[Grem] Kóczián Mária: Saul mosolya - amiért öröm az Oscar-díj

[Emoke Greschik]

 Saul mosolya – amiért öröm az Oscar-díj
2016. március 05. szombat, 20:59 | Írta: Kóczián Mária
http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2521:saul-mosolya-amiert-oeroem-az-oscar-dij&catid=43:lelki&Itemid=69


*[image: röhrig nemes]  „Ha nyerünk, ne fogjátok vissza magatokat:
Magyarországnak örömre van szüksége." – üzente Röhrig Géza egy közösségi
oldalon, mielőtt megérkezett a stábbal az Oscar-gálára. Benne vagyok, nem
fogom vissza magam, ĂśrĂźlni fogok!*





Örülök ennek a díjnak, mert nem lehetséges, hogy egy ilyen világraszóló
elismerĂŠsnek ne ĂśrĂźljek! AnnĂĄl inkĂĄbb ĂśrĂźlĂśk, mert akik kaptĂĄk, kĂŠpesek
ugyanolyan ember mĂłdjĂĄra kĂśztĂźnk jĂĄrni, mint bĂĄrki mĂĄs, ĂŠs az Oscar-gĂĄlĂĄt
annak nevezni, ami: „*az idiotizmus minősített esete*."

Örülök, mert már átéltem ezt egyszer, amikor 1982-ben arra ébredtem, hogy a
Mephisto vitte az Oscart – és az ugyanolyan jó érzés volt, még akkor is, ha
maga a film nem volt hozzĂĄm annyira kĂśzel, mint most a Saul fia
<http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2467:hordozom-saul-fiat&catid=49:kultura&Itemid=72>.
(Mås Szabó Istvån-filmeket, az Apåt, a Szerelmesfilmet, az Álmodozåsok
korĂĄt sokkal jobban szeretem mĂĄig.)

Örülök, mert mindig imádtam a mozit, mert középiskolás éveimet azzal
tĂśltĂśttem, hogy szinte minden dĂŠlutĂĄn kĂŠtforintos diĂĄkjeggyel nĂŠztem vĂŠgig
az akkori klasszikusokat ĂŠs moderneket a Kinizsi moziban. Mert tĂśbbszĂśr
Ăźltem vĂŠgig Perlaki TamĂĄs Bunuel-, Bergman- ĂŠs francia ĂşjhullĂĄm sorozatait.
Mert Tarkovszkij filmjeit „darabonként" 5-6-szor láttam. És a magyarok!
Szegénylegények, Így jöttem, Oldás és kötés, Szindbád (legalább 10-szer
megnĂŠztem), CsontvĂĄry, PsychĂŠ, Kutya ĂŠji dala
<http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=429:body-gabor-65-univerzalis-mvesz-volt&catid=34:ittesmost&Itemid=58>,
és – hm, bizony, Jeles András A kis Valentinóját is nem egyszer láttam...

Örülök, mert ha a rendező, Nemes Jeles László nem is, de a főszereplő
nemzedéktársam, egy időben jártunk az ELTÉ-re, sőt még egy szemináriumra
is, és mégiscsak öröm, ha valaki, akivel valamikor – bármilyen lazán is –
de találkozott az életünk, egy Oscar-díjas film főszereplője! Zsótér
Sándort pedig a Vihar Ferdinándjaként láttam életemben először egy amatőr
előadásban Szentendrén. Hány éves lehetett?  Húsz? – talán. És tavaly a Fehér
istenben
<http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1947:feher-isten-kutyak-lazadasa-budapesten&catid=49:kultura&Itemid=72>
is – annyira kiváló volt!

Örülök, mert úgy érzem, hogy a rendezőnek, főszereplőnek, stábnak ez a film
szokatlanul fontos volt! Ahogy HuszĂĄriknak fontos volt a SzindbĂĄd, ahogy
Tarkovszkijnak a Rubljov vagy a TĂźkĂśr, ahogy BĂłdynak a Kutya ĂŠji dala. Nem
egy megvalĂłsĂ­tandĂł projekt volt, hanem egzisztenciĂĄlis, nem csupĂĄn az
életükhöz, hanem a létezésükhöz kapcsolódó ügy. És hitem szerint alapvetően
csak így érdemes valamit csinálni a művészetben (főleg) – jó látni, hogy
vannak ilyen mĹąvĂŠszeink!

És hogy ne szálljunk el nagyon a művészet kapcsán – örülök, mert a Saul fia
kĂśrĂźl sokkal tĂśbb profizmust tapasztalok, mint ami nĂĄlunk szokĂĄsban van.
Évekig készülő, többször fejlesztett forgatókönyv, szakértők sora, profi
aprómunkások kezdve a hangeffektektől a világításon át a színészek
legutolsĂł gesztusĂĄig. KĂśzben pedig az intuĂ­ciĂł (hazardĂ­rozĂĄs?):
főszereplőnek választani valakit, aki nem „igazi" színész... Majd pedig a
forgalmazást profik és vérprofik kezébe adják, akikről úgy nyilatkozik a
rendező, hogy „szeretettel" álltak a film mellett. Mert igen, ahhoz, hogy
egy film Oscart kapjon, szükség van egy felépített filmmarketingre – lehet
ezt nem szeretni, de ha erre van szĂźksĂŠg, akkor gyerĂźnk, csinĂĄljĂĄk, akik
ebben igazĂĄn jĂłk!

És talán a legjobban azért örülök, mert ez egy olyan film, amelyből –
bevallottan – nem hiányzik Isten. Röhrig Géza nagyjából ugyanazt mondja a
„hol volt akkor Isten?" – obligát kérdésére válaszolva, amit a nagy ikon,
Pilinszky is mindig: Isten ott volt, a szenvedőkkel. Visszhangzik
Bennem Ulickaja
hőse, Daniel Stein
<http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1005:ulickaja-modellje-daniel-rufeisen-a-tolmacs&catid=49:kultura&Itemid=72>
válasza is, aki szintén erre jut regénybeli bujdosása idején. Hívőként
kívánhatok-e többet, mint hogy egy Oscar-díjas film főszereplője vállalja
hitét, vállalja Istent? Kezdettől fogva áldás volt a filmen –
nyilatkozza. „*Miközben
nem szabad elfelejteni azt, ami tĂśrtĂŠnt, azonkĂśzben mĂŠgsem uralhatja el az
ĂŠletĂźnket annyira, hogy ne vegyĂźk ĂŠszre, hogy a JĂłisten szĂźntelenĂźl akarja
ezt a világot, még így is, Auschwitzcal*"– mondja Sajgó Szabolcs jezsuita
szerzetesnek egy a kiengesztelődés jegyében rendezett beszélgetésen
<http://www.parbeszedhaza.hu/reflexio/saul-fia-sikere-kapcsan-ok-remenyre>.

– Azt hiszem, az lesz majd leginkább bennem, ahogy Saul a megjelenő fiúra
mosolyog a végén, azt fogom magamban hordozni – mondja férjem, miután
megnézzük együtt a filmet. Igen, ez az a mosoly – a film egyetlen igazi
mosolya –, amivel bele lehet nézni a rettenetbe, az elviselhetetlenbe, az
elfogadhatatlanba. Ha Ă­gy tudsz mosolyogni, akkor mĂĄr bĂĄrmi tĂśrtĂŠnhet
veled... És az a bármi valószínűleg meg is történik, de mégsem vagy benne
egyedĂźl...

Örülök, és mélyen hálás vagyok, hogy a film, a Saul fia által, a rendező, a
főszereplő, a szereplők és munkatársak sokasága által részese lehetek ennek
a mosolynak – mert a Jóisten ezt a világot – mindennel: velem együtt,
veletek együtt, Oscar-díjjal együtt – akarja!

Lehet-e ennĂŠl nagyobb ĂśrĂśmhĂ­r?

Ezt az e-mailt egy Avast védelemmel rendelkező, vírusmentes számítógépről
kĂźldtĂŠk.
www.avast.com
<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DDB4FAA8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML ĂĄllomĂĄny ĂĄt lett konvertĂĄlva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160306/7180a478/attachment.html