[Grem] F.pápa / Jézus mellett döntöttünk!!!! NEM: az ördög mellett
Emoke Greschik
greschem at gmail.com
2016. Feb. 14., V, 22:08:25 CET
Ferenc pápa Ecatepecben: Jézus mellett döntöttünk, nem az ördög mellett
2016. február 14. vasárnap 21:24
http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-ecatepecben-jezus-mellett-dontottunk-nem-az-ordog-mellett
Február 14-én, vasárnap délelőtt (magyar idő szerint) este Ferenc pápa
MexikĂłváros kĂĽlvárosában Ecatepecben nĂ©gyszázezer hĂvĹ‘ elĹ‘tt mutatott be
szabadtéri szentmisét. A napi evangélium alapján Krisztus és a keresztény
ember hármas kĂsĂ©rtĂ©sĂ©rĹ‘l elmĂ©lkedett. HomĂliáját teljes terjedelmĂ©ben
közöljük.
<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=67631&img=o_3.jpg>
Múlt héten szerdán elkezdtük *a nagyböjti időszak*ot, amikor az egyház arra
hĂv minket, hogy felkĂ©szĂĽljĂĽnk a hĂşsvĂ©t nagy ĂĽnnepĂ©re. KĂĽlönösen is
alkalmas idő ez arra, hogy *emlékezzünk keresztségünk ajándékára, amikor
ugyanis Isten gyermekei lettĂĽnk.* Az egyház arra hĂv minket, hogy Ă©lesszĂĽk
fel a nekünk juttatott ajándék emlékét, és ne engedjük a múltba veszni, ne
zárjuk „emlékeink fiókjába”. A nagyböjti időszak jó alkalmat nyújt arra,
hogy újra eltöltsön minket az *az öröm és remény, amely megérezteti velünk,
hogy az Atya szeretett gyermekei vagyunk. *Ez az Atya vár bennünket, hogy
levehesse rólunk a fáradtság, a kiábrándultság, a bizalmatlanság ruháit, és
a méltóság ruháiba öltöztessen minket, olyan méltóságéba, amilyet csak egy
igazi apa és anya tud adni gyermekeinek, gyengédséggel és szeretettel szőtt
ruhákba.
*A mi Atyánk egy nagy család Atyja, a mi Atyánk. Egyedülálló szeretettel
tud szeretni, de nem tud „egyedül álló gyermekeket” szülni vagy teremteni.
Olyan Isten ő, aki ismeri a család melegét, a testvéri szeretetet, a
megszegett és szétosztott kenyeret.* Olyan Isten, aki a „mi Atyánk”, és nem
az „én atyám” vagy a „ti mostohaapátok” [nemtörődöm apátok].
Mindnyájunkban ott rejtőzik, ott él annak az Istennek az álma, akit minden
húsvétkor, minden szentmisében ünneplünk. Isten gyermekei vagyunk! Ezzel az
álommal élt megannyi testvérünk a történelem folyamán. Erről az álomról
tett tanúságot oly sok vértanú tegnap és ma.
*Szükségünk van a nagyböjtre, a megtérés negyvennapos időszakára,* hiszen
nap mint nap *megtapasztaljuk* életünkben, hogy *ezt az álmot **szüntelenül
fenyegeti a hazugság atyja *– hallottuk az evangéliumban, miként bánt
JĂ©zussal –,* aki megoszlást igyekszik szĂtani közöttĂĽnk, aki azt akarja,
hogy társadalmunk megosztott és széthúzó legyen. Olyan társadalmat akar,
amely keveseké és keveseket szolgál.* Hányszor megtapasztaljuk saját
bőrünkön, vagy családunk, barátaink, szomszédaink életében azt a fájdalmat,
amely abból fakad, hogy *az emberek nem ismerik el **a méltóságot, amelyet
valamennyien magunkban hordozunk!* Hányszor kellett sĂrnunk Ă©s bűnbánatot
tartanunk, amikor beláttuk, hogy nem ismertük el ezt a méltóságot másokban!
Hányszor vagyunk vakok és érzéketlenek azzal szemben – és ezt fájdalommal
mondom –, *amikor nem ismertük el* *saját méltóságunkat és mások
méltóságát!*
*A nagyböjti idő arra való, hogy helyre tegyük érzékeinket, hogy felnyissuk
szemünket* *arra a rengeteg jogtalanságra, amely közvetlenül fenyegeti* *Isten
álmát és tervét*. Ebben az időszakban* le kell lepleznünk* azt a *három
nagy kĂsĂ©rtĂ©st, amelyek szĂ©ttörik, szĂ©ttĂ©pik** a kĂ©pet, amelyet Isten
kĂ©szĂteni akart.*
<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=67631&img=o_1.jpg>
Krisztus három kĂsĂ©rtĂ©se…
A keresztĂ©ny ember három kĂsĂ©rtĂ©se, amelyek romba akarják dönteni az
igazságot, amelyre meghĂvást kaptunk.
Három kĂsĂ©rtĂ©s, amelyek degradálni akarnak bennĂĽnket.
Az első *a vagyon*: *birtokolni akarjuk* *a javakat, *melyeknek mindenkit
kellene szolgálniuk, *és csak a magunk, vagy a „mieink” érdekében akarjuk
használni őket*. Úgy akarjuk, hogy meglegyen a „kenyerünk”, hogy azért
mások izzadnak meg, sőt, mások adják oda az életüket. Ez a vagyon csak
olyan kenyeret biztosĂt, melynek ott van az ĂzĂ©ben a fájdalom, a keserűsĂ©g,
a szenvedés. Egy korrupt családban vagy társadalomban az emberek ilyen
kenyeret adnak gyermekeiknek. A második kĂsĂ©rtĂ©s *a hiĂşság*: * a hĂrnĂ©v
keresése* *azáltal, hogy folytonosan leszóljuk* *azokat, akik „senkik”.*
Annak az ötperces hĂrnĂ©vnek a kĂ©tsĂ©gbeesett keresĂ©se,* amely nem tűri mások
„hĂrnevĂ©t”*, amikor a „kidĹ‘lt fát rögtön magunknak hasogatjuk fel” – ez már
teret kĂ©szĂt *a harmadik kĂsĂ©rtĂ©snek, a legveszĂ©lyesebbnek, a gĹ‘g kĂsĂ©rĂ©sĂ©*nek,
vagyis annak, hogy magasabb rendűnek tartsuk magunkat bármilyen
szempontból; nem osztozunk a „közönséges halandók életében”, és nap mint
nap *azt imádkozzuk: „Köszönöm, Uram, hogy nem olyannak teremtettél, mint a
többiek.”*
Krisztus három kĂsĂ©rtĂ©se…
*Három kĂsĂ©rtĂ©s, amelyekkel* *a keresztĂ©ny ember mindennap szembenĂ©z.*
Három kĂsĂ©rtĂ©s, *amelyek degradálni akarnak* *bennĂĽnket,** lerombolni Ă©s
elvenni* *az evangélium örömét és frissességét*, *amelyek a rombolás és a
bűn ördögi körébe zárnak minket.*
Érdemes tehát feltenni magunknak a kérdést:
Mennyire vagyunk tudatában ezeknek a kĂsĂ©rtĂ©seknek saját magunkban?
*Mennyire szoktunk hozzá **egy olyan életmódhoz, amely azt képzeli, hogy a
vagyonban, a hiúságban és a gőgben van **az élet forrása és ereje?*
*Mennyire hiszünk abban, hogy a másokkal való törődés, a mások kenyeréért,
nevéért és méltóságáért való aggódásunk és munkálkodásunk az öröm és a
remény forrása?*
*Jézus mellett döntöttünk, nem** az ördög mellet*t. Ha felidézzük azt, amit
az evangéliumban hallottunk: Jézus egyszer sem a saját szavaival válaszol a
sátánnak, hanem Istennek a szavaival, a SzentĂrásnak a szavaival. Mert – Ă©s
ezt jól véssük az eszünkbe, testvéreim és nővéreim – nem szabad
beszélgetni, nem szabad párbeszédet folytatni, mert úgyis mindig legyőz
minket. *Csak Isten szavának ereje képes legyőzni.* Jézus mellett
döntöttünk, nem az ördög mellett. Jézus nyomában akarunk járni, bár tudjuk,
hogy ez nem könnyű. *Tudjuk, mit jelent, hogy megkĂsĂ©rt minket a pĂ©nz, a
hĂrnĂ©v Ă©s a hatalom*. *EzĂ©rt az egyház megajándĂ©koz minket ezzel az
idĹ‘szakkal, megtĂ©rĂ©sre hĂv minket, egyetlen bizonyossággal: Ĺ‘ vár ránk, Ă©s
ki akarja gyĂłgyĂtani szĂvĂĽnket **mindabbĂłl, ami degradálĂł, *hogy ne
degradáljuk se önmagunkat, se másokat. *Ennek az Istennek a neve:
irgalmasság. Az Ĺ‘ neve a mi vagyonunk, az Ĺ‘ neve a mi hĂrnevĂĽnk, az Ĺ‘ neve
a mi hatalmunk; és az ő nevében ismételjük mindannyiszor a zsoltárban: „Te
vagy az én Istenem, akiben remélek!*” Van kedvetek megismételni közösen?
Mondjuk háromszor: „Te vagy az én Istenem, akiben remélek!”
KĂvánom, hogy ebben a szentmisĂ©ben a SzentlĂ©lek Ă©lessze fel bennĂĽnk annak
bizonyosságát, hogy az ő neve az irgalmasság, és nap mint nap
tapasztaltassa meg velĂĽnk, hogy *„az evangĂ©lium öröme betölti azok szĂvĂ©t
és egész életét, akik találkoznak Jézussal,” és legyünk tudatában, hogy
ővele és őbenne „mindig megszületik és újjászületik az öröm”* (*Evangelii
gaudium, 1*).
FordĂtotta: TĹ‘zsĂ©r Endre
FotĂł: News.va
Magyar KurĂr
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160214/bc172f9a/attachment.html
További információk a(z) Grem levelezőlistáról