[Grem] Szkely Jnos pspk katekzise Krakkban (Kat.Ifj.Vilgt.)
Emoke Greschik
greschem at gmail.com
2016. Jl. 29., P, 12:23:16 CEST
Székely János: A gonoszság hatalma nem korlátlan a világban
2016. július 28. csütörtök 21:23
http://www.magyarkurir.hu/hirek/szekely-janos-gonoszsag-hatalma-nem-korlatlan-vilagban
Július 28-án, csütörtökön Székely János esztergom-budapesti segédpüspök
tartott katekézist a krakkói Fatimai Boldogasszony-templomban.
Elmélkedésében Isten irgalmá*ról beszélt, mint ami egyedül képes gátat
szabni a gonosz hatalmának.*
<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71149&img=o_IMG_2177.jpg>
*KÉPGALÉRIA – klikk a képre!*
Székely János fohásszal kezdte délelőtti katekézisét, kérve a Szentlélek
jelenlétét. Elmélkedését ezzel a kérdéssel vezette fel: Miért volt fontos
II. János Pál pápa számára *az irgalom titkának hirdetése*? Miért fontos ez
különösen a 20. század végén?
Székely János* II. János Pál életén*ek eseményeit állította a
zarándok-fiatalok elé: az egykori pápa *egyetemistaként élte át a német
megszállást, látta, ahogyan elhurcolják az egyetem tanárait és a krakkói
papokat, akik közül sokan nem tértek vissza.* *Személyesen járt azonban
abban a templomban, ahol Szent Fausztina megkapta az isteni irgalmasságról
szóló kinyilatkoztatást, és ott imádkozva értette meg, hogy Isten azért
engedi meg a gonosz jelenlétét a világban, mivel szabadságot adott az
embernek, amely azonban nem korlátlan* – vezette fel mondandóját a püspök.
Úgy folytatta: az isteni irgalom az, amely egyedül képes korlátot adni a
világban jelenlévő gonosznak. II. János Pál pápa megértette, hogy a 20.
század háborúinak fájdalma közepette *a lengyel nemzet küldetése is az,
hogy nemet mondjon a nácizmusnak, egyedül a szeretet erejével, hiszen a
gonoszt nem lehet más eszközzel legyőzni.*
*Böjte Csaba* ferences szerzetes szavait idézte fel, aki így fogalmazott:*
a sötétséget nem lehet karddal szétkaszabolni, de elég egy gyertyát
meggyújtani.*
A segédpüspök arra hívta fel a figyelmet, hogy *minden ember arra kapott
meghívást, hogy lelkében gátat szabjon a gonosz hatalmának ** elsősorban az
Isten törvényei szerinti élettel,* ahogyan Krisztus saját testét helyezte a
bűn lándzsái elé – fogalmazott.
Székely János ismét II. János Pál pápa életpéldáját állította a hallgatóság
figyelmének középpontjába. Elmondta Krakkó keletre található városrészében,
a *Nowa Hutában található templom építésének történeté*t, amely a szent
pápának, akkori krakkói érseknek köszönhető. A lengyel pártállam nem
engedte az ipari városrészben templom építtetését, így *Karol Wojtyła maga
ment ki az új városrészbe, hogy ott elkezdjen szentmisét mondani. Így volt
ez karácsonykor is, a hidegben több ezren vettek részt az érsek által
celebrált ünnepi szentmisén. Az 1978-ban megválasztott pápa és a lakosság
imádságos lelkületének nem tudott ellenállni a pártállam erőszakossága.*
Székely János Dávid parittyájára utalt, amikor azt mondta*, a Rózsafüzér
szemei voltak azok, amelyek megállították **Góliátot, a gonosz hatalmát.*
Több eseményre hivatkozva beszélt a továbbiakban arról, hogy Isten irgalma
miképpen nyilvánult meg a történelem folyamán, majd* személyes példá*val
folytatta a katekézist: *Katonasága idején különösen a kispapokat alázták
meg, sokszor gúnyolták őket. Egyik katonatársuk is csúnyán beszélt a
többiek, és különösen saját édesanyjáról. A segédpüspök elmondása szerint
sokat szenvedtek miatta. Egyik karácsonykor, amikor nem volt semmilyen
közös megemlékezés Krisztus születéséről a táborban, ahonnan őket sem
engedték haza az ünnepre, kispaptársaival mégis összejöttek, gyertyát
gyújtottak. Valaki elővette a családjától kapott öt narancsot, amit a
fenyőágak alá helyeztek. Az éneklés és imádság után, a hátul meghúzódó,
korábban őket bántó társuknak adták a narancsokat, karácsonyi ajándékként.*
A püspök elmondása szerint a férfi nagyon meghatódott: soha életében nem
kapott még ajándékot, édesanyja elhagyta őt, soha nem tudta meg, kik a
szülei. Székely János ebben a történetben is az isteni irgalom
megvalósulását látta, majd Szent Pál mondatát idézte: „*Ne engedd, hogy
legyőzzön a rossz, hanem te győzd le a rosszat jóval” (*Róm 12,21). Ferenc
pápa szentévi törekvésére hivatkozva pedig kiemelte, hogy *mennyire fontos
lenne, hogy az irgalmas Jézus arca tükröződjön az egyházban, ha elindulnánk
a szegények és a periférián élők felé.*
<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71149&img=o_IMG_2301.jpg>
A püspök buzdította a fiatalokat, hogy legyenek az Ő irgalmas arca a
világban, akiben felismerhető az Isten!
Ahogyan fogalmazott: A mai világban *nagyon nagy szükség van a szeretetre*!
Az egyház küldetése, hogy* emberibb, igazabb világot é*pítsen!
Székely János felidézte* egy rabbi történetét is, akitől megkérdezték, hogy
mi a különbség a Genezáreti-tó és a Holt-tenger között, amelyeket ugyanúgy
a Jordán vize táplál. A rabbi azt mondta: a Genezáreti-tó tovább adja azt a
vizet, amit befogad. A Hol-tenger nem ad tovább semmit. *Ennek kapcsán
Székely János arra figyelmeztetett, hogy ha közösségeink nem adják tovább
az isteni kegyelmet, Holt-tengerré válnak. Így* a kilépésre és az önátadás*ra
buzdította a fiatalokat a reggeli katekézis szónoka.
Mondandója közben felolvasta az aznapi evangéliumi szakaszt Lukács
evangéliumából, amely az elveszett bárány példabeszédéről szólt.
Amint a püspök megfogalmazta, Jézust sokan bántották azért, mert túl
irgalmas volt. Ugyanígy tesz azonban *az Isten is – ujjong, ha egy bűnös
megtér, hiszen meg akar tisztítani és meg akarja ölelni a tőle eltávolodott
embert. Nem nyugszik, ha valaki elveszett, felkel és elindul megkeresni azt
*– fogalmazott, majd hozzátette: „Te az Isten számára mindennél fontosabb
vagy, szüntelenül figyel téged – születésünkkor az Örök Teremtő is
ujjongott, aki teremtett!”
Örök szeretetből alkot az Isten – mivel mi nem tudjuk Őt a maga valóságában
megtapasztalni, ezért *Ő jön, önmagát ajándékozza nekünk, mivel emberi
szívvel akart szeretni:* Ahogyan a vőlegény örül a mennyasszonynak, úgy
örül neked a te Teremtőd! – idézte Székely János Izajás próféta könyvének
sorait.
Végül három utat mutatott be, amelyek *Isten befogadására vezet*nek:* a
Biblia olvasása,* Isten élő Igéje, amely Lélek és élet, amely fölülről
építi az egyházat, a világot; *az imádság, *amelyben Isten néz bennünket,
az Ő tekintete ölel körül mindannyiunkat. Isten nem tudja levenni rólunk a
tekintetét; *a szentségek vétele, *amelyek Jézus szívéből fakadnak. Székely
János itt *a gyónásra hívta fel különösen a figyelmet, amelyben
megtapasztalhatjuk valós önmagunkat, álarcok nélkül, szabadon.*
Az irgalmasság éve sem szól másról – fogalmazott a püspök – mint a
találkozásról; nem okosnak kell lennünk, hanem szeretnünk kell, önmagunkat
kell odaadnunk szüntelenül, amely az ember legfontosabb és alapvető
hivatása a világban – hívta fel a figyelmet Székely János katekézisének
végén.
<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71149&img=o_IMG_2356.jpg>
*A tegnapi naphoz hasonlóan a katekézissel kapcsolatos kérdések közül
válogattunk.*
- Hogyan alakult püspök atya hivatása?
A kérdéssel kapcsolatban Székely János elmesélte egy hét éves kori
élményét, amikor unokatestvérével németül beszélgetve, az ő kistestvérét
babakocsiban tologatva megkérdezte tőle, hogy ha felnő, elveszi-e őt
feleségül. A püspök már akkor is azt válaszolta, hogy nem lehet, mivel pap
lesz. A segédpüspök azt is megosztotta hallgatóságával, hogy alapvetően
soha nem ingott meg hivatásában, amelyre nincsenek logikus észérvek, ahogy
a szeretetben sincsenek – mutatott rá. *Első vágya az volt, hogy ferences
és kertész lesz, egész nap békésen, egyedül Jézussal tölti majd napjait.
Ezen kívül az önmaga Istennek való odaadása iránt érzett vágya volt erős
lelkében.*
- Mit jelenthet a mindennapi életben az irgalmasság?
Székely János elmondta, hogy *a hétköznapokban nagyon fontos meglátnunk a
másik fájdalmát.* E kérdésnél *Simone Weil francia-zsidó származású
filozófusra hivatkozott, aki az irgalom legszebb példájaként beszélt az
evangéliumban olvasható irgalmas szamaritánus történetéről. *Weil e
mondatot tartotta az egész történet szívének: *„Meglátta, és megesett rajta
a szíve!”* Székely János úgy fogalmazott, hogy szemeink ablakok, amelyen
beárad a másik ember fájdalma – ha őszintén nézünk –,* így nekünk is fájni
fog embertársunk szenvedése.* A püspök arra buzdította a templomban jelen
lévő fiatalokat, hogy *ne féljenek a szegényekhez odalépni, hiszen az
irgalom ekkor kezdődik.*
Székely János ugyanakkor megemlítette* a párkapcsolatot és házasságot is,
amelyben a szeretet áradásáról lehet beszélni.* Rámutatott, hogy *ezt
szüntelenül kell adni, különösen a férfinak kell állandóan a kapcsolat
„indító motorjának” lennie, hogy tudjon örülni annak, hogy a felesége az ő
felesége. Ha a férfi erre képes, akkor a felesége szárnyakat kap. Ez a
férfi küldetése a házasságban, hogy egy életen át udvaroljon* –
hangsúlyozta Székely János püspök.
A püspök a (leendő) feleségeknek is adott tanácsot: érzékenyen jelezzék,
hogy minek örülnének, mi az, ami fáj – ha ezt nem tudja egy nő, akkor nem
működik a kapcsolat. *Szükséges bátorítani a férfit és megtanítani arra,
hogy hogyan szeresse menyasszonyát, feleségét! Székely János még azt is
hangsúlyozta, hogy egy szép házassághoz nagy szív kell, kell tudni
megbocsátani. A házasság olyan, mint két dallam együttes szimfóniája.*
- Ha Isten ennyire szeret, miért nem tapasztalom?
*Az Úristen nagyobb, mint az érzések, egy házasságban sem mindig lángol a
szerelmi érzés – az Istennel való kapcsolat is ehhez hasonló. *Személyünk
legmélyén nem az érzések vannak, ha megyünk az Úristen felé, elveszítjük az
érzéseinket – le kell ereszkednünk a mélybe; lényünk legmélyén Ő van jelen!
A kérdések végén Székely János egy *különleges áldás*ra hívta az oltár elé
azokat a fiatalokat, akik szerzetesként vagy papként szeretnék Istennek
átadni önmagukat. A Fatimai Boldogasszony-templom oltára előtti lépcsősort
teljes hosszában betöltötték a szerzetesi hivatásra készülő zarándokok,
akikre Székely János áldását adta. Ezután mindazokat is áldásában
részesítette, akik a családos élet mellett döntöttek.
***
<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71149&img=o_IMG_2599.jpg>
A szentmisében elhangzott* tékozló fiú történeté*ről beszélve Székely János
feltette a kérdést, hogy* vajon az Isten ennyire balga, hogy az apához
hasonlóan odaadja mindenét fiainak? Isten, ahogyan a szentmise
prédikációjában elhangzott, az emberre bízza az egész Földet, annak
ellenére, hogy látta, hogy mennyi szörnyűség fog történni; a szülőkre bízza
a gyermekeket, tudva, hogy mennyi sérülést fognak átörökíteni. Isten mégis
a legnagyobb kincset bízza az emberre *– fogalmazott Székely János – az
életet.
Bűneink nem könnyű kis kalandok, miután minden megy a maga útján – az az
életünket tékozolja; veszítünk szemünk csillogásából – mutatott rá. Majd az
evangéliumi történet egy-egy mozdulatát emelte ki: a fiú nyomorúságai
közepette rögtön visszaindul az atyai házba – jó lenne, ha mi bennünk is
mindig megszületne ez a döntés – buzdított, majd kiemelte az apa
magatartását.
*Messziről meglátja a fiát – mert várta, talán minden délután kiült a ház
elé. Nem azért engedi el, mert mindegy volt neki – lélekben a fiával van
pokoljárása közben is.*
Éppen így Isten házában mi sem vagyunk váratlan vendégek; minket is vár,
rendkívül örül annak, hogy itt vagyunk ezen a találkozón – mondta Székely
János.
Az apa fia elé fut – a felnőtt férfiak soha nem futottak az ókori keleten:
az Isten megfeledkezik méltóságáról, nyakába borul, és átöleli őt – hívta
fel a figyelmet.
*Csak a fiát látja: halott volt és életre kelt, elveszett de megkerült –
Ilyen az Isten tekintete! Így vár bennünket, kitárt karokkal, nem kívülről
figyeli az életünket, hanem belülről éli át.*
Székely János beszédének végén Szent Ágoston egy gondolatát elevenítette
fel:* Isten közelebb van hozzánk, mint mi önmagunkhoz, jobban szeret, mint
mi saját magunkat, jobban ismer.* Ezután hozzátette: Az Ő tekintete nem
megalázó, hanem szerető!
***
Székely János a szentmise után elmondta, hogy nagyon jól érzi magát, még
soha nem vett részt ilyen találkozón, bár Częstochowában márt járt lengyel
zarándokokkal, ahol a megérkezésre százerre nőtt a létszám. Ennyi fiatalt
énekelni, imádkozni azonban még nem látott, amelyet nagy kincsnek tart. Az
interjúban hangsúlyozta, hogy az egyház ezt is ünnepli ezen a találkozón.
Ideérkezéséről *a püspök elmesélte, hogy Budapestről indultak biciklivel
egy kis közösséggel, az első és az utolsó napon vett részt. Nagy öröm volt
számára a fiatalokkal együtt lenni. *A találkozón jelen lévő fiatalok
csillogó tekintete a püspök szerint annak bizonysága, hogy az evangélium
igaz; amikor egy ember befogadja azt, az a lényére és arcára is „kiül”. *Jézus
*soha nem elvesz, hanem kiteljesít, hiszen *azért jött, hogy „életük
legyen, és bőségben legyen” *– mondta Székely János. Az evangéliumot egy
dallamhoz hasonlította, amelyet ha az ember meghall, ha arra
rátalál, akkor érzi, hogy boldog, hogy a helyén van a világban. *A
fiatalok most ezt élik át – fogalmazott –, hogy a helyükön vannak,
közösségben Istennel, egymással; ez ragyog rajtuk. *
Székely János nemcsak katekézisében említette a szerető Jézus tekintetét,
hanem kérdésünkre is arról beszélt, hogy *az irgalmas Jézus képében az a
fantasztikus, hogy bennünket néz; hogy engem néz. Hogy szeretettel belelát
az egész életem mélységeibe – hogy ismer engem, felemel és tisztítani akar,
magához akar hívni.* Székely János elmondta, hogy a találkozó
nyitószentmiséjén csak Jézus tekintetét nézte, az oltár mögött elhelyezett
képre tekintett.
Az átalakulás gondolatánál, fogalmánál maradva úgy fogalmazott, hogy *ha
egy fiatal kilép a kényelemből és mer közeledni a szegények, cigányok felé,
vagy ha elmegy Afrikába, és megtapasztalja, hogy nincs ivóvíz, nincs
iskola, ruha, ha szembesül az emberi nyomorúsággal, az teljesen
átalakíthatja a lelket*. Sokszor közömbösek, távolságtartóak vagyunk, vagy
félelemből nem merünk odalépni a szenvedők felé – mutatott rá.
Emlékeztetett arra, hogy *számára is meghatározó élmény volt szembesülnie
unokatestvére szenvedésével, betegségével (a katekézisben elmondta, hogy
vastüdővel élt, ő maga sokat járt be hozzá a kórházba). *
<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71149&img=o_IMG_2623.jpg>
A kérdésre, hogy* mi segítheti a magyar fiatalokat abban, hogy hitük
megerősödjön,* Székely János elsőként* a 20. század sérülései*re hívta fel
a figyelmet, és arra, hogy* a tragédiák*at máig sem tudtuk
feldolgozni. *Szükség
lenne arra, hogy lassanként talpra álljunk – mondta –, valamint arra, hogy
keresztjeinket fel merjük venni, Jézusra tudjunk támaszkodni, és elhagyjuk
a depressziós, elkeseredett állapotunkat. *Szükség lenne továbbá
tisztánlátásra, hiszen *a mostani világ nagyon kaotikus, a fiatalok nehezen
igazodnak el. *
Mindazonáltal keresik a lelki mélységet, éppen ezért az egyház feladata,
hogy behívja őket, hogy ne csak a homlokzatot mutassuk, a külsődleges
programokat. Sokszor ezek mögül hiányzik az aranyfedezet, *az imádság öröme
és az egymás segítése. Jó lenne ezt az aranyfedezetet erősíteni, és
visszatérni a forráshoz. *
Székely János zárásként elmondta, hogy a találkozón szeretne eljutni az
Irgalmasság-bazilikához, valamint szívesen megáll ott, ahol fiatalok
énekelnek, örülnek egymásnak, hiszen a közösen átélt megtisztulás-élmény a
szentgyónás által a közös örömben is megmutatkozik.
Fotó: Merényi Zita
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160729/79cb6f07/attachment.html
Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl