[Grem] F.pápa / Jézus mellett döntöttünk!!!! NEM: az ördög mellett

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Feb. 14., V, 22:08:25 CET


Ferenc pápa Ecatepecben: Jézus mellett döntöttünk, nem az ördög mellett
2016. február 14. vasárnap 21:24
http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-ecatepecben-jezus-mellett-dontottunk-nem-az-ordog-mellett
Február 14-én, vasárnap délelőtt (magyar idő szerint) este Ferenc pápa
Mexikóváros külvárosában Ecatepecben négyszázezer hívő előtt mutatott be
szabadtéri szentmisét. A napi evangélium alapján Krisztus és a keresztény
ember hármas kísértéséről elmélkedett. Homíliáját teljes terjedelmében
közöljük.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=67631&img=o_3.jpg>
Múlt héten szerdán elkezdtük *a nagyböjti időszak*ot, amikor az egyház arra
hív minket, hogy felkészüljünk a húsvét nagy ünnepére. Különösen is
alkalmas idő ez arra, hogy *emlékezzünk keresztségünk ajándékára, amikor
ugyanis Isten gyermekei lettünk.* Az egyház arra hív minket, hogy élesszük
fel a nekünk juttatott ajándék emlékét, és ne engedjük a múltba veszni, ne
zárjuk „emlékeink fiókjába”. A nagyböjti időszak jó alkalmat nyújt arra,
hogy újra eltöltsön minket az *az öröm és remény, amely megérezteti velünk,
hogy az Atya szeretett gyermekei vagyunk. *Ez az Atya vár bennünket, hogy
levehesse rólunk a fáradtság, a kiábrándultság, a bizalmatlanság ruháit, és
a méltóság ruháiba öltöztessen minket, olyan méltóságéba, amilyet csak egy
igazi apa és anya tud adni gyermekeinek, gyengédséggel és szeretettel szőtt
ruhákba.

*A mi Atyánk egy nagy család Atyja, a mi Atyánk. Egyedülálló szeretettel
tud szeretni, de nem tud „egyedül álló gyermekeket” szülni vagy teremteni.
Olyan Isten ő, aki ismeri a család melegét, a testvéri szeretetet, a
megszegett és szétosztott kenyeret.* Olyan Isten, aki a „mi Atyánk”, és nem
az „én atyám” vagy a „ti mostohaapátok” [nemtörődöm apátok].

Mindnyájunkban ott rejtőzik, ott él annak az Istennek az álma, akit minden
húsvétkor, minden szentmisében ünneplünk. Isten gyermekei vagyunk! Ezzel az
álommal élt megannyi testvérünk a történelem folyamán. Erről az álomról
tett tanúságot oly sok vértanú tegnap és ma.

*Szükségünk van a nagyböjtre, a megtérés negyvennapos időszakára,* hiszen
nap mint nap *megtapasztaljuk* életünkben, hogy *ezt az álmot **szüntelenül
fenyegeti a hazugság atyja *– hallottuk az evangéliumban, miként bánt
Jézussal –,* aki megoszlást igyekszik szítani közöttünk, aki azt akarja,
hogy társadalmunk megosztott és széthúzó legyen. Olyan társadalmat akar,
amely keveseké és keveseket szolgál.* Hányszor megtapasztaljuk saját
bőrünkön, vagy családunk, barátaink, szomszédaink életében azt a fájdalmat,
amely abból fakad, hogy *az emberek nem ismerik el **a méltóságot, amelyet
valamennyien magunkban hordozunk!* Hányszor kellett sírnunk és bűnbánatot
tartanunk, amikor beláttuk, hogy nem ismertük el ezt a méltóságot másokban!
Hányszor vagyunk vakok és érzéketlenek azzal szemben – és ezt fájdalommal
mondom –, *amikor nem ismertük el* *saját méltóságunkat és mások
méltóságát!*

*A nagyböjti idő arra való, hogy helyre tegyük érzékeinket, hogy felnyissuk
szemünket* *arra a rengeteg jogtalanságra, amely közvetlenül fenyegeti* *Isten
álmát és tervét*. Ebben az időszakban* le kell lepleznünk* azt a *három
nagy kísértést, amelyek széttörik, széttépik** a képet, amelyet Isten
készíteni akart.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=67631&img=o_1.jpg>
Krisztus három kísértése…

A keresztény ember három kísértése, amelyek romba akarják dönteni az
igazságot, amelyre meghívást kaptunk.

Három kísértés, amelyek degradálni akarnak bennünket.

Az első *a vagyon*: *birtokolni akarjuk* *a javakat, *melyeknek mindenkit
kellene szolgálniuk, *és csak a magunk, vagy a „mieink” érdekében akarjuk
használni őket*. Úgy akarjuk, hogy meglegyen a „kenyerünk”, hogy azért
mások izzadnak meg, sőt, mások adják oda az életüket. Ez a vagyon csak
olyan kenyeret biztosít, melynek ott van az ízében a fájdalom, a keserűség,
a szenvedés. Egy korrupt családban vagy társadalomban az emberek ilyen
kenyeret adnak gyermekeiknek. A második kísértés *a hiúság*: * a hírnév
keresése* *azáltal, hogy folytonosan leszóljuk* *azokat, akik „senkik”.*
Annak az ötperces hírnévnek a kétségbeesett keresése,* amely nem tűri mások
„hírnevét”*, amikor a „kidőlt fát rögtön magunknak hasogatjuk fel” – ez már
teret készít *a harmadik kísértésnek, a legveszélyesebbnek, a gőg kísérésé*nek,
vagyis annak, hogy magasabb rendűnek tartsuk magunkat bármilyen
szempontból; nem osztozunk a „közönséges halandók életében”, és nap mint
nap *azt imádkozzuk: „Köszönöm, Uram, hogy nem olyannak teremtettél, mint a
többiek.”*

Krisztus három kísértése…

*Három kísértés, amelyekkel* *a keresztény ember mindennap szembenéz.*

Három kísértés, *amelyek degradálni akarnak* *bennünket,** lerombolni és
elvenni* *az evangélium örömét és frissességét*, *amelyek a rombolás és a
bűn ördögi körébe zárnak minket.*

Érdemes tehát feltenni magunknak a kérdést:

Mennyire vagyunk tudatában ezeknek a kísértéseknek saját magunkban?

*Mennyire szoktunk hozzá **egy olyan életmódhoz, amely azt képzeli, hogy a
vagyonban, a hiúságban és a gőgben van **az élet forrása és ereje?*

*Mennyire hiszünk abban, hogy a másokkal való törődés, a mások kenyeréért,
nevéért és méltóságáért való aggódásunk és munkálkodásunk az öröm és a
remény forrása?*

*Jézus mellett döntöttünk, nem** az ördög mellet*t. Ha felidézzük azt, amit
az evangéliumban hallottunk: Jézus egyszer sem a saját szavaival válaszol a
sátánnak, hanem Istennek a szavaival, a Szentírásnak a szavaival. Mert – és
ezt jól véssük az eszünkbe, testvéreim és nővéreim – nem szabad
beszélgetni, nem szabad párbeszédet folytatni, mert úgyis mindig legyőz
minket. *Csak Isten szavának ereje képes legyőzni.* Jézus mellett
döntöttünk, nem az ördög mellett. Jézus nyomában akarunk járni, bár tudjuk,
hogy ez nem könnyű. *Tudjuk, mit jelent, hogy megkísért minket a pénz, a
hírnév és a hatalom*. *Ezért az egyház megajándékoz minket ezzel az
időszakkal, megtérésre hív minket, egyetlen bizonyossággal: ő vár ránk, és
ki akarja gyógyítani szívünket **mindabból, ami degradáló, *hogy ne
degradáljuk se önmagunkat, se másokat. *Ennek az Istennek a neve:
irgalmasság. Az ő neve a mi vagyonunk, az ő neve a mi hírnevünk, az ő neve
a mi hatalmunk; és az ő nevében ismételjük mindannyiszor a zsoltárban: „Te
vagy az én Istenem, akiben remélek!*” Van kedvetek megismételni közösen?
Mondjuk háromszor: „Te vagy az én Istenem, akiben remélek!”

Kívánom, hogy ebben a szentmisében a Szentlélek élessze fel bennünk annak
bizonyosságát, hogy az ő neve az irgalmasság, és nap mint nap
tapasztaltassa meg velünk, hogy *„az evangélium öröme betölti azok szívét
és egész életét, akik találkoznak Jézussal,” és legyünk tudatában, hogy
ővele és őbenne „mindig megszületik és újjászületik az öröm”* (*Evangelii
gaudium, 1*).

Fordította: Tőzsér Endre

FotĂł: News.va

Magyar KurĂ­r
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160214/bc172f9a/attachment.html 


További információk a(z) Grem levelezőlistáról