<div dir="ltr">nagyon szép volt, köszönöm!</div><div class="gmail_extra"><br><div class="gmail_quote">2016. augusztus 26. 16:56 Emoke Greschik írta, <span dir="ltr"><<a href="mailto:greschem@gmail.com" target="_blank">greschem@gmail.com</a>></span>:<br><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0 0 0 .8ex;border-left:1px #ccc solid;padding-left:1ex"><div dir="ltr"><h1>„Ferenc pápa atyai-testvéri kapcsolattal ajándékozott meg” – interjú XVI. Benedek emeritus pápával </h1>
<div>2016. augusztus 26. péntek 10:45<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/-ferenc-papa-atyai-testveri-kapcsolattal-ajandekozott-meg-interju-xvi-benedek-emeritus-papaval" target="_blank">http://www.magyarkurir.hu/hire<wbr>k/-ferenc-papa-atyai-testveri-<wbr>kapcsolattal-ajandekozott-meg-<wbr>interju-xvi-benedek-emeritus-<wbr>papaval</a><br></div>
<h3>Augusztus 25-én jelent meg a Vatikán napilapjában, a
L’Osservatore Romanóban Elio Guerriero interjúja a nyugalomba vonult
pápával, amelyben lemondása okairól, Ferenc pápával való kapcsolatáról
vall. A beszélgetés teljes fordítását közöljük.</h3><p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71673&img=o_benedict_this-800x500.jpg" target="_blank" rel="lightbox['g71673']"><img style="display:block;margin:auto" alt="" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71673&p=1&img=c_benedict_this-800x500.jpg" border="0"></a><br>Fenyegető
felhők borítják Róma egét, de amikor a Mater Ecclesiae-be, a
visszavonult pápa rezidenciájára érkezem, nem várt napsugár emeli ki a
Szent Péter kupolája és a vatikáni kertek közötti összhangot. „Az én
paradicsomom” – jegyezte meg egy korábbi látogatásom alkalmával XVI.
Benedek. Bekísérnek a terembe, mely magánkönyvtárként is szolgál, és
Jean Leclercq könyvének címe jut eszembe: <i>A betűk szeretete és az Isten utáni vágy</i>. XVI. Benedek idézte is ezt a könyvet a bernardinusok párizsi kolostorában mondott híres beszédében.</p>
<p>Néhány perc múlva <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>megérkezik a pápa, a szokásos mosolyával és
udvariasságával köszönt, majd azt mondja: „Tizenötnél járok.” Nem értem,
ezért ő megismétli: <span style="background-color:rgb(208,224,227)">„Elolvastam tizenöt fejezetet.”</span> Őszintén
meglepődöm. Néhány hónappal korábban elküldtem neki a könyv nagy részét,
de egyáltalán nem számítottam arra, hogy az egészet el is olvassa.</b></span>
[Augusztus 30-án kerül az olasz könyvesboltokba Elio Guerriero <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>részletes
Ratzinger-életrajza, Ferenc pápa előszavával, mellékletben az alábbi
interjúval</b></span>: <i>Servitore di Dio e dell’umanità. La biografia di Benedetto XVI</i> (Isten és az emberiség szolgája. XVI. Benedek életrajza), Mondadori, Milano, 2016, 542 oldal – <i>a ford.</i>]
Odaadom neki a többi fejezetet, azzal a megjegyzéssel, hogy már csak
kevés hiányzik. Elégedett azzal, amit olvasott, ezért hozzáteszem: <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Nem
zavarná, ha feltennék néhány kérdést interjúszerűen?” Úgy válaszol, mint
mindig, kedvesen és gyakorlatiasan: „Tegye csak fel a kérdéseket, aztán
küldje el nekem az egész szöveget, és majd meglátjuk.” </b></span>Nyilvánvalóan
kérésének megfelelően járok el. Bizonyos idő múlva megírja nekem
engedélyét az interjú közzétételére. Nem marad más hátra, minthogy
ismételten köszönetet mondjak megszavazott bizalmáért.<br><br><b>–
Szentatya, amikor a legutóbbi alkalommal, 2011-ben, látogatást tett
Németországban, azt mondta: „Nem szabad lemondani Istenről!” És ezt is:
„Ahol Isten van, ott jövő is van.” Nem sajnálta, hogy éppen a hit évében
kellett abbahagynia?</b></p>
<p>– Természetesen nagyon szerettem volna befejezni a hit évét és megírni a hitről szóló enciklikát, amelynek a <i>Deus caritas est</i>tel
megkezdett utat kellett volna lezárnia. Ahogyan Dante mondja, a
szeretet, mely a napot és a többi csillagot mozgatja, Isten jelenlétébe
húz, vezet minket, mely reményt és jövőt ad nekünk. Válsághelyzetben a
legjobb magatartás az, ha Isten elé állunk azzal a vággyal, hogy újra
rátaláljunk a hitre, hogy tovább tudjunk haladni az élet útján. Az Úr
pedig nagy örömmel fogadja vágyunkat, és világosságot gyújt, mely vezet
minket életünk zarándokútján. Ez a szentek tapasztalata, Keresztes Szent
Jánosé, a Gyermek Jézusról nevezett Szent Terézé.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> 2013-ban viszont
számos feladat várt rám, melyekről úgy gondoltam, nem tudom teljesíteni
őket.</b></span></p>
<p><b>–<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> Melyek voltak ezek a feladatok?</span></b></p>
<p>–<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Főképpen az ifjúsági világtalálkozó, amelynek már rögzítve volt az
időpontja, 2013 nyarán kellett megtartani Rio de Janeiróban,
</b></span>Brazíliában. Ezzel kapcsolatban volt két nagyon konkrét meggyőződésem. A
mexikói és kubai utam után azt éreztem, hogy nem vagyok képes többé
ilyen megterhelő utazásra. II. János Pál úgy gondolta el ezeket a
világtalálkozókat, hogy a pápa fizikai jelenléte nélkülözhetetlen. Nem
lehetett televíziós összeköttetésre vagy más technikai megoldásra
gondolni. Ez is olyan körülmény volt, amely miatt a lemondás számomra
kötelesség volt. Végül biztos voltam abban, hogy a hit éve az én
jelenlétem nélkül is ugyanúgy szépen befejeződik majd. A hit ugyanis
kegyelem, Isten nagylelkű ajándéka a hívőknek. Ezért szilárd
meggyőződésem volt, hogy az utódom – miként az később meg is történt –
ugyanúgy szépen befejezi majd az Úr akarata szerint az általam indított
kezdeményezést.</p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Amikor meglátogatta a collemaggiói bazilikát Aquilában [a 2009-es földrengés után – <i>a ford.</i>],
Ön úgy érezte, hogy Szent V. Celesztin oltárára kell helyeznie a
palliumot. [V. Celesztin volt az egyetlen korábbi pápa, aki – a 13.
században – önként lemondott a pápai szolgálatról – <i>a ford.</i>]. Meg tudná mondani, mikor jutott arra a döntésre, hogy le kell mondania a péteri szolgálat gyakorlásáról az egyház javára?</span></b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A mexikói és kubai út </b></span>sok szempontból szép és megható volt
számomra. Mexikóban szíven ütött, amikor találkoztam sok fiatal mély
hitével, amikor megtapasztaltam örömteli, szenvedélyes szeretetüket
Isten iránt. Hasonlóképpen<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> mélyen érintettek a mexikói társadalom nagy
problémái, valamint az egyház igyekezte, hogy a hitből kiindulva választ
találjon a szegénység és az erőszak kihívására. </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Viszont nem is kell
kifejezetten emlékeztetnem arra, mennyire megrendülve láttam, ahogyan
Raul Castro új úton szeretné vezetni országát anélkül, hogy megtörné a
közelmúlttal való folytonosságot. Ott is mélyen lenyűgözött, ahogyan
püspöktestvéreim a hitből kiindulva eligazodást keresnek ebben a nehéz
helyzetben.</span></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> Ugyanazokon </span>a napokon <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>azonban erősen megtapasztaltam fizikai
teherbíró képességem határait is</b></span>. Főképpen azzal vetettem számot, hogy
az időeltolódás miatt nem vagyok többé képes transzóceáni repülőútra.
Természetesen beszéltem ezekről a problémáimról az orvosommal, Dr.
Patrizio Polisca professzorral is. Ily módon<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> világossá vált előttem,
hogy nem tudnék már részt venni a Rio de Janeiró-i ifjúsági
világtalálkozón 2013 nyarán, az időeltolódás problémája ezt egyértelműen
lehetetlenné tette. Onnantól kezdve viszonylag rövid időn belül
döntenem kellett visszavonulásom időpontjáról.</b></span></p>
<p><b>– A lemondás után sokan középkori forgatókönyveket képzeltek
el, becsapódó ajtókkal és lármás panaszáradattal. Ehelyett maguk <span style="background-color:rgb(208,224,227)">a
kommentátorok is meglepődtek, szinte csalódtak, amikor tudomást
szereztek döntéséről, hogy tudniillik a Szent Péter kerítésén belül
marad és a Mater Ecclesiae monostorba költözik. Hogyan jutott erre a
döntésre?</span></b></p>
<p>– Létesítésétől kezdve sokszor meglátogattam a Mater Ecclesiae
monostort. Gyakran elmentem oda, hogy részt vegyek a vesperáson, hogy
misét mutassak be az ott élő szerzetesnővéreknek. Utoljára a vizitációs
nővérek megalapításának évfordulója alkalmából voltam ott. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Annak idején
II. János Pál úgy határozott, hogy a ház, mely előtte a Vatikáni Rádió
igazgatójának otthonául szolgált, a szemlélődő imádság helye legyen,
mint élő víz forrása a Vatikánban.</b></span> Amikor megtudtam, hogy azon a
tavaszon lejár a vizitációs nővérek hároméves turnusa, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>szinte magától
értetődően született meg bennem a gondolat, hogy ez lehetne az a hely,
ahová visszavonulhatnék, hogy folytassam a magam módján az imádságnak
azt a szolgálatát, amelyre II. János Pál ezt a házat rendelte.</b></span></p>
<p><b>– Nem tudom, <span style="background-color:rgb(208,224,227)">látta-e azt a BBC egyik munkatársa által
készített fotót, amelyen az Ön lemondása napján a Szent Péter kupolája
látható, amint villám csap bele (Benedek bólint, jelezve, hogy látta).
Sokak számára az a fotó egy világ hanyatlásának vagy egyenesen végének a
gondolatát sugallta. </span>Most viszont azt kell mondanom: az emberek arra
számítottak, hogy egy legyőzöttet kell sajnálniuk, aki vereséget
szenvedett a történelemtől, ehelyett azonban itt egy derűs és bizakodó
embert látok.</b></p>
<p>– Teljesen egyetértek. Valóban<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> aggódnom kellett volna, ha nem lettem
volna meggyőződve arról, hogy – miként pápaságom kezdetén mondtam – egy
egyszerű és alázatos munkás vagyok az Úr szőlőjében. Kezdettől tisztában
voltam korlátaimmal, és elfogadtam őket, ahogyan mindig is igyekeztem
tenni életem folyamán, az engedelmesség szellemében. Aztán ott voltak a
pápaság kisebb-nagyobb nehézségei, de volt nagyon sok kegyelem is.
Tudatában voltam annak, hogy mindazt, amit tennem kell, nem tudom
egyedül megtenni, és így szinte kénytelen voltam Isten kezébe helyezni
és Jézusra bízni magam,</b></span> akihez úgy éreztem – egyre jobban, ahogyan az
első kötetemet írtam róla –, hogy egy régi és mindegyre mélyülő barátság
fűz. Aztán <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>ott volt Isten anyja, a reménység anyja, aki biztos támaszom
volt a nehézségek között,</b></span> és akit egyre közelebb éreztem magamhoz a
rózsafüzér mondásakor és Mária-kegyhelyek meglátogatásakor. Végül<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> ott
voltak a szentek, életem útitársai: Szent Ágoston és Szent Bonaventura,
lelki mestereim, de Szent Benedek is, akinek jelmondata – Semmit ne
helyezz Krisztus elé! – egyre közelebb került hozzám, valamint Szent
Ferenc, Assisi szegénykéje, az első, aki felismerte, hogy a világ Isten
teremtő szeretetének tükre, akitől származunk, és aki felé úton vagyunk.</b></span></p>
<p><b>– Tehát csak spirituális vigasztalásai voltak?</b></p>
<p>–<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Nem. Utamat nem csak fentről kísérték. Mindennap számtalan levelet
kaptam, nemcsak a földi nagyságoktól, hanem alázatos és egyszerű
emberektől is, akik tudatni akarták velem, hogy közel vannak hozzám, és
imádkoznak értem.</b></span> Ide tartozik – a nehéz percekben is – az a bizalom és
bizonyosság, hogy az egyházat az Úr vezeti, következésképpen az ő kezébe
tehetem megbízatásomat, amelyet megválasztásom napján adott nekem. Ez a
támogatás aztán folytatódott lemondásom után is, amiért csak hálás
lehetek az Úrnak és mindazoknak, akik kifejezték és még mindig
kinyilvánítják irántam érzett szeretetüket.</p>
<p><b>– Amikor 2013. február 28-án elbúcsúzott a bíborosoktól,
attól kezdve engedelmességet ígért utódának. Időközben pedig – az a
benyomásom –<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> emberi közelségéről és szívélyességéről is biztosította
Ferenc pápát. Milyen a kapcsolata az utódával?</span></b></p>
<p>–<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Az utódom iránti engedelmesség soha nem volt kérdéses. Aztán jött a
mély közösség és barátság érzése. Megválasztásakor sokakhoz hasonlóan
engem is ösztönösen a Gondviselés iránti hála érzése töltött el.</b></span> Két
Közép-Európából származó pápaság után – mondhatni – az Úr az egyetemes
egyház felé fordult, és egy szélesebb, katolikusabb közösségre hívott
minket. Személyesen engem<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> mélyen megérintett az első pillanattól fogva
Ferenc pápának az irányomban tanúsított rendkívüli emberi rendelkezésre
állása. </b></span>Rögtön megválasztása után próbált elérni engem telefonon. Mivel
ez nem sikerült, még egyszer telefonált rögtön az után, hogy találkozott
az egyetemes egyházzal a Szent Péter erkélyéről, és nagy
szívélyességgel beszélt hozzám. Attól fogva <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>egy csodálatosan
atyai-testvéri kapcsolattal ajándékozott meg. Gyakran érkeznek fel ide
hozzám kis ajándékok, személyesen írt levelek tőle. </b></span>Mielőtt nagy
utazásokra indulna, a pápa sosem felejti el, hogy meglátogasson engem.
Az az emberi jóság, amellyel bánik velem,<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> különleges kegyelem számomra
életemnek ebben az utolsó szakaszában, amelyért csak hálás lehetek.
Mindaz, amit a többi ember felé tanúsítandó rendelkezésre állásról mond,
nem csak szavak! Gyakorolja is velem. Kívánom, hogy az Úr éreztesse meg
vele mindennap az ő jóságát.</b></span> Ezt kérem imádságban az Úrtól számára.<br> <br>Fordította: Tőzsér Endre<br><br>Forrás: L’Osservatore Romano, 2016. augusztus 25., 5. oldal.</p>
Fotó: <a href="http://catholicherald.co.uk" target="_blank">catholicherald.co.uk</a><br></div>
<br>______________________________<wbr>_________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" target="_blank" rel="noreferrer">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/<wbr>mailman/listinfo/grem</a><br>
<br></blockquote></div><br></div>