[Grem] A keresztny mvszet rk krei

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Aug. 21., V, 17:52:10 CEST 

Nóvé Béla: Örök körök – A keresztény művészet alaptémáiról
2016. augusztus 21. vasárnap 17:00
http://www.magyarkurir.hu/hirek/nove-bela-orok-korok-kereszteny-muveszet-
alaptemairol
A Verbum és a Vigilia kiadók gondozásában idén megjelent kötetet ajánljuk
olvasóink figyelmébe.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71514&img=o_noveb.jpg>

A szerző öt kis művészeti esszéjében *a zsidó-keresztény hitvilág és
kultúrkör évezredes alaptémáinak újrafelfedezésé*re hívja az olvasót:
miféle spirituális és evilági hangsúlyváltásokról tanúskodik *a „Jessze
fája” motívum* kánonja;* az „első pár” alapmintája* a
Genezis-ábrázolásokban; *a vakok egymásba kapaszkodó, szolidáris alakzata*;
az „*utolsó vacsora” jelenetek ülésrendje*; a *körtánc*, valamint a
körtáncalakzatok gazdag jelképvilága a folklórtól a Dante-illusztrációkig?

Nóvé Béla kifejti*: A „Jessze fája” – avagy a „szent nemzetség”* – *Jézus
Krisztus patrilineáris leszármazási rendjét rögzíti Ábrahámtól Dávid apján,
Jesszén át a názáreti Józsefig*, miként azt az Újszövetség kezdetén Máté
evangéliumában olvashatjuk (vö. 1,1–17). A szerző bemutatja, *miként vált
Szűz Mária,* minden „apaági elődöt” elhomályosítva,* a jézusi genealógia
főalakjává. *Tertullianus és más egyházatyák már a 3. század kezdetén
merészen összekapcsolják kommentárjaikban* Izajás jövendölésének
kulcsszavát, a virgát (vessző) a szűz jelentésű virgóval, Izajás 11,1
alapján.* Ugyanígy tesznek a lelkes utódok, Szent Ambrus, Szent Jeromos,
aminek eredményeként a puszta hangzásasszociáció bevett teológiai
hagyománnyá lesz:* Máriát a „vesszőszállal”azonosítva, Jézust pedig a
„hajtással”*. Ez pedig nem kevesebbet jelent, mint „a leggyengébb láncszem,
azaz József kiiktatását a jézusi genealógiából, hiszen ha Mária e szerint
maga is Jessze – azaz Dávid – törzséből való, akkor József asszisztenciája
nélkül is” bátran megáll a prófécia: *„Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéből,
hajtás sarjad gyökereiről.”*

*Az Éden és kiűzetés *művészeti típusait vizsgálva az író* Lucas Cranach *1530
körül készült csodálatos festményei – *Paradicsom, Édenkert, Aranykor *–
alapján mutatja be, hogy a művészi témaválasztás és az ábrázolásmód mélyén
gyakran sok évszázados eltéréssel is, rendre *két markáns életérzés*re
bukkanunk. Az egyik *az „édenkert”, a szerelmi boldogság önfeledt
pillanatait idézi,* a másik *a „bűnbeesés” utáni elesettséget és a
„kiűzetés” társas magányát hangsúlyozza*, amely a megromlott párkapcsolat,
a rossz házasság élményvilágából fakad. Nem véletlen, hogy ugyanez a mély
ellentmondás hatja át a népmesék, népdalok világát, és a téma klasszikus
irodalmi adaptációit, köztük Goethe *Faust*ját vagy Madách drámáját, *Az
ember tragédiájá*t is.

*A Vak vezet világtalant *című részben Nóvé Béla Id. *Bruegel Vakok* című
művét elemezve kiemeli, hogy *a kép második, árokba forduló alakja – akit a
többiek is csak „a megvakított”-nak neveznek – képtelen megbékélni saját
esendőségével.* *A törvényszegő, alattomos, szüntelenül saját balsorsán
kesergő „tolvaj”, aki – társaival ellentétben – vakságáért egyedül önmagát
okolhatja. „Az önnön nyomorúságába süllyedt, végletes egoista, ki egy
pillanatra sem képes felfogni, hogy mások léte éppoly valódi, féltenivaló
kincs, akár az övé.”* Aki nem látja be, hogy a „világ sorából” – bármi
keserves együtt bukdácsolás is az olykor – senki nem válhat ki anélkül,
hogy azzal kárhozatát ne vonná a fejére. Az író rámutat: *napjainkban, egy
szekularizált, siváran pragmatista és „ádázul vetélkedő” korban, amelynek
uralkodó típusa a saját „szükséglet kielégítésére” redukált, magányos
tömegember, alig átélhető **a közösségi ethosz*. Bruegel szelíd mementója –
és a belérejtett jézusi példázat (vö. Mt 15,14; Mk 6,39; Lk 6,39) –
valójában épp arra int bennünket: „ne gondoljuk önhitten elvakulva, hogy ez
volna a világ sora, hogy mindig így volt, s így is marad örökre”.

*Leonardo da Vinci Utolsó vacsora* című festménye kapcsán bemutatja a
szerző a korai és a későbbi témába vágó ábrázolásokat is. *Az alkotók az 5.
századtól kezdve a szinoptikusok *– Máté, Márk, Lukács – * által sugallt
elsődleges jelentést, az eucharisztia kenyérrel és borral való jézusi
megalapítását jelenítik meg. Ehhez a tanítványok még több-kevésbé homogén
rendje asszisztál, a közösség személytelen, az evangéliumok egyéb motívumai
kibontatlanok. Az alakok egyénítése, valódi szereplővé válása igazán csak a
gótikával kezdődik. János evangéliumában pedig nem annyira magán a
vacsorán, inkább a szolgáló szeretet lábmosás-példázatán és az apostoli
közösség alapításán van a hangsúly**. **Ez a két motívum a 16. századi
ábrázolásokon válik szembetűnővé.* A festményeken fontos még* az árulás
motívuma*, amelyhez kapcsolódik *a tanítványok értetlenségé*nek bemutatása,
ami elsősorban a kései reneszánsz és a barokk „rezignált”
Krisztus-alakjaival tűnik fel éles kontrasztként.

*Dante Isteni színjátéká*ról Nóvé Béla tényként állapítja meg, hogy az
irodalomtörténet egyik legfénylőbb állócsillaga, az egyik legtöbbször
kiadott, és a legtöbb művész által illusztrált könyv, de több teológiai,
zenei mű inspirálója is.* XVI. Benedek pápa Deus caritas est kezdetű
enciklikáját, saját közlése szerint, Dante Paradicsomának 33. éneke
ihlette. *A könyv szerzője kiemeli: ha Dante számára a kör az evilági
élmények és a túlvilági víziók alapstruktúrája, úgy *evidens az is, hogy
kell lennie egy középpontnak, ami „e roppant anyagi és spirituális
univerzumot egyben tartja”. „A szeretet az, mely mozgat Napot és minden
csillagot”* – summázza Dante a Paradicsom utolsó, 33. énekének a végén.
Nóvé Béla szerint: „Valóban,* e mindvégig sóváran kutatott, bűvös középpont
nem lehet más, mint az isteni szeretet, még ha Beatrice sugárzóan tiszta
alakja vagy a szentek, angyalok tűnnek fel is olykor annak kitüntetett
központi helyén.”*

A kötet zárszavában a szerző reményét fejezi ki, hogy e néha talán „törődős
tér-idő utazás nem volt hiábavaló, s hogy általa legalább néhány támponttal
tudott szolgálni egy bátrabb és elmélyültebb kollektív önismerethez”.
Ezenkívül a könyv segít bennünket abban is, hogy észrevegyük a mélyebb
összefüggéseket, *ismétlődő motívumok*at *a különböző korok szakrális
ábrázolásaiban, legyen szó irodalomról vagy képzőművészetről.*

Kép: Vigilia.hu

Bodnár Dániel/Magyar Kurír
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160821/874d7654/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl