[Grem] XVI.Benedek - interj magyarul: lemondsa, kapcsolata F. ppval, stb.

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Aug. 26., P, 16:56:18 CEST 

„Ferenc pápa atyai-testvéri kapcsolattal ajándékozott meg” – interjú XVI.
Benedek emeritus pápával
2016. augusztus 26. péntek 10:45
http://www.magyarkurir.hu/hirek/-ferenc-papa-atyai-testveri-kapcsolattal-
ajandekozott-meg-interju-xvi-benedek-emeritus-papaval
Augusztus 25-én jelent meg a Vatikán napilapjában, a L’Osservatore
Romanóban Elio Guerriero interjúja a nyugalomba vonult pápával, amelyben
lemondása okairól, Ferenc pápával való kapcsolatáról vall. A beszélgetés
teljes fordítását közöljük.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71673&img=o_benedict_this-800x500.jpg>
Fenyegető felhők borítják Róma egét, de amikor a Mater Ecclesiae-be, a
visszavonult pápa rezidenciájára érkezem, nem várt napsugár emeli ki a
Szent Péter kupolája és a vatikáni kertek közötti összhangot. „Az én
paradicsomom” – jegyezte meg egy korábbi látogatásom alkalmával XVI.
Benedek. Bekísérnek a terembe, mely magánkönyvtárként is szolgál, és Jean
Leclercq könyvének címe jut eszembe: *A betűk szeretete és az Isten utáni
vágy*. XVI. Benedek idézte is ezt a könyvet a bernardinusok párizsi
kolostorában mondott híres beszédében.

Néhány perc múlva *megérkezik a pápa, a szokásos mosolyával és
udvariasságával köszönt, majd azt mondja: „Tizenötnél járok.” Nem értem,
ezért ő megismétli: „Elolvastam tizenöt fejezetet.” Őszintén meglepődöm.
Néhány hónappal korábban elküldtem neki a könyv nagy részét, de egyáltalán
nem számítottam arra, hogy az egészet el is olvassa.* [Augusztus 30-án
kerül az olasz könyvesboltokba Elio Guerriero *részletes
Ratzinger-életrajza, Ferenc pápa előszavával, mellékletben az alábbi
interjúval*: *Servitore di Dio e dell’umanità. La biografia di Benedetto
XVI* (Isten és az emberiség szolgája. XVI. Benedek életrajza), Mondadori,
Milano, 2016, 542 oldal – *a ford.*] Odaadom neki a többi fejezetet, azzal
a megjegyzéssel, hogy már csak kevés hiányzik. Elégedett azzal, amit
olvasott, ezért hozzáteszem: *„Nem zavarná, ha feltennék néhány kérdést
interjúszerűen?” Úgy válaszol, mint mindig, kedvesen és gyakorlatiasan:
„Tegye csak fel a kérdéseket, aztán küldje el nekem az egész szöveget, és
majd meglátjuk.” *Nyilvánvalóan kérésének megfelelően járok el. Bizonyos
idő múlva megírja nekem engedélyét az interjú közzétételére. Nem marad más
hátra, minthogy ismételten köszönetet mondjak megszavazott bizalmáért.

*– Szentatya, amikor a legutóbbi alkalommal, 2011-ben, látogatást tett
Németországban, azt mondta: „Nem szabad lemondani Istenről!” És ezt is:
„Ahol Isten van, ott jövő is van.” Nem sajnálta, hogy éppen a hit évében
kellett abbahagynia?*

– Természetesen nagyon szerettem volna befejezni a hit évét és megírni a
hitről szóló enciklikát, amelynek a *Deus caritas est*tel megkezdett utat
kellett volna lezárnia. Ahogyan Dante mondja, a szeretet, mely a napot és a
többi csillagot mozgatja, Isten jelenlétébe húz, vezet minket, mely reményt
és jövőt ad nekünk. Válsághelyzetben a legjobb magatartás az, ha Isten elé
állunk azzal a vággyal, hogy újra rátaláljunk a hitre, hogy tovább tudjunk
haladni az élet útján. Az Úr pedig nagy örömmel fogadja vágyunkat, és
világosságot gyújt, mely vezet minket életünk zarándokútján. Ez a szentek
tapasztalata, Keresztes Szent Jánosé, a Gyermek Jézusról nevezett Szent
Terézé.* 2013-ban viszont számos feladat várt rám, melyekről úgy gondoltam,
nem tudom teljesíteni őket.*

*– Melyek voltak ezek a feladatok?*

–* Főképpen az ifjúsági világtalálkozó, amelynek már rögzítve volt az
időpontja, 2013 nyarán kellett megtartani Rio de Janeiróban, *Brazíliában.
Ezzel kapcsolatban volt két nagyon konkrét meggyőződésem. A mexikói és
kubai utam után azt éreztem, hogy nem vagyok képes többé ilyen megterhelő
utazásra. II. János Pál úgy gondolta el ezeket a világtalálkozókat, hogy a
pápa fizikai jelenléte nélkülözhetetlen. Nem lehetett televíziós
összeköttetésre vagy más technikai megoldásra gondolni. Ez is olyan
körülmény volt, amely miatt a lemondás számomra kötelesség volt. Végül
biztos voltam abban, hogy a hit éve az én jelenlétem nélkül is ugyanúgy
szépen befejeződik majd. A hit ugyanis kegyelem, Isten nagylelkű ajándéka a
hívőknek. Ezért szilárd meggyőződésem volt, hogy az utódom – miként az
később meg is történt – ugyanúgy szépen befejezi majd az Úr akarata szerint
az általam indított kezdeményezést.

*– Amikor meglátogatta a collemaggiói bazilikát Aquilában [a 2009-es
földrengés után – a ford.], Ön úgy érezte, hogy Szent V. Celesztin oltárára
kell helyeznie a palliumot. [V. Celesztin volt az egyetlen korábbi pápa,
aki – a 13. században – önként lemondott a pápai szolgálatról – a ford.].
Meg tudná mondani, mikor jutott arra a döntésre, hogy le kell mondania a
péteri szolgálat gyakorlásáról az egyház javára?*

– *A mexikói és kubai út *sok szempontból szép és megható volt számomra.
Mexikóban szíven ütött, amikor találkoztam sok fiatal mély hitével, amikor
megtapasztaltam örömteli, szenvedélyes szeretetüket Isten iránt.
Hasonlóképpen* mélyen érintettek a mexikói társadalom nagy problémái,
valamint az egyház igyekezte, hogy a hitből kiindulva választ találjon a
szegénység és az erőszak kihívására. *Viszont nem is kell kifejezetten
emlékeztetnem arra, mennyire megrendülve láttam, ahogyan Raul Castro új
úton szeretné vezetni országát anélkül, hogy megtörné a közelmúlttal való
folytonosságot. Ott is mélyen lenyűgözött, ahogyan püspöktestvéreim a
hitből kiindulva eligazodást keresnek ebben a nehéz helyzetben. Ugyanazokon a
napokon *azonban erősen megtapasztaltam fizikai teherbíró képességem
határait is*. Főképpen azzal vetettem számot, hogy az időeltolódás miatt
nem vagyok többé képes transzóceáni repülőútra. Természetesen beszéltem
ezekről a problémáimról az orvosommal, Dr. Patrizio Polisca professzorral
is. Ily módon* világossá vált előttem, hogy nem tudnék már részt venni a
Rio de Janeiró-i ifjúsági világtalálkozón 2013 nyarán, az időeltolódás
problémája ezt egyértelműen lehetetlenné tette. Onnantól kezdve viszonylag
rövid időn belül döntenem kellett visszavonulásom időpontjáról.*

*– A lemondás után sokan középkori forgatókönyveket képzeltek el, becsapódó
ajtókkal és lármás panaszáradattal. Ehelyett maguk a kommentátorok is
meglepődtek, szinte csalódtak, amikor tudomást szereztek döntéséről, hogy
tudniillik a Szent Péter kerítésén belül marad és a Mater Ecclesiae
monostorba költözik. Hogyan jutott erre a döntésre?*

– Létesítésétől kezdve sokszor meglátogattam a Mater Ecclesiae monostort.
Gyakran elmentem oda, hogy részt vegyek a vesperáson, hogy misét mutassak
be az ott élő szerzetesnővéreknek. Utoljára a vizitációs nővérek
megalapításának évfordulója alkalmából voltam ott. *Annak idején II. János
Pál úgy határozott, hogy a ház, mely előtte a Vatikáni Rádió igazgatójának
otthonául szolgált, a szemlélődő imádság helye legyen, mint élő víz forrása
a Vatikánban.* Amikor megtudtam, hogy azon a tavaszon lejár a vizitációs
nővérek hároméves turnusa, *szinte magától értetődően született meg bennem
a gondolat, hogy ez lehetne az a hely, ahová visszavonulhatnék, hogy
folytassam a magam módján az imádságnak azt a szolgálatát, amelyre II.
János Pál ezt a házat rendelte.*

*– Nem tudom, látta-e azt a BBC egyik munkatársa által készített fotót,
amelyen az Ön lemondása napján a Szent Péter kupolája látható, amint villám
csap bele (Benedek bólint, jelezve, hogy látta). Sokak számára az a fotó
egy világ hanyatlásának vagy egyenesen végének a gondolatát sugallta. Most
viszont azt kell mondanom: az emberek arra számítottak, hogy egy
legyőzöttet kell sajnálniuk, aki vereséget szenvedett a történelemtől,
ehelyett azonban itt egy derűs és bizakodó embert látok.*

– Teljesen egyetértek. Valóban* aggódnom kellett volna, ha nem lettem volna
meggyőződve arról, hogy – miként pápaságom kezdetén mondtam – egy egyszerű
és alázatos munkás vagyok az Úr szőlőjében. Kezdettől tisztában voltam
korlátaimmal, és elfogadtam őket, ahogyan mindig is igyekeztem tenni életem
folyamán, az engedelmesség szellemében. Aztán ott voltak a pápaság
kisebb-nagyobb nehézségei, de volt nagyon sok kegyelem is. Tudatában voltam
annak, hogy mindazt, amit tennem kell, nem tudom egyedül megtenni, és így
szinte kénytelen voltam Isten kezébe helyezni és Jézusra bízni magam,*
akihez úgy éreztem – egyre jobban, ahogyan az első kötetemet írtam róla –,
hogy egy régi és mindegyre mélyülő barátság fűz. Aztán *ott volt Isten
anyja, a reménység anyja, aki biztos támaszom volt a nehézségek között,* és
akit egyre közelebb éreztem magamhoz a rózsafüzér mondásakor és
Mária-kegyhelyek meglátogatásakor. Végül* ott voltak a szentek, életem
útitársai: Szent Ágoston és Szent Bonaventura, lelki mestereim, de Szent
Benedek is, akinek jelmondata – Semmit ne helyezz Krisztus elé! – egyre
közelebb került hozzám, valamint Szent Ferenc, Assisi szegénykéje, az első,
aki felismerte, hogy a világ Isten teremtő szeretetének tükre, akitől
származunk, és aki felé úton vagyunk.*

*– Tehát csak spirituális vigasztalásai voltak?*

–* Nem. Utamat nem csak fentről kísérték. Mindennap számtalan levelet
kaptam, nemcsak a földi nagyságoktól, hanem alázatos és egyszerű emberektől
is, akik tudatni akarták velem, hogy közel vannak hozzám, és imádkoznak
értem.* Ide tartozik – a nehéz percekben is – az a bizalom és bizonyosság,
hogy az egyházat az Úr vezeti, következésképpen az ő kezébe tehetem
megbízatásomat, amelyet megválasztásom napján adott nekem. Ez a támogatás
aztán folytatódott lemondásom után is, amiért csak hálás lehetek az Úrnak
és mindazoknak, akik kifejezték és még mindig kinyilvánítják irántam érzett
szeretetüket.

*– Amikor 2013. február 28-án elbúcsúzott a bíborosoktól, attól kezdve
engedelmességet ígért utódának. Időközben pedig – az a benyomásom – emberi
közelségéről és szívélyességéről is biztosította Ferenc pápát. Milyen a
kapcsolata az utódával?*

–* Az utódom iránti engedelmesség soha nem volt kérdéses. Aztán jött a mély
közösség és barátság érzése. Megválasztásakor sokakhoz hasonlóan engem is
ösztönösen a Gondviselés iránti hála érzése töltött el.* Két
Közép-Európából származó pápaság után – mondhatni – az Úr az egyetemes
egyház felé fordult, és egy szélesebb, katolikusabb közösségre hívott
minket. Személyesen engem* mélyen megérintett az első pillanattól fogva
Ferenc pápának az irányomban tanúsított rendkívüli emberi rendelkezésre
állása. *Rögtön megválasztása után próbált elérni engem telefonon. Mivel ez
nem sikerült, még egyszer telefonált rögtön az után, hogy találkozott az
egyetemes egyházzal a Szent Péter erkélyéről, és nagy szívélyességgel
beszélt hozzám. Attól fogva *egy csodálatosan atyai-testvéri kapcsolattal
ajándékozott meg. Gyakran érkeznek fel ide hozzám kis ajándékok,
személyesen írt levelek tőle. *Mielőtt nagy utazásokra indulna, a pápa
sosem felejti el, hogy meglátogasson engem. Az az emberi jóság, amellyel
bánik velem,* különleges kegyelem számomra életemnek ebben az utolsó
szakaszában, amelyért csak hálás lehetek. Mindaz, amit a többi ember felé
tanúsítandó rendelkezésre állásról mond, nem csak szavak! Gyakorolja is
velem. Kívánom, hogy az Úr éreztesse meg vele mindennap az ő jóságát.* Ezt
kérem imádságban az Úrtól számára.

Fordította: Tőzsér Endre

Forrás: L’Osservatore Romano, 2016. augusztus 25., 5. oldal.
Fotó: catholicherald.co.uk
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160826/3125c14f/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl