-reklám bármelyik
szereplőjének. Azt az olthatatlan elégedetlenséggel vegyes fogyasztói
mohóságot, amelyet a céges hirdetések keltenek, a Facebook-élmény a
végletekig fokozza, nemzedékek valóságról alkotott képét hamisítva és
nyomorítva meg.

Zuckerberg előtt az volt a széles körben sikeresnek és korrektnek
tekintett üzleti modell, ahogy a Google a YouTube-ot működteti: ha egy
művész gyárt egy videót, és feltölti, a nézettség után pénzt kap – ha
sokan nézik meg a videóját, sok pénzt, ha kevesen, akkor keveset. A
Facebook máshogy működik, egyetlen centet sem fizet a tartalom és a
kattintások után, hanem megfordítja a fenti logikát: ha azt akarod, hogy
az általad közölt tartalmat sokan lássák, fizess sokat, és a rendszer a
pénzedért sok emberhez kiutalja, ha azonban nem fizetsz, ne csodálkozz,
hogy csak kevés felhasználóhoz jutsz el. Zuckerberg azért teheti meg
ezt, mert a Facebook egy monopólium. Természetes következmény, hogy egy
ilyen működés azokat a nézeteket segíti érvényesülni, amelyek mögött
jelentős mértékű tőke áll.

A Facebook persze nem pusztán egy hatékony hirdetési felület – ha az
volna, gyorsan elbukna, mint teleshop a nézettségi versenyben. A pénzért
vásárolt elérések a hírfolyamoknak csupán csekély hányadát adják, a
Facebook-élmény nagy részében mindenki olyan hírekkel és véleményekkel
szembesül, amelyekkel egyet is ért. A rendszer folyamatosan profilozza a
felhasználóit – bőrszínüket, zenei ízlésüket és politikai
preferenciáikat egyaránt ismeri. Ha valakit kormánypártiként azonosít,
az szinte soha nem találkozik olyan tartalommal, amely az ellenzéki
álláspontot ismerteti, s egy ellenzéki beállítottságú állampolgár
ugyanígy nem kap esélyt arra, hogy kormánypárti érvekről értesüljön. Egy
autókért rajongó felhasználó nem ismeri meg a globális klímaváltozás
tényeit, egy feminista aktivista azonban azonnal hozzájut a férfiak
által családon belül elkövetett erőszakos bűncselekmények híreihez. A
Facebook működése az általános politikai szektásodásnak és a
centrumszavazók eltűnésének legfőbb oka. Felszámolja a valóság
élményének azt a részét, amely a felhasználót képes volna kimozdítani
szellemi tunyaságából, miközben folyamatosan azt hazudja neki, hogy az
egész világ az ő kedvéért van, ugyanis ő a király. Megvilágító erejű
szentencia, hogy a Google a kiindulópont, a Facebook pedig a végállomás.

A lájkolás az a misztikus pillanat, amikor Zuckerberg a döntés jogát a
tömegember kezébe adja. Ha a Facebooknak nincs konkrét üzleti vagy
politikai érdeke, mindig a sötéten örvénylő tömeg dönt – nem értelmiségi
szerkesztők vagy közírók, hanem a plázák meg a kocsmák népe, amely
lelkesülten kiált hurrát, ha Hajdú Péter a feleségéről vagy a kiskorú
lányáról fürdőruhás képet közöl, s amely közönyösen kattint el, amikor
Szörényi és Bródy a Városliget fáit védelmezi. A Facebook működése
tankönyvbe illő példa arra, hogy a csekély létszámú, de tőkeerős elit
miként lép szövetségre a tömeggel, s miként adja át neki hatalmának
fejében a nyilvánosságot és a közkultúrát. Mi sem igazolja ezt
ékesebben, mint hogy a Facebookon egyetlen közszereplő sem tilthatja le
a kommentelést, bármilyen kevéssé legyen is fogékony arra a tömény
cigányozásra, zsidózásra, nácizásra, komcsizásra és egyéb mocskolásra,
amit a trolltömegek nap mint nap elővezetnek.

A Facebookon bármilyen közösségi aktivitást folytatni – főleg itt, a
gyarmatokon – rendkívül kiszolgáltatott tevékenység. A Facebook a
profitmaximalizálás szellemében nem működtet magyar nyelvű
ügyfélszolgálatot – ha bizonyos számú felhasználó feljelent egy oldalt,
azt a rendszer indoklás nélkül törli. Jól látható, hogy semmilyen
egységes joggyakorlatról vagy alkalmazott elvről nincs szó: a Facebook
önkényesen és sokszor alaptalanul töröl bejegyzéseket vagy teljes
oldalakat. Fellebbezés vagy méltányos eljárás lehetősége fel sem merül,
hacsak a sértettnek nincs pár tízezer dollárja meg néhány éve, ami alatt
Kaliforniában az illetékes bíróság meghozza döntését. Mindez addig
persze nem zavarja a politikai mainstreamet, amíg szélsőjobbos oldalak
tűnnek el, de ugyan mi a biztosíték arra, hogy Zuckerberg holnap nem
azokat a tartalmakat számolja majd fel, amelyek mondjuk szabályozást
sürgetnek a technológiai cégekkel szemben? Jelenleg nincs politikus se
demokráciában, se diktatúrában, aki olyan véleményterrort képes
üzemeltetni, és olyan mértékben képes korlátozni a szólásszabadságot,
mint Mark Zuckerberg.

A KGB vagy a CIA álmaiban sem remélte, hogy egy nap olyan mennyiségű
ismerete lesz az állampolgárokról, amilyenek a Facebook szerverein
fellelhetők. A Facebook ismeri a hajszínedet, a vallásodat, a szexuális
preferenciádat, tudja, kik a barátaid és kik voltak a szeretőid. Ha
valaha feltöltöttél egy képet magadról, azt már hiába törlöd –
mindörökre ott marad az aktádban. S a Facebook intelligens
algoritmusokkal újra meg újra átfésüli és kiegészíti a nyilvántartásait
– ma még csak cégek részére árusítja, hogy ki igényel potencianövelő
gyógyszert, nyaralási tippet vagy társkereső szolgáltatást, holnap már
politikusoknak ad el listákat olyan állampolgárok adataival, akiket
potenciálisan mozgósítani tudnak a médiademokrácia
kirakatrendezvényeire, a négyévenként megrendezett választásokra.
Holnapután majd diktatúráknak adja el ellenzéki állampolgárok neveit –
miért ne, ha jól fizetnek?

A Facebook-birodalom a hatályos törvények felett áll – úgy nő és
vásárolja fel sorban a konkurenseit, hogy szinte egyáltalán nem adózik:
Angliában tavaly 4327 font társasági adót fizetett be, ami kevesebb,
mint egy átlagos brit munkás éves adóterhe, a politikusok azonban nem
mernek szembeszállni a birodalommal, hiszen már a következő kampány
során fizetniük kell a Facebooknak a reklámfelületekért, különben
elkerülhetetlen a bukás. Ma Mark Zuckerberg hatalma kiterjedtebb, mint
bármelyik politikusé – még pár év, és az ő akaratával szemben többé nem
lehet kormányzati befolyáshoz jutni egyetlen nyugati országban sem.

A Facebook ma nem kevésbé fenyegető kihívás a civilizációnk számára,
mint akár az iszlamizmus. Ha nem számoljuk fel ezt a fojtogató
monopóliumot, ha nem adóztatjuk, nem szabályozzuk, és nem tesszük
átláthatóvá a működését, annak ugyanolyan beláthatatlanok a
következményei, mintha a bevándorlók tömegei előtt megnyitnánk Európa
határait. A népvándorlás veszélyeit értjük, mert vannak hozzá történelmi
analógiáink – a Facebookhoz nincsenek. Ezt a fajta diktatúrát még maga
Orwell sem láthatta, a zsarnoki önkény ilyen mértékű koncentráltsága ép
ésszel talán fel sem fogható – mégis meg kell állítanunk, mert ekkora
hatalom sem állam, sem cég, sem ember kezében nem lehet.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A
megjelenés időpontja: 2016. 03. 24.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.
----
Keszthelyi András
e. doc.
ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI