[Grem] XVI.Benedek - interj magyarul: lemondsa, kapcsolata F. ppval, stb.

Rita Kunsay-Sipos ritakunsay at gmail.com
2016. Aug. 26., P, 18:34:14 CEST


nagyon szép volt, köszönöm!

2016. augusztus 26. 16:56 Emoke Greschik írta, <greschem at gmail.com>:

> „Ferenc pápa atyai-testvéri kapcsolattal ajándékozott meg” – interjú XVI.
> Benedek emeritus pápával
> 2016. augusztus 26. péntek 10:45
> http://www.magyarkurir.hu/hirek/-ferenc-papa-atyai-testveri-
> kapcsolattal-ajandekozott-meg-interju-xvi-benedek-emeritus-papaval
> Augusztus 25-én jelent meg a Vatikán napilapjában, a L’Osservatore
> Romanóban Elio Guerriero interjúja a nyugalomba vonult pápával, amelyben
> lemondása okairól, Ferenc pápával való kapcsolatáról vall. A beszélgetés
> teljes fordítását közöljük.
>
>
> <http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71673&img=o_benedict_this-800x500.jpg>
> Fenyegető felhők borítják Róma egét, de amikor a Mater Ecclesiae-be, a
> visszavonult pápa rezidenciájára érkezem, nem várt napsugár emeli ki a
> Szent Péter kupolája és a vatikáni kertek közötti összhangot. „Az én
> paradicsomom” – jegyezte meg egy korábbi látogatásom alkalmával XVI.
> Benedek. Bekísérnek a terembe, mely magánkönyvtárként is szolgál, és Jean
> Leclercq könyvének címe jut eszembe: *A betűk szeretete és az Isten utáni
> vágy*. XVI. Benedek idézte is ezt a könyvet a bernardinusok párizsi
> kolostorában mondott híres beszédében.
>
> Néhány perc múlva *megérkezik a pápa, a szokásos mosolyával és
> udvariasságával köszönt, majd azt mondja: „Tizenötnél járok.” Nem értem,
> ezért ő megismétli: „Elolvastam tizenöt fejezetet.” Őszintén meglepődöm.
> Néhány hónappal korábban elküldtem neki a könyv nagy részét, de egyáltalán
> nem számítottam arra, hogy az egészet el is olvassa.* [Augusztus 30-án
> kerül az olasz könyvesboltokba Elio Guerriero *részletes
> Ratzinger-életrajza, Ferenc pápa előszavával, mellékletben az alábbi
> interjúval*: *Servitore di Dio e dell’umanità. La biografia di Benedetto
> XVI* (Isten és az emberiség szolgája. XVI. Benedek életrajza), Mondadori,
> Milano, 2016, 542 oldal – *a ford.*] Odaadom neki a többi fejezetet,
> azzal a megjegyzéssel, hogy már csak kevés hiányzik. Elégedett azzal, amit
> olvasott, ezért hozzáteszem: *„Nem zavarná, ha feltennék néhány kérdést
> interjúszerűen?” Úgy válaszol, mint mindig, kedvesen és gyakorlatiasan:
> „Tegye csak fel a kérdéseket, aztán küldje el nekem az egész szöveget, és
> majd meglátjuk.” *Nyilvánvalóan kérésének megfelelően járok el. Bizonyos
> idő múlva megírja nekem engedélyét az interjú közzétételére. Nem marad más
> hátra, minthogy ismételten köszönetet mondjak megszavazott bizalmáért.
>
> *– Szentatya, amikor a legutóbbi alkalommal, 2011-ben, látogatást tett
> Németországban, azt mondta: „Nem szabad lemondani Istenről!” És ezt is:
> „Ahol Isten van, ott jövő is van.” Nem sajnálta, hogy éppen a hit évében
> kellett abbahagynia?*
>
> – Természetesen nagyon szerettem volna befejezni a hit évét és megírni a
> hitről szóló enciklikát, amelynek a *Deus caritas est*tel megkezdett utat
> kellett volna lezárnia. Ahogyan Dante mondja, a szeretet, mely a napot és a
> többi csillagot mozgatja, Isten jelenlétébe húz, vezet minket, mely reményt
> és jövőt ad nekünk. Válsághelyzetben a legjobb magatartás az, ha Isten elé
> állunk azzal a vággyal, hogy újra rátaláljunk a hitre, hogy tovább tudjunk
> haladni az élet útján. Az Úr pedig nagy örömmel fogadja vágyunkat, és
> világosságot gyújt, mely vezet minket életünk zarándokútján. Ez a szentek
> tapasztalata, Keresztes Szent Jánosé, a Gyermek Jézusról nevezett Szent
> Terézé.* 2013-ban viszont számos feladat várt rám, melyekről úgy
> gondoltam, nem tudom teljesíteni őket.*
>
> *– Melyek voltak ezek a feladatok?*
>
> –* Főképpen az ifjúsági világtalálkozó, amelynek már rögzítve volt az
> időpontja, 2013 nyarán kellett megtartani Rio de Janeiróban, *Brazíliában.
> Ezzel kapcsolatban volt két nagyon konkrét meggyőződésem. A mexikói és
> kubai utam után azt éreztem, hogy nem vagyok képes többé ilyen megterhelő
> utazásra. II. János Pál úgy gondolta el ezeket a világtalálkozókat, hogy a
> pápa fizikai jelenléte nélkülözhetetlen. Nem lehetett televíziós
> összeköttetésre vagy más technikai megoldásra gondolni. Ez is olyan
> körülmény volt, amely miatt a lemondás számomra kötelesség volt. Végül
> biztos voltam abban, hogy a hit éve az én jelenlétem nélkül is ugyanúgy
> szépen befejeződik majd. A hit ugyanis kegyelem, Isten nagylelkű ajándéka a
> hívőknek. Ezért szilárd meggyőződésem volt, hogy az utódom – miként az
> később meg is történt – ugyanúgy szépen befejezi majd az Úr akarata szerint
> az általam indított kezdeményezést.
>
> *– Amikor meglátogatta a collemaggiói bazilikát Aquilában [a 2009-es
> földrengés után – a ford.], Ön úgy érezte, hogy Szent V. Celesztin oltárára
> kell helyeznie a palliumot. [V. Celesztin volt az egyetlen korábbi pápa,
> aki – a 13. században – önként lemondott a pápai szolgálatról – a ford.].
> Meg tudná mondani, mikor jutott arra a döntésre, hogy le kell mondania a
> péteri szolgálat gyakorlásáról az egyház javára?*
>
> – *A mexikói és kubai út *sok szempontból szép és megható volt számomra.
> Mexikóban szíven ütött, amikor találkoztam sok fiatal mély hitével, amikor
> megtapasztaltam örömteli, szenvedélyes szeretetüket Isten iránt.
> Hasonlóképpen* mélyen érintettek a mexikói társadalom nagy problémái,
> valamint az egyház igyekezte, hogy a hitből kiindulva választ találjon a
> szegénység és az erőszak kihívására. *Viszont nem is kell kifejezetten
> emlékeztetnem arra, mennyire megrendülve láttam, ahogyan Raul Castro új
> úton szeretné vezetni országát anélkül, hogy megtörné a közelmúlttal való
> folytonosságot. Ott is mélyen lenyűgözött, ahogyan püspöktestvéreim a
> hitből kiindulva eligazodást keresnek ebben a nehéz helyzetben.
> Ugyanazokon a napokon *azonban erősen megtapasztaltam fizikai teherbíró
> képességem határait is*. Főképpen azzal vetettem számot, hogy az
> időeltolódás miatt nem vagyok többé képes transzóceáni repülőútra.
> Természetesen beszéltem ezekről a problémáimról az orvosommal, Dr. Patrizio
> Polisca professzorral is. Ily módon* világossá vált előttem, hogy nem
> tudnék már részt venni a Rio de Janeiró-i ifjúsági világtalálkozón 2013
> nyarán, az időeltolódás problémája ezt egyértelműen lehetetlenné tette.
> Onnantól kezdve viszonylag rövid időn belül döntenem kellett
> visszavonulásom időpontjáról.*
>
> *– A lemondás után sokan középkori forgatókönyveket képzeltek el,
> becsapódó ajtókkal és lármás panaszáradattal. Ehelyett maguk a
> kommentátorok is meglepődtek, szinte csalódtak, amikor tudomást szereztek
> döntéséről, hogy tudniillik a Szent Péter kerítésén belül marad és a Mater
> Ecclesiae monostorba költözik. Hogyan jutott erre a döntésre?*
>
> – Létesítésétől kezdve sokszor meglátogattam a Mater Ecclesiae monostort.
> Gyakran elmentem oda, hogy részt vegyek a vesperáson, hogy misét mutassak
> be az ott élő szerzetesnővéreknek. Utoljára a vizitációs nővérek
> megalapításának évfordulója alkalmából voltam ott. *Annak idején II.
> János Pál úgy határozott, hogy a ház, mely előtte a Vatikáni Rádió
> igazgatójának otthonául szolgált, a szemlélődő imádság helye legyen, mint
> élő víz forrása a Vatikánban.* Amikor megtudtam, hogy azon a tavaszon
> lejár a vizitációs nővérek hároméves turnusa, *szinte magától értetődően
> született meg bennem a gondolat, hogy ez lehetne az a hely, ahová
> visszavonulhatnék, hogy folytassam a magam módján az imádságnak azt a
> szolgálatát, amelyre II. János Pál ezt a házat rendelte.*
>
> *– Nem tudom, látta-e azt a BBC egyik munkatársa által készített fotót,
> amelyen az Ön lemondása napján a Szent Péter kupolája látható, amint villám
> csap bele (Benedek bólint, jelezve, hogy látta). Sokak számára az a fotó
> egy világ hanyatlásának vagy egyenesen végének a gondolatát sugallta. Most
> viszont azt kell mondanom: az emberek arra számítottak, hogy egy
> legyőzöttet kell sajnálniuk, aki vereséget szenvedett a történelemtől,
> ehelyett azonban itt egy derűs és bizakodó embert látok.*
>
> – Teljesen egyetértek. Valóban* aggódnom kellett volna, ha nem lettem
> volna meggyőződve arról, hogy – miként pápaságom kezdetén mondtam – egy
> egyszerű és alázatos munkás vagyok az Úr szőlőjében. Kezdettől tisztában
> voltam korlátaimmal, és elfogadtam őket, ahogyan mindig is igyekeztem tenni
> életem folyamán, az engedelmesség szellemében. Aztán ott voltak a pápaság
> kisebb-nagyobb nehézségei, de volt nagyon sok kegyelem is. Tudatában voltam
> annak, hogy mindazt, amit tennem kell, nem tudom egyedül megtenni, és így
> szinte kénytelen voltam Isten kezébe helyezni és Jézusra bízni magam,*
> akihez úgy éreztem – egyre jobban, ahogyan az első kötetemet írtam róla –,
> hogy egy régi és mindegyre mélyülő barátság fűz. Aztán *ott volt Isten
> anyja, a reménység anyja, aki biztos támaszom volt a nehézségek között,*
> és akit egyre közelebb éreztem magamhoz a rózsafüzér mondásakor és
> Mária-kegyhelyek meglátogatásakor. Végül* ott voltak a szentek, életem
> útitársai: Szent Ágoston és Szent Bonaventura, lelki mestereim, de Szent
> Benedek is, akinek jelmondata – Semmit ne helyezz Krisztus elé! – egyre
> közelebb került hozzám, valamint Szent Ferenc, Assisi szegénykéje, az első,
> aki felismerte, hogy a világ Isten teremtő szeretetének tükre, akitől
> származunk, és aki felé úton vagyunk.*
>
> *– Tehát csak spirituális vigasztalásai voltak?*
>
> –* Nem. Utamat nem csak fentről kísérték. Mindennap számtalan levelet
> kaptam, nemcsak a földi nagyságoktól, hanem alázatos és egyszerű emberektől
> is, akik tudatni akarták velem, hogy közel vannak hozzám, és imádkoznak
> értem.* Ide tartozik – a nehéz percekben is – az a bizalom és
> bizonyosság, hogy az egyházat az Úr vezeti, következésképpen az ő kezébe
> tehetem megbízatásomat, amelyet megválasztásom napján adott nekem. Ez a
> támogatás aztán folytatódott lemondásom után is, amiért csak hálás lehetek
> az Úrnak és mindazoknak, akik kifejezték és még mindig kinyilvánítják
> irántam érzett szeretetüket.
>
> *– Amikor 2013. február 28-án elbúcsúzott a bíborosoktól, attól kezdve
> engedelmességet ígért utódának. Időközben pedig – az a benyomásom – emberi
> közelségéről és szívélyességéről is biztosította Ferenc pápát. Milyen a
> kapcsolata az utódával?*
>
> –* Az utódom iránti engedelmesség soha nem volt kérdéses. Aztán jött a
> mély közösség és barátság érzése. Megválasztásakor sokakhoz hasonlóan engem
> is ösztönösen a Gondviselés iránti hála érzése töltött el.* Két
> Közép-Európából származó pápaság után – mondhatni – az Úr az egyetemes
> egyház felé fordult, és egy szélesebb, katolikusabb közösségre hívott
> minket. Személyesen engem* mélyen megérintett az első pillanattól fogva
> Ferenc pápának az irányomban tanúsított rendkívüli emberi rendelkezésre
> állása. *Rögtön megválasztása után próbált elérni engem telefonon. Mivel
> ez nem sikerült, még egyszer telefonált rögtön az után, hogy találkozott az
> egyetemes egyházzal a Szent Péter erkélyéről, és nagy szívélyességgel
> beszélt hozzám. Attól fogva *egy csodálatosan atyai-testvéri kapcsolattal
> ajándékozott meg. Gyakran érkeznek fel ide hozzám kis ajándékok,
> személyesen írt levelek tőle. *Mielőtt nagy utazásokra indulna, a pápa
> sosem felejti el, hogy meglátogasson engem. Az az emberi jóság, amellyel
> bánik velem,* különleges kegyelem számomra életemnek ebben az utolsó
> szakaszában, amelyért csak hálás lehetek. Mindaz, amit a többi ember felé
> tanúsítandó rendelkezésre állásról mond, nem csak szavak! Gyakorolja is
> velem. Kívánom, hogy az Úr éreztesse meg vele mindennap az ő jóságát.*
> Ezt kérem imádságban az Úrtól számára.
>
> Fordította: Tőzsér Endre
>
> Forrás: L’Osservatore Romano, 2016. augusztus 25., 5. oldal.
> Fotó: catholicherald.co.uk
>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
>
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160826/7db5f355/attachment.html 


Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl