[Grem] Pál Feri / Az irgalmasság

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Már. 6., V, 19:13:53 CET 

Pál Feri atya: Az irgalmasság mindig cselekvés is
2016. március 5. szombat 12:03
http://www.magyarkurir.hu/hirek/pal-feri-atya-az-irgalmassag-mindig-cselekves-is
Hogyan jelenik meg az irgalmasság az emberi kapcsolatokban? Hogyan
tanulhatunk meg irgalmasak lenni? Az irgalmasság szentéve apropóján e
kérdésekről beszélgettünk Pál Ferenc atyával – közismert nevén: Pál Ferivel.

  <http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=68020&img=o_IMG_3445.jpg>

*– Ha ezt a szót vesszük: irgalom, irgalmasság, a mai ember számára némileg
múzeuminak hat. Hogyan lehet mégis akár egy nem hívő embernek is
elmagyarázni, hogy megértse a jelentését?*

– A teológiai tanulmányaimhoz nyúlnék vissza: azt tanultam, hogy *az
irgalmasságnak megfelelő héber kifejezés képisége* ahhoz kapcsolódik, *
ahogy az anyának a méhe megmozdul.* Ezt a gondolatot folytatva úgy is
mondhatnám, hogy* amikor a legbelső részeink megindulnak, megmozdulnak, ott
történik velünk valami.* Tudjuk, hogy az érzéseknek, érzelmeknek a
szĂ­nhelye nem is annyira a szĂ­v, hanem a zsigereink, a beleink, a gyomrunk,
a méhünk. *Amikor az édesanyának a méhe megrándul, amikor az anya egyszer
csak átéli, hogy van egy védtelen csecsemő, egy kiszolgáltatott lény, aki
teljes mértékben függ attól, hogy kap-e gondoskodást, törődést **vagy sem*,
és ez csak rajta, az anyán múlik: tehet vele jót, de pusztán azzal, ha
elhanyagolná, azzal a csecsemő elveszne, meghalna. A cselekvőkész
jóindulat, amit az édesanya érezhet a saját kiszolgáltatott, tehetetlen
gyermeke iránt, *az irgalom kifejezése, ebből a képből, ebből az emberi
viszonyból eredeztethetően ezt mindenki megértheti.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=68020&img=o_IMG_3453.jpg>
*– Az irgalom szót többnyire Istenhez kötjük, az, hogy ránk is vonatkozhat,
távolinak tűnik. Pedig az irgalmasság szentévének a Lukács evangéliumából
vett jelmondata – Legyetek irgalmasok, mint az Atya – erre szólít fel
minket JĂ©zus szavaival. Hogyan tud egy ember irgalmas lenni, miben jelent
ez többet, mint* *ha csak azt mondjuk: ez az ember jó?*

– Mentálhigiénés szakemberként* az irgalmat döntően az együttérzéshez tudom
kapcsolni.* Az együttérzésnek pedig megvannak az élettani gyökerei, vagyis
hogy *működik bennünk egy tükörneurális hálózat, ami lehetővé teszi, hogy
képesek legyünk olyan érzéseket átélni, megélni, megtapasztalni, amelyek
nem a mi helyzetünkből fakadnak, hanem egy másik személyéből.* Egy másik
emberrel történik valami, ami bennem érzelmeket kelt, mintha én élném át,
velem esne meg. Ezért az irgalom nem egyszerűen csak valakinek a megértése,
hanem a hátterében ott az együttérzés, az együttérzés hátterében pedig
megjelenik Ă©rzelmi, testi szinten abbĂłl valami, ami veled van, amit te Ă©lsz
meg.* Aztán az irgalomhoz kapcsolódik az ebből fakadó cselekvés,* *mert
különben csak részvét, vagy érzelem, egy hangulat vagy hozzáállás,
jóindulat vagy jó szándék *lenne. Az irgalom cselekvésre késztet, aminek a
hátterében ez a megélt tapasztalat található,* ahogyan engedtem, hogy a
másik ember, annak a nyomorúsága, a szenvedése, a fájdalma vagy – és
elsősorban – kiszolgáltatottsága hatást gyakoroljon rám.* Amikor megélem
valakinek a kiszolgáltatottságát, vagy akár annak lehetőségeit, hogy
valakivel valami rosszat tegyek, ártsak neki vagy egyszerűen csak
valamilyen igazságot helyezzek előtérbe az irgalommal szemben. (Tudatosan
ütköztetem ezt a kettőt, miközben a kettős kiegészíti egymást.)* Amikor
hozok egy döntést, hogy az irgalmat fogom előtérbe helyezni,* *akkor
lemondok arról, hogy jogosan valami mást tegyek, mint amit az irgalom
diktál bennem.*

*– Nem könnyű, mégis hogyan lehet elkerülni, hogy ne az igazságérzetünk
kerekedjen felül az irgalmasságon? Hogyan lehet az irgalmasságot és az
igazságosságot harmóniába hozni?*

– Nemcsak alapigazságaink vannak, hanem alapdilemmáink, alapkonfliktusaink
is. Az irgalmasságnak és az igazságosságnak a feszültsége bennünk
föloldhatatlan belső dilemma és konfliktus, de mégis * megtanulhatunk úgy
tekinteni a kettőre, hogy ne egymással szemben, ütközésben legyenek, hanem
egymást kiegészítő igazságként, értékként tekintsünk rájuk, amelyek néha
konfliktusba kerülhetnek egymással *úgy, mint a férj meg a feleség, vagy a
szülő és a gyerek. A feleség és a férj sem akarják mindig ugyanazt, de ez
nem jelenti azt, hogy őket egymással szembehelyezve kellene látnunk, akkor
sem, ha nézeteltérésük van.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=68020&img=o_IMG_3446.jpg>
*Az igazság nem ugyanaz, ha irgalmatlanul képviselem, mint ha irgalmasan.* *
Istenhez közelebb álló az igazság, ha azt irgalommal képviselem*, mint ha
tagadom vagy irgalmatlanul képviselem.

John Gottman amerikai családterapeuta mondott egy nagyon izgalmas
kijelentést: *„A család nem az a hely, ahol bárkinek is igaza lenne.*”
Értelmezhetjük ezt tévesen, gondolhatjuk, hogy ez az igazság leértékelése,
vagy elkendőzése. Nem erről van szó azonban: ha a családban családként
éljük meg az összetartozásunkat, vagy egy társkapcsolatban
társkapcsolatként éljük meg, ahogy egymáshoz viszonyulunk, akkor* ha te
valamit jobban tudsz, mint Ă©n, az engem is gazdagĂ­t.* Ha valamit jobban
látsz, mint én, ha helyesebb döntést hoztál, az nem ellenemre van, hanem
kiegészít és gazdagít engem, mert mi együtt alkotjuk a kapcsolatot, egy
családhoz tartozunk. Ezért nem véletlenül a család az irgalmasság vagy a
megbocsátás megtanulásának az elsődleges közege. Ez sosem jelenti azt, hogy
az igazságot tagadjuk, hanem azt mondjuk, hogy az az igazság, ami nálad
van, aminek fényében kiderülhet az, hogy én valamit nem tudok jól, vagy
tévedtem, nem megbélyegez engem, nem lealacsonyít, nem megalázó,
megszégyenítő rám nézve, hanem engem gazdagító igazság. *Milyen nagyszerű
dolog az, ha egy családban – ha valakinek igaza van – azt nem fegyverként
használja, hanem olyan értékként, amely a másik javára lehet és
kiegészítheti őt.* Milyen nagy dolog, ha valaki másnak van igaza és nem
nekem, mégsem érzem azt, hogy ez fenyegetné az önbecsülésemet, hanem azt
gondolhatom:* milyen jĂł, hogy mi kapcsolatban vagyunk, mert Ă­gy
részesülhetek az értékességedből!*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=68020&img=o_IMG_3432.jpg>
*– Mondta, hogy leképeződnek bennünk a másikban lévő negatív dolgok, de
sokszor lehetséges az, hogy a másik ember egy olyan cselekedetet, olyan
bűnt követ el, amelyet nem tudok megérteni. Nem csak az igazságérzetemet
sérti, felfogni sem tudom. Hogyan lehet arra törekedni, hogy mégis ilyen
helyzetben is irgalmasan tudjak bánni a másikkal?*

–* Fontos, hogy megkülönböztessük azt, hogy valamit megértek, megértő is
tudok lenni vagy pedig hogy egyetértek valamivel.* Ha megengedem magamnak
azt, hogy ne értsek vele egyet, akkor nagyobb szabadságom lesz arra, hogy
közben megértsem, miért történt az, ami, miért cselekedett úgy a másik,
ahogy tette. Ha az sem segĂ­t nekem, hogy kimondom: nem Ă©rtek egyet azzal,
amit csináltál, akár a családban vagy szoros emberi kapcsolatban, és a
szabadság, hogy ezt kifejezhetem, nem segít abban, hogy egyébként ezzel
párhuzamosan meg tudjalak téged érteni, akkor érdemes az érzések és
érzelmek világa felé haladni. Az együttérzést vagy a részvétet, a másik
megértését leginkább akkor tudjuk megélni, ha beleéljük magunkat a másik
helyzetébe, annak szerepébe, abba, amit és ahogy ő megélhetett abban a
helyzetben. Vagyis addig nem tudok valakit egyáltalán megérteni, ameddig
semmilyen módon nem látom és képzelem el az életet onnan, ahonnan ő látta.
Akkor,* ha belelépek a cipőjébe, felveszem a kabátját, vagy belebújok a
bőrébe, ezzel a nagyvonalú gesztussal hajlandó vagyok szerepet cserélni
ővele és megpróbálom az életet megtapasztalni onnan, ahonnan ő látta, ezzel
összefüggésben általában magától megjelenik bennem valamiféle fordulat, ami
túlvezet a sértettségemen.*

Amikor valakit nem tudok megérteni, vagy nem is akarok irgalmazni, ezekben
az esetekben beszűkült lelki és érzelmi állapot jön létre bennem, amiben a
saját fájdalmamat, veszteségemet, nyomorúságomat tudom csak megélni és nem
tudom átérezni, amit a másik megélhetett. Ezekben az esetekben hajlamosak
vagyunk magunkat csak jónak látni, a másikat pedig csak rossznak. Ilyenkor
azt mondom: ebben a helyzetben kétségkívül ott tartok, hogy úgy látom, te
voltál rossz és én jó. Közben tudom, hogy az életben néha jót teszek és
néha rosszat, és hogy ez veled is pont ugyanígy van. Ekkor létrejöhet
köztünk hasonlóság és egység, mert azt mondom: eddig azt gondoltam, mi
semmilyen módon nem kapcsolódunk egymáshoz, mert te rossz vagy és én jó
vagyok, ezért nekünk nincs közünk egymáshoz. De *ha azt mondom, hogy
egyszerre vagyok jĂł Ă©s rossz, s te is egyszerre vagy jĂł Ă©s rossz, egyszer
csak közünk lesz egymáshoz. **Nem különbözünk annyira egymástól*,* miközben
lehet, hogy egy konkrét helyzetben te tényleg tettél valamit, ami nekem nem
esett jól, vagy bűn volt.*

*– Eddig arról beszéltünk, hogy mi hogyan lehetünk irgalmasak. Kicsit
szeretnék a másik oldalra is rávilágítani: amikor én szorulok rá arra, hogy
a másik irgalmazzon, de azzal szembesülök, hogy a másik nem képes velem
szemben irgalmasan viselkedni. Ilyenkor mit tudok magam tenni, hogy ezen
tĂşllendĂĽljek?*

– Az irgalmasságnak a létjogosultsága, értékessége amiatt is olyan
nyilvánvaló, hogy *mi magunk is átéljük a tökéletlenségünket és azt, hogy
néha kiszolgáltatottá válunk a kapcsolatainkban vagy a családban, és hogy
nem tud továbbmenni az élet, a kapcsolat, nem tudunk megint bizalmat
szavazni egymásnak, csak akkor, ha készek vagyunk irgalmat gyakorolni:
megbocsátani vagy a jogos bosszúnkról lemondani, miközben nem tagadjuk az
igazságot. *Vagyis *képes vagyok arra a nagyvonalúságra,* hogy ne csak
saját magam felől, főleg pedig csak a saját sértett önmagam felől nézzek és
éljek meg egy helyzetet. Tulajdonképpen minden olyan helyzet, amelyben
megéltem, hogy irgalomra szorulok, márpedig ilyen helyzet nap mint nap
létrejön, segíthet engem abban, hogy nagyvonalú legyek akkor, ha azt
tapasztalom, hogy ez a másik félnek nehéz.* Hogy elismerjem a jogát a
másiknak arra, hogy ne legyen irgalmas*. Mert ezzel teremtjük meg annak a
szabadságnak a terét, amiben méltányoljuk és nagyra tartjuk azt az emberi
gesztust, hogy megbocsátott, irgalmas volt. Ha a kereszténységre hivatkozva
azt mondjuk, hogy meg kell bocsátani és elfogadhatatlan, ha a másik nem
gyakorol irgalmat, akkor nem becsüljük eléggé az irgalmat. Nem méltányoljuk
a másik személyt, aki dönthetett volna úgy, hogy nem lesz irgalmas, de *úgy
döntött, hogy irgalmaz, nagylelkű lesz, valamitől eltekint, valamilyen
jogát nem akarja érvényre juttatni vagy nem akar **minden helyzetből
győztesen kikerülni.* Éppen ezáltal tudjuk nagyra értékelni, hogy
elfogadjuk, hogy másképp is lehetne.

FotĂł: Lambert Attila

Agonás Szonja/Magyar Kurír
Kapcsolódó képgaléria

   - <http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=68020&img=o_IMG_3416.jpg>
   - <http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=68020&img=o_IMG_3429.jpg>
   - <http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=68020&img=o_IMG_3432.jpg>
   - <http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=68020&img=o_IMG_3445.jpg>
   - <http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=68020&img=o_IMG_3446.jpg>
   - <http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=68020&img=o_IMG_3453.jpg>

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!
<http://www.facebook.com/magyarkurir>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160306/f5eaac5a/attachment.html

További információk a(z) Grem levelezőlistáról