[Grem] Nagypntek igi

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Mr. 25., P, 06:50:30 CET 

*http://igenaptar.katolikus.hu/nap/?holnap=2016-03-25
<http://igenaptar.katolikus.hu/nap/?holnap=2016-03-25>2016-03-25*

*Nagypéntek*

OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből
Így szól az Úr:
*Íme, szolgám diadalmaskodik, fönséges lesz és felmagasztalják, és nagy
dicsőségre emelkedik.* *Amint sokan elborzadtak láttán – hisz oly
dicstelennek látszott, és alig volt emberi ábrázata *–, *úgy fog majd sok
nemzet ámulni rajta, és királyok némulnak el színe előtt.*
Mert olyasmit fognak látni, amilyet még sohasem hirdettek nekik, és olyan
dolognak lesznek tanúi, amilyenről addig soha nem hallottak. Ki hitt abban,
amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg?
*Úgy nőtt föl előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből.*
Nem volt sem szép, sem ékes, hogy szívesen nézzük őt, a külsejére nézve nem
volt vonzó.
*Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta,
mi a szenvedés, olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett,
akit bizony nem becsültünk sokra.*
*Bár a mi* *betegségeinket **viselte*,* és a mi* *fájdalmaink nehezedtek*
*rá*, mégis (Istentől) *megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott **az
Isten, *és akit megalázott.
I*gen, a mi* *bűneinkért **szúrták át,* *a mi* *gonoszságainkért* *törték
össze*, *a mi békességünkért* *érte utol a büntetés*,* az ő sebei szereztek
nekünk gyógyulást! Mi* mindnyájan, *mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a
maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk
gonoszságát.*
*Megkínozták,** s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki száját*. Mint a
juh, amelyet leölni visznek, vagy *amint a bárány elnémul nyírója előtt,* *ő
sem nyitotta ki száját.*
*Erőszakos ítélettel végeztek vele.* Ugyan ki törődik ügyével? Igen,
kitépték az élők földjéről, és népem bűnei miatt halállal sújtották.* A
gonoszok között adtak neki sírboltot, és a gazdagok mellé temették el,* *bár
nem vitt végbe gonoszságot*, *sem* *álnokság nem volt szájában.*
Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri a szenvedéssel.

*Ha odaadja életét engesztelő áldozatul: látni fogja utódait, hosszúra
nyúlik élete és teljesül általa az Úr akarata. Azért, mert lelke
szenvedett, látni fogja a világosságot, és betelik megelégedéssel. Sokakat
megigazultakká tesz szolgám, mivel* *gonoszságaikat magára vállalta. Ezért
osztályrészül sokakat adok neki*, és a hatalmasok lesznek zsákmányai,
amiért *életét halálra adta,* és a gonosztevők közé sorolták, noha sokak
vétkeit hordozta, és *közben a bűnösökért imádkozott. *
Ez az Isten igéje.
* Iz 52,13-53,12*

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: *Atyám, Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet.* Vö. 2a. vers.
Előénekes: Te vagy, Uram, én reményem: † ne hagyj soha szégyent érnem, *
igaz voltodban szabadíts meg engem.

*Uram, kezedbe ajánlom lelkemet, * megváltottál engem, hűséges Istenem.
Hívek: Atyám, Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet. *
E:
*Ellenségeimnek gúny tárgya lettem, † szomszédaimnak szégyene, barátaimnak
félelme, * kitérnek előlem, akik az utcán látnak. Szívükben elfelednek,
mintha meghaltam volna, * olyanná lettem, mint az összetört edény.*
H: *Atyám, Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet. *
E: Én azonban benned remélek, Uram, * azt mondom: „Te vagy Istenem,
kezedben van sorsom.”
Ragadj ki az ellenség kezéből, * és azoktól, akik üldöznek engem.
H: Atyám, Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet.
E:

*Ragyogjon fel arcod szolgád fölött, * irgalmasságodban szabadíts meg
engem. Legyetek bátrak, és erős szívűek, * mind, akik reménykedtek az
Úrban. H: Atyám, Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet.*
*Zsolt 30,2 és 6.12-13.15-16.17*

SZENTLECKE a Zsidókhoz írt levélből
Testvéreim!
*Mivel olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken: Jézus, az Isten
Fia, ezért legyünk állhatatosak a hitvallásban. A mi főpapunk ugyanis nem
olyan, hogy ne tudna együttérezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki
hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban mentes
maradt.* Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat
találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.
*Krisztus földi életében hangos kiáltással és könnyek között imádkozott,
könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól, és hódolatáért
meghallgatást nyert. Isten Fia volt, de a szenvedésből engedelmességet
tanult. Műve befejeztével pedig örök üdvösséget szerzett azoknak, akik neki
engedelmeskednek.*
Ez az Isten igéje.
*Zsid 4,14-16;5,7-9*

EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS
*Krisztus engedelmes lett értünk mindhalálig, * mégpedig a kereszthalálig.
Ezért Isten felmagasztalta, † és olyan nevet adott neki, * amely fölötte
áll minden névnek.* Fil 2,8-9 – 7b. tónus.

† *A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS *KÍNSZENVEDÉSE* Szent János szerint *


























*Abban az időben: Jézus kiment tanítványaival a Kedron völgyén túlra, ahol
egy kert volt, s bement oda tanítványaival. Ezt a helyet ismerte Júdás is,
aki őt elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival. Júdás kapott
egy csapat katonát, valamint a főpapoktól és a farizeusoktól szolgákat, és
kiment velük oda lámpákkal, fáklyákkal, fegyverekkel fölszerelkezve. Jézus
tudott mindent, ami rá várt. Eléjük ment tehát és megkérdezte tőlük: „Kit
kerestek?” Azok ezt válaszolták: „A názáreti Jézust.” Jézus erre így szólt:
„Én vagyok”. Júdás is ott volt köztük, aki elárulta. Mikor azt mondta
nekik: „Én vagyok”, meghátráltak és a földre estek. Ezért újra megkérdezte
tőlük: „Kit kerestek?” Azok ezt válaszolták: „A Názáreti Jézust.” Erre
Jézus így szólt: „Megmondtam már, hogy én vagyok. Ha tehát engem kerestek,
engedjétek el ezeket!” Így beteljesedett, amit korábban megmondott: „Senkit
sem veszítettem el azok közül, akiket nekem adtál.” Simon Péternél volt egy
kard. Kirántotta és a főpap szolgájára sújtott vele: levágta a jobb fülét.
A szolgának Malkusz volt a neve. De Jézus rászólt Péterre: „Tedd vissza
hüvelyébe kardodat! Ne igyam ki talán a kelyhet, amelyet az Atya adott
nekem?” Ekkor a csapat, az ezredes és a zsidó szolgák elfogták Jézust és
megkötözték. Először Annáshoz vezették, mert ő apósa volt Kaifásnak, aki
abban az évben főpap volt. Ő adta a zsidóknak azt a tanácsot, hogy jobb, ha
egy ember hal meg a népért. Simon Péter és egy másik tanítvány követte
Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, ezért bemehetett Jézussal
a főpap udvarába, Péter meg kint várakozott a kapu előtt. A másik
tanítvány, aki ismerőse volt a főpapnak, visszajött, szólt a kapuban őrködő
lánynak, és bevitte Pétert. A kaput őrző szolgáló közben megjegyezte:
„Talán te is ennek az embernek a tanítványai közül vagy?” Ő azt felelte:
„Nem vagyok!” Mivel hideg volt, a szolgák és a fegyveresek tüzet raktak,
hogy fölmelegedjenek. Péter is köztük álldogált és melegedett. A főpap
eközben tanítványai és tanítása felől faggatta Jézust. Jézus ezt válaszolta
neki: „Én a világhoz nyíltan beszéltem. Mindig a zsinagógákban és a
templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban nem
mondtam semmit. Miért kérdezel hát engem? Kérdezd azokat, akik hallották,
amit beszéltem. Íme, ők tudják, hogy miket mondtam!” E szavakra az egyik
ott álló szolga arcul ütötte Jézust, és így szólt: „Így felelsz a
főpapnak?” Jézus ezt mondta neki: „Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a
rosszat, ha viszont jól, akkor miért ütsz engem?” Ekkor Annás megkötözve
elküldte őt Kaifás főpaphoz. Simon Péter még mindig ott állt és melegedett.
Újra megkérdezték tőle: „Talán te is az ő tanítványai közül vagy?” Ő így
felelt: „Nem vagyok!” A főpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek
Péter levágta a fülét, megjegyezte: „Nem téged láttalak én a kertben
ővele?” De Péter ismét tagadta; és ekkor mindjárt megszólalt a kakas.
Kaifástól tehát elvezették Jézust a helytartóságra. Kora reggel volt. A
zsidók nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak és
elkölthessék a húsvéti bárányt. Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és
megkérdezte: „Mivel vádoljátok ezt az embert?” Azok azt felelték: „Ha nem
volna gonosztevő, nem adtuk volna őt a kezedbe!” Pilátus ezt mondta:
„Vigyétek el és ítélkezzetek fölötte ti a saját törvényetek szerint!” A
zsidók ezt válaszolták neki: „Nekünk senkit sem szabad megölnünk!” Így
beteljesedett, amit Jézus arról mondott, hogy milyen halállal fog meghalni.
Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és
megkérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?” Jézus így válaszolt:
„Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?” Pilátus ezt felelte:
„Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak a kezembe. Mit
tettél?” Ekkor Jézus így szólt: „Az én országom nem ebből a világból való.
Ha ebből a világból volna az országom, szolgáim harcra kelnének, hogy ne
kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innét való.” Pilátus
megkérdezte: „Tehát király vagy?” Jézus így felelt: „Te mondod, hogy király
vagyok. Én arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek
az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra!” Erre Pilátus
azt mondta: „Mi az igazság?” E szavak után Pilátus újra kiment a zsidókhoz
és ezt mondta nekik: „Én semmi vétket sem találok benne. Szokás azonban
nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok-e, hogy
elbocsássam nektek a zsidók királyát?” De ők ismét kiáltozni kezdtek: „Ne
ezt, hanem Barabást!” Barabás rabló volt. Ekkor Pilátus fogta Jézust és
megostoroztatta. A katonák tövisből koszorút fontak, a fejére tették, és
bíborszínű köntöst adtak rá. Azután eléje járultak és így gúnyolták: „Üdvöz
légy, zsidók királya!” És közben arcul verték. Pilátus ezután újra kiment
és így szólt hozzájuk: „Íme, elétek vezetem őt, hogy megtudjátok: nem
találok benne semmi vétket.” És kijött Jézus, töviskoronával, bíborruhában.
Pilátus pedig így szólt: „Íme, az embert” A főpapok és a szolgák, mihelyt
meglátták őt, kiáltozni kezdtek: „Feszítsd meg! Feszítsd meg!” Pilátus azt
mondta nekik: „Vigyétek, feszítsétek őt ti keresztre, mert én semmi vétket
sem találok benne!” De a zsidók ezt felelték: „Nekünk törvényünk van, és a
törvény szerint meg kell halnia, mert Isten fiává tette magát.” Amikor
Pilátus meghallotta ezt, még jobban megijedt. Visszament a helytartóságra,
és újra megkérdezte Jézust: „Honnan való vagy?” De Jézus nem válaszolt neki
semmit. Erre Pilátus azt mondta neki: „Nem felelsz nekem? Talán nem tudod,
hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek, vagy arra, hogy
elbocsássalak?” Erre Jézus azt mondta: „Semmi hatalmad sem volna fölöttem,
ha onnan felülről nem kaptad volna. Ezért annak, aki engem a kezedbe adott,
nagyobb a bűne.” Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa
Jézust. A zsidók azonban ezt kiáltozták: „Ha szabadon bocsátod, nem vagy a
császár barátja. Mert mindaz, aki királlyá teszi magát, ellene szegül a
császárnak.” E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust, maga pedig a
bírói székbe ült a kövezett udvaron, amelyet héberül Gabbatának hívnak. A
húsvéti készület napja volt, a hatodik óra körül. Így szólt a zsidókhoz:
„Íme, a királyotok!” De azok így kiáltoztak: „El vele, el vele! Feszítsd
meg!” Pilátus megkérdezte: „Keresztre feszíttessem a királyotokat?” A
főpapok azonban ezt felelték: „Nincs királyunk, csak császárunk!” Erre
kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék. Ekkor a zsidók átvették
Jézust. A keresztet ő maga vitte, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák
helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. Ott keresztre feszítették őt, s
két másikat is vele, jobb és bal felől, Jézust meg középen. Pilátus
feliratot is készített, és a keresztfára tétette. Ez volt ráírva: „A
názáreti Jézus, a zsidók királya.” A feliratot sokan olvasták a zsidók
közül, mert az a hely, ahol Jézust megfeszítették, közel volt a városhoz.
Héberül, latinul és görögül volt felírva. A zsidó főpapok kérték Pilátust:
„Ne azt írd: »A zsidók királya«, hanem hogy ő mondta: »A zsidók királya
vagyok!«” Pilátus azonban ezt válaszolta: „Amit írtam, megírtam.” A katonák
pedig, miután Jézust keresztre feszítették, fogták a ruháit, négy felé
osztották, mindegyik katonának egy részt. Azután a köntöse következett. A
köntös varratlan volt, egy darabból szabva, ezért így szóltak egymáshoz:
„Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, hogy kié legyen!” Így
beteljesedett az Írás: „Szétosztották maguk között ruháimat, s a köntösömre
sorsot vetettek.” A katonák pontosan ezt tették. Jézus keresztje mellett
ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége, és Mária
Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és a tanítvány, akit
szeretett, így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te fiad!” Azután a
tanítványhoz szólt: „Íme, a te anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta
őt a tanítvány. Jézus tudta, hogy minden beteljesedett. De hogy
beteljesedjék az Írás, így szólt: „Szomjazom.” Volt ott egy ecettel telt
edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték és a szájához emelték.
Mikor Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: „Beteljesedett!” És fejét
lehajtva kilehelte lelkét. (Most térdre borulunk, és egy keveset csendben
időzünk.) A zsidók pedig, mivel az előkészület napja volt, és a holttestek
nem maradhattak a kereszten, megkérték Pilátust, hogy töresse meg a
keresztre feszítettek lábszárát, és vetesse le őket a keresztről. Az a
szombat ugyanis nagy ünnep volt. Elmentek tehát a katonák, és megtörték a
lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek.
Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték
meg a lábszárát, hanem az egyik katona beledöfte lándzsáját az oldalába.
Ekkor vér és víz folyt ki belőle. Az tanúskodik erről, aki látta ezt, és az
ő tanúságtétele igaz. Jól tudja ő, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek.
Mert mindez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: „Csontot ne törjetek
benne!” És ami az Írás más helyén áll: „Föltekintenek arra, akit
keresztülszúrtak.” Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, bár a
zsidóktól való félelmében csak titokban, engedélyt kért Pilátustól, hogy
levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. El is ment, és levette Jézus
testét. Eljött Nikodémus is, aki korábban egyszer éjszaka ment Jézushoz.
Hozott mintegy száz font mirha- és áloékeveréket. Fogták Jézus testét, és
fűszerekkel együtt gyolcsleplekbe göngyölték. Így szokás temetni a
zsidóknál. Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, a
kertben pedig egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. Mivel a sír
közel volt, a zsidók készületi napja miatt oda temették Jézust. Ezek az
evangélium igéi. Jn 18,1-19,42*
EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
I. Az Isten Egyházáért imádkozzunk, testvérek, hogy Urunk, Istenünk vezesse
békében, növelje egységben, s az egész világon tartsa meg épségben, és adja
meg nekünk, hogy békés nyugalomban éljünk, és dicsőíthessük a mindenható
Atyaistent!
*(A könyörgések előtt csendben imádkozunk.)*
Mindenható, örök Isten, te örök dicsőségedet Krisztus Urunkban minden
népnek megmutattad: *őrizd meg a megváltás művét, hogy Egyházad az egész
világon elterjedjen, és állhatatos hittel kitartson neved megvallásában.*
Krisztus, a mi Urunk által. – *Ámen.*

II. *A Szentatyáért, N. pápáért imádkozzunk,* testvérek, az Úristen
kiváltságos helyre emelte őt a püspöki rendben. Az Egyház javára tartsa meg
jó egészségben és erőben, hogy tovább kormányozhassa Isten szent népét.
Mindenható, örök Isten, te irányítasz mindent a világon: hallgasd meg
irgalmasan könyörgésünket, és* tartsd meg kegyesen Szentatyánkat; segíts,
hogy a keresztény nép gondviselésed kormányzásával ennek a pápának vezetése
alatt gyarapodjék hitben és érdemekben*. Krisztus, a mi Urunk által. –
*Ámen.*

III. Most N.* püspökünkért és minden püspökért, az áldozópapokért, a
szerpapokért és az Egyházban szolgálatot teljesítő hívekért
imádkozzunk*, testvérek,
valamint Isten egész népéért.
Mindenható, örök Isten, Szentlelked megszenteli és vezeti Egyházad minden
tagját: hallgass meg minket, amikor a papságért és az összes hívekért
hozzád esedezünk, hogy kegyelmed segítségével mindnyájan hűségesen
szolgáljunk néked. Krisztus, a mi Urunk által. – *Ámen.*

V. *A keresztség előtt állókért imádkozzunk, testvérek: az Úristen nyissa
meg szívüket, és tárja fel előttük a kegyelem kapuját, hogy újjászületve a
keresztség vizében, bűneik bocsánatát elnyerjék, és immár ők is a mi Urunk
Jézus Krisztusban éljenek.*
Mindenható, örök Isten, Egyházadat mindig új tagokkal gyarapítód: növeld a
keresztelendőkben a hitet és igazságaid megértését; add, hogy a keresztség
vizében újjászületve gyermekeid közé kerüljenek. Krisztus, a mi Urunk
által. – *Ámen.*

V.
*Most imádkozzunk összes testvéreinkért, akik Krisztusban hisznek, hogy
Urunk és Istenünk őket igaz tetteik útján az egyetlen egyházba gyűjtse
össze, és őrizze. Mindenható, örök Isten, ami szétszóródott, te
összegyűjtőd, és amit összegyűjtöttél, megőrződ: tekints kegyesen Fiad
nyájára, és add, hogy a hit osztatlan épsége és a szeretet köteléke
egyesítse azokat, akiket megszentelt az egy keresztség. Krisztus, a mi
Urunk által.* – *Ámen.*

VI.
*A zsidókért is imádkozzunk, testvérek, hogy azok, akikhez előbb szólott
Urunk, Istenünk, őt egyre jobban szeressék, állhatatosan őrizzék a
szövetségi hűséget. Mindenható, örök Isten, te ígéreteidet Ábrahámnak és
utódainak adtad: hallgasd meg kegyesen Egyházad könyörgését, hogy az
Ószövetség választott népe eljuthasson a megváltás teljességére. Krisztus,
a mi Urunk által. *– *Ámen.*

VII. *Most azokért imádkozzunk, akik nem hisznek Krisztusban! **A
Szentlélek világossága töltse el őket, hogy megtalálják ők is az üdvösség
útját.*
Mindenható, örök Isten, add, hogy azok, akik még nem hisznek Krisztusban,
őszinte szívvel járjanak előtted, és találják meg az igazságot; mi pedig a
kölcsönös szeretetben mindig előbbre haladjunk, és isteni életed titkának
mélyebb megértésére vágyakozva tökéletesebb tanúságot tegyünk a világban
isteni szeretetedről. Krisztus, a mi Urunk által. – *Ámen.*

VIII.* Most azokért imádkozzunk, akik* *nem hisznek Istenben, hogy őszinte
szívvel az igazságot keresve megtalálják istent, és kegyelmével eljussanak
hozzá!*
Mindenható, örök Isten, te úgy alkottál meg minden embert, hogy vágyakozó
szívvel keressen téged, és csak benned találja meg nyugalmát: kérünk, add,
hogy az emberek minden akadály ellenére örömmel valljanak igaz Istennek és
az emberi nem Atyjának, és *mindenki felismerje atyai jóságod jeleit,
valamint híveid jótetteinek tanúságtételét. Krisztus, a mi Urunk által. *–
*Ámen.*

IX.* Az államfőkért és a hatóságokért imádkozzunk, testvérek:* az Úristen
irányítsa értelmüket és szívüket, – hogy szándéka szerint szolgálják
mindenki szabadságát és az áldott békét.
*Mindenható, örök Isten, kezedben van az emberek sorsa és megszabod a népek
jogait: tekints kegyesen azokra, akik fölöttünk hatalmat gyakorolnak, és
add, hogy az igazi békesség, a vallás szabadsága és a népek jóléte
megvalósuljon az egész világon. Krisztus, a mi Urunk által. – Ámen.*

X.* Most azért imádkozzunk, kedves testvéreim, a mindenható Istenhez, hogy
tisztítsa meg a világot **minden tévelytől, a betegséget* *tartsa távol
tőlünk, **az éhínséget* *űzze el,* *a börtönöket** nyissa meg,* *a
bilincseket* *oldja fel,* *az utazóknak adjon biztonságot és szerencsés
érkezést, a betegeknek gyógyulást, a haldoklóknak pedig örök életet.*
* Mindenható, örök Isten, szomorúak vigasztalója, bajbajutottak erőssége:
jusson el hozzád könyörgésünk, amikor a sokféle bajból hozzád kiáltunk;
érezzük mindnyájan boldog örömmel, hogy a megpróbáltatások idején velünk
van irgalmas jóságod. Krisztus, a mi Urunk által. *– *Ámen.*
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160325/896e6d85/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl