<div dir="ltr"><h1 class="">Ferenc pápa Ecatepecben: Jézus mellett döntöttünk, nem az ördög mellett </h1>
<div class="">2016. február 14. vasárnap 21:24<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-ecatepecben-jezus-mellett-dontottunk-nem-az-ordog-mellett">http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-ecatepecben-jezus-mellett-dontottunk-nem-az-ordog-mellett</a><br></div>
<h3 class="">Február 14-én, vasárnap délelőtt (magyar idő szerint)
este Ferenc pápa Mexikóváros külvárosában Ecatepecben négyszázezer hívő
előtt mutatott be szabadtéri szentmisét. A napi evangélium alapján
<span style="background-color:rgb(255,229,153)">Krisztus és a keresztény ember </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">hármas kísértésé</span>ről elmélkedett.<span style="background-color:rgb(255,229,153)">
Homíliáját teljes terjedelmében közöljük.</span></h3><p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=67631&img=o_3.jpg" rel="lightbox['g67631']"><img style="display: block; margin: auto;" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=67631&p=1&img=c_3.jpg" alt="" border="0"></a><br>Múlt
héten szerdán elkezdtük <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a nagyböjti időszak</b></span>ot, amikor az egyház arra
hív minket, hogy felkészüljünk a húsvét nagy ünnepére. Különösen is
alkalmas idő ez arra, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>emlékezzünk keresztségünk ajándékára, amikor
ugyanis Isten gyermekei lettünk.</b></span> Az egyház arra hív minket, hogy
élesszük fel a nekünk juttatott ajándék emlékét, és ne engedjük a múltba
veszni, ne zárjuk „emlékeink fiókjába”. A nagyböjti időszak jó alkalmat
nyújt arra, hogy újra eltöltsön minket az <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az öröm és remény, amely
megérezteti velünk, hogy az Atya szeretett gyermekei vagyunk. </b></span>Ez az Atya
vár bennünket, hogy levehesse rólunk a fáradtság, a kiábrándultság, a
bizalmatlanság ruháit, és a méltóság ruháiba öltöztessen minket, olyan
méltóságéba, amilyet csak egy igazi apa és anya tud adni gyermekeinek,
gyengédséggel és szeretettel szőtt ruhákba.<br><br><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A mi Atyánk egy nagy család Atyja, a <em>mi</em>
Atyánk. Egyedülálló szeretettel tud szeretni, de nem tud „egyedül álló
gyermekeket” szülni vagy teremteni. Olyan Isten ő, aki ismeri a család
melegét, a testvéri szeretetet, a megszegett és szétosztott kenyeret.</b></span>
Olyan Isten, aki a „mi Atyánk”, és nem az „én atyám” vagy a „ti
mostohaapátok” [nemtörődöm apátok].<br><br>Mindnyájunkban ott rejtőzik,
ott él annak az Istennek az álma, akit minden húsvétkor, minden
szentmisében ünneplünk. Isten gyermekei vagyunk! Ezzel az álommal élt
megannyi testvérünk a történelem folyamán. Erről az álomról tett
tanúságot oly sok vértanú tegnap és ma.<br><br><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Szükségünk van a
nagyböjtre, a megtérés negyvennapos időszakára,</b></span> hiszen nap mint nap
<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>megtapasztaljuk</b></span> életünkben, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>ezt az álmot </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>szüntelenül fenyegeti a
hazugság atyja </b></span>– hallottuk az evangéliumban, miként bánt Jézussal –,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> aki
megoszlást igyekszik szítani közöttünk, aki azt akarja, hogy
társadalmunk megosztott és széthúzó legyen. Olyan társadalmat akar,
amely keveseké és keveseket szolgál.</b></span> Hányszor megtapasztaljuk saját
bőrünkön, vagy családunk, barátaink, szomszédaink életében azt a
fájdalmat, amely abból fakad, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az emberek nem ismerik el </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a
méltóságot, amelyet valamennyien magunkban hordozunk!</b></span> Hányszor kellett
sírnunk és bűnbánatot tartanunk, amikor beláttuk, hogy nem ismertük el
ezt a méltóságot másokban! Hányszor vagyunk vakok és érzéketlenek azzal
szemben – és ezt fájdalommal mondom –, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>amikor nem ismertük el</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>saját
méltóságunkat és mások méltóságát!</b></span><br><br><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A nagyböjti idő arra való,
hogy helyre tegyük érzékeinket, hogy felnyissuk szemünket</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>arra a
rengeteg jogtalanságra, amely közvetlenül fenyegeti</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Isten álmát és
tervét</b></span>. Ebben az időszakban<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> le kell lepleznünk</b></span> azt a <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>három nagy
kísértést, amelyek széttörik, széttépik</b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> a képet, amelyet Isten készíteni
akart.</b></span></p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=67631&img=o_1.jpg" rel="lightbox['g67631']"><img style="display: block; margin: auto;" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=67631&p=1&img=c_1.jpg" alt="" border="0"></a><br>Krisztus három kísértése…<br><br>A keresztény ember három kísértése, amelyek romba akarják dönteni az igazságot, amelyre meghívást kaptunk.<br><br>Három kísértés, amelyek degradálni akarnak bennünket.<br><br>Az
első <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a vagyon</b></span>: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>birtokolni akarjuk</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a javakat, </b></span>melyeknek mindenkit
kellene szolgálniuk, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>és csak a magunk, vagy a „mieink” érdekében akarjuk
használni őket</b></span>. Úgy akarjuk, hogy meglegyen a „kenyerünk”, hogy azért
mások izzadnak meg, sőt, mások adják oda az életüket. Ez a vagyon csak
olyan kenyeret biztosít, melynek ott van az ízében a fájdalom, a
keserűség, a szenvedés. Egy korrupt családban vagy társadalomban az
emberek ilyen kenyeret adnak gyermekeiknek. A második kísértés <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a hiúság</b></span>:
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a hírnév keresése</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>azáltal, hogy folytonosan leszóljuk</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>azokat, akik
„senkik”.</b></span> Annak az ötperces hírnévnek a kétségbeesett keresése,<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> amely
nem tűri mások </span><span style="background-color:rgb(255,229,153)">„hírnevét”</span></b>, amikor a „kidőlt fát rögtön magunknak
hasogatjuk fel” – ez már teret készít <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a harmadik kísértésnek, a
legveszélyesebbnek, a gőg kísérésé</b></span>nek, vagyis annak, hogy magasabb
rendűnek tartsuk magunkat bármilyen szempontból; nem osztozunk a
„közönséges halandók életében”, és nap mint nap <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>azt imádkozzuk:
„Köszönöm, Uram, hogy nem olyannak teremtettél, mint a többiek.”</b></span><br><br>Krisztus három kísértése…<br><br><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Három kísértés, amelyekkel</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a keresztény ember <span style="background-color:rgb(182,215,168)">mindennap szembenéz.</span></b></span><br><br>Három
kísértés, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>amelyek degradálni akarnak</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>bennünket,</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> lerombolni és elvenni</b></span>
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az evangélium örömét és frissességét</b></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>amelyek a rombolás és a bűn ördögi
körébe zárnak <span style="background-color:rgb(255,229,153)">minket</span>.</b></span><br><br>Érdemes tehát feltenni magunknak a kérdést:<br><br>Mennyire vagyunk tudatában ezeknek a kísértéseknek saját magunkban?<br><br><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Mennyire
szoktunk hozzá </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>egy olyan életmódhoz, amely azt képzeli, hogy a
vagyonban, a hiúságban és a gőgben van </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az élet forrása és ereje?</b></span><br><br><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Mennyire
hiszünk abban, hogy a másokkal való törődés, a mások kenyeréért,
nevéért és méltóságáért való aggódásunk és munkálkodásunk az öröm és a
remény forrása?</b></span><br><br><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Jézus
mellett döntöttünk, nem</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> az ördög mellet</b></span>t. Ha felidézzük azt, amit az
evangéliumban hallottunk: Jézus egyszer sem a saját szavaival válaszol a
sátánnak, hanem Istennek a szavaival, a Szentírásnak a szavaival. Mert –
és ezt jól véssük az eszünkbe, testvéreim és nővéreim – nem szabad
beszélgetni, nem szabad párbeszédet folytatni, mert úgyis mindig legyőz
minket. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Csak Isten szavának ereje képes legyőzni.</b></span> Jézus mellett
döntöttünk, nem az ördög mellett. Jézus nyomában akarunk járni, bár
tudjuk, hogy ez nem könnyű. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Tudjuk, mit jelent, hogy megkísért minket a
pénz, a hírnév és a hatalom</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ezért az egyház megajándékoz minket ezzel
az időszakkal, megtérésre hív minket, egyetlen bizonyossággal: ő vár
ránk, és ki akarja gyógyítani szívünket </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>mindabból, ami degradáló, </b></span>hogy
ne degradáljuk se önmagunkat, se másokat. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ennek az Istennek a neve:
irgalmasság. Az ő neve a mi vagyonunk, az ő neve a mi hírnevünk, az ő
neve a mi hatalmunk; és az ő nevében ismételjük mindannyiszor a
zsoltárban: „Te vagy az én Istenem, akiben remélek!</b></span>” Van kedvetek
megismételni közösen? Mondjuk háromszor: „Te vagy az én Istenem, akiben
remélek!”<br><br>Kívánom, hogy ebben a szentmisében a Szentlélek élessze
fel bennünk annak bizonyosságát, hogy az ő neve az irgalmasság, és nap
mint nap tapasztaltassa meg velünk, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>„az evangélium öröme betölti
azok szívét és egész életét, akik találkoznak Jézussal,” és legyünk
tudatában, hogy ővele és őbenne „mindig megszületik és újjászületik az
öröm”</b></span> (<em>Evangelii gaudium, 1</em>).<br><br>Fordította: Tőzsér Endre <br><br>Fotó: News.va<br><br>Magyar Kurír</p></div>